Bolonya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bolonya
BV Blumana 2.jpg
Közigazgatás
Település Brassó
Alapítás éve13. század
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
Távolság a központtól1 km
Elhelyezkedése
Bolonya (Brassó)
Bolonya
Bolonya
Pozíció Brassó térképén
é. sz. 45° 38′ 56″, k. h. 25° 36′ 09″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 56″, k. h. 25° 36′ 09″
A Wikimédia Commons tartalmaz Bolonya témájú médiaállományokat.

Bolonya (románul: Blumăna, németül: Blumenau) Brassó történelmi városrésze, egykoron önálló település. A Csiga-domb északi lejtőitől az Egyetem-dombig (régi nevén Malom-dombig) húzódik. A jelenlegi közigazgatási felosztás szerint az új városközpont részét képezi.

Fekvése[szerkesztés]

A városrész három kisebb település összeolvadásából keletkezett: a tulajdonképpeni Bolonya, a vele összefüggő Mártonfalva, mely a Cenk és a Csiga-domb közti Várnyakra (Burghals, románul Curmătura, mai nevén Strada Dobrogeanu Gherea) nyúlt fel, és a Malom-domb alján elterülő, falusias jellegű Gácsmajor (Galgeweiher).[1] Mártonfalva mellett, a jelenlegi STAR áruház helyén volt a cigánytelep, melyet a 20. század elején felszámoltak.

Nyugatról Óbrassó és a Fellegvár-domb határolja. Bolonya és a történelmi központ határán van a Postarét (Livada Poștei), a Rezső körút (Bulevardul Eroilor), és a Rezső-park (Parcul Nicolae Titulescu). Ezek a 19. század végén alakultak ki, nem sorolhatóak egyik történelmi városrészhez sem.

Két párhuzamos sugárút szeli át, a Bulevardul 15 Noiembrie (régi nevén Kút utca, Brunnengasse) és a Strada Iuliu Maniu (régi nevén Vasút utca, Bahngasse; még régebben Korcsma utca, Schenkgasse és Ápolda utca, Seichesgasse).

Története[szerkesztés]

Kialakulása[szerkesztés]

Mint ahogy a belvárost főként szászok, a Bolgárszeget pedig románok lakták, úgy Bolonya lakossága főként székelyekből állt. Ezt alátámasztja a suburbium sicolorum (székely külváros) elnevezés, továbbá Paul Manutius könyve.[2] Ezeket a székelyeket valószínűleg a magyar királyi udvar telepítette ide a 13. század második felében, hogy Brassovia várában helyőrségként szolgáljanak,[3] így ez az időszak tekinthető a település alapításának.

A magyar Bolonya elnevezés valószínűleg az ószláv bolon (folyóparti mező) szóból származik.[4][5] A német Blumenau (Virágoskert) egyesek történészek szerint a magyar elnevezésből alakult ki népetimológia hatására,[5] Orbán Balázs szerint viszont arra utal, hogy a Fellegvártól keletre fekvő völgyben régen virágoskertek voltak, melyek főleg rózsáikról voltak híresek.[1]

1413-ban említést tesznek a 14. században épült leprakórházról és a hozzá tartozó Szent Borbála kápolnáról. Egy 1475-ös adónyilvántartásban felsorolnak több Bolonya területén fekvő utcát: Dy Blumenaw (virágoskertek), Dy schwrcze gasz yn der Blumenaw (a későbbi Kút utca), Ascendendo Blumenaw a Spiritu Sancto (a későbbi Vasút utca), An dem Burchalz (Várnyak), Tuer Gaasz (valószínűleg a későbbi Mester utca, ma Strada Vlad Țepeș). A települést 1475-ben ad siculos, 1480-ban Plumen aw, 1491-ben Pratum florum néven említik. 1486-ban megemlítenek egy cserzőmalmot a jelenlegi Matei Basarab utca környékén (bey der molen herab). 1502-ben egy iskolát említenek a kápolna mellett.[6]

A későbbi Gácsmajor területén akkoriban halastavak voltak, melyeket a 14. században létesített Tömös-csatorna táplált. Később ezeket kiszárították, és a helyet Trausch-rétnek (Trauschische Wiese) nevezték.[7]

16.–19. század[szerkesztés]

A 16. század elején a Fellegvár-dombon és a Malom-dombon erődítményeket emeltek, Brassó külső védelmi vonalának részeiként (a Fellegvár-domb erődje – többszöri újjáépítés után – ma is áll). 1706-ban a portyázó kurucok feldúlták a települést. 1718-ban tűzvész söpört végig Brassón, és Bolonya egy része is leégett.

Bolonya a városerőd felé terjeszkedett, a Kút utca–Kocsma utca–Mester utca által közrefogott háromszög fokozatosan beépült. A 17. század végén itt létesült a római katolikus temető, 1712-ben felépült a temető kápolnája, a 18. század során pedig számos lakóépületet emeltek.[8] 1777-ben az egykori Szent Borbála kápolna helyén felépült a szász evangélikus templom, melyet egy ideig közösen használtak a szászok és a magyarok, majd 1783-ban a magyar evangélikusok saját templomot építettek maguknak. 1784-ben megalapították Bolonya első magyar nyelvű iskoláját.

1786-ban Derestyével együtt 2568,[9] 1839-ben pedig 3754 lakost számlált[10] (a korabeli népszámlálási adatok Derestyét is Bolonyához sorolják).

A 19. században Bolonya és környéke fontos ipari központ volt, ekkor kezdett Brassó valódi iparvárossá fejlődni. A Csiga-domb és a Malom-domb tövében, a Tömös-csatorna mentén több malom, gyapjúmosó, és gyár volt (fonógyár, bőrgyár, papírgyár). Itt épült fel 1823-ban a Scherg posztógyár, az akkori Magyarország egyik legnagyobb manufaktúrája, melynek termékeit számos európai országba exportálták. 1880-ban felépült a Schiell testvérek gép- és vasöntőgyára, 1887-ben pedig a katonai kórház új épülete. Itt volt továbbá két fürdőház és egy sportuszoda,[11] és az 1891-ben megnyitott Suburbiu vasúti pályaudvar. 1892-től a Kút utca mentén haladt a Bertalan–Hosszúfalu-vasútvonal.

20. század[szerkesztés]

A század első felében a városközpont felőli része csendes, kertvárosi környék volt előkelő házakkal, virágoskertekkel, fenyőkkel; a negyed szélén voltak a gyárak és a munkásotthonok.[12]

A kommunista hatalomátvétel után a gyárakat államosították, így lett a Scherg posztógyárból a Carpatex, a Schiell testvérek üzeméből pedig a Strungul, majd Hidromecanica. 1959-ben itt húzták fel az Állami Színház új épületét (jelenlegi nevén Teatrul Dramatic Sică Alexandrescu), 1962-ben pedig megnyílt a Patria mozi. 1969–1982 között épült fel a Malom-domb tetején a Transilvania Egyetem fő épületegyüttese, 1973–1975 között pedig a STAR áruház.

A főleg magyarok lakta Bolonya nagy részét lebontották, és tömbháznegyedeket építettek, melyekbe a faluról beáramló munkaerőt helyezték el, továbbá egy „közigazgatási központot” (Centrul Civic) is létrehoztak.[13] A hatvanas évek első felében a Csiga-domb aljában épültek az első panelnegyedek: Primăverii (Tavasz) a Bukaresti út elején; Partizanul Roșu (Vörös partizán) a Carpatex mellett; Teatrului (Színház) az Állami Színházzal szemben. Az utcákat átkeresztelték a rendszer számára kívánatos nevekre, például Lenin, Karl Marx, vagy Gheorghiu-Dej. A városvezetés megsemmisítette a római katolikus temetőt is, ám kápolnája megmaradt a színház melletti park részeként.[8]

2002-ben a színház előtti téren felavatták a brassói antikommunista ellenállók emlékművét.

Leírása[szerkesztés]

Jelenleg vegyesen kertesházakból és panelekből álló negyed. A 18.–19. századi Bolonya arculatát ma már csak a Kút utca és a Vasút utca kezdeti (belváros felé eső) része őrzi. A régi épületek, malmok bontása és új lakóházak emelése ma is folyik. A Hidromecanica alkatrészgyárat 2012-ben bontották le.

Bolonya egy kisebb része a Fellegvárral együtt műemlékként van nyilvántartva BV-II-a-B-11297 sorszám alatt. Emellett további 11 egyéni bolonyai épület is szerepel a műemlékek jegyzékében, közöttük a szász és a magyar evangélikus templom, és az egykori római katolikus temető kápolnája.[14]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Orbán Balázs. XIX. Brassó külvárosai: Bolonya, A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868) 
  2. Petro et Paullo Manutiis. Transylvaniae olim Daciae dictae Descriptio (1593) 
  3. Dumitrașcu, Ion; Maximescu, Mariana. O istorie a Brașovului (román nyelven). Brassó: Phoenix (2002). ISBN 9789738547469 
  4. Wachner, Heinrich. Krostadter Heimat- und Wanderbuch. Brassó: Wilhelm Hiemesch, 22. o. (1934) 
  5. a b Surdu, Alexandru. Șcheii Brașovului (román nyelven). Brassó: Kron-Art (1992). ISBN 9789734400126 
  6. Nussbächer, Gernot. Caietele Corona (román nyelven). Brassó: Aldus, 65. o. (2016). ISBN 9789737822949 
  7. Izsáki, Nicoară, Albu. Anuarul liceului Unirea, an școlar 1967-1968 (1969) 
  8. a b Postăvaru, Iozefina: Ansamblul capelei romano-catolice Sf. Ecaterina din Brașov. Revista Monumentelor Istorice, LXXXI. évf. (2015 – 2016) 1–2. sz. 30–37. o. ISSN 1220-174X
  9. Istoric Brașov. Blog Brașov, 2011. május 27. (Hozzáférés: 2016. szeptember 29.)
  10. Orbán Balázs. XV. Brassó népessége, három nemzetcsoportja, ipara, kereskedelme, A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868) 
  11. Chicomban, Mihaela. „O istorie spălată”, Monitorul Expres, 2005. május 26. (Hozzáférés ideje: 2016. szeptember 28.) 
  12. Șuluțiu, Octav. Brașov. Bukarest: Fundația Pentru Literatură și Artă Regele Carol II, 14–18. o. (1937) 
  13. Brassó – hajdanában és ma. Brassói Turista Egyesület. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  14. Lista monumentelor istorice din Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2016. szeptember 29.)

Források[szerkesztés]

  • Jekelius, Erich. Das Burzenland III/1 (német nyelven). Brassó: Verlag Burzenlander Sachsischen Museum (1928) 
  • Roth, Harald. Kronstadt in Siebenbürgen - Eine kleine Stadtgeschichte (német nyelven). Köln: Böhlau Verlag (2010). ISBN 9783412206024 
  • Aldea, Vasile. Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi (román nyelven). Vidombák: Haco International (2016). ISBN 9789737706416 
  • Epuran, Gheorghe. Țara Bârsei (román nyelven). Bukarest: Editura Uniunii de Cultură Fizică și Sport (1962)