Szövetségesek a török elleni harcokban Magyarországon

A török elleni szövetségesek azok az országok voltak, akik az 1526 és 1699 közötti magyarországi oszmán-török háborúkban részt vettek. A konfliktus több mint százhetven esztendeje majdnem minden európai állam részt vett, nemcsak mint effektív hadviselő fél. Az 1683-tól 1699-ig tartó török kiűzésekor a kontinens legtöbb feléből érkeztek önkéntesek (köztük több reguláris ezred) mint például Svédországból, Angliából, vagy Hollandiából, melyek ténylegesen nem álltak hadban az Oszmán Birodalommal.

A török ellen szövetségbe tömörülő államokat gyakran említik Szent Liga néven. A török elleni háborúk idején többször is alakult ilyen csoportosulás:

1571-ben V. Piusz pápa szervezésében (Szent Liga (1571),
1593-ban VIII. Kelemen pápa ösztökélésre (Szent Liga (1593), majd
1684-ben XI. Ince pápa szervezésében (Szent Liga (1684).

Ez utóbbi szövetség valósította meg a török kiűzését Magyarországról, Erdélyből és a Balkán északi szláv vidékeiről.

Az „állandóan érintett” államok[szerkesztés]

Habsburg Birodalom – a két fronttá vált országot (Horvát és Magyar) birtokolja
Horvátország
Magyar Királyság

A résztvevők abc-sorrendben[szerkesztés]

Badeni Őrgrófság
Bajorország
Bolgárok – a hosszú háborúban bolgárok igen nagy számmal harcoltak Magyarországon és Havasalföldön is
Brandenburg
Cseh Királyság – 1620-tól megszűnt önálló államként, de a cseh erők továbbra is harcoltak a törökökkel
Francia Királyság – hagyományos jó kapcsolatokat ápolt Isztambullal
Frankföld
Ferrarai Hercegség
Hessen
Johannita (Máltai) Lovagrend
Lengyelország-Litvánia (1569 előtt még Lengyel Királyságként)
Lotaringia
Mantovai Hercegség
Milánói Hercegség
Német-római Birodalom – gyakorlatilag minden török elleni háborúban jelen volt
Oroszország – közvetve volt érintve
pápai állam
Perzsia (Szafavida Birodalom) – közvetve volt érintve
Pfalz
Piemonti Fejedelemség
Raguzai Köztársaság
Rajnai Szövetség – több állam csoportosult benne, de csak a Rajna menti területek vettek részt katonailag a háborúban

1.

Braunschweigi Hercegség (Nagy-Braunschweig)

2.

Braunschweig-Lüneburgi Hercegség (Kis-Braunschweig)

3.

Hesse-Dramstadti Őrgrófság

4.

Hessen-Kasseli Őrgrófság

5.

Kölni Érsekség (a szövetsége kívül is részt vett a török háborúkban)

6.

Mainzi Érsekség (a szövetségen kívül is részt vett a török háborúkban)

7.

Münsteri Püspökség

8.

Pfalz-Neuburg

9.

Pfalz-Zweibrücken

10.

Rajnai Palotagrófság (a szövetségen kívül is részt vett a török háborúkban)

11.

Strasburgi Egyházmegye

12.

Trieri Érsekség (a szövetségen kívül is részt vett a török háborúkban)

13.

Baden-Württemberg (a szövetségen kívül is részt vett a török háborúkban)

Savoyai Hercegség
Spanyol Királyság
Svábföld
Szászország
Székelyek – 1562-ben szabadságukat elvesztett a közszékelyek felkelést indítottak János Zsigmond ellen, aki épp a török oldalán hadakozott a Habsburgokkal
Szerbek – nem független státuszú terület, de a törökök hátában a keresztény liga megsegítésére többször szervezkedtek
Toszkán Nagyhercegség
Türingia
Velencei Köztársaság
Zaporozsjei kozákok – néhány háborúban, mint a hosszú háborúban rengeteg kozák szolgált a magyar, az osztrák és a havasalföldi seregben, továbbá másik fronton a kozákok lekötötték a törököket és a tatárokat.

Résztvevő, állami, vagy nemzeti szuverenitással nem bíró felek[szerkesztés]

Európai önkéntesek – A török kiűzésekor, de különösen Buda visszafoglalásánál küzdöttek. Európa legtöbb keresztény nemzetéből álltak be önkéntesek (olykor egész csapatok) harcolni az oszmán-törökök ellen. Név szerint franciák, dánok, olaszok, németek, csehek, svédek, hollandok alkottak egész egységeket, de szórványosan különböző idealista gondolkodású önkéntesek, akik között egyszerű parasztok, vagy polgárok mellett, egyházi személyek, tisztek, katonák, nemesek, tüzérek, vagy értelmiségiek, törvényen kívüliek, kalandorok egyaránt megtalálhatóak voltak Európa minden nemzetéből
Szent István Lovagrend (Toszkána)
Német Lovagrend