Edom

Edom területe citromsárgával Kr. e. 830 körül

Edom (héber nyelven: אֱדוֹם), később Idumea (görög nyelven: Ἰδουμαία) ókori állam a Közel-Keleten. Az edomiták sémi nép; a Tóra és a Biblia említése alapján Jákob bátyjának, Ézsaunak a leszármazottai voltak.

"Edom" neve az egyiptomi hieroglifákon

Már az egyiptomi XVIII. dinasztiabeli szövegek (Kr. e. 1550-1300) megemlítik Edom létét az Orontész folyótól Ny-ra. (Bár az e közötti Edom és a biblia Edom közötti kapcsolat nem állapítható meg teljes bizonyossággal.) Az edomiták a Holt-tengertől délre eső területen telepedtek le és alapítottak államot. Köztük és az izraeliták között gyakori volt az ellenségeskedés. Dávid király legyőzte őket és ezzel Izraeltől függőségbe kerültek, majd később az Izraeli Királyság szétszakadása után ismét függetlenné váltak. II. Nabú-kudurri-uszur babiloni király meghódította a királyságukat. A megmaradt nép ezután egyre inkább észak felé települt és sokan telepedtek le Hebron régiójában, míg korábbi területük Dk-i részén a nabateusok telepedtek le. A babiloni fogság után államuk Idumea néven ismert. Kr. e. 129 után a Hasmoneusok elfoglalták Idumeát és erőszakkal a zsidó vallásra kényszerítették őket. Kr. e. 34-ben Costobar edomita nemes VII. Kleopátra egyiptomi királynő támogatásával megpróbálta visszaszerezni az ország függetlenségét, de e törekvés kudarcba fulladt, és Idumea ezentúl Judea római provincia része lett. Nagy Heródes félig edomita származású volt.

A területen az ún. edomi nyelvet (másnéven edomita) beszélték, amely a sémi nyelvek közé tartozik, közeli rokona a héber és a moábi nyelvnek is. Először főníciai, majd arám ábécét használt. Egyes vélemények szerint nem egészen önálló nyelv, hanem inkább héber nyelvjárás.

Források

• Bánosi György – Veresegyházi Béla: Eltűnt népek, eltűnt birodalmak kislexikona. Budapest: Anno. 1999. 10. o. ISBN 963-9199-29-X  
• Gecse Gusztáv, Horváth Henrik: Bibliai kislexikon, 1978.