Raspe Henrik német ellenkirály
| Raspe Henrik | |
| Henrik pecsétje | |
| Német ellenkirály | |
| Uralkodási ideje | |
| 1246. május 22.[1] – 1247. február 16. | |
| Elődje | II. Frigyes |
| Utódja | II. Frigyes |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Ludowinger-ház |
| Született | 1204 |
| Elhunyt | 1247. február 16. (43 évesen) Wartburg[1] |
| Nyughelye | |
| Édesapja | I. Hermann türingiai tartománygróf |
| Édesanyja | Bajorországi Zsófia |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Raspe Henrik témájú médiaállományokat. | |
Raspe Henrik vagy Türingiai Henrik (németül: Heinrich Raspe), (1204 körül[1] – Wartburg vára, 1247. február 16.[1]/17.[3]) türingiai tartománygróf 1241-től, német ellenkirály 1246-tól haláláig.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ifjúsága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]I. Hermann türingiai tartománygróf és bajor Zsófia másodszülött fia.[3] Miután bátyja, Kegyes Lajos 1227-ben meghalt, fegyverrel támadt sógornője, az özvegy Árpád-házi Szent Erzsébet ellen, és gyermekeivel együtt kiűzte Wartburg várából.[3] 1241-ben bekebelezte Türingiát és a szász Pfalzot, amely fölött addig II. Hermann unokaöccsének gyámjaként uralkodott.[3]
1241-ben Raspe Henrik hathatósan támogatta a cseheket a mongolok betörései ellen.[3] A pápa és a császár közötti harcokban a pápa zászlaja alatt küzdött.[3]
Megválasztása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Miután az első lyoni zsinat II. Frigyes császárt 1245-ben megfosztotta trónjától, IV. Ince pápa hívei (a mainzi és a kölni érsekek; a würzburgi, a speyeri, a strassburgi, a metzi püspökök; a brabanti herceg valamint a kisebb türingia-hesseni feudális urak[1]) 1246. május 22-én Veitshöchheimben (Würzburg mellett) Henriket választották meg ellenkirálynak.[3]
A pápai támogatás miatt ellenfelei „papok királyának” (latinul: rex clericorum, németül: Paffenkönig) gúnyolták.[3] A pápai pénzen toborzott sereggel Raspe Henrik Frankfurtnál 1246. augusztus 5-én legyőzte IV. Konrád királyt.[3] Ezt követően ellenfelét birtokaitól megfosztottnak nyilvánította, majd a Hohenstaufok fő hatalmi területére, a Svábföldre vonult, ám itt a városok kitartottak Konrád mellett.[1] Reutlingen nem adta meg magát, Ulmot is sikertelenül ostromolta, a város felmentésére érkező Konrádtól pedig vereséget szenvedett.[4]
Szerencsétlenségére Ulm ostrománál súlyosan megbetegedett.[3] Wartburg várába húzódott vissza, ahol hamarosan befejezte életét.[3][5] Vele kihalt a türingiai tartománygrófok férfiága; ezt követően indult meg a türingiai örökösödési háború.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 4 5 6 Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok. Budapest: Mæcenas. 1998. ISBN 963 9025 66 6 89. oldal
- 1 2 p11404.htm#i114040, 2020. augusztus 7.
- 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 Henrik Raspe. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- ↑ Weiszhár, 89–90. oldal
- ↑ Weiszhár, 90. oldal
Irodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Steffen Raßloff, Lutz Gebhardt: Die Thüringer Landgrafen. Geschichte und Sagenwelt. Ilmenau 2017, ISBN 978-3-95560-055-6
- [Werner Mägdefrau: Thüringen und die Thüringer Landgrafschaft der Ludowinger vom Regierungsantritt Hermanns I. (1190) bis zum Tode Heinrich Raspes (1247). In: Werner Mägdefrau u. a.: Schmalkalden und Thüringen in der deutschen Geschichte: Beiträge zur mittelalterlichen und neueren Geschichte und Kulturgeschichte. Museum Schloß Wilhelmsburg 1990.
- Hans Patze: Die Entstehung der Landesherrschaft in Thüringen (= Mitteldeutsche Forschungen. Bd. 22). Teil 1, Böhlau, Köln u. a. 1962.
- Jürgen Petersohn: Heinrich Raspe und die Apostelhäupter oder: Die Kosten der Rompolitik Kaiser Friedrichs II. (= Sitzungsberichte der Wissenschaftlichen Gesellschaft an der Johann-Wolfgang-Goethe-Universität Frankfurt am Main. Bd. 40,3). Steiner, Stuttgart 2002, ISBN 3-515-08211-5. (Digitalisat).
- Hans Martin Schaller: Heinrich Raspe. In: Neue Deutsche Biographie. (NDB). Band 8. Duncker & Humblot, Berlin 1969, ISBN 3-428-00189-3, S. 334–336 (deutsche-biographie.de).
- Friedrich Wilhelm Schirrmacher: Heinrich Raspe. In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB). 11. kötet, Duncker & Humblot, Leipzig 1880, 439–443. oldal (németül)
- Hilmar Schwarz: Die Ludowinger. Aufstieg und Fall des ersten thüringischen Landgrafengeschlechts (= Kleine Schriftenreihe der Wartburg-Stiftung. Bd. 6). Wartburg-Stiftung, Eisenach 1993.
- Matthias Werner (szerk.): Heinrich Raspe – Landgraf von Thüringen und römischer König (1227–1247). Fürsten, König und Reich in spätstaufischer Zeit (= Jenaer Beiträge zur Geschichte. Bd. 3). Lang, Frankfurt am Main 2003, ISBN 3-631-37684-7
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Előző uralkodó: II. Hermann |
Következő uralkodó: Henrik |