Szielnic
| Szielnic (Liptovská Sielnica) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Zsolnai |
| Járás | Liptószentmiklósi |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1262 |
| Polgármester | Igor Guráň |
| Irányítószám | 032 23 |
| Körzethívószám | 044 |
| Forgalmi rendszám | LM |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 605 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 35 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 574 m |
| Terület | 17,25 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 08′ 42″, k. h. 19° 30′ 52″Koordináták: é. sz. 49° 08′ 42″, k. h. 19° 30′ 52″ | |
| Szielnic weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szielnic témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Szielnic (szlovákul Liptovská Sielnica) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Liptószentmiklósi járásban.
Fekvése
Liptószentmiklóstól 13 km-re északnyugatra fekszik, Bernic tartozik hozzá.
A vár története
Várának helyén már korábban állt egy hallstatt-kori megerősített földvár ahonnan számos bronzkori lelet került elő. A várat 1262 körül építették a Szestrcs-völgyön át vezető egykori kereskedelmi út védelmére. Kezdetben királyi várként a zólyomi ispánsághoz tartozott. A 14. század elején Csák Máté foglalta el. Az oligarcha halála után újra a királyé Dancs mester zólyomi ispán uralma alatt. 1340-ben az ispánság több részre oszlott és Liptó önálló ispánsági székhely lett. 1397-ben Magnum castrum Liptovience azaz Nagyliptóvár néven említik. 1397-ben IV. Vencel cseh király serege foglalta el. 1406-ban Gara Miklós kapta meg a várat és a liptói ispáni címet. 1441-ben elfoglalták a husziták. 1454-ben Hunyadi János a Pongráczoknak adta. 1459-ben Hunyadi Mátyás Komorovszky Péter árvai és liptó ispánnak adományozta. Komorovszky azonban a lengyel-magyar viszályban a lengyel királlyal szimpatizált, ezért Mátyás 1474-ben elfogatta és bezáratta, a várat pedig leromboltatta. Már nem építették újjá, azóta pusztul.
A falu története
A falu már a 11. században is létezett. 1256-ban "Zelniche", 1283-ban "Sulnucha", 1297-ben "Zelnice", 1323-ban "Zelnycza", 1391-ben "Zelnichefeu", illetve "Zelniche a. n. Benkhaza", 1392-ben "Bakonia a. n. Selihche" alakban szerepel az írott forrásokban.
1290-ben III. András egy Sibran nevű keresztes vitéz, Perislaus, Maravigh és Dworzee nevű unokáinak adományozta, bernici birtokuk mellé. 1304-től a család Benk nevű leszármazottjának birtokában.
A 15. században földesúri mezőváros vásártartási joggal, a likavai uradalomhoz tartozott. 1463-ban Hunyadi Mátyástól városi szabadalmakat kapott, ezt követően a város körüli 12 mérföldes körzetben vámmentességet élvezett. 1625-ben 17 jobbágytelek állt itt, ahol 50 család élt, ezenkívül 8 házas zsellér és 2 ház nélküli zsellércsalád lakott a településen. Legrégibb pecsétje 1630-ból származik. 1784-ben 144 házában 930 lakos élt. A 18. században sörfőzdéje, pálinkafőzdéje volt. Lakói lent és kendert termesztettek és az ebből készített vászonnal kereskedtek. 1828-ban 146 háza volt 1183 lakossal. A 19. században virágzó település volt jelentős kézműiparral, lakói emellett főként földműveléssel, állattartással foglalkoztak. Később főként Liptószentmiklós üzemeiben dolgoztak.
Fényes Elek így ír róla: "Szilnicz, vagy Szenicza, tót mv., Liptó vmegyében, 180 kath., 992 evang., 11 zsidó lak. Kath. filial. szentegyház. Van szép erdeje, országos vásárai, fürészmalma, sör- és pálinkafőző házai. Lakosai sok lent, borsót termesztenek; vásznat szőnek. F. u. a kamara." [1]
A 20. század elején nevét Benkházára akarták magyarosítani, de ennek végrehajtására nem került sor. A trianoni békeszerződésig Liptó vármegye Liptószentmiklósi járásához tartozott. 1974-ben egy részét a 13. századi gótikus templommal és az 1783-ból való evangélikus templommal együtt elárasztotta a Szentmáriai-víztározó. Lakosai északabbra azonos néven alapítottak új települést.
Népessége
1910-ben 774,túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 529 lakosából 525 szlovák volt.
2011-ben 606 lakosából 582 szlovák volt.
Nevezetességei
- Területén állnak Nagyvár (Hohenhaus) romjai, amely a 13. század óta Liptóvár néven királyi vár a liptói ispánság igazgatása alatt. A 15. században Mátyás király romboltatta le.
- Római katolikus temploma a 13. század második felében épült, eredetileg gótikus stílusú volt. A 15. század első felében átépítették, 1750 körül pedig barokk stílusban építették át.
- Evangélikus temploma 1783-ban épült, a 19. század első felében átépítették.
- Szentmária római katolikus temploma a 13. század második harmadában épült, 1636-ban reneszánsz stílusban építették át. Belsejében késő gótikus és reneszánsz alkotások találhatók. Egykori főoltára és a régi Mária-oltár, melyek 1450 körül készültek NR mester műhelyében ma a budapesti Szépművészeti Múzeumban láthatók.
- Párisháza kastélya 1490 és 1510 között épült késő gótikus stílusban. A 17. század első felében reneszánsz stílusban építették át.
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
Külső hivatkozások
A Liptószentmiklósi járás települései | ||
|---|---|---|
| ||
|  | |
