Földessy Margit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ez a szócikk Földessy Margit színésznőről szól. Nem tévesztendő össze Földesi Margit történésszel!
Földessy Margit
Életrajzi adatok
Született 1946. április 25. (73 éves)[1][2]
Budapest
Származás magyar
Szülei Földessy Géza
Komlós Juci
Gyermekei Galántai Márk
Rokonai Komlós Vilmos (nagyapa)
Pályafutása
Iskolái Színház- és Filmművészeti Főiskola
Aktív évek 1953
Híres szerepei Varrónő
Szerencsés Dániel
Nagymama
Na végre, itt a nyár!
Mézga Kriszta hangja
Mézga család
Díjai
További díjakBalázs Béla-díj (1986)

az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Földessy Margit témájú médiaállományokat.

Földessy Margit (Budapest, 1946. április 25. –) Balázs Béla-díjas magyar színésznő (alternatív nevei: Földessi Margit, Földesi Margitka). A Földessy Margit Színjáték- és Drámastúdió vezetője.

Élete[szerkesztés]

Földessy Géza színész és színigazgató, valamint Komlós Juci színésznő egyetlen gyermeke. A szülei 1945. szeptember 6-án Szegeden házasodtak össze,[3] de édesanyja akkor már két hónapos terhes volt. 1946 április 25-én született a lányuk, Földessy Margit. Hároméves volt, amikor édesapja „disszidált”. Így vélekedett róla: „Apám mindenféle értelemben rendkívüli személyiség volt. Civil és színpadi értelemben is nagyon öntörvényű pasi. Mindig azt mondtam, hogy a világ legcsodálatosabb embere, aki bárminek alkalmas, csak apának nem.”[4] Az apa szerepét anyai nagyapja, Komlós Vilmos töltötte be. „De nekem nagyapa volt az atyaúristen. Nemcsak azért, mert az édesapám külföldre távozott, hanem Vili számomra különben is minden volt. [...] Kezdetektől a mindenem volt, az öltöztetőnőm, a barátnőm, és persze a nagyapám, szóval tényleg mindenem.”[5] Már kisgyermekként szerepelt a filmvásznon, az 1953-ban bemutatott és Keleti Márton rendezte Ifjú szívvel című filmben, melyben olyan nagyságok voltak a partnerei, mint pl. Gózon Gyula, Soós Imre, Latabár Kálmán, Ferrari Violetta, Bessenyei Ferenc, Alfonzó. Ekkor még Földesi Margitka néven szerepelt a stáblistán.[6] Az ugyancsak Keleti Márton rendezte 1959-es Pár lépés a határ című filmben is olyan színészóriásokkal játszott együtt, mint pl. Agárdy Gábor, Makláry Zoltán, Kiss Manyi, Bánhidi László, Gobbi Hilda, Várkonyi Zoltán. Földessy Margit így gondol vissza a forgatásra: „Nem is emlékszem a filmek történeteire. Arra viszont nagyon emlékszem, amikor egy filmben Várkonyi Zoltánnak meg kellett pofoznia. Vallatták azt a kislányt, akit én játszottam, hogy árulja el az ellenállókat. Ekörül a jelenet körül nagy cirkusz volt, mert Várkonyi nem akart megpofozni, én sem akartam, hogy megpofozzon. Ez a Pár lépés a határ című filmben történt. Végül egy büdös nagy pofont kaptam. [...] Beígérték, kapok egy csomó csokoládét, ha ezt kibírom. Mondtam, hogy az nem kell, köszönöm, mert van otthon. Végül amikor megkaptam a pofont, szegény jó Várkonyi magától fölvásárolta a filmgyár valamennyi fellelhető csokoládéját. Iszonyúan bőgtem ugyanis”[7]

A fellépései miatt édesanyja egyre kevesebb időt tudott fordítani rá, amit nehezen viselt, még ha gyakran bent volt is a színházban vele. Ezt így összegzi: „Én nagy anyaváró voltam. Sokszor arról szóltak napjaim, hogy vártam, mikor jön haza az édesanyám. Nagyon vártam. Aztán amikor cseperedtem, az volt a megoldás, hogy beültem az ő színházába is, így sokszor ültem a József Attila Színházban is. [...] egy időben féltékeny voltam a színházra. Akkoriban nem kérdeztem, miért nem foglalkozik velem, tudtam, hogy anya dolgozik. És vágyódtam arra, hogy többet legyünk együtt. Ennek nem kis része van abban, hogy amikor az én kisfiam a világra jött, döntési helyzetbe kerültem, és nem a színházat választottam.”[8]

Csak 17 évesen találkozott újra édesapjával, amikor kiutazott hozzá, de hazajött. Az apjához való kapcsolatáról ezt mondja: „Akkor én túlzottan udvariasan viselkedtem vele. Tizenhét éves koromban disszidáltatni akartak hozzá, de én voltam az a ritka példány, aki hazadisszidált. Mindenki sírt a pályaudvaron, elbúcsúztattak, én meg hazajöttem. Igazából apám akkor talált meg engem, amikor úgy érezte, hogy valaki leszek. Amíg minden zűrzavaros volt körülöttem, mint egy fiatal, útkereső ember előtt, addig nem figyelt rám. Amikor bizonyossá vált, hogy valamennyire büszkének lehet rám lenni, akkor megtalált, és aztán amíg élt, meg is maradt a kapcsolatunk. Én fejet hajtottam ez előtt, mert azt gondoltam, hogy ennek így kell lennie.”[4]

Apja emigrálása, szülei válása, anyja fellépései miatti gyakori távollétei is hozzájárultak, hogy a szokásosnál is lázadóbb kamasz lett belőle. Erről így vall: „Szörnyű rossz voltam. [...] Elkóvályogtam, csavarogtam, iskola mellé jártam. Nagyon sok gimnáziumban megfordultam, mire leérettségiztem. [...] Mindenféle botrányaim voltak. [...] Nem volt jó látni, hogy egy nagyon fáradt édesanyának könnyes a szeme, hogy szomorú azok miatt a dogok miatt, amiket elkövettem. De a lázadó kamaszban lévő vadság és önzés felülkerekedett. Őszintén sajnáltam anyut, mégis tovább csináltam a disznóságaimat. Olyan negyvenöt éves korom körül bocsánatot kértem tőle.”[9] Másodikos gimnazista korában a sárospataki kollégiumba került internátusba, ahonnan megszökött. Utána a budai Kaffka Margit Gimnáziumba íratták be, ahol végül leérettségizett.

Harmadszorra vették csak fel a főiskolára. Közben Egerbe szerződött segédszínésznek Lendvay Ferenchez, majd Pécsre ment már színészi státuszban. 1972-ben[10] diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Simon Zsuzsa osztályába járt, akivel nem kedvelték egymást. „Annyira nem, hogy a diplomámat sem akartam átvenni az osztályfőnökömtől, mert nem akartam vele kezet fogni. A főiskola titkárától, Tiszekker Lajostól vettem át a diplomámat.”[11] Osztálytársai voltak: Andai Györgyi, Bánsági Ildikó, Kiss Zsuzsa, Martin Márta és Urbán Erika. Tagja lett a 25. Színháznak, majd a Nemzeti Színháznak. Ezután vidékre ment, és a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. 1985-től a Földessy Margit Színjáték- és Drámastúdió vezetője. 1986-ban a szinkrontársulathoz igazolt.

Nyolc hónapos terhes volt, amikor a férje disszidált. Fia, Galántai Márk elektronikus zenével foglalkozik és rendezvényszervező. Egy unokája született, Galántai Laura.[12] Földessy Margit és fia is megjelent a nagyanya, Komlós Juci mellett a Szomszédok 51. részében 1989. április 6-án.[13]

Édesanyjáról így nyilatkozott 2004-ben: „Az anyám azt a pici maradék szabadidejét, amit ez a pálya megenged, olyan meleg szeretettel és tiszta szívvel adta nekem, hogy az nehezen elmondható. [...] Soha nem gondoltam, hogy nekem rossz anyám van. Én az anyámat borzasztóan imádom, nincs olyan dolog, amit érte nem tennék meg.”[14]

Színház[szerkesztés]

Színházi szerepei[szerkesztés]

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 48.[15]

Színházi rendezései[szerkesztés]

Filmjei[szerkesztés]

Játékfilmek[szerkesztés]

Tévéfilmek[szerkesztés]

Szinkronszerepek[16][szerkesztés]

Díjak és kitüntetések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Freebase-adatdump
  2. Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2016. január 9.)
  3. Molnár Gál (2001: 19).
  4. a b Lásd Bóta (2004: 99).
  5. Lásd Bóta (2004:97–99).
  6. IMDb/Ifjú szívvel (Hozzáférés: 2015. február 2.)
  7. Lásd Bóta (2004: 102).
  8. Lásd Bóta (2004: 102–105).
  9. Lásd Bóta (2004: 105–106).
  10. A Színművészeti Egyetem digitális archívuma. filmacademy.hu[halott link] (Hozzáférés: 2015. február 2.)
  11. Lásd Bóta (2004: 113).
  12. Lásd Bóta (2004: 123).
  13. Youtube/Szomszédok 51 (részlet) (Hozzáférés: 2015. február 2.)
  14. Lásd Bóta (2004: 109).
  15. 2015. február 2-ai lekérdezés
  16. Földessy Margit (magyar nyelven). ISzDb. (Hozzáférés: 2019. április 5.)
  17. Kerületi díjazottak. www.masodikkerulet.hu, 2008. október 14. [2019. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 21.)

Források[szerkesztés]

  • Bóta Gábor: „Nagy anyaváró voltam”. Földessy Margit, In: Bóta Gábor–Gedeon András–Vadas Zsuzsa–Váczy András: Komlós Juci, Budapest Print, Budapest, 2004, 97–127.
  • Molnár Gál Péter. „A Moulin Rouge, metamorfózisai” (magyar nyelven). Kritika 2001 (30), 14–20. o. (Hozzáférés ideje: 2017. november 7.)  
  • Székely György (főszerk.): Magyar színházművészeti lexikon, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994. ISBN 963-05-6635-4

További információk[szerkesztés]