La Bionda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A La Bionda egy olasz diszkóegyüttes, amely a '70-es évek második felében volt népszerű Európa-szerte. Egy olasz testvérpár, Carmelo és Michelangelo La Bionda alapították: ők voltak az állandó tagok, rajtuk kívül stúdiózenészek és háttértáncosok vettek részt az együttes munkájában. A La Bionda fivérek D. D. Sound néven is adtak ki lemezeket. A '80-as években filmzenéket írtak, valamint zenei producerként dolgoztak.

A La Bionda 2013-ban

Karriertörténet[szerkesztés]

A kezdetek[szerkesztés]

A La Bionda fivérek szicíliai származásúak: Carmelo 1949. február 2-án, Michelangelo 1952. augusztus 25-én született, mindketten a Catania tartományhoz tartozó Ramacca városában. 1972-ben, a Festival di Avanguardie e Nuove Tendenze nevű rendezvényen léptek először a közönség elé. 1973-ban jelent meg első nagylemezük, melyet két évvel később követett még egy. Egyik sem lett igazán sikeres, ugyanis zömmel instrumentális felvételeket tartalmaznak, melyekben nem igazán fedezhető fel a későbbi La Bionda-hangzás. A fivérek ezután az NSZK-ba mentek, mivel München volt az akkortájt igen népszerű eurodisco fellegvára. Itt stúdiómuzsikusok társaságában vették fel a divatos trendet követő lemezeiket, melyek hol D. D. Sound, hol La Bionda név alatt jelentek meg.

D. D. Sound[szerkesztés]

1977-ben jelent meg a D. D. Sound első LP-je Burning Love címmel. Erről a címadó felvétel mellett a Disco Bass című szerzemény bizonyult népszerűnek. Olyannyira, hogy ezzel a címmel is kiadták a lemezt, ugyanakkor például Svédországban Disco Delivery címmel jelent meg az anyag.[1] A D. D. Sound legnagyobb slágere még ugyanabban az évben piacra került: a 1, 2, 3, 4… Gimme Some More! egyike a korszak legjobb és legsikeresebb diszkófelvételeinek. A következő esztendőben Café címmel adtak ki újabb nagylemezt. Ennek „A” oldalán a bő 15 perces sodró ritmusú, latinos hangvételű címadó felvétel található, amely méltán lett népszerű egész Európában. 1979-ben a Hootchie Cootchie című dalukból lett sláger. 1980-as kislemezük egyik dala, a Love Me Tonight Luisa Fernández előadásában ugyancsak lemezre került. A D. D. Sound valamennyi felvétele Münchenben készült, ám az olasz Baby Records neve alatt jelentek meg.

La Bionda[szerkesztés]

Carmelo és Michelangelo első két nagylemezük sikertelensége után csak 1978-ban adott ki új albumot La Bionda néven, ráadásul ugyanezzel a címmel (La Bionda). A mindössze 5 dalt tartalmazó korong nagy sikert aratott, hiszen akkoriban ért csúcspontjára az európai diszkóláz. Az LP húzóslágere a One For You, One For Me azóta meglehetősen sok, a '70-es évek popzenéjét felidéző válogatáson is helyet kapott. Sikernek bizonyult még a keleties hangvételű, bő 10 perces Sandstorm is. A There For Me című dal pedig az évek folyamán örökzölddé vált: azóta Sarah Brightman és José Cura is elénekelte, de létezik magyar változat is Korda György és Balázs Klári előadásában. 1979-ben a La Biondának két nagylemeze is megjelent: a High Energy és a Bandido közül egyértelműen az utóbbi volt a jobb, sőt igazából ez a zenekar legkiforrottabb albuma. A nagy sláger, a Baby Make Love mellett olyan felvételeket tartalmaz, mint például a címadó Bandido, a megnyugtató ritmusú Black and White, az utópisztikus Deserts of Mars és a nosztalgikus Will she or won’t she? 1980-as LP-jükről (I Wanna Be Your Lover) a címadó dal lett sláger. A hozzá készült animációs videoklip Guido Manuli nevéhez fűződik, aki Olaszországban hasonló jellegű rövidfilmjei révén ismert. A La Biondának 1981-ben Boxes és Rocky Woman címmel jelentek meg kislemezei. A diszkózene háttérbe szorulásával a fivérek hosszabb időre felfüggesztették a saját lemezek készítését: filmzenéket komponáltak, illetve mások lemezeinek elkészítésében vettek részt mint szerzők és/vagy producerek. A magyar mozik is bemutatták azokat a Bud SpencerTerence Hill-filmeket, melyeknek a La Bionda volt a zeneszerzője. Pártfogoltjaik közül Aida Cooper, a Pepe Goes To Cuba, de főleg a Righeira volt sikeres. 1999-ben Eeah Dada! címmel maxilemez jelent meg a La Bionda nevével, s a dal gyakran szerepelt a diszkóklubok műsorán. Néhány régebbi slágerük is megjelent remix változatban, nem beszélve a különféle válogatásokról és sikeres nagylemezeik CD változatairól. Mindezek ellenére a La Bionda körül már nem támadt akkora érdeklődés, mint például az újjászületett Boney M. esetében a '90-es évek vége felé.

Diszkográfia[szerkesztés]

Kislemezek[szerkesztés]

La Bionda[szerkesztés]

D. D. Sound[szerkesztés]

  • 1977 1, 2, 3, 4… Gimme Some More! / We Like It
  • 1977 Disco Bass
  • 1977 Shopping Baby / Burning Love
  • 1978 She's Not A Disco Lady / Café
  • 1979 Café / Backstreet Baby
  • 1979 Hootchie-cootchie / instr.
  • 1980 Love Me Tonight / Hootchie-cootchie (instr.)
  • 1981 Wake Up In The Night / The Night They Invented The Disco

Nagylemezek[szerkesztés]

La Bionda[szerkesztés]

D. D. Sound[szerkesztés]

  • 1977 Burning Love
  • 1977 1, 2, 3, 4… Gimme Some More!
  • 1978 Café
  • 1979 The Hootchie Cootchie

Filmzenék[szerkesztés]

  • 1980 Szuperzsaru (Poliziotto superpiù)
  • 1981 Kincs, ami nincs (Chi trova un amico, trova un tesoro)
  • 1982 Rabló-pandúr (Cane e gatto)
  • 1982 Bello mio, bellezza mia
  • 1984 A tu per tu
  • 1985 Szuperhekusok (Miami Supercops)
  • 1987 Gazdagok és csalók (Roba da ricchi)
  • 1987 L’Estate sta finendo
  • 1991 Dedra in sogno
  • 1995 Ragazzi della notte
  • 1997 Én vagyok a fegyver (Cyberflic)
  • 1999 L’Ispettore Giusti (tévésorozat)

Hivatkozás[szerkesztés]

  1. [Az együttes teljes neve egyébként Disco Delivery Sound.]

Külső hivatkozás[szerkesztés]