Méhkertek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nem tévesztendő össze a következővel: Méheskert.
Méhkertek
Közigazgatás
TelepülésBrassó
Alapítás ideje18. század
Népesség
Teljes népesség3314 fő (2011)[1] +/-
Elhelyezkedése
Méhkertek (Brassó környék)
Méhkertek
Méhkertek
Pozíció Brassó környék térképén
é. sz. 45° 42′ 29″, k. h. 25° 34′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 42′ 29″, k. h. 25° 34′ 30″
A Wikimédia Commons tartalmaz Méhkertek témájú médiaállományokat.

Méhkertek (románul: Stupini, németül: Bienengärten) Brassó városnegyede, külterületi lakott hely a városközponttól északra, a vasúton túl, a Vidombák mentén. Egykoron önálló település, 2002-ben egyesült Brassóval.[2] Nagyobbrészt szórványtelepülés, lakosai főleg mezőgazdasággal foglalkoznak, lakossága 2011-ben 3314 fő volt.

Története[szerkesztés]

A 15. századtól a helyet a város közös legelőjeként használták.[3] A 16. században itt működött a brassói papírmalom, Délkelet-Európa elsőként, a Magyar Királyság másodikként alapított papírgyára. Alapításának ötlete Johannes Honterusé volt, hogy ellássa újonnan alapított brassói nyomdáját; a tervet két tehetős és bőkezű támogatója, Johannes Fuchs és ifj. Johannes Benkner városbírók valósították meg. A malom a 17. század elején, a tizenöt éves háború és az azt követő erdélyi belháború során elpusztult. 1603-ban a malom romjai melletti erdős területen győzte le Radu Șerban havasalföldi fejedelem Székely Mózes seregeit. 1611 nyarán a hely a Radu Șerban és Báthory Gábor közötti összecsapás helyszíne volt.[4]

Maga a település legkésőbb a 18. század közepén alakult ki. Orbán Balázs szerint Mária Terézia egyik rendeletének hatására jött létre, a királynő ugyanis meghagyta a brassói tanácsnak, hogy mindent tegyen meg a méhtenyésztés érdekében. A szász tanácsosok a Vidombák mentén, saját pénzükből méheseket létesítettek, majd hamarosan megjelentek a kaszálók, szántóföldek is.[5] A szászok földjeit román parasztok művelték, akik kezdetben jobbágyok, később földbérlők voltak, illetve lassanként fölvásárolták földjeiket. A méhészet mellett zöldséget, gyümölcsöt, gabonát is termesztettek a város szükségletére (ezeket a főtéri vásárokon adták el), és állattenyészettel is foglalkoztak.[6][7]

1756-ban egy román ortodox kápolnát említenek, majd a türelmi rendelet kiadása után, 1784–1791 között felépült a Szent Konstantin és Heléna-templom Constantin Dsanly brassó-belvárosi kereskedő támogatásával, akit a cinteremben temettek el.[8] 1785-ben már 512 lakosa volt, 1839-ben pedig 574.[5] 1851-ben 476 lakosából 458 volt román, 12 szász és 6 német.[9] 1871-ben itt alapították a barcasági szász földművesiskolát (Burzenländer Ackerbauschule), amelyet 1875-ben Barcaföldvárra költöztettek.[10]

1910-ben 1959 lakosából 1009 román, 530 magyar, 235 német és 85 szlovák anyanyelvű; 960 ortodox, 348 római katolikus, 252 evangélikus, 242 református, 74 görögkatolikus és 65 unitárius vallású.[11] A 20. század elején több forrás üdülőhelyként írja le Méhkerteket – akárcsak Noát – ahol sok gazdag brassóinak, közöttük a Trauschenfels családnak is volt villája.[12][13] 1931-ben az adventisták iskolaközpontot alapítottak, melyet a hatalom 1942-ben bezáratott, majd 1948-ban államosították az épületet. 1998-ban visszaszolgáltatták az egyháznak, majd 2002-ben ismét megnyitották az iskolát.[14]

Míg a régi méhkerteki házak védett helyen állnak, az újonnan építettek közül sok a Vidombák árterületén található, ezen felül az 1974–1980 közötti talajjavítási munkálatok eredményeként a patak medre is megváltozott. 2021 augusztusában az árvízvédelmi töltés beszakadása miatt 143 lakóházat, 78 gazdasági épületet és 32 kutat árasztott el a víz.[15]

Leírása[szerkesztés]

A városközponttól négy kilométerre, északi irányba helyezkedik el. Területén több forrás és patak van.[13] A DN1-es és a DN13-as főutak fogják közre, délen a körgyűrű választja el a tulajdonképpeni várostól. Külön vasúti megállóhelye van, a városközponttal több autóbuszjárat köti össze. Lakosai ma is főleg mezőgazdasággal foglalkoznak.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Primăria Municipiului Brașov. Strategia de dezvoltare (román nyelven). brasovcity.ro, 302. o. (2011)  Archiválva 2018. április 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
  2. ↑ Butmaloiu, Hans: Wie viele Stadtviertel hat Kronstadt heute?. Karpatenrundschau, 2015. május 14. (Hozzáférés: 2021. szeptember 22.)
  3. ↑ Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov. Vidombák: Haco International, 80. o. (2015). ISBN 9789737706355 
  4. ↑ Nussbächer, Gernot: Moara de hârtie din Brașov în secolul al XVI-lea. Cumidava, XII. évf. 1. sz. (1980) 53–69. o. ISSN 1224-502X
  5. ↑ a b Orbán XIX. Brassó külvárosai: Bolonya
  6. ↑ Pușcariu 172. o.
  7. ↑ Șuluțiu, Octav. Brașov (román nyelven). Bukarest: Fundația Pentru Literatură și Artă ”Regele Carol II”, 133–134. o. (1937) 
  8. ↑ Biserica Sf. Constantin și Elena. Protopotiatul Brașov. (Hozzáférés: 2022. szeptember 30.)
  9. ↑ Miskolczy Ambrus. A brassói román levantei kereskedőpolgárság kelet–nyugati közvetítő szerepe (1780–1860). Budapest: Akadémiai Kiadó, 36. o. (1987) 
  10. ↑ Göllner, Carl. Die Siebenbürger Sachsen in den Jahren 1848–1918 (német nyelven). Köln: Böhlau, 300. o. (1988) 
  11. ↑ A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása. Budapest: Athenaeum, 618–619. o. (1913) 
  12. ↑ Pușcariu 105. o.
  13. ↑ a b Wachner, Heinrich. Krostadter Heimat- und Wanderbuch (német nyelven). Brassó: Wilhelm Hiemesch, 29–30. o. (1934) 
  14. ↑ Despre noi. Brașov Maranatha. [2018. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 7.)
  15. ↑ Árvíz Méhkerteken. Brassói Lapok, XXXIII. évf. 1646. sz. (2021. szeptember 2.) 2. o.

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Méhkertek&oldid=26663421”