„Nicolae Titulescu” változatai közötti eltérés

	Titulescu, Nicolae
Született	1882. március 4.; Craiova,
Elhunyt	1941. március 17. (59 évesen); Cannes
Állampolgársága	román
Nemzetisége	román
Foglalkozása	ügyvéd,; diplomata; politikus,; egyetemi tanár
Tisztsége	romániai országgyűlési képviselő; Minister Plenipotentiary of Romania to the United Kingdom (1921. december 16. – 1927. július 6.); Minister Plenipotentiary of Romania to the United Kingdom (1928. szeptember 9. – ); Románia külügyminisztere (1932. október 20. – 1934. október 1.); Románia külügyminisztere (1932. október 20. – 1933. január 13.); Románia külügyminisztere (1933. január 14. – 1933. november 13.); Románia külügyminisztere (1933. november 14. – 1933. december 29.); Románia külügyminisztere (1933. december 30. – 1934. január 3.); Románia külügyminisztere (1934. január 10. – 1934. október 1.); Románia külügyminisztere (1934. október 10. – 1936. augusztus 28.); Minister Plenipotentiary of Romania to the United Kingdom (1936. augusztus 29. – 1936. november 1.);
Iskolái	Párizsi Egyetem; I. Károly Főgimnázium;
Kitüntetései	Grand Cross of the Order of Polonia Restituta; Order of the Redeemer;
Sírhelye	Szent Miklós-templom (Brassó) (2); Cannes (Grand Jas) Cemetery (1);
	A Wikimédia Commons tartalmaz Titulescu, Nicolae témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2018. július 29., 09:15-kori változata

Titulescu, Nicolae (Craiova, 1882. március 4. − Cannes, 1941. március 17.) román diplomata, ügyvéd, egyetemi tanár és politikus, pénzügyminiszter, többször külügyminiszter, meghatalmazotti miniszter, a Nemzetek Szövetségének elnöke (1930−1932). Tagja a román Tudományos Akadémiának (1935).

Élete

Apja Ion Titulescu (Nicolae Economu diakónus fia) Dolj megye prefektusaként a craiovai Fellebbviteli Bíróság elnöki tisztét töltötte be, és parlamenti képviselő volt. Nicolae Titulescu gyermekéveiben apja vidéki földbirtokán élt. Craiovában járt középiskolába. Kitűnő eredményű érettségi után ösztöndíjjal Párizsba került, ahol a Sorbonne Jogi karán^[1] Marcel Planiol (en) és Charles Lyon-Caen (fr) híres jogászprofesszorok tanítványa. Ott doktorált. Ebben az időszakban a francia főváros egyik szabadkőműves páholyának tagja lett. 1905-ben tért vissza Romániába. A Jasi Egyetem jogtudományi professzora és dékánja volt. Csak 1907-ben költözött Bukarestbe. Ott a polgárjog egyetemi tanáraként lett oktató és ismert ügyvédként is dolgozott. Nagyszerű szónoki képességekkel rendelkezett. Korának egyik legismertebb és leghatásosabb román szónoka volt.
1909-ben a Take lonescu (ro) vezette Demokrata Párt tagjaként kezdett politizálni. Az 1912-es választásokat megnyerő Konzervatív-Demokrata Párt listáján bekerült a romániai parlamentbe. Első beszédében Románia helyzetéről és a Balkán eseményeiről szólt. Öt év múlva pénzügyminiszterként a Ion I. C. Brătianu kormány tagja lett (1917. július 10. − 1918. január 28.). 1920-as évek elejétől kizárólag külpolitikával foglalkozott. Több nyelven beszélt (francia, angol, német, olasz). 1918 nyarán Párizsban szervezője volt az Országos Román Bizottságnak (International Romanian Committee; National Romanian Committee). A bizottság tagjai, ismert román értelmiségiek (Take Ionescu, Octavian Goga, Traian Vuia , Constantin Mille (en) stb.), azon munkálkodtak, hogy az 1. világháborút lezáró békékben minél teljesebben érvényesüljön a román nemzet célja: Nagy-Románia megteremtése. Céljuk eléréséhez igyekeztek megszerezni a nemzetközi közvélemény támogatását.
Hazája rendkívüli és meghatalmazott minisztereként Londonban (1921−1927, 1928−1932) dolgozott. Két alkalommal Románia külügyminisztere (1927−1928; 1932−1936), és 1920-tól a Nemzetek Szövetségének (Népszövetség) tagja volt. 1930 őszén, majdnem egyhangúlag a Nemzetek Szövetségének elnökévé választották. A következő évben, a szokástól eltérően, második alkalommal is megválasztották e hivatalba. Az 1930-as évek első felében Európa egyik legtekintélyesebb, és jelentős befolyásossal rendelkező külpolitikai személyiségének tartották.

Külpolitikája

Külpolitikai munkájával segíteni kívánta az 1. világháborút lezáró békeszerződések teremtette európai béke megtartását, és ezzel együtt minél átfogóbb módon biztosítani akarta Nagy-Románia területi integritásának nemcsak a jogi, de a gyakorlati stabilitását. Sürgette a nemzetközi vagy kétoldalú béke-megállapodások rendelkezéseinek végrehajtását és megőrzését. Fellépett a békét veszélyeztető bármilyen területi revíziós törekvéssel szemben. Részt vett a Kellogg–Briand-paktum előkészítésében, s ahhoz hazája, külügyminisztersége idején, késedelem nélkül csatlakozott. Már korán felismerte és figyelmeztetett a német, illetve az olasz fasizmus Európa békéjét fenyegető veszélyére. Ugyanakkor a háborút követő időszakban, de különösen a második külügyminisztersége idején segítette a Szovjet-Oroszországot, majd a Szovjetuniót nemzetközi elszigeteltsége megszüntetésében, nyugati kapcsolatai kiépítésében. Így is kívánta erősíteni Besszarábia és Bukovina Nagy-Romániához tartozását. A Szovjetunió támogatásában bízva kívánta megakadályozni Hitler agresszív törekvéseinek érvényesülését. Az 1930-as évek körepén felvetette az európai országhatárok erőszakos megváltoztatásának törekvése helyett a „országhatárok légiesítése” gondolatát.

„…Mindig azt hirdettem, nem a határok revíziója, nem a határokat jelentő rossz előmozdítása fogja biztosítani a nemzetek boldogulását, hanem a határok szellemiesítése, a bennük rejlő akadályok felszámolása…” ^[2]

Viszonya a magyarsághoz, Magyarországhoz

A „Ploiești-i beszéd” (1915)

Fiatalkorától kezdve támogatta az erdélyi románság függetlenedésének törekvését az Osztrák–Magyar Monarchiájától. Ebből a szempontból különösen fontos és jól kifejezi véleményét az 1915. május 3.-án – az 1848-as balázsfalvi gyűlések évfordulóján − Ploiești-ben elmondott beszéde.^[3]

„...A mai körülmények közt lehetőség van arra, hogy Románia naggyá és teljessé váljék! Románia nem lehet teljes Erdély nélkül: Románia nem lehet nagy nélküle!...

...Erdély a bölcső, ami gyermekkorában oltalmazta, az iskola, ami nemzetté kovácsolta, az a varázs, amely életben tartotta. Erdély, ami erőt ad, ami kiáltás a megcsonkításért, ami büntetés a hazugságért, ami a fojtogatásért szabadság! Erdély a szorongatottságában erősödő románság, amely az ellenségre indul, az élet, ami életre hív!

Szükségünk van Erdélyre! Nem létezhetünk nélküle! Megérdemeljük, és tudni fogjuk, hogyan kaphatjuk meg. Erdély mai élete olyan, amitől örömmel megválik; Erdélynek ez nem jelent olyan erőfeszítést, amit ne kívánna; mert Erdélyben minden megváltozik, minden szebb lesz, még a halál is: legyen bár csúf, de elfogadott!...

...Erdély nem csupán a politikai Románia szívét jelenti; Nézd meg a térképet: Erdély a földrajzi Románia szíve!...

...A magashegyi folyókból ered a románság története: északon a Szamos; nyugaton a Maros, délen az Olt! A mai Románia közt a Kárpátok természetes erőd, és mint katonai terület idegen kézben van!...

...Az, aki ha Erdélyre tekint és nem érzi magát a félbevágottnak, az nem román...” ^[4]

A trianoni békeszerződés

Az 1. világháború utolsó éveiben részt vett Párizsban a Nagy-Romániáért „harcoló” román nemzeti bizottság munkájában. Take Ionescu és I. C. Brătianu mellett küzdött az antant képviselőivel 1916. augusztus 17-én megkötött titkos bukaresti szerződés teljesítéséért. Románia részéről külügyi államtitkárként, korábbi miniszteri államtitkárént és Ion Cantacuzino (ro) román tudós orvos-mikrobiológus, államminiszterként írta alá 1920. március 4-én a trianoni békeszerződést, amely a Magyarországgal elismertette Erdély unióját Romániával.

Az optáns-földek tulajdonjogi problémája

Romániában 1921. július 30-án elfogadták az erdélyi, bánsági, partiumi és máramarosi agrárreformról szóló törvényt. E területek azon földtulajdonosainak földjét, akik elhagyták Romániát és a trianoni békediktátum adta állampolgársági rendelkezéseknek megfelelően a magyar állampolgárságot választották (optánsok), az agrárreform értelmében, a román állam minden kárpótlás nélkül kisajátította és romániai állampolgároknak kiosztotta. A trianoni békediktátum 250. cikkelye szerint:

„250. Cikk. A 232. cikk és a IV. címhez tartozó Függelék rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyásával a magyar állampolgároknak vagy a magyar állampolgárok által ellenőrzött társaságoknak a volt Osztrák–Magyar Monarchia területein fekvő javai, jogai és érdekei nem esnek az említett rendelkezésekben megszabott lefoglalás vagy felszámolás alá. Ezek a javak, jogok és érdekek a jogosultaknak (minden ilynemű rendszabálytól vagy a kisajátításra, kényszerkezelésre vagy zár alá vételre vonatkozólag 1918. évi november hó 3-ától a jelen Szerződés életbelépéséig alkotott bármily más rendelkezéstől mentesen) fognak visszaadatni. Az említett javak, jogok és érdekek abban az állapotban fognak visszaadatni, amelyben azok a szóban levő rendszabályok alkalmazása előtt voltak. Azokat a felszólalásokat, amelyeket magyar állampolgárok a jelen cikk alapján esetleg elő fognak terjeszteni, a 239. cikkben említett Vegyes Döntőbíróság fogja elbírálni.”

232. Cikk. 1. i) A 250. cikk rendelkezéseinek fenntartásával oly felszámolások esetében, amelyeket akár a jelen Szerződést Szövetséges és Társult Hatalmakként aláíró új államokban, akár a Magyarország részéről fizetendő jóvátételekben nem részesülő államokban foganatosítottak, az ezeknek az államoknak részéről foganatosított felszámolások jövedelmét közvetlenül a tulajdonosoknak kell kifizetni…”

A 367 jelentősebb földterülettel rendelkező optáns az elcsatolt mezőgazdasági és erdőterületek csaknem 80 százalékát birtokolta. Az optánsok a Romániában indított kártérítési perekkel párhuzamosan számos panaszt nyújtottak be a Nemzetek Szövetségének. 1923. április 20-án, a Nemzetek Szövetsége Tanácsa előtt Titulescu a Nemzetek Szövetsége romániai képviselője nagyhatású védőbeszédet mondott a romániai agrárrefomról és intézkedésekről. Az optánsok követelését támogatta és érdekeit képviselte a magyar állam is. A Nemzetek Szövetsége Tanácsának javaslatára létrehozták Párizsban a Román–Magyar Döntőbíróságot. A bíróság által megállapított kártérítéseket a román állam által megnyitott Agráralapból fizették ki. Az alapot az 1930. január 20-i hágai és 1930. április 21-i párizsi megállapodások alapján hozták létre, melyeket a Nicolae Titulescu román külügyminiszter és a magyar állam nevében Apponyi Albert, párizsi béketárgyalások magyarországi küldöttségének vezetője közti megbeszélések nyomán írtak alá. Az optáns-kérdésben Titulescu munkáját eredményesnek tartották/tartják Romániában.

A kisantant

Jegyzetek

↑ Sorbonne Paris Law Faculty
↑ Titulescu 1937-ben mondott egyik beszédének részletét idézi Ádám Magda: Román külügyminiszter a két háború között… című tanulmányában.
↑ A „Ploiești-i beszéd” címe „Románia szíve” (Inima României). Nagy érzelmi töltéssel és hatással reflektált az akkori román politikusok magatartására, akik egy évvel előbb, 1914 augusztusában elutasították I. Károly király kérését, Románia belépését a Központi hatalmak oldalán az első világháborúba. Az ország semlegessége mellett foglaltak állást. I. Károly halála után I. Ferdinánd került a trónra (1914. október), de továbbra is a semlegesek maradtak. Titulescu a semlegességet illetően hangot adott a románok nemzeti érzelmeinek. Úgy gondolta, hogy a románok nem az Osztrák–Magyar Monarchia iránti semlegességgel, hanem a véráldozattal tudják és fogják megszerezni Erdélyt, ahol most a román sas Szent István koronáját viseli (vulturul român purtând în cioc coroana Sfântului Ștefan). Csak így fogják megvalósítani az évszázados eszmét, Erdély egyesülését az anyaországgal. A beszéddel emlékeztetni akarta kortársait az 1848 történéseire is, amik kifejezték az erdélyi románság társadalmi és nemzeti szabadság iránti vágyát.
↑ Nicolae Titulescu 1915. május 3-i beszéde: Románia Erdély nélkül nem teljes (nem egységes; nem egész) − Viata Libera OnLine - Ziar independent Stiri Noutati Galati – (románul)

Források, irodalom

Ádám Magda: Román külügyminiszter a két háború között, N. Titulescu, 1882-1941 – História, 1991. 9-10. szám, 21−23. p. − A hozzáférés ideje: 2018. július 28.
Ádám Magda: A kisantant és a magyar kisebbségi kérdés – História, 1991. 2-3. szám 26−28. p. − A hozzáférés ideje: 2018. július 28.
Ránki György: Nicolae Titulescu történeti ábrázolásához –Történelmi Szemle, 1969. 3-4. szám 345−349. p. − A hozzáférés ideje: 2018. július 28.
Jordáky Lajos: Újraolvastam Titulescut − Korunk, 27. évfolyam 3. szám (1968. március) 376−379. p.
Nicu Neag, Dorin Timonea: Nagy Egyesülés-tagadók: magyar grófok, huszárok leszármazottai – Adevarul, 2015. június 7-i cikkének fordítása a Főtér internetfolyóiratban
Nicolae Titulescu − Európa egyik legintelligensebb és legtehetségesebb diplomatája – A román rádió 2017. március 4-i kulturális adásának szövege − A hozzáférés ideje: 2018. július 28. (románul)
Nicu Neag, Dorin Timonea: Az erdélyi „magyar optánsok” tisztátalan vállalkozása – Adevarul, 2015. június 7. A hozzáférés ideje: 2018. július 28. (románul)
Ádám Magda: A kör bezárul! A kisantant megalakulása − In: Magyarok a Kárpát-medencében − Pallas, 1989. 246−248. p. − A hozzáférés ideje: 2018. július 28.

[1] Sorbonne Paris Law Faculty

[2] Titulescu 1937-ben mondott egyik beszédének részletét idézi Ádám Magda: Román külügyminiszter a két háború között… című tanulmányában.

[3] A „Ploiești-i beszéd” címe „Románia szíve” (Inima României). Nagy érzelmi töltéssel és hatással reflektált az akkori román politikusok magatartására, akik egy évvel előbb, 1914 augusztusában elutasították I. Károly király kérését, Románia belépését a Központi hatalmak oldalán az első világháborúba. Az ország semlegessége mellett foglaltak állást. I. Károly halála után I. Ferdinánd került a trónra (1914. október), de továbbra is a semlegesek maradtak. Titulescu a semlegességet illetően hangot adott a románok nemzeti érzelmeinek. Úgy gondolta, hogy a románok nem az Osztrák–Magyar Monarchia iránti semlegességgel, hanem a véráldozattal tudják és fogják megszerezni Erdélyt, ahol most a román sas Szent István koronáját viseli (vulturul român purtând în cioc coroana Sfântului Ștefan). Csak így fogják megvalósítani az évszázados eszmét, Erdély egyesülését az anyaországgal. A beszéddel emlékeztetni akarta kortársait az 1848 történéseire is, amik kifejezték az erdélyi románság társadalmi és nemzeti szabadság iránti vágyát.

[4] Nicolae Titulescu 1915. május 3-i beszéde: Románia Erdély nélkül nem teljes (nem egységes; nem egész) − Viata Libera OnLine - Ziar independent Stiri Noutati Galati – (románul)

[1]

[2]

[3]

[4]

@@ 21. sor: / 21. sor: @@
 '''Titulescu, Nicolae''' ([[Craiova]], [[1882]]. [[március 4.]] − [[Cannes]], [[1941]]. [[március 17.]]) [[románok|román]]   [[diplomáciai rangok|diplomata]],  [[ügyvéd]], [[beosztás (felsőoktatás)|egyetemi tanár]] és [[politika|politikus]], [[pénzügyminisztérium|pénzügyminiszter]], többször [[kormány (állami szerv)|külügyminiszter]], [[diplomáciai rangok|meghatalmazotti miniszter]], a [[Nemzetek Szövetsége|Nemzetek Szövetségének]] elnöke ([[1930]]−[[1932]]). Tagja a román [[Akadémia (tudományos társaság)|Tudományos Akadémiának]] ([[1935]]).
 == Élete ==
-Apja Ion Titulescu (Nicolae Economu [[diakónus]] fia) [[Dolj megye]] [[prefektus]]aként a craiovai Fellebbviteli Bíróság elnöki tisztét töltötte be, és [[országgyűlési képviselő|parlamenti képviselő]] volt. Nicolae Titulescu gyermekéveiben apja vidéki földbirtokán élt. Craiovában járt [[gimnázium|középiskolába]]. Kitűnő eredményű [[érettségi vizsga|érettségi]] után ösztöndíjjal [[Párizs|Párizsba]] került, ahol a Sorbonne Jogi karán<ref>Sorbonne Paris Law Faculty</ref> [[Marcel Planiol]] {{linkiw| Marcel Planiol|Marcel Planiol|en}} és [[Charles Lyon-Caen]] {{linkiw|Charles Lyon-Caen |Charles Lyon-Caen |fr}} híres jogászprofesszorok tanítványa. Ott [[doktorátus|doktorált]]. Ebben az időszakban a [[Párizs|franciaországi főváros]] egyik [[szabadkőművesség|szabadkőműves páholyának]] tagja lett. [[1905]]-ben tért vissza [[Románia|Romániába]]. A [[Jászvásár|Jasi Egyetem]] jogtudományi professzora és dékánja volt. Csak [[1907]]-ben költözött [[Bukarest|Bukarestbe]]. Ott a [[portál:jog|polgárjog]] egyetemi tanáraként lett oktató és ismert ügyvédként is dolgozott. Nagyszerű szónoki képességekkel rendelkezett. Korának egyik legismertebb és leghatásosabb román szónoka volt.<br />
+Apja Ion Titulescu (Nicolae Economu [[diakónus]] fia) [[Dolj megye]] [[prefektus]]aként a craiovai Fellebbviteli Bíróság elnöki tisztét töltötte be, és [[országgyűlési képviselő|parlamenti képviselő]] volt. Nicolae Titulescu gyermekéveiben apja vidéki földbirtokán élt. Craiovában járt [[gimnázium|középiskolába]]. Kitűnő eredményű [[érettségi vizsga|érettségi]] után ösztöndíjjal [[Párizs|Párizsba]] került, ahol a Sorbonne Jogi karán<ref>Sorbonne Paris Law Faculty</ref> [[Marcel Planiol]] {{linkiw| Marcel Planiol|Marcel Planiol|en}} és [[Charles Lyon-Caen]] {{linkiw|Charles Lyon-Caen |Charles Lyon-Caen |fr}} híres jogászprofesszorok tanítványa. Ott [[doktorátus|doktorált]]. Ebben az időszakban a [[Párizs|francia főváros]] egyik [[szabadkőművesség|szabadkőműves páholyának]] tagja lett. [[1905]]-ben tért vissza [[Románia|Romániába]]. A [[Jászvásár|Jasi Egyetem]] jogtudományi professzora és dékánja volt. Csak [[1907]]-ben költözött [[Bukarest|Bukarestbe]]. Ott a [[portál:jog|polgárjog]] egyetemi tanáraként lett oktató és ismert ügyvédként is dolgozott. Nagyszerű szónoki képességekkel rendelkezett. Korának egyik legismertebb és leghatásosabb román szónoka volt.<br />
 [[1909]]-ben a [[Take lonescu]] {{linkiw|Take Ionescu|Take Ionescu|ro}} vezette Demokrata Párt tagjaként kezdett politizálni. Az [[1912]]-es választásokat megnyerő Konzervatív-Demokrata Párt listáján bekerült a romániai [[parlament]]be. Első beszédében Románia helyzetéről és a [[Balkán (térség)|Balkán]] eseményeiről szólt. Öt év múlva pénzügyminiszterként a [[Ion I. C. Brătianu]] [[kormány (állami szerv)|kormány]] tagja lett ([[1917]]. [[július 10.]] − [[1918]]. [[január 28.]]). 1920-as évek elejétől kizárólag külpolitikával foglalkozott. Több nyelven beszélt ([[francia nyelv|francia]], [[angol nyelv|angol]], [[német nyelv|német]], [[olasz nyelv|olasz]]). [[1918]] nyarán Párizsban szervezője volt az Országos Román Bizottságnak (International Romanian Committee; National Romanian Committee). A bizottság tagjai, ismert román [[értelmiség]]iek (Take Ionescu, [[Octavian Goga]], [[Traian Vuia]] {{linkiw|Traian Vuia|Traian Vuia|ro}}, [[Constantin Mille]] {{linkiw|Constantin Mille|Constantin Mille|en}} stb.), azon munkálkodtak, hogy az [[Párizs környéki békeszerződések|1. világháborút lezáró békékben]] minél teljesebben érvényesüljön a román [[nemzet]] célja: [[Román Királyság|Nagy-Románia]] megteremtése. Céljuk eléréséhez igyekeztek megszerezni a nemzetközi közvélemény támogatását.<br />
 Hazája rendkívüli és meghatalmazott minisztereként [[London]]ban ([[1921]]−[[1927]], [[1928]]−[[1932]]) dolgozott. Két alkalommal Románia külügyminisztere (1927−1928; 1932−[[1936]]), és [[1920]]-tól a Nemzetek Szövetségének (Népszövetség) tagja volt. [[1930]] őszén, majdnem egyhangúlag a Nemzetek Szövetségének elnökévé választották. A következő évben, a szokástól eltérően, második alkalommal is megválasztották e hivatalba. Az 1930-as évek első felében Európa egyik legtekintélyesebb, és jelentős befolyásossal rendelkező külpolitikai személyiségének tartották.
 == Külpolitikája ==
-Külpolitikai munkájával segíteni kívánta az 1. világháborút lezáró békeszerződések teremtette európai [[béke]] megtartását, és ezzel együtt minél át fogóbb módon biztosítani akarta Nagy-Románia területi integritásának nemcsak a [[portál:jog|jogi]], de a gyakorlati stabilitását. Sürgette a nemzetközi vagy kétoldalú béke-megállapodások rendelkezéseinek végrehajtását és megőrzését. Fellépett a békét veszélyeztető bármilyen területi revíziós törekvéssel szemben. Részt vett a [[Kellogg–Briand-paktum]] előkészítésében, s ahhoz hazája, külügyminisztersége idején, késedelem nélkül csatlakozott. Már korán felismerte és figyelmeztetett a német, illetve az olasz [[fasizmus]] Európa békéjét fenyegető veszélyére. Ugyanakkor a háborút követő időszakban, de különösen a második külügyminisztersége idején segítette a [[Oroszországi polgárháború|Szovjet-Oroszországot]], majd a [[Szovjetunió]]t nemzetközi elszigeteltsége megszüntetésében, nyugati kapcsolatai kiépítésében. Így is kívánta erősíteni [[Besszarábia]] és [[Bukovina (régió)|Bukovina]] Nagy-Romániához tartozását. A Szovjetunió támogatásában bízva kívánta megakadályozni [[Adolf Hitler|Hitler]] agresszív törekvéseinek érvényesülését. Az 1930-as évek körepén felvetette az európai [[országhatár]]ok erőszakos megváltoztatásának törekvése helyett a „országhatárok légiesítése” gondolatát.
+Külpolitikai munkájával segíteni kívánta az 1. világháborút lezáró békeszerződések teremtette európai [[béke]] megtartását, és ezzel együtt minél átfogóbb módon biztosítani akarta Nagy-Románia területi integritásának nemcsak a [[portál:jog|jogi]], de a gyakorlati stabilitását. Sürgette a nemzetközi vagy kétoldalú béke-megállapodások rendelkezéseinek végrehajtását és megőrzését. Fellépett a békét veszélyeztető bármilyen területi revíziós törekvéssel szemben. Részt vett a [[Kellogg–Briand-paktum]] előkészítésében, s ahhoz hazája, külügyminisztersége idején, késedelem nélkül csatlakozott. Már korán felismerte és figyelmeztetett a német, illetve az olasz [[fasizmus]] Európa békéjét fenyegető veszélyére. Ugyanakkor a háborút követő időszakban, de különösen a második külügyminisztersége idején segítette a [[Oroszországi polgárháború|Szovjet-Oroszországot]], majd a [[Szovjetunió]]t nemzetközi elszigeteltsége megszüntetésében, nyugati kapcsolatai kiépítésében. Így is kívánta erősíteni [[Besszarábia]] és [[Bukovina (régió)|Bukovina]] Nagy-Romániához tartozását. A Szovjetunió támogatásában bízva kívánta megakadályozni [[Adolf Hitler|Hitler]] agresszív törekvéseinek érvényesülését. Az 1930-as évek körepén felvetette az európai [[országhatár]]ok erőszakos megváltoztatásának törekvése helyett a „országhatárok légiesítése” gondolatát.
 ::'' „…Mindig azt hirdettem, nem a határok revíziója, nem a határokat jelentő rossz előmozdítása fogja biztosítani a nemzetek boldogulását, hanem a határok szellemiesítése, a bennük rejlő akadályok felszámolása…” <ref>Titulescu 1937-ben mondott egyik beszédének részletét idézi Ádám Magda: Román külügyminiszter a két háború között… című tanulmányában. </ref><br />
@@ 48. sor: / 48. sor: @@
 Az [[Első világháború|1. világháború]] utolsó éveiben részt vett Párizsban a Nagy-Romániáért „harcoló” román nemzeti bizottság munkájában. Take Ionescu és I. C. Brătianu mellett küzdött az [[antant]] képviselőivel [[1916]]. [[augusztus 17.|augusztus 17-én]] megkötött titkos [[Bukaresti szerződés (1916)|bukaresti szerződés]] teljesítéséért. Románia részéről külügyi államtitkárként, korábbi miniszteri [[államtitkár]]ént és [[Ion Cantacuzino]] {{linkiw|Ion Cantacuzino|Ion Cantacuzino|ro}} román [[tudomány|tudós]] [[orvos]]-[[mikrobiológia|mikrobiológus]], [[államminiszter]]ként írta alá [[1920]]. [[március 4.|március 4-én]] a trianoni békeszerződést, amely a Magyarországgal elismertette Erdély [[unió (politika)|unióját]] Romániával.
 === Az [[optáns|optáns-földek]] [[tulajdonjog|tulajdonjogi]] problémája ===
-Romániában [[1921]]. [[július 30.|július 30-án]] elfogadták az erdélyi, [[Bánság|bánsági]], [[Partium|partiumi]] és [[máramaros|máramarosi]] agrárreformról szóló törvényt. E területek azon földtulajdonosainak földjét, akik elhagyták Romániát és a trianoni békediktátum adta [[állampolgárság|állampolgársági]] rendelkezéseknek megfelelően a magyar állampolgárságot választották (optánsoptánsok), az agrárreform értelmében, a román [[állam]] minden kárpótlás nélkül [[kisajátítás|kisajátította]] és romániai állampolgároknak kiosztotta. A trianoni békediktátum 250. cikkelye szerint: <br />
+Romániában [[1921]]. [[július 30.|július 30-án]] elfogadták az erdélyi, [[Bánság|bánsági]], [[Partium|partiumi]] és [[máramaros|máramarosi]] agrárreformról szóló törvényt. E területek azon földtulajdonosainak földjét, akik elhagyták Romániát és a trianoni békediktátum adta [[állampolgárság|állampolgársági]] rendelkezéseknek megfelelően a magyar állampolgárságot választották (optánsok), az agrárreform értelmében, a román [[állam]] minden kárpótlás nélkül [[kisajátítás|kisajátította]] és romániai állampolgároknak kiosztotta. A trianoni békediktátum 250. cikkelye szerint: <br />
 ::'' „250. Cikk. A 232. cikk és a IV. címhez tartozó Függelék rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyásával a magyar állampolgároknak vagy a magyar állampolgárok által ellenőrzött társaságoknak a volt Osztrák–Magyar Monarchia területein fekvő javai, jogai és érdekei nem esnek az említett rendelkezésekben megszabott lefoglalás vagy felszámolás alá. Ezek a javak, jogok és érdekek a jogosultaknak (minden ilynemű rendszabálytól vagy a kisajátításra, kényszerkezelésre vagy zár alá vételre vonatkozólag 1918. évi november hó 3-ától a jelen Szerződés életbelépéséig alkotott bármily más rendelkezéstől mentesen) fognak visszaadatni. Az említett javak, jogok és érdekek abban az állapotban fognak visszaadatni, amelyben azok a szóban levő rendszabályok alkalmazása előtt voltak. Azokat a felszólalásokat, amelyeket magyar állampolgárok a jelen cikk alapján esetleg elő fognak terjeszteni, a 239. cikkben említett Vegyes Döntőbíróság fogja elbírálni.”<br />
 ::'' 232. Cikk. 1. i) A 250. cikk rendelkezéseinek fenntartásával oly felszámolások esetében, amelyeket akár a jelen Szerződést Szövetséges és Társult Hatalmakként aláíró új államokban, akár a Magyarország részéről fizetendő jóvátételekben nem részesülő államokban foganatosítottak, az ezeknek az államoknak részéről foganatosított felszámolások jövedelmét közvetlenül a tulajdonosoknak kell kifizetni…”<br />

Titulescu, Nicolae

Született	1882. március 4. Craiova,
Elhunyt	1941. március 17. (59 évesen) Cannes
Állampolgársága	román
Nemzetisége	román
Foglalkozása	ügyvéd, diplomata politikus, egyetemi tanár
Tisztsége	romániai országgyűlési képviselő Minister Plenipotentiary of Romania to the United Kingdom (1921. december 16. – 1927. július 6.) Minister Plenipotentiary of Romania to the United Kingdom (1928. szeptember 9. – ) Románia külügyminisztere (1932. október 20. – 1934. október 1.) Románia külügyminisztere (1932. október 20. – 1933. január 13.) Románia külügyminisztere (1933. január 14. – 1933. november 13.) Románia külügyminisztere (1933. november 14. – 1933. december 29.) Románia külügyminisztere (1933. december 30. – 1934. január 3.) Románia külügyminisztere (1934. január 10. – 1934. október 1.) Románia külügyminisztere (1934. október 10. – 1936. augusztus 28.) Minister Plenipotentiary of Romania to the United Kingdom (1936. augusztus 29. – 1936. november 1.)
Iskolái	Párizsi Egyetem I. Károly Főgimnázium
Kitüntetései	Grand Cross of the Order of Polonia Restituta Order of the Redeemer
Sírhelye	Szent Miklós-templom (Brassó) (2) Cannes (Grand Jas) Cemetery (1)
A Wikimédia Commons tartalmaz Titulescu, Nicolae témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség