Tusa (Szlovákia)

	Tusa (Tušice)
	; Tusa zászlaja
	; Tusa zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Kassai
Járás	Nagymihályi
Rang	község
Első írásos említés	1221
Polgármester	Dr. Ján Záhorský
Irányítószám	072 02
Körzethívószám	056
Forgalmi rendszám	MI
	Népesség
Teljes népesség	668 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	113 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	108 m
Terület	6,23 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 43′ 30″, k. h. 21° 45′ 00″48.725000°N 21.750000°EKoordináták: é. sz. 48° 43′ 30″, k. h. 21° 45′ 00″48.725000°N 21.750000°E
	Tusa weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Tusa témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. február 14.) ezen a változaton alapul.

Tusa (szlovákul: Tušice) község Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában.

Fekvése

Nagymihálytól 15 km-re nyugatra, a Kelet-Szlovákai síkság északnyugati részén, az Ondava jobb oldalán fekszik.

Története

1221-ben „Tuka” néven a Váradi Regestrumban említik először. A 14. századig kisnemesi birtok, majd az Andrássy család tulajdona. Lakói már a 14. század óta vágtak fát és égettek szenet a határában. 1335-ben már volt temploma és Tamás nevű papját is név szerint említi a pápai tizedjegyzék. A templom Szent András apostol tiszteletére volt szentelve. A templomot 1560-ban a reformáció hatására az evangélikusok vették birtokba. 1567-ben a község 7 portáig, 1582-ben már csak 3 portáig adózott. 1600-ban 14 háztartás volt a faluban, továbbá templom, plébánia, iskola és nemesi kúria is állt itt. A 17. században a harcok és járványok hatására lakói elszegényedtek, 1610-ben csak 1,25 portával, 1635-ben negyed portával adóztak. 1715-ben 5 lakatlan és 9 lakott háza volt. 1787-ben 51 háza és 45 háztartása létezett.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „TUSA. Tót falu Zemplén Várm. földes Urai több Urak, lakosai külömbfélék, határja 2 nyomásbéli, terem gabonát, árpát, földgye térséges, erdeje kitsiny, szőleje nints, jó vízi malma van.”^[2]

1828-ban 70 házában 524 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A községben téglagyár is működött.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Tussa, tót falu, Zemplén vmegyében, a Tapoly mellett: 143 romai, 38 görög kath., 20 evang., 244 ref., 9 zsidó lak., 371 hold szántóföld. Erdő. Kastély. F. u. gr. Vandernathné, Bernát s m. Ut. p. Vecse.”^[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Tussa, a Tapoly völgyében fekszik. Tót kisközség 132 házzal és 677, nagyobb részben ev. ref. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Parnó. A Tussayak ősi birtoka, melyre már 1264-ben királyi adományt kaptak. Ők és osztályos atyafiaik voltak, részben még az újabb korban is, földesurai. 1367-ben a Tussai Bódfiak birtoka. 1410-ben Pap Simont iktatják némely részeibe s e század közepe táján a Fekete család is részes benne. 1520-ban Hosszumezei Györgyöt, 1570-ben Gercselyi Miklóst és Thury Jánost, 1575-ben Zentivány Györgyöt és Jezerniczky Györgyöt, 1577-ben Kökényesdy Mátyást és Lucskay Györgyöt, 1578-ban Soklyósy Istvánt és Széchenyi Ferenczet s 1587-ben Malikóczy Miklóst és Gábort iktatják egyes részekbe. Az 1598-iki összeíráskor Tussay Alberten, Ferenczen, Istvánon és Miklóson kívül csak Hosszumezei Annának, Lucskay Jánosnak és Duka Péternek van itt birtokuk. 1750-ben Péchy Éva is szerez itt részt. Később a Péchy, Bánó, Tussay, Pekáry, Füzesséry, Both, Kéry, Szomoroky, Szirmay és gróf Andrássy családok a földesurai. Most gróf Andrássy Gézának van itt nagyobb birtoka. Református temploma a mult század elején épült. Ide tartozik a Tussay-major. A XV. században itt e tájon fekhetett valahol Felsőfalu, mely szintén a Tussayak birtoka volt s 1520-ban még Sztrithey Zsigmond birtokaként említtetik.”^[4]

1920-ig Zemplén vármegye Gálszécsi járásához tartozott.

Határában két elpusztult falu is állt egykor. Felsőfalut 1417-ben „Felseufalu” alakban említik, a Tussay család birtoka volt. „Sztrythe” 1450-ben szerepel írott forrásban először, utolsó említése 1520-ban történt.

Népessége

1910-ben 624-en, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 712 lakosából 666 szlovák és 39 cigány volt.

2011-ben 705 lakosából 697 szlovák.

Nevezetességei

A Szentlélek tiszteletére szentelt, római katolikus templom.
Református templom.

További információk

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Zemplén vármegye.

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[4] Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Zemplén vármegye.

[1]

[2]

[3]

[4]