Léghőmérséklet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A léghőmérséklet a levegő hőállapotát számszerűen jellemző fizikai alapmennyiség, egysége °C. Csaknem mindegyik, a légkörjellemzőkkel/mozgásokkal kapcsolatos összefüggés független változója. A hőmérséklet a besugárzás függvénye: alapvetően a napsugárzást elnyelő felszín melegíti fel alulról a légkört, a hővezetés, konvekció, advekció és turbulens áramlás összetett folyamatai révén. A legerősebb besugárzást 1-2 órával követi a napi hőmérsékleti maximum. A felszíntől távolodva a hőmérséklet egyre csökken – az átlagos hőmérséklet-csökkenés 100 méterenként száraz levegőben 1 °C, nedves levegőben 0,65 °C.

Talaj közeli hőmérséklet[szerkesztés]

A meteorológiai megfigyelőállomásokon hőmérőházakban mérik a légkör hőmérsékletét a felszín felett 2 m-es magasságban, helyi középidőben 1, 7, 13, 19 órakor.

A mért értékek figyelembevételével állapíthatók meg a következő adatok:

Maximumhőmérséklet: az adott időszakban megfigyelt legmagasabb hőmérséklet.
Minimumhőmérséklet: az adott időszak legalacsonyabb mért hőmérséklete.
Napi középhőmérséklet: egy adott napon többször mért hőmérsékleti adatok átlaga.
Napi hőmozgás: a 24 óra alatt mért legnagyobb és legkisebb hőmérsékleti érték különbsége.
Havi középhőmérséklet: egy hónapban a napi középhőmérsékletek átlaga.
Évi középhőmérséklet: 12 hónap havi középhőmérsékleteinek az átlaga. Hazánk évi középhőmérséklete 10 °C körüli.
Éves közepes hőingás: a legmelegebb és leghidegebb hónap középhőmérsékletének különbsége.
Radiációs minimum: az éjszaka folyamán a talajfelszín kisugárzása következtében beálló legalacsonyabb hőmérséklet.
(A mérésére szolgáló hőmérőt a talajfelszín felett 5 cm-re helyezik el.)

A hőmérséklet periodikus változásai közül a napi és az évi járás a domináns, de vannak aperiodikus összetevők is, hosszabb-rövidebb megfigyelési időszakban egyaránt.

Egyéb fogalmak[szerkesztés]

  • Izotermák: az egyenlő hőmérsékleti pontokat összekötő görbék.
  • Hőmérsékleti anomáliák: a például sugárzási adatokból számított és a valóságban mért hőmérséklet különbségei adott földrajzi helyen – az eltérés iránya szerint pozitív vagy negatív jelleggel.
  • Konvekció: függőleges légáramlás esetén lezajló hőcsere. Fajtái:elemi konvekció, turbulencia, frontális emelés, orografikus emelés.
  • Advekció: légáramlással zajló horizontális (vízszintes) irányú hőcsere.

A levegő hőmérséklete a talajtól kiindulva a magassággal változik, a troposzférában rendszerint csökken. Amennyiben nem csökkenés következik be, akkor a következő eseteket figyelhetjük meg:

  • Izotermia: A légkör olyan rétegében beszélünk izotermiáról, amelyben a hőmérséklet függőlegesen nem változik.
  • Inverzió: A légkör olyan rétege, amelyben a levegő hőmérséklete a magassággal növekszik.
  • Talaj menti inverzió: ha közvetlenül a talaj közelében a megszokottól eltérően a hőmérséklet nő a magassággal, nem pedig csökken. (Kialakulásának feltétele a szélcsend és a derült, felhőtlen éjszaka. Ekkor a földfelszín kisugárzása nagy, emiatt a talaj közelében erős a lehűlés, gyakran sűrű köddel jár.)

Forrás[szerkesztés]