Brassó vasútállomás
| Brassó vasútállomás | |
 | |
| Ország | Románia |
| Hely | Brassó |
| UIC állomáskód | 5330691 |
| Megnyitás | 1962 |
| Felhasználási terület | vasútállomás |
| Tulajdonos | Compania Națională de Căi Ferate CFR |
| Üzemeltető | Compania Națională de Căi Ferate CFR |
| Egyéb jellemzők | |
| Peronnal rendelkező vágányok száma | 7 |
| Időzóna | kelet-európai nyári idő |
| Szolgáltatások | |
 é. sz. 45° 39′ 40″, k. h. 25° 36′ 49″Koordináták: é. sz. 45° 39′ 40″, k. h. 25° 36′ 49″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Brassó vasútállomás témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Brassó vasútállomás a város és a megye legnagyobb és legfontosabb vasútállomása. Románia egyik legforgalmasabb pályaudvara; három vasúti fővonal keresztezi és öt irányba indulnak innen vonatok. 1962-ben nyitották meg.
Története[szerkesztés]
Brassó első pályaudvarát 1871–1873 között építette a Magyar Keleti Vasúttársaság. Ez a Szászhermányi úton, az egykori olajfinomítóval szemben (a mai Toamnei és Hărmanului kereszteződésénél, a jelenlegi CEC-épület helyén) helyezkedett el. Mellette vágánycsarnokot, depót, és vasúti műhelyt is létesítettek. Az állomásépület a monarchiára jellemző barokk stílusú téglaépítmény volt, a földszinten irodákkal, az emeleten szolgálati lakásokkal.[1]
Az első szerelvény 1873. március 30-án gördült be, június 1-én pedig felavatták az 1868–1873 között épített Nagyvárad–Brassó vonal utolsó szakaszát, mely bekapcsolta Brassót a közép-európai vasúthálózatba. 1879-ben megnyílt a Ploiești–Brassó-vasútvonal, mely Romániával teremtett összeköttetést. 1891-ben átadták a kézdivásárhelyi és a zernesti vonalakat. 1902–1906 között két oldalsó szárnnyal bővítették az állomásépületet. 1908-ban felavatták a Fogaras, 1931-ben a Bodzaforduló felé induló vonalat.[1][2]
Az 1944-es amerikai bombázás elpusztította az épületeket. A következő közel húsz évben egy hevenyészett barakkszerűség szolgált állomásként. Az új, Theonicu Săvulescu által tervezett állomásépületet 1962. augusztus 19-én avatták fel a Victoriei és Gării sugárutak kereszteződésénél, és máig ez szolgál Brassó központi pályaudvaraként.[1][2]
A brassói vasúti közlekedéshez több újdonság fűződik. Azon kívül, hogy 1879-ben innen létesült az első vasúti kapcsolat a Monarchia és Havasalföld között, 1959-ben innen indult Románia legelső dízelmozdony által vontatott szerelvénye,[3] 1963-ban pedig az országban elsőként villamosították a Brassó–Predeál vonalat.[4]
Jellemzői[szerkesztés]
Tágas, a 20. század közepére jellemző modern vonalvezetésű épület.[5] Alapterülete 2350 m², a váróteremé 1000 m²; kapacitása 12 000 utas/nap.[1] Felavatásakor az ország egyik legkorszerűbb és legszebb pályaudvaraként tartották számon, azonban a 21. század elejére lepusztult, elhanyagolt állapotba került.[6] Emellett a brassói éjszakai fauna fő előfordulási helye.[5]
Vasútvonalak[szerkesztés]
Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik:
- 200-as vasúti fővonal: Brassó–Nagyszeben–Alvinc–Déva–Kürtös
- 203-as vasúti mellékvonal: Brassó–Zernest
- 300-as vasúti fővonal: Bukarest–Ploiești–Brassó–Segesvár–Tövis–Kolozsvár–Nagyvárad–Biharpüspöki
- 400-as vasúti fővonal: Brassó–Sepsiszentgyörgy–Csíkszereda–Déda–Dés–Nagybánya–Szatmárnémeti
Kapcsolódó állomások[szerkesztés]
A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb:
- Brassó rendező
- Bertalan vasútállomás
- Derestye vasútállomás
- Méhkertek vasútállomás
Forgalom[szerkesztés]
Képek[szerkesztés]
-
Állomásépület, műalkotás -
A vágányok felől -
Váróterem -
Peron -
Csauruszok
.jpg)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Aldea, Vasile. Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi (román nyelven). Vidombák: Haco International, 222–226. o. (2016). ISBN 9789737706416
- ↑ a b Muntean, Marius. Brașovul la început de secol XX (román nyelven). Temesvár: Asociația Filatelică, 230–231. o. (2015). ISBN 9789730139532
- ↑ Prima locomotivă diesel-electrică din România. Bună ziua Brașov, 2019. augusztus 13. (Hozzáférés: 2019. szeptember 2.)
- ↑ 50 de ani de la primul stâlp de electrificare a CFR. Adevărul, 2010. december 28. (Hozzáférés: 2019. szeptember 2.)
- ↑ a b Balázs János; Petki Judit. Kő kövön Brassóban. Csíkszereda: Brassói Lapok, 283–285. o. (2005). ISBN 9739777524
- ↑ Wilik, Elise: Der Kronstädter Bahnhof. Karpatenrundschau, 2017. szeptember 7. (Hozzáférés: 2019. március 7.)
További információk[szerkesztés]
- A vonatok menetrendje. mytrain.ro. (Hozzáférés: 2019. március 7.)
