Ugrás a tartalomhoz

Raspe Henrik német ellenkirály

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Raspe Henrik
Henrik pecsétje
Henrik pecsétje

Német ellenkirály
Uralkodási ideje
1246. május 22.[1] 1247. február 16.
ElődjeII. Frigyes
UtódjaII. Frigyes
Életrajzi adatok
UralkodóházLudowinger-ház
Született1204
Elhunyt1247. február 16. (43 évesen)
Wartburg[1]
Nyughelye
ÉdesapjaI. Hermann türingiai tartománygróf
ÉdesanyjaBajorországi Zsófia
Testvére(i)
Házastársa
  • Elisabeth of Brandenburg, Landgravine of Thuringia
  • Gertrud von Babenberg (1238–)[2]
  • Beatrice of Brabant (1241–)[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Raspe Henrik témájú médiaállományokat.

Raspe Henrik vagy Türingiai Henrik (németül: Heinrich Raspe), (1204 körül[1]Wartburg vára, 1247. február 16.[1]/17.[3]) türingiai tartománygróf 1241-től, német ellenkirály 1246-tól haláláig.

I. Hermann türingiai tartománygróf és bajor Zsófia másodszülött fia.[3] Miután bátyja, Kegyes Lajos 1227-ben meghalt, fegyverrel támadt sógornője, az özvegy Árpád-házi Szent Erzsébet ellen, és gyermekeivel együtt kiűzte Wartburg várából.[3] 1241-ben bekebelezte Türingiát és a szász Pfalzot, amely fölött addig II. Hermann unokaöccsének gyámjaként uralkodott.[3]

1241-ben Raspe Henrik hathatósan támogatta a cseheket a mongolok betörései ellen.[3] A pápa és a császár közötti harcokban a pápa zászlaja alatt küzdött.[3]

Miután az első lyoni zsinat II. Frigyes császárt 1245-ben megfosztotta trónjától, IV. Ince pápa hívei (a mainzi és a kölni érsekek; a würzburgi, a speyeri, a strassburgi, a metzi püspökök; a brabanti herceg valamint a kisebb türingia-hesseni feudális urak[1]) 1246. május 22-én Veitshöchheimben (Würzburg mellett) Henriket választották meg ellenkirálynak.[3]

A pápai támogatás miatt ellenfelei „papok királyának” (latinul: rex clericorum, németül: Paffenkönig) gúnyolták.[3] A pápai pénzen toborzott sereggel Raspe Henrik Frankfurtnál 1246. augusztus 5-én legyőzte IV. Konrád királyt.[3] Ezt követően ellenfelét birtokaitól megfosztottnak nyilvánította, majd a Hohenstaufok fő hatalmi területére, a Svábföldre vonult, ám itt a városok kitartottak Konrád mellett.[1] Reutlingen nem adta meg magát, Ulmot is sikertelenül ostromolta, a város felmentésére érkező Konrádtól pedig vereséget szenvedett.[4]

Szerencsétlenségére Ulm ostrománál súlyosan megbetegedett.[3] Wartburg várába húzódott vissza, ahol hamarosan befejezte életét.[3][5] Vele kihalt a türingiai tartománygrófok férfiága; ezt követően indult meg a türingiai örökösödési háború.[3]

  1. 1 2 3 4 5 6 Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok. Budapest: Mæcenas. 1998. ISBN 963 9025 66 6 89. oldal
  2. 1 2 p11404.htm#i114040, 2020. augusztus 7.
  3. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 Henrik Raspe. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
  4. Weiszhár, 89–90. oldal
  5. Weiszhár, 90. oldal
  • Steffen Raßloff, Lutz Gebhardt: Die Thüringer Landgrafen. Geschichte und Sagenwelt. Ilmenau 2017, ISBN 978-3-95560-055-6
  • [Werner Mägdefrau: Thüringen und die Thüringer Landgrafschaft der Ludowinger vom Regierungsantritt Hermanns I. (1190) bis zum Tode Heinrich Raspes (1247). In: Werner Mägdefrau u. a.: Schmalkalden und Thüringen in der deutschen Geschichte: Beiträge zur mittelalterlichen und neueren Geschichte und Kulturgeschichte. Museum Schloß Wilhelmsburg 1990.
  • Hans Patze: Die Entstehung der Landesherrschaft in Thüringen (= Mitteldeutsche Forschungen. Bd. 22). Teil 1, Böhlau, Köln u. a. 1962.
  • Jürgen Petersohn: Heinrich Raspe und die Apostelhäupter oder: Die Kosten der Rompolitik Kaiser Friedrichs II. (= Sitzungsberichte der Wissenschaftlichen Gesellschaft an der Johann-Wolfgang-Goethe-Universität Frankfurt am Main. Bd. 40,3). Steiner, Stuttgart 2002, ISBN 3-515-08211-5. (Digitalisat).
  • Hans Martin Schaller: Heinrich Raspe. In: Neue Deutsche Biographie. (NDB). Band 8. Duncker & Humblot, Berlin 1969, ISBN 3-428-00189-3, S. 334–336 (deutsche-biographie.de).
  • Friedrich Wilhelm Schirrmacher: Heinrich Raspe. In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB).  11. kötet, Duncker & Humblot, Leipzig 1880,  439–443. oldal (németül)
  • Hilmar Schwarz: Die Ludowinger. Aufstieg und Fall des ersten thüringischen Landgrafengeschlechts (= Kleine Schriftenreihe der Wartburg-Stiftung. Bd. 6). Wartburg-Stiftung, Eisenach 1993.
  • Matthias Werner (szerk.): Heinrich Raspe – Landgraf von Thüringen und römischer König (1227–1247). Fürsten, König und Reich in spätstaufischer Zeit (= Jenaer Beiträge zur Geschichte. Bd. 3). Lang, Frankfurt am Main 2003, ISBN 3-631-37684-7

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]