Brassópojána

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Brassópojána
Brassópojána télen
Brassópojána télen
Közigazgatás
Település Brassó
Alapítás éve 1895
Irányítószám 500001
Népesség
Teljes népesség 386 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Távolság a központtól 12 km
Elhelyezkedése
Brassópojána (Brassó környék)
Brassópojána
Brassópojána
Pozíció Brassó környék térképén
é. sz. 45° 35′ 45″, k. h. 25° 33′ 15″Koordináták: é. sz. 45° 35′ 45″, k. h. 25° 33′ 15″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Brassópojána témájú médiaállományokat.

Brassópojána (románul: Poiana Brașov, németül: Schulerau) Románia egyik legjelentősebb téli üdülőközpontja. Közigazgatásilag Brassóhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Brassótól délnyugatra fekszik a Barcasági-hegyekben, a Keresztényhavas északi lábánál elterülő völgyben, 1020 méteres magasságban. Távolsága Brassótól légvonalban 6 km, országúton 12 km. Távolsága a tőle nyugatra fekvő Barcarozsnyótól 9 km.

Nevének eredete[szerkesztés]

A román poiană szláv eredetű szó, mely erdei tisztást jelent.[2] Ennélfogva a Poiana Brașov jelentése Brassó-tisztás. A magyar név a poiană fonetikus átírásából ered.

A német elnevezés (Schulerau, vagyis Diák-tisztás) a Keresztényhavas német nevéből ered – Schuler, azaz tanuló, mivel egykoron a hegy és környéke az 1541-ban alapított brassói német tannyelvű líceum (a Honterus által alapított Schola Coronensis) tulajdonjoga volt.

Egyéb román elnevezései Poiana Soareului (Napos-tisztás), Poiana Postăvarului (Keresztényhavas-tisztás), 1950 és 1960 között pedig Poiana Stalin (ugyanebben az időszakban Brassót Orașul Stalin-ként, vagyis Sztálinvárosként ismerték).[3]

Története[szerkesztés]

Az első írásos említés 1427-ből származik, mikor Brassó és Keresztényfalva a Polyan nevű juhlegelő fölötti tulajdonjogért pereskedett; a törvényszék a legelőt Brassó városának ítélte. A hegyet és környékét – így Brassópojána területét is – valószínűleg Neagoe Basarab a 16. század elején a brassói szászoknak adományozta; cserében a szászok engedélyezték, hogy a románok egy ortodox kőtemplomot építsenek Brassóban.[4]

Egy másik említés az 1532–1535 között keletkezett Schaffner-számlákban (Schaffnerrechnungen) található, melyben helyi munkások fizetségét tárgyalják; a helyet ekkor insula vulgo au-nak nevezik. 1868-ban Orbán Balázs szintén csak egy juhlegelőt ír le,[5] az épületek, sípályák ekkor még nem léteztek.

1871-ben Johann Gött kérésére a brassói városi tanács elrendelte egy erdészút készítését, mely összeköti Brassót Pojánával és a Keresztényhavassal; az utat a hadsereg hegyivadász-alakulata készítette el. 1883-ban Julius Römer vezetésével a Siebenbürgischer Karpatenverein brassói szakosztálya turistáknak szánt menedékházat épített a Keresztényhavason. Ezen alkalomból a csúcsra vezető három turistautat is rendbetették.

1895-ben említik az első síelőket, és ezt az évet tekintik Brassópojána alapítási évének. A következő években több épületet emeltek. 1906-ban elismerték, mint téli üdülőhelyet, és 1909-ben tartották az első síversenyt. A harmincas években Brassópojána egy panzióból, két-három vendéglőből, és több villából és magánházból állt.[6]

1936-ban itt rendezték a Román Cserkésszövetség dzsemborijét melyen a király is részt vett; ebből az alkalomból bevezették az elektromos áramot és a vizet a településre. 1948-ban a villákat államosították, és üdülőházakként kezdték használni.

1951-ben itt rendezték a Téli Egyetemi Világjátékokat;[7] ebből az alkalomból felújították a sípályákat, számos modern sportpályát létesítettek (korcsolya, bob), és átadták az első szállodát (Hotel Sport) és az első sífelvonót. Több létesítménynek sajnálatos módon tragikus vége lett: a szálloda 1952-ben leégett (1958-ban újraépítették), a sífelvonó 1966-ban leszakadt több tucat áldozatot követelve, a bobpályát pedig bezárták a sorozatos balesetek miatt. Mindezek ellenére a telep töretlenül fejlődött.

Egészen a hatvanas évekig Brassópojánát csak néhány túraösvény és egy autók által nem járható erdészút (az úgynevezett Lehmann-út) kötötte össze Brassóval, ezért 1960-ban a brassói városháza tervbe vette egy országút építését. Az utat 1963-ban kezdték építeni, és 1964 decemberében adták át. Az út elkészültével Brassópojána ugrásszerű fejlődésnek indult: számos szállodát, panziót, és éttermet építettek, és külföldi turisták, továbbá magas rangú állami tisztségviselők egyik kedvelt üdülőhelye lett.

2004-ben itt tartották a NATO védelmi minisztereinek megbeszélését.[8] 2013-ban itt rendezték az európai ifjúsági olimpiai fesztivál egyes versenyszámait.

Leírása[szerkesztés]

Hivatalos álláspont szerint Brassópojána az ország legmodernebb és legfejlettebb turisztikai központja. A Keresztényhavas északi oldalán nyolc sípálya van, melyek összesen 24 kilométert tesznek ki; ezeket hét sífelvonó látja el. A téli szezonban havonta átlagosan 80 000 turista látogatja meg az üdülőtelepet[9] és havi félmillió lesiklást tartanak számon.[10] A síelés mellett lehetőség van túrázásra (17 jelölt turistaút indul innen), sárkányrepülésre, lovaglásra, és egyéb sportok gyakorlására. Az ózondús hegyi levegőt neuraszténia, kimerültség, és légúti betegségek kezelésére ajánlják.

Legjelentősebb vízfolyása a Valea Poienii (Pojána-völgy) patak, melyet az ötcsillagos Aurelius hotel előtt közel egy hektáros mesterséges tóvá duzzasztottak.[11]

2011-ben az állandó lakosság 386 fő volt. A hótakarós napok száma 93 (összehasonlításképpen Brassóban 63, a Keresztényhavason 150). Az évi csapadékmennyiség 880 mm (Brassóban 670 mm).[12]

Látnivalók[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. poiană. Dictionar Explicativ. (Hozzáférés: 2016. szeptember 26.)
  3. Stalin în România. Orașul lui Bucur, 2012. február 22. (Hozzáférés: 2016. szeptember 26.)
  4. Tartler, Thomas. Collectanea zu einer Particulär-Historie von Kronstadt (1741) 
  5. Orbán Balázs. XXI. A Keresztyén-havas, A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868) 
  6. Șuluțiu, Octav. Brașov (román nyelven). Bukarest: Fundația Pentru Literatură și Artă ”Regele Carol II” (1937) 
  7. Romania. The International University Sports Federation. (Hozzáférés: 2016. szeptember 26.)
  8. Informal Meeting of Defence Ministers. North Atlantic Treaty Organization. (Hozzáférés: 2016. szeptember 26.)
  9. Vrânceanu, Ovidiu. „Peste 3.000 de turiști s-au cazat în Poiana Brașov în acest weekend”, BizBrașov, 2016. május 4. (Hozzáférés ideje: 2016. szeptember 26.) 
  10. Scelean, Sorina. „Record de turiști în Poiana Brașov”, Digi24 Brașov, 2015. február 2. (Hozzáférés ideje: 2016. szeptember 26.) 
  11. Lacul din Poiana Brașov”, Gândul, 2006. június 30. (Hozzáférés ideje: 2017. július 3.) 
  12. Planul de Analiză și Acoperire a Riscurilor al Municipiului Brașov (román nyelven). Ministerul Afacerilor Interne, 2012. június 12. (Hozzáférés: 2016. szeptember 26.)

Források[szerkesztés]