Reutlingen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Reutlingen
Reutlingen Tübinger Tor 2012-04.jpg
Reutlingen címere
Reutlingen címere
Közigazgatás
Ország Németország
Tartomány Baden-Württemberg
Járás Reutlingen járás
Alapítás éve1240
Polgármester Barbara Bosch
Irányítószám
  • 72760
  • 72770
  • 72762
Körzethívószám
  • 07121
  • 07072
Rendszám RT
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség 115 006 fő (2016. dec. 31.)[1]
Népsűrűség1 321,3 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság382 m
Terület87,04 km²
Időzóna CET, UTC+1
Reutlingen (Németország)
Reutlingen
Reutlingen
Pozíció Németország térképén
é. sz. 48° 29′, k. h. 9° 13′Koordináták: é. sz. 48° 29′, k. h. 9° 13′
Reutlingen (Baden-Württemberg)
Reutlingen
Reutlingen
Pozíció Baden-Württemberg térképén
Elhelyezkedése Reutlingen járás térképén
Elhelyezkedése Reutlingen járás térképén
Reutlingen weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Reutlingen témájú médiaállományokat.

Reutlingen település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 115 006 fő (2016. december 31.).[1]

Fekvése[szerkesztés]

A Sváb-Alb hegység lábánál, az Echaz folyócskánál fekvő település.

Története[szerkesztés]

Reutlingen látképe

A településnek már 1180 körül piacjoga, 1210-től pedig már városjoga is volt. Sváb-Alb vidékre kirándulóknak is.

Óváros[szerkesztés]

A város nagy része 1726-ban egy nagy tűzvészben leégett, ezért az óváros mai képére a 18. század közepének stílusa jellemző. A második világháború kárait nagyvonalú újjáépítésekkel hozták helyre. Az óváros egyik jellegzetes pontja a Főpályaudvar (Hauptbanhof) parkos előtere. Itt áll Friedrich List (1789-1846) közgazdász és gazdaságpolitikus emlékműve. A szobor mellett nyílik a modern nagyvárosi Karlstrasse. Innen az aluljárón átmenve észak felé jutunk a Wilhelmstrasséhoz, Reutingen főutcájához, amely az Óváros főutcája is volt. Itt az utca eleje körül jobb oldalon áll az evangélikus Mária-rend 1358-ban épült szerény Nikolai-temploma. A templom előtt pedig a város két legjelentősebb céhének a tímároknak és kelmefestőknek a kútja áll.

A Wilhelmstrassét keresztező Markplatz délnyugati oldalán álló 1966-ban felavatott épületben találhatók - a Városházán kívül - a városi hivatalok. A Piaci-kút (Marktbrunnen) szobra II. Miksa császárt ábrázolja, aki visszaadta 1570-ben a város régi jogait.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Kórház-templom (Spitalkirche) - a Wilhelmstrasse bal oldalán áll, 1333-ban építettek. A templom legfigyelemre méltóbb helye a portál.
  • Mária-templom (Marienkirche) - tornya 73 méter magas. Építését 1247-ben késő román stílusban kezdték, a tornyot 1343-ban gótikus stílusban fejezték be. A négyzetes alaprajzú szolid torony érdekesen kiképzett kőcsipkézetes piramisban végződik. Ez a Felső-Neckar terület első olyan temploma, amelyben a gótika már teljesen kifejezésre jutott és így mintául szolgált a környék több temploma számára is. A középső hajó támasztóívei bazilikára jellemzőek és egyedülállóak. Gazdagon tagolt oszlopai uralják a belső képet. Az oldalfalak ívsorai is különlegesek. A hosszhajó egyik falát pedig gótikus festmények díszítik. Belső berendezéséből kevés maradt meg, így közülük a legjelentősebb a Szent sír a 16. századból és az 1499-ből való dombormű díszítette Keresztelő kő; mindkettő késő gótikus stílusú és sváb szobrászok munkája.
  • Templom-kút (Kirchbrunnen) - az 1561-es mű utánzata és II. Frigyes császár szobra díszíti.
  • Mezőgazdasági Szakiskola - 1727-ben épült, barokk favázas ház.
  • Hársfa-kút (Lindenbrunnen) - a kút melletti Jos-Weiss-Strasszéba kanyarodó út a régi városfal és a Jég-torony (Eisturm) mellett vezet a középkori várost körülvevő egykori árokig (Lebergraben) vezet.
  • Mezitlábasok kolostora (Barfüsserkloster) - az egykori kolostor 16. századi favázas építmény, melyben a Friedrich List gimnázium kapott helyet.
  • A világ legszűkebb utcája (Engste Strasse der Welt) – mindössze 31 cm széles kis utca a belvárosban, a Speuerhofstrasse-nàl.

Itt születtek, itt éltek[szerkesztés]

Galéria[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]