Ant (Horvátország)
| Ant (Antin) | |
 | |
| A Szent Antal templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Vukovár-Szerém |
| Község | Valkótard |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 32214 |
| Körzethívószám | +385 032 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 602 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 87 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 22′ 55″, k. h. 18° 45′ 03″Koordináták: é. sz. 45° 22′ 55″, k. h. 18° 45′ 03″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ant témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ant (horvátul: Antin) falu Horvátországban, Vukovár-Szerém megyében. Közigazgatásilag Valkótardhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Vukovártól légvonalban 19, közúton 28 km-re nyugatra, községközpontjától 4 km-re északnyugatra, a Nyugat-Szerémségben, az Eszék–Vinkovci vasútvonal mentén, a Vuka (Valkó) bal partján fekszik.
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskorban lakott volt. A falutól nyugatra, a Vuka bal partján emelkedő ellipszis alakú mesterséges domb aljában a keleti és a déli oldalon őskori kerámiákat és mikrolitokat találtak. A mintegy két méteres dombot három oldalról árok övezi, míg a negyedik oldalon a folyó határolja. A helyet mára teljesen benőtték a bokrok, így mára gyalogosan is megközelíthetetlen. A történeti források szerint itt állt Becsefalva, melyet a 13. század végén királyi adományként a Szentemágócs nemzetség valkói ágának őse Márton bán kapott. A középkorban vára mellett jelentős település volt plébániatemplommal. Az 1440-es években lakossága az ötszáz főt is elérte. 1579-ben már pusztaként szerepel a török defterben a Pozsegai szandzsák részeként.
Ant is Árpád-kori település. Első írásos említése 1267-ben „Onth” alakban történt a budai káptalan bizonyságlevelében, mely szerint a Csák nemzetségbéli Domonkos comes és Lampert Ruzboid fia közötti birtokper megegyezéssel ért véget.[2] Az 1332 és 1335 között kelt pápai tizedjegyzékben négy alkalommal „Onoch”, illetve „Onch” alakban találjuk. 1390-ben „Anth” alakban nemesi névben szerepel.[3] A település 1526-ban Valkóvár eleste után került török kézre és több, mint 150 évi török uralom után 1687-ben szabadult fel.
A török kiűzése után előbb kamarai birtok, majd a vukovári uradalom része lett. Rövid ideig a Kuffstein, majd 1736-tól az Eltz család volt a birtokosa. A falu katolikus hívei az 1737-ben alapított tardi plébániához tartoztak. Az első katonai felmérés térképén „Antin” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Antin” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Antin” néven 79 házzal, 598 katolikus és 45 református vallású lakossal találjuk.[5]
A településnek 1857-ben 554, 1910-ben 603 lakosa volt. Szerém vármegye Vukovári járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 87%-a horvát, 7%-a magyar, 3%-a német anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. 1991-től a független Horvátország része. A horvátországi háborúban Ant lakossága nagy megpróbáltatáson ment keresztül, amelyről alig van ismeret. A szerbek által körülvett település lakói külső segítség nélkül, három hónapig tudtak ellenállni a túlerőnek. 1991. szeptember 29-én megpróbáltak áttörni a szabad területre, de ellenséges csapdába estek. Másnap, 1991. szeptember 30-án Ant lakói ultimátumot kaptak a jugoszláv haderőtől, hogy adják meg magukat, ellenkező esetben minden a földdel válik egyenlővé. A védelem vezetése a megadás mellett döntött. Az emberek, traktorok, autók végtelen oszlopban, a hadsereg felügyelete alatt hagyták el településüket. A védők egy bátor csoportja azonban nem akarta sorsát az ellenség kezébe adni. A falu melletti erdőbe, a folyó menti mocsaras területre mentek és jól ismerve a járást, átjutottak a horvát erőkhöz. A háborút követően a faluban tömegsírt találtak. A településnek 2011-ben 731 lakosa volt.
Népessége[szerkesztés]
| Lakosság változása[6][7] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 554 | 662 | 537 | 568 | 557 | 603 | 633 | 705 | 756 | 862 | 883 | 960 | 935 | 977 | 806 | 731 |
Gazdaság[szerkesztés]
A településen hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás képezi a megélhetés alapját.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1814-ben építették. A valkótardi plébánia filiája.
- A falutól 2 km-re délnyugatra a Vuka árterében találhatók Herman várának maradványai.[8] A várat 1435 és 1579 között többször említik a korabeli forrásokban „castellum Herman”, „castelum Hermanwara” néven. Építtetőjének Liszkói Pál ajtónállómestert, macsói bánt tartják. Úgy tűnik, hogy egy kisebb uradalom központja volt és a becsefalvi plébániához tartozott. A maradványok egy 100-szor 50 méteres négyszögletes, mintegy 5 méter magasságú kiemelkedésen találhatók. A maradványoktól délkeletre sok középkori cseréptöredéket, téglatörmeléket találtak. Valószínűleg a török hódítás során pusztult el.
- A falutól mintegy 3 és fél km-re nyugatra a Vuka bal partján egy, a környezetéből kiemelkedő 2-3 méter magas, 50-szer 50 méteres dombon a „Baćino” nevű lelőhelyen találhatók a középkori Becsefalva maradványai.[9]
Kultúra[szerkesztés]
KUD „Lela i Vladimir Matanović” kulturális és művészeti egyesület.
Oktatás[szerkesztés]
A településen a valkótardi általános iskola területi iskolája működik.
Sport[szerkesztés]
Az NK Mladost Antin labdarúgóklubot 1933-ban alapították. A csapat a megyei 3. ligában szerepel.
Egyesületek[szerkesztés]
- DVD Antin önkéntes tűzoltó egyesület
- UŽ „Paun” nőegyesület
- LD „Šljuka” vadásztársaság
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Árpádkori új okmánytár VIII. kötet 181.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...17. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 34. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6262.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6258.
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos oldala (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
- Az általános iskola honlapja (horvátul)
- Hrvatski arheološki godišnjak 2/2005. Archiválva 2020. szeptember 7-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
