Julius Römer (botanikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Julius Römer
Életrajzi adatok
Született1848. április 21.
Brassó
Elhunyt1926. október 24. (78 évesen)
Brassó
Ismeretes mintbotanikus
Szakmai kitüntetések
honorary doctor of the University of Wrocław (1924)

Julius Paul Römer (Brassó, 1848. április 21. – Brassó, 1926. október 24.),[1] Szinnyeinél és más korabeli kiadványokban Römer Gyula, erdélyi szász természettudós és tanár, az első erdélyi szász darwinista. Számos tanulmányt írt a Barcaság flórájáról, emellett az erdélyi természetjárás és természetvédelem egyik úttörője volt. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „J.Römer”.[2]

Élete[szerkesztés]

1848-ban született Paul Römer brassói városkapitány fiaként; apja hatására már kiskorában megszerette a természetet, természetjárást. Középiskolai tanulmányait a Honterus Líceumban végezte, majd 1866–1870 között Bécsben, Jénában, és Heidelbergben természettudományokat és teológiát tanult. Jénában ismerkedett meg Ernst Haeckel zoológussal, és rajta keresztül a darwini evolúcióval. Miután visszatért Brassóba, 1871-től természettudományt oktatott a Honterus Líceumban, de mivel az evolúció híve volt, és visszautasította a teológiai vizsgán való részvételt, távozásra szólították fel. 1872 és 1911 között az evangélikus polgári leányiskolában (Mädchen-Bürgerschule) tanított. Hódolva ifjúkori szenvedélyeinek, 1873-ban természetjáró egyesületet alapított, 1880-tól pedig behatóan kezdett a botanikával foglalkozni. Tagja volt a brassói férfikórusnak is. 1926-ban hunyt el, 78 évesen.[1][3]

Jelmondata Ein sichtbar Zeichen sollst du sein, wie wir die Heimat lieben (Látható jele kell legyél annak, hogy szereted a hazádat).[4]

Munkássága[szerkesztés]

Számos tanulmányt írt az Erdélyben található növényfajokról, élete során 86 tudományos cikket és 22 útleírást közölt.[1] 1908-ban Römer hozta létre a legelső botanikai rezervátumokat a mai Románia területén; ezek között volt a Brassó melletti Cenk, a Tejbarlang, a Fortyogó-hegy környéke,[5] és a Kis-függő-kő.[6] Az erdélyi flóra legavatottabb ismerője volt, és számos európai szaktekintéllyel levelezett. Növénytani gyűjteménye 14 000 darabot számlált, ezt 1924-ben a Barcasági Szász Múzeumnak adományozta.[3] Szintén 1924-ben a Wrocławi Természettudományi Egyetem tiszteletbeli doktorrá avatta.[1] Munkásságáért a román állam a Román Koronarend lovagkeresztjével tüntette ki.[7]

A természetjárás úttörőjeként 1873-ban megalapította a Siebenbürgische Alpenverein-t (Erdélyi Alpesi Egyesület), mely 1881-ben beleolvadt a Siebenbürgischer Karpatenverein-be (SKV, Erdélyi Kárpátok Egyesület). 1881 és 1911 között a SKV brassói szakosztályának elnöke volt, 1883 és 1922 között a SKV elnökhelyettese.[1] Útleírásokat közölt, előadásokat és kirándulásokat szervezett, turisztikai kiállításokat rendezett (1886, 1898).[4] 1904-ben megalapította a Brassói Természetbarátok Társaságát (Gesellschaft der Kronstädter Naturfreunde), melynek keretében 1915-ig több, mint száz tudományos előadást tartottak.[3] A SKV elnökeként jó kapcsolatokat ápolt a magyar Erdélyi Kárpát-egyesülettel.[8]

Ő volt az első erdélyi szász értelmiségi, aki Darwin elméleteit hirdette, bár a korabeli oktatás vallásos berendezkedése miatt csak újságcikkekben népszerűsíthette ezeket.[9]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Die Lehre Darwins als Gegenstand wissenschaftlicher Forschung (Darwin elmélete mint a tudományos kutatás tárgya), 1879[10]
  • Die Pflanzenwelt der Zinne und des kleinen Hangesteins (A Cenk és a Kis-függő-kő növényvilága), 1892[11]
  • Aus der Pflanzenwelt der Burzenländer Berge in Siebenbürgen (Az erdélyi Barcasági-hegyek növényvilága), 1898[11]
  • Die Flora des Schuler (A Keresztényhavas flórája), 1905[11]
  • Die Flora von Honigberg (Szászhermány flórája), 1911[12]

Emlékezete[szerkesztés]

A Römer-csüdfűt (Astragalus roemerii Simonk.)[3] és a keresztényhavasi Julius Römer menedékházat róla nevezték el. Brassó belvárosában utca viseli a nevét (Str. Julius Römer, régi magyar nevén Várhágó utca). Hasonlóképpen róla nevezték el a Keresztényhavasra vezető egyik turistautat (Römer-út, kék kereszt jelölés).

Képek[szerkesztés]

  • Römer időskorában
    Römer időskorában
  • A Römer-kripta az evangélikus temetőben
    A Römer-kripta az evangélikus temetőben
  • A Römer-út a Keresztényhavason
    A Römer-út a Keresztényhavason
  • A Römer utca Brassóban
    A Römer utca Brassóban

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d e ÖBL
  2. ↑ Römer, Julius. ipni.org. (Hozzáférés: 2020. július 25.)
  3. ↑ a b c d Heltmann
  4. ↑ a b Heltmann, Heinz: Julius Römer. Neuer Weg, (1971)
  5. ↑ Geacu et al: The Evolution of the Natural Protected Areas Network in Romania. Rom. Journ. Geogr, LVI. évf. 1. sz. (2012) 33. o. arch ISSN 1220-5311 Hozzáférés: 2020. július 29.
  6. ↑ Kovács Lehel István: A brassói turizmus története. Encián, VII. évf. 63. sz. (2012. október) 13. o. arch ISSN 2284-7030 Hozzáférés: 2017. április 27.
  7. ↑ Personalia. Buletinul de informații al Grădinii botanice.., VI. évf. 1–2. sz. (1926)
  8. ↑ Két arczkép: Römer Gyula. Erdély, VI. évf. 8–10. sz. (1897) 130–131. o.
  9. ↑ Haeckel román és szász tanítványai. Korunk, XXVII. évf. 9. sz. (1968) 1408. o.
  10. ↑ Römer, Julius Paul (1879). „Die Lehre Darwins als Gegenstand wissenschaftlicher Forschung”. Verhandlungen und mitteilungen des Siebenbürgischen vereins für naturwissen schaften zu Hermannstadt 30, 11–48. o.  
  11. ↑ a b c Fink, Hans G.. Pflanzengesellschaften des Schulergebirges. Linz: Oberösterreichisches Landesmuseum (1977) 
  12. ↑ Heltmann, Heinz: Der Beitrag von Heinrich Wachner. Țara Bârsei, 7. sz. (2008) 26–32. o.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Julius_Römer_(botanikus)&oldid=25587544”