Ugrás a tartalomhoz

Dunning–Kruger-hatás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Dunning–Kruger-hatás az a jelenség, amikor minél kevesebbet tud valaki egy adott dologról, annál inkább hajlamos túlbecsülni a saját tudását. Az alacsony képességű emberek rossz következtetéseket és rossz döntéseket hoznak, de alacsony képességeik miatt képtelenek felismerni hibáikat.[1]

Bemutatása

[szerkesztés]
Diagramon ábrázolva az átlagos önértékelés és az átlagos tényleges teljesítmény közötti kapcsolat egy egyetemi vizsgán. A piros terület azt mutatja, hogy a gyengén teljesítők hajlamosak túlbecsülni képességeiket.

A Dunning–Kruger-hatás egy pszichológiai paradoxon; az adott témához kevésbé értők önmagukat profiknak tartják, míg a hozzáértők kételkednek önmagukban.[1]

Minél alacsonyabb valakinek a kompetencia szintje, annál nagyobb az önbizalma: az elkövetett hibák megértésének elmaradása pedig a saját hibás meggyőződésének a megerősödéséhez vezet, mellyel növekszik az érintett saját döntéseibe és önmagába vetett bizalma, és felsőbbrendűségi érzés alakul ki benne.[1]

Korábbi elméletek

[szerkesztés]
A tudatlanság gyakrabban szül magabiztosságot, mint a tudás.
– Charles Darwin: Az ember származása
A bajok alapvető oka az, hogy a modern világban az ostobák magabiztosak, míg az értelmesek tele vannak kétségekkel.
– Bertrand Russell: Halandók és mások

Tudományos háttér

[szerkesztés]

A jelenséget a Cornell Egyetem két kutatója, David Dunning és Justin Kruger mutatta ki. Az eredményeiket 1999 decemberében publikálták a Journal of Personality and Social Psychology folyóiratban.[2]

Kruger és Dunning szerint számos tanulmány sugallja, hogy a legkülönfélébb területeken, az olvasott szöveg megértésétől a gépjárművek használatán át a sakkozásig és teniszezésig, az amatőrök magabiztosabbak a szakértőknél. Azt feltételezték, hogy egy tipikus jártasság esetében a hozzá nem értők

  1. hajlamosak túlbecsülni a saját képzettségüket,
  2. nem képesek felismerni, ha más ért hozzá,
  3. nem képesek felismerni, hogy ők maguk mennyire nem értenek hozzá,
  4. ha fejlesztenek a saját szakértelmükön, képessé válnak annak felismerésére, hogy korábban nem értettek hozzá.

Erre a hipotézisre építve egy tesztsorozatot végeztek a Cornell hallgatóin, amiben a saját logikus érvelési képességüket, nyelvtani ismereteiket és a humor felismerésére való képességüket kellett értékelniük. Egy teszt kitöltése és az eredményük megismerése után azok, akik jó eredményeket értek el, jól becsülték meg, vagy alábecsülték, hogy a többi résztvevőhöz képest mennyire teljesítettek jól, azok viszont, akik rosszul teljesítettek, jelentősen túlbecsülték a saját képességeiket.

Daniel Ames és Lara Kammrath hasonló eredményekre jutott a mások iránt való érzékenységet vizsgálva.[3]

Dunning és Kruger 2000-ben Ignobel-díjat kapott a munkásságáért.[4]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Dunning–Kruger effect című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c Szabad Magyar Szó
  2. ↑ Justin Kruger, David Dunning (1999). „Unskilled and Unaware of It: How Difficulties in Recognizing One's Own Incompetence Lead to Inflated Self-Assessments”. Journal of Personality and Social Psychology 77 (6), 1121–34. o. PMID 10626367. 
  3. ↑ Daniel R. Ames, Lara K. Kammrath (2004. Sep). „Mind-Reading and Metacognition: Narcissism, not Actual Competence, Predicts Self-Estimated Ability”. Journal of Nonverbal Behavior 28 (3), 187–209. o, Kiadó: Springer Netherlands. DOI:10.1023/B:JONB.0000039649.20015.0e. 
  4. ↑ The 2000 Ig Nobel Prize Winners. Improbable Research. (Hozzáférés: 2024. február 10.)

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dunning–Kruger-hatás&oldid=28143742”