Ormos Gerő

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ormos Gerő
(Orlik Vilmos)
Élete
Születési névOrlik Vilmos
Született1907. október 14.
Pozsony
Elhunyt1987. december 18. (80 évesen)
Szeged
Nemzetiségmagyar
HázastársaKneifel Margit
GyermekeiÁgnes, Zsuzsanna
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)novella, elbeszélés, kispróza, társadalmi regény, regény. dráma, hangjáték, karcolat
Irodalmi irányzatúj népiesség
Alkotói évei1927–1967
A Wikimédia Commons tartalmaz Ormos Gerő
(Orlik Vilmos) témájú médiaállományokat.

Ormos Gerő (szül.: Orlik Vilmos; Pozsony, 1907. október 14. – Szeged, 1987. december 18.): magyar író, drámaíró, újságíró, szerkesztő. A második világháború előtt befutott író volt nyolc regénnyel. Postai tisztviselőként kezdte pályáját Székesfehérváron. 23 évesen már drámáját mutatták be a királyi városban, számos novella után hamarosan regényekkel jelentkezett. A nyilvánosság korán meghozta számára az íráskedvet lendületbe hozó elismerést és sikert. Olyan buzdítói és támogatói voltak fiatalon, mint Herczeg Ferenc, Benedek Marcell, Zsigray Julianna vagy Vikár Béla – utóbbihoz később szoros baráti szálak fűzték, mint pécsi kapcsolatai révén Weöres Sándorhoz[1] is.

„Korai elismertségére jellemző – írja róla nekrológjába Foltényi Tibor – , csupán 28 éves volt, amikor a La Fontaine Irodalmi Társaság még most is a Tudományos Akadémián tartott felolvasó ülésére, József Attila mellett, meghívták vendégszereplőnek”.

Tehetsége kivívta Herczeg Ferenc, Vikár Béla, Weöres Sándor, Takáts Gyula barátságát. A II. világháború előtt a Fehérmegyei Napló munkatársa volt. 1945 után az ő kiadásában jelent meg a Fehérvári Kis Újság. Novellái jelentek meg az Új Idők, tárcái a Népszava című lapban.[2]

Életútja[szerkesztés]

Származása és családja[szerkesztés]

Pozsonyban született, sokgyerekes, plebejus gyökerű, postás családban.

„Az én szüleim nagyon szegény emberek voltak, lakásunk sem volt, csak egy apró bútorozott szoba a színház közelében. Pozsonyból egy hónapos koromban Nyitrára vittek, ott nevelkedtem egyre szaporodó testvéreim között, igen nagy szegénységben˝ - írja rövid életrajzában.[3]

Gyermek- és ifjúkora (1907–1926)[szerkesztés]

Ő volt az elsőszülött és egyedüli fiúgyerek, utána hat leány testvér következett. A hat leánytestvérével együtt őt is igyekeztek taníttatni szülei. Ilyen körülmények között a hat leánytestvér mellett az elsőszülött fiúnak is kevés esélye mutatkozott arra, hogy megfelelő iskolai végzettséggel értelmiségi pályát fusson be. Oldhatatlan tudásszomja és bámulatos akaratereje révén azonban káprázatos műveltségre tett szert, ez is segítette tehetsége kibontakozásában. Az első világháború után a család Magyarországra költözött, Győrbe.

1922-től Budapesten a Puskás Tivadar Távközlési Technikumba járt, utána Székesfehérváron kapott állást.[4]

Székesfehérvár, az ünnepelt regény- és drámaíró (1927–1968)[szerkesztés]

23 éves korától a Székesfehérvári Rádióállomáson dolgozott. Az irodalom iránt érdeklődő, érzékeny fiatalember, aki postatisztviselőként a halkan zümmögő fehérvári rádióüzem műszereit figyelte tizenkétórás műszakban – több mint négy évtizeden át, közben az ősi koronázó város hű polgáraként élt és alkotta itt műveit 1927-től nyugdíjazásáig, 1968-ig.

„Húszéves koromban Székesfehérvárra kerültem, s ebből a petyhüdt kisvárosból próbáltam valamiképpen megszólalni. Kis vidéki lapnál kezdtem, s egy évre rá nagy merészen darabot, illetve hangjátékot írtam a rádiónak. Innen voltam még a huszonötödik esztendőmön, amikor Ódry Árpád rendezésében bemutatták egész estét betöltő drámámat, ami talán ott hever még a rádió archívumában.”

A Fejér-megyei Napló előzetes hírben közölte, hogy Büntetőnovella című színpadi művét 1930. november 15-én tűzi műsorára a Művész Színház társulata, a Vörösmarty Színházban.

A tehetséges írót fiatalon, már huszonévesen szárnyaira vette a hír, hiszen hangjátékait sorra műsorára tűzte a Rádió, novelláit elbeszéléseit az Új Idők, a Magyar Kultúra és más rangos fővárosi lapok közölték rendszeresen. Azt, hogy talán ő is az Új Idők „holdudvarához" tartozhatott, csak egy mondatából következett:

„Az idő tájt készültem el ´Az Alma messze hullt´ című társadalmi regényemmel, amit Benedek Marcell dajkált, s Ő biztatott arra is, hogy írjam meg a folytatását, ami aztán meg is született az előbbihez hasonlóan harminc egynéhány ívnyi terjedelemben”. (Mindent eldönt az Úr címmel)

1934-ben feleségül vette Kneifel Margitot (ekkor neve már Ormos, gyermekeik: Ágnes és Zsuzsanna). Kisprózái, karcolatai, tárcái, szinte követhetetlen mennyiségben, publicisztikái mellett, 1927-től egyre inkább székesfehérvári, majd 1969-től szegedi napilapokban (többnyire a Délmagyarországban) jelentek meg.

Szegedi munkássága (1969–1987)[szerkesztés]

Ormos Gerő sírja. Szeged, Újszegedi temető: XIV-10-7

A család 1969-ben, a családfő nyugdíjazása után költözött Szegedre, Ormos Gerő attól kezdve a Délmagyarországnak is írt tárcákat, és közben regényeket.[5]

A feszített munkával töltött, sikereket hozó, majd háborús esztendők után még azoknál is hosszabb ideig tartó mellőzöttség, elutasítás, a csendes félreállítás jutott osztályrészéül, miközben új regényeit azért íróasztalának mégis megírta. Legtöbben talán a Népszava novellistájaként ismerték. Balzacra emlékeztető termékenysége láttán fel lehet tételezni, hogy Ormos Gerő írói munkája, noha gyorsan dolgozott, már a harmincas évektől legalább napi 5-7 órát vett igénybe.

Művei[szerkesztés]

  • 1937 - Aranycipő Rónay György, Bartók Béla: Magyar Kultúra 1937. január-december I-II. 179. oldal
  • 1937 - Sáros út Rónay György, Bartók Béla: Magyar Kultúra 1937. január-december I-II. 211. oldal
  • 1938 - Guderna, a nyitrai kintornás. Uj idők 44/44 (1938. október 30.)
  • 1939 - Gábris bojtár (ifjúsági regény Bp., 1939)
  • 1940 - Házhely Szenthegyi István, Gergely Pál: Élet 1940. január-december I-II. 422. oldal
  • 1940 - Isten árvája (r., Bp., 1940);
  • 1941 - Fekete barázda (r.,Bp., 1941);
  • 1942 - Az alma messze hullt (r., Bp., 1942);
  • 1943 - Bérestarisznya Szent István-Társulat Budapest 1943 Oldalszám: 145 Györgyfi György fekete-fehér rajzaival illusztrált kiadás. Nyomtatta a Stephaneum nyomda, Budapesten.
  • 1943 - Sikátor (r., Bp., 1943);
  • 1943 - Mindent eldönt az Úr (r., Bp., 1943);
  • 1944 - Szabó Jani (r., Bp., 1944).
  • 1944 - Mindent eldönt az úr Budapest, (1944) Uj Idők Irodalmi Intézet Rt. Regény, elbeszélés
  • 1971 - Üzenet 49 Könnyű munka 55 Jule nem marad 59. oldal Tüskés Tibor, Rónay László: A tavasz ígéretei 1971
  • 1981 - Boldog Ádám kovácslegény gyermekkora 1981 Délmo, okt. 4. 8.
  • 2007 - A nagy fa Válogatott elbeszélések, karcolatok 2007., 254 p. ISBN 978-963-9717-34-3 Bába és Társai Kft.
  • 2010 - Kámától indultak [szerk. Neményi László] Publication: Szeged : Ormos G. örökösei, 2010 regény
  • 2010 - Homokhegy [szerk. Neményi László] Publication: Szeged : Ormos G. örökösei, 2010 regény Classification no.: 894.511-31 ISBN 978-963-06-8487-3 fűzött
  • 2011 - Ágrulszakadtak regény szerk. Neményi László Ormos G. örökösei, 2011 ISBN 978-963-08-1493-5 fűzött
  • 2012 - Apám és más önéletrajzi kisprózák szerk: Neményi László 2012 ISBN 978-963-08-3721-7 fűzött
  • Kéziratok: Devla elhagyott bennünket (cigányságról szóló regény, 1940-es években íródott)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Magyar Életrajzi Lexikon
  • A Magyar irodalomtörténet bibliográfiája Kálmán Vargha, Éva V. Windisch, Béla Stoll, Magyar Tudományos Akadémia. Irodalomtörténeti Intézet Akadémiai Kiadó, 1972
  • Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. 2. jav., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 2000. 1606–1607. o. ISBN 963-05-7746-1  
  • Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 712. o. ISBN 963-9257-09-5  
  • A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig, Horváth János, Akadémiai kiadó, 1978.
  • Fejér megyei életrajzi lexikon
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ormos_Gerő&oldid=26972091”