Ugrás a tartalomhoz

Büszkeség

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Érzelmek

Aggodalom · Bánat · Bátorság · Bizalmatlanság · Boldogság · Bosszúság · Büszkeség · Csalódás · Depresszió · Düh · Együttérzés · Elégedettség · Ellenségesség · Eksztázis · Érdeklődés · Eufória · Fájdalom · Félelem · Félénkség · Féltékenység · Frusztráció · Gyűlölet · Hála · Harag · Hisztéria · Irigység · Izgalom · Káröröm · Kíváncsiság · Komperzió · Közöny · Lelkesedés · Lelkiismeret-furdalás · Magányosság · Megbánás · Meglepődés · Megvetés · Nosztalgia · Önbizalom · Öröm · Pánik · Remény · Rettegés · Sajnálat · Szégyen · Szenvedély · Szenvedés · Szerelem · Szeretet · Szorongás · Unalom · Undor · Vágy

Sablon:Érzelmek
Superbia - latin kifejezés a büszkeségre, amely leggyakrabban negatív értelmezéssel jár együtt.(A Notre-Dame de Fourvière bazilika mozaikja.

A büszkeség egy befelé irányuló érzelem amely két közkeletű jelentéssel bír. A negatív értelmezésében az önteltség és a beképzeltség szinonimája, az illető személyes státuszának vagy eredményeinek egy túlértékelt érzékelését, élményét jelenti, gyakran szinoním módon használva a hübrisszel. A pozitív értelmezésében a büszkeség megelégedést jelent az illető saját vagy egy csoport döntéseivel vagy cselekedeteivel, ami dicséret, független önreflekció és kiteljesedett valahová tartozás eredménye. Filozófusok és szociálpszichológusok megjegyezték, hogy a büszkeség egy összetett másodlagos érzelem, amely az önérzékelés fejlettségét igényli, és azt, hogy az érzelmet meg tudjuk különböztetni másoktól (például hogy a büszkeség különbözik az örömtől és a boldogságtól) a nyelvi alapú interakció során.[1] Némely szociálpszichológus azzal társítja, hogy az illető magas társadalmi státusszal rendelkezik.[2] Ezzel ellentétben a büszkeség jelentheti az igazsággal való egyet nem értést is. Az első értelmezés egyik definíciója Szent Ágostontól jön: "a saját kiválóságunk szeretete".[3] Egy hasonló meghatározást mondott Meher Baba is: "A büszkeség az a kifejezett érzelem, amelyen keresztül az egoizmus testet ölt."[4] Ebben az értelemben a büszkeség ellentéte vagy a szerénység, vagy a bűntudat; ez utóbbi különösen a saját alávalóságunknak értelmében, ami Ágostonnal ellenpontban áll.

A büszkeséget sokszor bűnként értelmezik, néha viszont erényként. Míg néhány gondolkodó, mint például Arisztotelész (és George Bernard Shaw) a büszkeséget erénynek tekintik, néhány világvallás bűnként kezeli ahogyan a Példabeszédek 11:2 mondja az Ószövetségben. A kereszténységben a büszkeség kevélység megnevezésen a hét főbűn egyike.

Ha erényként tekintünk rá, a büszkeség amit valaki a kinézetéből és a képességeiből nyer erényes büszkeségként ismert, a lélek nagyságát, a magnanimitást jelenti, de amikor bűnként kezelik, akkor hiúságként jelenik meg. A büszkeség testet ölthet a nemzet felé érzett elköteleződésben (nemzeti büszkeség) és etnikum felé is (faji büszkeség).

Filozófiai nézetek

[szerkesztés]

Ókori görög filozófia

[szerkesztés]

Arisztotelész a büszkeséget (megalopsuchia, megfelelő büszkeségként fordítva, a lélek nagyságát, a magnanimitást kifejezve)[5] az erények koronájaként azonosítja, és megkülönbözteti a hiúságtól, a mértékletességtől és a szerénységtől, így:

Most az embert, akit büszkének gondolunk, azt hiszi magáról, hogy nagy dolgokra képes, érdemes rájuk; aki a képességein túl ilyet tesz az bolond, de az erényes ember nem bolond vagy hülye. A büszke ember így olyan ember amit leírtunk. Aki kevésre képes és kicsit gondol magáról mérsékelt, de nem büszke; a büszkeség a nagyságra utal, ahogyan a szépség jó mértékű testre utal, és a kis emberek lehetnek tiszták és arányosak, de nem lehetnek szépek. [6]

Azzal fejezi be, hogy

A büszkeség úgy tűnik, hogy az erények koronája; mert erősebbé teszi azokat, és nem található meg nélkülük. Ennélfogva nehéz tényleg büszkének lenni, lehetetlen a nemesség és a karakter jósága nélkül. [7][8]

Ezzel ellentétben Arisztotelész így határozta meg a hübriszt:

Szégyent hoz az áldozatra, nem olyan értelemben hogy bármi történne veled, vagy történt már veled, hanem pusztán az önnagyításra. A hübrisz nem az elmúlt sebek jutalma; ez bosszú. Az öröm a hübriszben ez okból van: az ember azt gondolja, hogy a mások rosszul kezelésének nyomán a saját felsőbbrendűsége növekedni fog.[9]

Így - bár sok vallás nem látja a különbséget - Arisztotelésznek és sok filozófusnak a hübrisz teljesen más dolgot jelent, mint a büszkeség.

Pszichológiai nézetek

[szerkesztés]

Érzelemként

[szerkesztés]

Pszichológiai kifejezésekkel a büszkeség egy "örömteli, néha üdítő érzelem, amely a pozitív önértékelésből származik".[10] Tracy et al. az University of California, Davisről, az érzelmi kifejezésekhez (UCDSEE) adta 2009-ben, mint egyikét a három "öntudatos" érzelemnek, amelyek felismerhető kifejezést jelentenek (a másik kettő a zavar és a szégyen)[11]

A "fiero" kifejezés az olasz pszichológushoz, Isabella Poggihoz köthető, hogy leírja a tapasztalt és kifejezett büszkeséget amely olyan pillanatokban jelenik meg, amelyek csapások felett aratott diadalt követnek.[12][13] Az arci kifejezések amelyek a büszkeséget mutatják be, lehet az áll megemelése, mosoly, vagy csípőre tett kéz, amely a győzelmet mutatja. Az egyének másoknak öntudatlanul is státuszt adhatnak, pusztán azért mert ők kifejezik a büszkeséget, más olyan esetekben is, amikor kifejezetten el akarják kerülni azt. Némely tanulmány azt mutatja, hogy a büszkeség nonverbális kifejezése olyan üzenetet hordoz, amely mások által az illető magas társadalmi státuszaként értelmeződik.[2]

A viselkedésben a büszkeséget úgy is ki lehet fejezni, hogy egy kiterjedt testtartást veszünk fel, amelyben a fej hátrahajlik és a karok kiterjednek a testből. Ez a kifejeződés velünk született, ahogyan születésüktől vak egyének is kifejezik, akik nem látták ezt másokon.[14]

Pozitív eredmény

[szerkesztés]

A büszkeség általános felfogása az, hogy az önirányított megelégedés eredménye, a személyes célok elérésével együtt; például Weiner et al. azt mondta, hogy a pozitív teljesítmény büszkeség megjelenéséhez vezet, amikor ezt ő egyedül okozta. Sőt mi több, Oveis et al. a büszkeséget egy erős self jeleként fogalmazza meg, amely a hasonlóságot mutatja az erős másokhoz, ahogyan különbözőséget a gyenge másoktól. Ebben a fényben úgy látszik, mint egy hierarchianövelő érzelem, ahogyan a tapasztalata és megmutatása segít a konfliktusból fakadó tárgyalások elkerülésében.[15] A büszkeségben megjelenik az örömérzet és a dolgok elérésének érzete. "Több pozitív viselkedéshez és eredményhez vezet azon a téren, ahol az egyén büszke"(Weiner, 1985). A büszkeség általában pozitív közösségi viselkedésekkel társul, mint például mások segítése és a kifelé történő előrelépés. A reménnyel együtt gyakran olyan érzelmet ír le, ami a teljesítmény elérését segíti, ahogyan képes bekapcsolni fókuszált és éhező erőfeszítést, hogy az elkövetkezendő értékelendő eseményekre készüljünk. Segíthet megnövelni az értékét és rugalmasságát a kifejtett erőfeszítésnek (Fredrickson, 2001). Bagozzi et al. szerint a büszkeség pozitív hatással jár a kreativitás, produktivitás és altruizmus megnövelésében. Például rájöttek, hogy az iskolai eredményekben a büszkeség eredményesebbé tesz az alacsonyabb szociogazdasági vidéken, míg előnyösebb vidéken a nagy büszkeség kisebb eredményt hoz.[16]

A gazdaságpszichológiában

[szerkesztés]

A gazdaságpszichológiában a büszkeség a megfelelőtől a hamis büszkeségig terjed. Előbbi hiteles eredményekkel, a későbbi rosszul felhasznált vagy patológiai következményekkel jár. Lea et al. megvizsgálta a büszkeség szerepét több gazdasági helyzetben és kijelentette hogy minden esetben azért került sor büszkeségre, mert a gazdasági döntések nem történtek egymástól elválasztva, hanem összeforrtak az illető önképével, aki a gazdasági döntéseket meghozta.[17] Ilyen módon értelmezve a büszkeség egy olyan érzelmi állapot, amely azért működik, hogy biztosítsa hogy az emberek olyan pénzügyi döntéseket hoznak, amelyek a hosszú távú érdekeiket tükrözik, még akkor is ha rövid távon irracionálisnak is tűnnek.

Bűn, büszkeség, és önelfogadás

[szerkesztés]
Kevélység a hét főbűn közül, Jacob Matham munkája 1592

A rendkívüli önértékelést kevélységnek nevezik.[18] A klasszikus keresztény teológia a büszkeségre úgy tekint, mint az elsődleges emberi problémára, de a 20. század elejétől kezdődően a humanisztikus pszichológia az elsődleges emberi problémának az alacsony önértékelést értékelte, amely abból ered, hogy az egyén nem becsüli magát annyira, amennyit "valójában ér". Carl Rogers megfigyelte, hogy a legtöbb ember úgy tekint magára, mint aki értéktelen és nem szerethető. Így nincs önbizalmuk.[19]

Dr. Terry D. Cooper (2003) a túlzott büszkeséget az alacsony önértékeléssel együtt egy fontos paradigmájává teszi az emberi állapot leírásának. Megvizsgálja és összehasonlítja az Ágostoni-Niebuhri alapvetést, ami arról szól hogy a büszkeség elsődleges, a büszkeség feminista fogalmát ahogyan az a nőkből hiányzik, a humanista pszichológia álláspontját, amely azt mondja, hogy a büszkeség nem adekvát kifejezése senki tapasztalatának, azt az elképzelését, hogy ha a büszkeség megjelenik, akkor az mindig egy hamis kép, amely megvédi az alulértékelt selfet.[20] Úgy tekinti, hogy a neo-Freudiánus pszichoanalitiksok, név szerint Karen Horney, ígéretet nyújtanak az ezzel való megküzdésre amit ő úgy hív, hogy "a túlértékelt és alulértékelt self közti holtpont" (Cooper, 112–3).

A munkájára utal, amely leírja a kapcsolatot a vallásos büszkeség és a pszichológiai büszkeség között mint a bűn között is, amely leírja, hogy egy neurotikus büszkeségrendszer az önlenézés és az alacsony önértékelés eredménye:

Az "idealizált self," a "kellene türannosza," a "büszkeségrendszer" és az önutálat természete mind a neurotikus büszkeség és öndicséret felé mutat. Annak megértése, hogy a neurotikus büszkeségrendszer egy önlenézés és alacsony önértékelés eredménye. (Cooper, 112–3).

Hübrisz és csoportbüszkeség

[szerkesztés]

A hübriszt magát többnyire az intra-egyéni negatív eredményekkel társítják és gyakran társul agresszió és ellenségesség kifejeződésével (Tangney, 1999). Ahogyan valaki elvárná, a hübrisz nem feltétlenül társul magas önértékeléssel, hanem nagyon változó önértékeléssel. A hübrisz hosszan tartó érzése konfliktusokhoz vezet, és sokszor véget vet közeli kapcsolatoknak is, ami miatt ez egyike a kevés érzelemnek, amely bármiféle pozitív vagy adaptív funkciót mellőz (Rhodwalt, et al.). Több tanulmány, amit az UC Davis pszichológus Cynthia Picket készített, megmutatta, hogy ha a csoport tagjai, büszkélkednek, irigykednek, vagy becsmérelnek másokat, alacsonyabb szociális státuszra enged következtetni, vagy arra hogy sebezhetőbbek más csoportok fenyegetései által.[21] Azt állítja, hogy a "hübrista, nagyképű csoportbüszkeség a csoportos bizonytalanság jele ellentétben az erővel" abban hisz, hogy aki úgy fejezi ki a büszkeségét, hogy szerényen a tagok erőfeszítéseire fókuszál és a kemény munkára, magasabb szociális elismerést tudhat magáénak, közösségi és személyes szempontból is.

Nemzeti büszkeség

[szerkesztés]

Németország

[szerkesztés]

Németországban a "nemzeti büszkeséget" ("Nationalstolz") gyakran a régi nemzetiszocialista rezsimmel társítják. A nemzeti büszkeség erős kifejezése emiatt sok német szerint rossz ízlésre vall. Folyamatos vita van a német hazafisággal kapcsolatban. A 2006-os labdarúgó-világbajnokság, amit Németországban tartottak, szemtanúja lehetett a német hazafiságnak, amely olyan helyzetben hagyta az országot, mint amit sok éve nem láttunk. Bár sokan hezitáltak támogatásukat kifejezni a nemzeti zászlók ablakból lógatásával, ahogyan a csapat a bajnokságban előrelépett, a támogatás is úgy növekedett az országon belül.[22] Mire a középdöntős Olaszország került sorra, a nemzeti büszkeség a legnagyobbá vált a bajnokság alatt, és a világbajnokság megrendezése nagy sikert jelentett Németországnak, mint nemzetnek. A világbajnokság után azonban a hazafiság témája épp olyan nehézzé vált, mint azelőtt volt.

A magyar büszkeségről [2]

[szerkesztés]

LMBT-büszkeség

[szerkesztés]
Melegbüszkeség-fesztivál, Párizs, 2009

A melegbüszkeség egy világméretű mozgalomra utal, és olyan filozófiára, amely megállapítja, hogy a leszbikus, meleg, biszexuális, and transznemű (LMBT) egyének büszkék kell hogy legyenek a szexuális orientációjukra és a nemi identitásukra. Az LMBT-büszkeség egyenlő jogokért és javadalmazásért küzd az LMBT emberek részére.[23][24][25] A mozgalomnak három fő állítása van: hogy az emberek legyenek büszkék a szexuális irányultságukra és a nemi identitásukra, az hogy a szexuális többféleség ajándék, és hogy a szexuális orientáció és nemi identitás megváltoztathatatlan.[26]

A büszkeség szó ebben az értelemben a szégyen ellentéte. A büszkeség így egy megerősítés a saját selfünkben és közösségi egységként is. A modern melegbüszkeség-mozgalom a Stonewall-lázadáskor kezdődött a késő hatvanas években.[forrás?]

Hiúság

[szerkesztés]

A hétköznapi beszédben a hiúság sokszor pozitív színben tűnik fel, amely racionális törődést mutat az egyén személyes megjelenésével, vonzóságával és öltözködésével, és emiatt különbözik a büszkeségtől. Viszont egy irracionális hitre is utal az illető saját képességeit vagy vonzóságát illetően mások szemében, és emiatt összehasonlítható a büszkeséggel. A hiúság latinul vanitas, ami ürességet, megbízhatatlanságot, haszontalanságot, bolondságot és üres büszkeséget jelent.[27] Itt az üres büszkeség hamis büszkeséget jelent, abban az értelmében, hogy üres és igazolatlan az egyén saját érdemeinek és cselekedeteinek megfelelően, de alakoskodó és felszínes karaktereket tudhat magáénak.

Sok vallásban a büszkeség egy formája az önbálványozásnak, amelyik visszautasítja az Istent a saját képére, és ennélfogva elválik Isten kegyelmétől. Lucifer és Narkisszosz történetei (akitől a nárcizmus kifejezést örököltük) és mások megvilágítják a hiúság sötét oldalát. A nyugati művészetben a hiúságot gyakran páva jelképezi és a bibliai kifejezés pedig a Babilon szajhája. A világi allegóriában, a hiúság kisebb bűn. A reneszánsz alatt a hiúságot gyakran meztelen nő szimbolizálta, aki ül vagy hever. Haját fésüli és tükröt tart a kezében. A tükröt sok esetben démon vagy egy puttó tartja. A hiúság más szimbólumai az ékszerek, aranyérmék, erszény, és gyakran a halál alakja.

Lásd még

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Pride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ (2007) „Wittgenstein and the grammar of pride: The relevance of philosophy to studies of self-evaluative emotions”. New Ideas in Psychology 25 (3), 233–252. o. DOI:10.1016/j.newideapsych.2007.03.003.  
  2. ↑ a b (2009. október 1.) „Knowing who's boss: implicit perceptions of status from the nonverbal expression of pride”. Emotion 9, 631–9. o. DOI:10.1037/a0017089. PMID 19803585.  
  3. ↑ "Est autem superbia amor proprie excellentie, et fuit initium peccati superbia."[1] Archiválva 2008. november 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
  4. ↑ Baba, Meher (1967).
  5. ↑ The Nicomachean Ethics By Aristotle, James Alexander, Kerr Thomson, Hugh Tredennick, Jonathan Barnes translators. Books.google.com. Hozzáférés ideje: 2012. március 11. 
  6. ↑ Aristotle, Nicomachean Ethics 4.3 Archiválva 2008. december 7-i dátummal a Wayback Machine-ben; also available here Sacred Texts – Aristotle's Nicomachean Ethics; and here alternate translation at Perseus
  7. ↑ Aristotle, Nicomachean Ethics 4.3 Archiválva 2008. december 7-i dátummal a Wayback Machine-ben Archived December 28, 2009 at the Wayback Machine
  8. ↑ Understanding Philosophy for AS Level AQA, by Christopher Hamilton (Google Books). Books.google.com. Hozzáférés ideje: 2012. március 11. 
  9. ↑ Aristotle Rhetoric 1378b (Greek text and English translation available at the Perseus Project).
  10. ↑ (2010) „Cultural differences in emotional responses to success and failure”. International Journal of Behavioral Development 34 (1), 53–61. o. DOI:10.1177/0165025409348559.  
  11. ↑ (2009) „Development of a FACS-verified set of basic and self-conscious emotion expressions”. Emotion 9 (4), 554–559. o. DOI:10.1037/a0015766.  
  12. ↑ Lazzaro, N. (2004).
  13. ↑ Language, Body: Sincerity Secret # 20: Fiero Feels Good – Mirror Neurons. Body Language Success, 2010. október 23. (Hozzáférés: 2012. március 11.)
  14. ↑ Tracy & Matsumoto, 2008.
  15. ↑ (2010) „Compassion, pride, and social intuitions of self-other similarity”. Journal of Personality and Social Psychology 98 (4), 618–630. o. DOI:10.1037/a0017628.  
  16. ↑ (2009) „Racial identity and academic achievement in the neighborhood context: a multilevel analysis .”. J Youth Adolescence 38, 544–559. o. DOI:10.1007/s10964-008-9381-9.  
  17. ↑ (1996) „Pride in economic psychology”. Journal of Economic Psychology 18, 323–340. o. DOI:10.1016/s0167-4870(97)00011-1.  
  18. ↑ "pride, n.1".
  19. ↑ Terry D. Cooper, Sin, Pride & Self-Acceptance: The Problem of Identity in Theology & Psychology (InterVar sity, 2003), 40, 87, 95.
  20. ↑ Cooper, T. D. (2003).
  21. ↑ Study is currently in revision
  22. ↑ Sullivan, G. B. (2009).
  23. ↑ Pride celebrated worldwide. www.pridesource.com. [2007. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 31.)
  24. ↑ GAY PRIDE IN EUROPE LOOKS GLOBALLY. direland.typepad.com. (Hozzáférés: 2007. július 31.)
  25. ↑ Lesbian Gay Bisexual Transgender Equality -an Issue for us All. www.ucu.org.uk. [2012. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 31.)
  26. ↑ Gay and Lesbian History Month. www.bates.ctc.edu. [2007. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 31.)
  27. ↑ Words Latin-English Dictionary;Perseus Word Lookup

Hivatkozások

[szerkesztés]

Ez a cikk szöveget tartalmaz a következőközkincsből: Chisholm, Hugh, ed. (1911). Encyclopædia Britannica (11th ed.). Cambridge University Press. 

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Büszkeség&oldid=26944194”