Nagyszőlősi járás
|
|
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
A Nagyszőlősi járás (ukránul Виноградів [Vinohragyiv / Vynohradiv]), Kárpátalja egyik legdélebbi vidéke, nyugatról a Beregszászi, északról az Ilosvai, keletről a Huszti járás, délkeletről Románia, délnyugatról Magyarország határolja. Székhelye Nagyszőlős.
Tartalomjegyzék |
Történelem [szerkesztés]
A járásban talált legkorábbi leletek a felső paleotikumból valók, majd a későbbi időkben megszaporodnak.
Nagyszőlős környéke a 11. század vármegye rendszerében Borsova vármegye részeként működött, majd a 13. században Ugocsa vármegye szerveződött meg a területén Szőlős központtal. Ez a közigazgatási egység a mai járás területének mintegy kétszerese, elsősorban a mai romániai területekkel kiegészülve. Egy 1262-ben kelt levél említi a terület több települését is a rendkívül élénk gazdasággal rendelkező környéken. 1315-ben épült meg a Nyaláb vár, amely az egyetlen jelentős erődítés volt mindvégig a megyében.
A három részre szakadt Magyarországon sokszor cserélt gazdát, s ez kedvezőtlenül hatott a környék gazdaságára. A Rákóczi-szabadságharc egyik kisebb gócpontja.
1717-ben a betörő krími tatárok komoly pusztítást végeztek a környéken, amely az 1880-as évekig rendkívül elmaradott térsége az országnak. Ekkor ugyanis a vasút építése kisebb fellendülést hozott errefelé. 1919. április 23-án a járást elfoglalta a román királyi hadsereg, amely 1920 májusáig tartotta megszállva. Ezt követően 1939-ig Csehszlovákia része, amikor is a terület az 1. Bécsi döntés értelmében Magyarországhoz kerül. 1944-ben a járás a Szovjetunióhoz, azon belül az Ukrán SZSZK-hoz lett csatolva.
A Beregszászi járáshoz hasonlóan itt is súlyos nemzetiségek elleni atrocitások történtek, az erőszakos kollektivizálás tönkretette az addig jól működő mezőgazdaságot. A független Ukrajna részeként a környék legfontosabb célja a rehabilitálás lett, amely mind a földek rendbetételét, mind a nemzetiségek szerveződését jelentette. A három nagy megyei jogú város (Beregszász, Munkács, Ungvár) után Nagyszőlős a kárpátaljai magyarság legfontosabb mai kulturális központja.
Gazdaság [szerkesztés]
Nagyszőlős környékén elsősorban a jó éghajlati feltételek következtében kialakult mezőgazdaság a meghatározó, rehabilitálás alatt lévő szőlőkultúrája ukrán szinten kiemelkedő. Emellett főleg Nagyszőlős városában összpontosulva kisebb könnyűipar is jellemzi a környéket. A környék gazdaságában egyre nagyobb szerephez jut az idegenforgalom, köztük a falusi turizmus. A járás több hazai és külföldi befektetés célpontja.
Népesség [szerkesztés]
A járás legmeghatározóbb nemzetisége az ukránoké (71,5%), de elsősorban a határ menti részeken jelentős magyar nemzetiség (24,8%) is él. A terület lakosságának nagy része vidéken (elfogadható körülmények között) él, mezőgazdaságban dolgozik.
Települések [szerkesztés]
Város [szerkesztés]
- Nagyszőlős (Виноградів)
Városi jellegű települések [szerkesztés]
- Királyháza (Королево)
- Tiszaújlak (Вилок)
Községek [szerkesztés]
- Alsóveresmart (Мала Копаня)
- Csarnatő (Черна)
- Csepe (Чепа)
- Fakóbükk (Букове)
- Fancsika (Фанчиково)
- Feketeardó (Чорнотисів)
- Feketepatak (Чорний Потік)
- Felsősárad (Широке)
- Felsőveresmart (Велика Копаня)
- Fertősalmás (Заболоття)
- Hömlőc (Холмовець)
- Ilonokújfalu (Онок)
- Kistarna (Хижа)
- Magyarkomját (Великі Ком'яти)
- Mátyfalva (Матійово)
- Nagycsongova (Боржавське)
- Nagypalád (Велика Паладь)
- Nevetlenfalu (Неветленфалу)
- Salánk (Шаланки)
- Sósfalu (Новоселиця)
- Szőlősegres (Олешник)
- Szőlősvégardó (Підвиноградів)
- Tekeháza (Теково)
- Tiszabökény (Тисобикень)
- Tiszakeresztúr (Перехрестя)
- Tiszapéterfalva (Петерфалва)
- Tiszaszászfalu (Сасово)
- Tiszaszirma (Дротинці)
- Tiszaújhely (Нове Село)
- Verbőc (Вербовець)
- Veréce (Веряця)
- Akli-hegy (Клинова-гора)
- Öregakli (Старе Клинове)
- Szőlősgyula (Дюла)
- Újakli (Нове Клинове)
|
||||||||
|
|||||||||||

