Orolik
| Orolik | |
 | |
| A pravoszláv templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Vukovár-Szerém |
| Község | Ivanóc |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 32242 |
| Körzethívószám | +385 032 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 355 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 90 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 13′ 00″, k. h. 18° 58′ 60″Koordináták: é. sz. 45° 13′ 00″, k. h. 18° 58′ 60″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Orolik témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Orolik (horvátul: Orolik, szerbül: Оролик) falu Horvátországban Vukovár-Szerém megyében. Közigazgatásilag Ivanóchoz tartozik.
Fekvése, éghajlata[szerkesztés]
Vukovártól légvonalban 15, közúton 16 km-re délre, Vinkovcétól 16 km-re délkeletre, községközpontjától 7 km-re délkeletre, a Nyugat-Szerémségben, a Báza bal oldali mellékvize, a Savak-patak partján, a Vinkovcéről Felsőtárnokra menő főút és a Vinkovce-Szávaszentdemeter vasútvonal mentén fekszik.
Története[szerkesztés]
A határában található „Gradina – Greda i Bokijevci” régészeti lelőhely[2] leletei alapján a falu területe már az őskorban lakott volt. A lelőhely a falutól 4,5 km-re délre a Kosanovica-pataknak a Bosutba való betorkollása feletti magaslaton található. A központi plató mérete 120-szor 160 méter, magassága 15-20 méter. Mesterséges árok övezi. A régészek 1968-ban és 1984-ben folytattak itt feltárásokat. A feltárások során több rétegben a középső neolitikumi Sopot kultúra, a késő rézkori Vučedoli kultúra, a kora bronzkori Vinkovcei kultúra, a vaskori La Tène-kultúra leletei, főként kerámiák, valamint számos bronz-, vas-, üveg- és aranytárgy került elő.[3] Ezen kívül határában még több őskori és ókori lelőhely („Šuma Aljmaš”, „Oroliška gradina”, „Oraši”, „Rajterovo brdo”, „Vodopad”) is található.
Orolik középkori létezésének nincs írásos nyoma, csak a török uralom idején tűnik fel a neve. A hagyomány szerint a név magyar eredetű és onnan származik, hogy a falu Valkóvártól egy óra járásra feküdt. 1715-ben 19 katolikus ház volt Orolikban. Ez túl kevésnek bizonyult a királyi kamara számára, amely ekkor a birtokosa volt, mivel a falu határában sok termőföld volt. Ezért 1732-ben a Likából, Otocsán és Ogulin környékéről 12 ortodox családot költöztetett a faluba a földek megművelésére. Idén már 20 házuk volt Orolikban, és számuk elérte a katolikus lakosságot. 1716-ban a határőrkerület és a vármegye közötti határ első kijelölése után Orolik a vukovári uradalom része lett. 1766-ban Oroliknak 38 ortodox háztartása volt. 1791-re a háztartások száma 51-re növekedett 329 lakossal. Abban az időben Orolik két ortodox parókiához tartozott. Berakhoz 8 ortodox ház és 46 lakossal, míg Komletincához két ortodox ház 14 lakossal.
Lakói kezdetben a vukovári uradalom jobbágyai, majd 1745-től a katonai igazgatás 1881-es teljes megszüntetéséig határőrök voltak, akik 16 és 60 életévük között kötelezve voltak a császári hadseregben a katonai szolgálatra. A Bródi határőrezred kilencedik századához tartoztak, amelynek székhelye Vinkovce volt. Részt vettek a Habsburg Birodalom szinte valamennyi háborújában. A katonai közigazgatást 1873-ban megszüntették, majd területét 1881-ben Szerém vármegyéhez csatolták.[4] A településen 1787-ben nyitották meg a postahivatalt, amely azonban csak 1844-ig üzemelt, mert bezárták. 1860. október 1-jén nyitották újra. Az ortodoxok számára 1748-ban a faluban Szent Péter és Pál tiszteletére templom épült, míg a katolikusok a közeli Berak község plébániatemplomához tartoztak. 1810-ben megnyílt a falu első iskolája. A Szent Lukácsnak szentelt katolikus templomot 1877-ben építették.
Az első katonai felmérés térképén „Orolik” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Orolik” néven szerepel.[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Orolik” néven 116 házzal, 62 katolikus és 547 ortodox vallású lakossal találjuk.[6] A falu 1891-ben vasúti összeköttetést kapott. A Vinkovcéről Szávaszentdemeterre vezető vasutat 1891. november 7-én adták át a forgalomnak.
A településnek 1857-ben 311, 1910-ben 1052 lakosa volt. Szerém vármegye Vukovári járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 41%-a szerb, 30%-a német, 25%-a horvát, 3%-a magyar anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 a Független Horvát Államhoz tartozott, majd a szocialista Jugoszlávia fennhatósága alá került. A második világháború végén a német lakosság nagy része elmenekült a partizánok elől. Az itt maradtakat a kommunista hatóságok kollektív háborús bűnösökké nyilvánították, minden vagyonuktól megfosztották és munkatáborba zárták. Az életben maradtakat később Németországba és Ausztriába telepítették ki. 1946-ban az ország más részeiről szállítottak ide elszegényedett szerb családokat, akik megkapták az elűzött németek házait. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 69%-a szerb, 25%-a horvát, 3%-a jugoszláv nemzetiségű volt. A nem szerb lakosság, elsősorban a horvátok 1991-ben száműzetésbe kényszerültek, amely hét évig tartott. E hét év alatt a helyi szerb lakosság az úgynevezett Szerb Krajinához csatlakozott és részt vett a Horvátország Köztársaság elleni háborúban. A horvát népesség visszatérése 1997-ben kezdődött és pár év alatt befejeződött. A háborúban megsérült és elpusztult házak újjáépítése megtörtént. Újjáépítették a teljesen elpusztult római katolikus templomot is. A római katolikus hívők a beraki plébániatemplomhoz tartoznak. A településnek 2011-ben 512 lakosa volt.
Népessége[szerkesztés]
| Lakosság változása[7][8] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 311 | 393 | 529 | 936 | 972 | 1.052 | 1.085 | 1.161 | 977 | 1.115 | 1.129 | 1.024 | 939 | 864 | 578 | 512 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Péter és Pál tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1748-ban épült
- Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1877-ben épült. Kertjében áll az első világháború hőseinek emlékműve.[9]
Oktatás[szerkesztés]
Első iskoláját 1810-ben nyitották meg. A településen az ivanóci általános iskola négyosztályos területi iskolája működik. Az iskolaépület 2005-ben épült. A felső tagozatosok Szlakócra, a szerbek Ivanócra járnak.
Sport[szerkesztés]
- Az NK Srijem Orolik labdarúgóklubot 1934-ben Hajduk néven alapították. 1945-ben az FK Partizan nevet vette fel, melyet 1956-ban NK Sremre változtattak. 1997-ben kapta mai nevét. A csapat a megyei 3. ligában szerepel.
Egyesületek[szerkesztés]
- UŽ „Breza” Orolik nőegyesület
- Az LD „Fazan” vadásztársaságot 1945-ben „Mina” néven alapították. 1998-ban nevét Fazanra módosították. Az egyesületnek ma 10 tagja van. Gazdálkodási területe 1637 hektár.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-7385.
- ↑ A község kulturális értékei
- ↑ O-jankovci.hr: Orolik
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...482. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 145. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5783.
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos oldala (horvátul)
- A község kulturális értékei (horvátul)
- Az általános iskola honlapja (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2021. június 20-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
