Szőnyi Zsuzsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szőnyi Zsuzsa
Szőnyi Zsuzsa, 1999.
Szőnyi Zsuzsa, 1999.
Született 1924. október 2.
Budapest
Elhunyt 2014. március 16. (89 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa Triznya Mátyás
Szülei Szőnyi István

Szőnyi Zsuzsa, Triznya Mátyásné (Budapest, 1924. október 2. – Budapest, 2014. március 16.[1]) Szőnyi István festőművész lánya, a Vatikáni Rádió magyar munkatársa, több önéletrajzi munkája is megjelent. Férjével, Triznya Mátyás festőművésszel öt évtizeden át tartotta fenn Rómában a Triznya-kocsma néven ismert irodalmi szalont. 1999-ben Ciampi olasz államelnök a Köztársasági Érdemrend parancsnoki fokozatának aranykeresztjét adományozta Szőnyi Zsuzsának az olasz–magyar kultúrkapcsolatok ápolásában szerzett érdemeiért.

Életpályája[szerkesztés]

Szőnyi Zsuzsa, Szőnyi István festőművész és Bartóky Melinda első gyermeke, Bartóky József egykori földművelésügyi államtitkár unokája, a Munkácsy Mihály által megörökített Szulimán Jolán dédunokája. Hatéves koráig Zebegényben élt, de hogy ne vaduljon el teljesen, a család 1930-ban Budapestre költözött.[2] A Baross utca 21. ötödik emeletén és a belvárosban nőtt fel, a nyarakat a család zebegényi házában töltötte öccsével, a 18 évesen agyhártyagyulladásban[3] elhunyt Péterrel (szül. 1926), és féltestvérével, Szőnyi Jolánnal, aki Szőnyi István testvérhúga, Anna és annak férje, Korvin László neveltje volt.[4] Zsuzsa a Veres Pálné Leánygimnáziumba járt, majd az ELTE magyar–francia szakos hallgatója volt.

1944. március 19-én házasságot kötött diákkori szerelmével, a pesti piaristáknál végzett Triznya Mátyás festőművésszel. Korábbi sikertelen kísérlet után, 1949 februárjában férjével átjutott a magyar határon. Grazból Velencébe, majd Firenzébe menekültek tovább. 1949. július 25-én érkeztek Rómába. A város befogadta őket, cserébe a házaspár – Triznya Mátyás halála (1991) után Szőnyi Zsuzsa egyedül – 50 éven keresztül látta vendégül lakásában a világ minden részéről átutazó magyar művészeket és tudósokat.[5]

1950–1965 között az Olasz Rádió magyar nyelvű adásának szerkesztője. 1956-ban magyar hetilapot szerkeszt és olaszt tanít a menekülttáborban a magyar menekülteknek. 1965–1969 között az olasz miniszterelnökség külföldi sajtóosztályának szerkesztője és fordítója. Bartóky Zsuzsa néven a Szabad Európa Rádió alkalmi tudósítója, 1989-től a Vatikáni Rádió munkatársa.[6]

1984-ben a Szőnyi család tagjait második világháború alatti humanitárius tevékenységéért Izrael állam a Világ Igaza címmel tüntette ki.[7]

Eddigi élettörténetét a Roma summus amor (Cs. Szabó Lászlóval való levelezése), a Vándor és idegen (Márai levelek-emlékek), a Triznya-kocsma, és a Római terasz című könyvekben írta le. 1999-ben Ciampi olasz államelnök a Köztársasági Érdemrend parancsnoki fokozatának aranykeresztjét adományozta Szőnyi Zsuzsának az olasz–magyar kultúrkapcsolatok ápolásában szerzett érdemeiért.

2007 májusában hazahozta Rómából édesapja összes festményét, és a képekkel együtt ő is visszatért szülővárosába.[5] 2013-ban a Magyar Érdemrend középkeresztje állami kitüntetésben részesült.

A Triznya-kocsma[szerkesztés]

Az egyik első törzstag, Várady Imre egyetemi tanár által Triznya-kocsmának keresztelt családi fészekben a bölcsészek, alkotók, előadóművészek, nagykövetek és államférfiak mellett a hazájuktól távol tanuló magyar ösztöndíjasok is otthonra leltek. A római via Annia Faustina 19. teraszán szombatonként szellemi táplálékot és saját kezűleg elkészített, hamisítatlan magyar rakott krumplit kaptak.

A kocsma vendége volt többek között Pilinszky János, Weöres Sándor, Illyés Gyula, Cs. Szabó László, Márai Sándor, Sára Sándor, Juhász Ferenc, Szörényi László, Szabó Ferenc, Rónay György, Vas István, Hubay Miklós, Mészöly Miklós, Lengyel Péter, Esterházy Péter, Krasznahorkai László, Tolnai Ottó, Lator László, Lengyel Balázs, Juhász Ferenc, Karinthy Ferenc, Kányádi Sándor, Ágh István, Csoóri Sándor, Huszárik Zoltán, Gyöngyössy Imre, Kabay Barna, Petényi Kati, Jancsó Miklós, Mészáros Márta, Gaál István, Komoróczy Géza, Erdélyi Zsuzsanna, Kallós Zoltán, Domokos Pál Péter, Sebő Ferenc, Sebestyén Márta, Kurtág György, Fellegi Ádám, Petrovics Emil, Békés Gellért, Várszegi Asztrik, Bánffy György, Mensáros László, Bálint András, Eperjes Károly, Gálffi László, Borsos Miklós, Vilt Tibor, Hamza Gábor, Breznay József.[5]

Emlékezések[szerkesztés]

Levelek[szerkesztés]

Memoárok[szerkesztés]

Interjúkötet[szerkesztés]

  • A római vendégváró (2008) ISBN 978-963-662-186-5 (Szőnyi Zsuzsával beszélget N. Dvorszky Hedvig)
  • Németh Péter Mikola: "A múlt, a jelen elé tartott tükör". Augusztusi dialógus Szőnyi Zsuzsával Rómában; Napkút, Bp., 2013 (Káva téka)

Riportfilm[szerkesztés]

  • Az aventinusi tündér (2007) – riporter, producer, rendező: Muszatics Péter

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]