Nagyszőlősi járás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Nagyszőlősi járás elhelyezkedése Kárpátalján

A Nagyszőlősi járás (ukránul: Виноградів [Vinohragyiv / Vynohradiv]), Kárpátalja egyik legdélebbi vidéke, nyugatról a Beregszászi, északról az Ilosvai, keletről a Huszti járás, délkeletről Románia, délnyugatról Magyarország határolja. Székhelye Nagyszőlős.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A járásban talált legkorábbi leletek a felső paleotikumból valók, majd a későbbi időkben megszaporodnak.

Nagyszőlős környéke a 11. század vármegye rendszerében Borsova vármegye részeként működött, majd a 13. században Ugocsa vármegye szerveződött meg a területén Szőlős központtal. Ez a közigazgatási egység a mai járás területének mintegy kétszerese, elsősorban a mai romániai területekkel kiegészülve. Egy 1262-ben kelt levél említi a terület több települését is a rendkívül élénk gazdasággal rendelkező környéken. 1315-ben épült meg a Nyaláb vár, amely az egyetlen jelentős erődítés volt mindvégig a megyében.

A három részre szakadt Magyarországon sokszor cserélt gazdát, s ez kedvezőtlenül hatott a környék gazdaságára. A Rákóczi-szabadságharc egyik kisebb gócpontja.

1717-ben a betörő krími tatárok komoly pusztítást végeztek a környéken, amely az 1880-as évekig rendkívül elmaradott térsége az országnak. Ekkor ugyanis a vasút építése kisebb fellendülést hozott errefelé. 1919. április 23-án a járást elfoglalta a román királyi hadsereg, amely 1920 májusáig tartotta megszállva. Ezt követően 1939-ig Csehszlovákia része, amikor is a terület az 1. Bécsi döntés értelmében Magyarországhoz kerül. 1944-ben a járás a Szovjetunióhoz, azon belül az Ukrán SZSZK-hoz lett csatolva.

A Beregszászi járáshoz hasonlóan itt is súlyos nemzetiségek elleni atrocitások történtek, az erőszakos kollektivizálás tönkretette az addig jól működő mezőgazdaságot. A független Ukrajna részeként a környék legfontosabb célja a rehabilitálás lett, amely mind a földek rendbetételét, mind a nemzetiségek szerveződését jelentette. A három nagy megyei jogú város (Beregszász, Munkács, Ungvár) után Nagyszőlős a kárpátaljai magyarság legfontosabb mai kulturális központja.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyszőlős környékén elsősorban a jó éghajlati feltételek következtében kialakult mezőgazdaság a meghatározó, rehabilitálás alatt lévő szőlőkultúrája ukrán szinten kiemelkedő. Emellett főleg Nagyszőlős városában összpontosulva kisebb könnyűipar is jellemzi a környéket. A környék gazdaságában egyre nagyobb szerephez jut az idegenforgalom, köztük a falusi turizmus. A járás több hazai és külföldi befektetés célpontja.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A járás legmeghatározóbb nemzetisége az ukránoké (71,5%), de elsősorban a határ menti részeken jelentős magyar nemzetiség (24,8%) is él. A terület lakosságának nagy része vidéken (elfogadható körülmények között) él, mezőgazdaságban dolgozik.

Települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Város[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Városi jellegű települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Községek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]