Hazafiság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hazafiság (patriotizmus) a haza (szülőföld) iránt érzett pozitív érzelmek összessége, a haza szeretete és hajlandóság a szolgálatára. A szülőföld lehet szűkebb környezet (tájegység, város, falu), de a hazafiság főleg a nemzet vagy haza felé irányul. A hazafiság alatt értendő a közösségvállalás a nemzet többi tagjával, a közös hagyományok megőrzése, közös jövő biztosításának szándéka. Köznapi használatban gyakran keveredik a jogkorlátozó nacionalizmussal vagy éppen a kirekesztő és gyűlöletet szító sovinizmus fogalmával, azonban ezek a fogalmak nem ugyanazt jelentik: a nacionalizmus és a sovinizmus politikai ideológia, míg a hazafiság inkább erkölcsi nézet, ami a haza eszményét erkölcsi hivatkozási pontnak állítja be. (Az érzelmi zavart leginkább az okozza, hogy mind a patrióta, mind a nacionalista, mind pedig a soviniszta érzelmű ember hazafinak tartja magát)

"Patrióta, aki jogot véd; nacionalista, aki jogot sért. A sovinizmus pedig a nemzeti tudat hiánya."
– Illyés Gyula

Egy másik definíció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hazafiság a szülőföld, a nemzet tagjai, őseink, és kultúránk iránt érzett pozitív érzelmek összessége. Azok szeretete, tisztelete, azokhoz való hűség, ragaszkodás és hajlandóság szolgálatukra. A hazafiság tettekben való megmutatkozása, hogy saját érdekeink mellőzésével is képesek vagyunk önzetlenül és odaadóan a haza iránti kötelességeinket teljesíteni, közösséget vállalni a nemzet többi tagjával, a közös hagyományokat az utódok számára is megőrizni, valamint biztosítani számukra a közös jövőt. A közösségvállalás alapja lehet a vérrokonság, a megegyező érzések és gondolkodásmódok, a közös szokások, nyelv, történelem és erkölcs. A tudatos hazafiság minden nemzet sajátja, tehát soha sem válhat idejét múlttá vagy elavulttá. A valódi hazafiság soha sem lehet nacionalista vagy soviniszta.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]