Ökörmezői járás
| Ökörmezői járás | |||
.jpg) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ukrajna | ||
| Terület | Kárpátalja | ||
| Rang | ukrajnai járás | ||
| Székhely | Ökörmező | ||
| Alapítás éve | 1947 | ||
| Megszűnés éve | 2020 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 47 552 fő (2019. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 40,78 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 1166 km² | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Ökörmezői járás
Pozíció Ukrajna térképén
| |||
 é. sz. 48° 31′ 29″, k. h. 23° 30′ 10″Koordináták: é. sz. 48° 31′ 29″, k. h. 23° 30′ 10″ | |||
| Térkép | |||
 | |||
| Ökörmezői járás weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ökörmezői járás témájú médiaállományokat. | |||
Az Ökörmezői járás egykori közigazgatási egység Ukrajna Kárpátontúli területén 1946–2020 között. Kárpátalja északi középső részén helyezkedett el; keletről a Técsői, délről a Huszti, Ilosvai és Szolyvai, nyugatról a Volóci járásokkal, északról a Lvivi és az Ivano-frankivszki területtel volt határos.
1953-ban hozták létre, de évszázadokon át része volt a történelmi Magyarország közigazgatási beosztásának is Máramaros vármegye egyik járásaként.
A 2020. júliusi ukrajnai közigazgatási reform során megszüntették; területét az újonnan létrehozott Huszti járáshoz csatolták, amely a korábbi Huszti járást, valamint szintén megszüntetett egykori Ilosvai és Técsői járások egy-egy részét is magában foglalja.
Történelem[szerkesztés]
A járás alapvetően mindig gyér lakosságú terület volt, távol mindenféle központtól. A magyar uralom megszilárdulása a 13. században történik. Ekkor a terület Máramaros vármegyéhez kerül. A 15. században már kialakul Ökörmező település.
Jelenlegi formájában 1953-ban szervezték meg, de évszázadokon át része volt a történelmi Magyarország közigazgatási beosztásának is Máramaros vármegye egyik járásaként, hegyláncok által kijelölt természetes határai alig változtak az évszázadok alatt. A két világháború közötti időszakban Csehszlovákiában is tovább létezett, majd 1939 és 1944 között ismét Magyarországhoz, ekkor a Máramarosi közigazgatási kirendeltséghez tartozott. 1946-tól a Szovjetunióhoz tartozik.
Gazdaság[szerkesztés]
A környék abból a szempontból egyedülálló, hogy nem halad erre egyetlen vasútvonal sem. Emellett a közúti infrastruktúra is komoly hiányosságokkal küzd a térségben. Mindazonáltal a környék idegenforgalma fellendülőben van, amit elsősorban a környező tájak érintetlenségének (falusi turizmus) és a jó levegőnek (gyógyturizmus) köszönhet. A turizmuson kívül az élelmiszeripar, amely a helyi burgonyatermesztésre és a környékbeli gombákra települt, és a könnyűipar is jellemző.
Népesség[szerkesztés]
A lakosság nagy része ortodox – esetenként görögkatolikus – hívő, ukrán nemzetiségű.
Települések[szerkesztés]
(Zárójelben az ukrán név szerepel cirill betűkkel és magyar átírásban.)
Városi jellegű települések[szerkesztés]
- Ökörmező (Міжгір'я, Mizshirja)
Községi tanácsok[szerkesztés]
- Alsóhidegpatak (Нижній Студений, Nizsnyij Sztudenij)
- Alsókalocsa (Колочава)
- Alsószinevér (Синевир, Szinevir)
- Bükköspatak (Буковець, Bukovec)
- Cserjés (Лозянский, Lozjanszkij)
- Csuszka (Тюшка, Tyuska)
- Felsősebes (Верхній Бистрий, Verhnyij Bisztrij)
- Felsőkalocsa (Негровець, Nehrovec)
- Felsőszinevér (Синевирська Поляна, Szinevirszka Poljana)
- Fülöpfalva (Пилипець, Pilipec)
- Iszka (Ізки, Izki)
- Kelecsény (Келечин, Kelecsin)
- Kispatak (Річка, Ricska)
- Lengyelszállás (Лісковець. Liszkovec)
- Majdánka (Майдан, Majdan)
- Pereszlő (Присліп, Priszlip)
- Repenye (Репинне, Repinne)
- Tarfalu (Голятин, Holjatin)
- Tarújfalu (Новоселиця, Novoszelicja)
- Toronya (Торунь, Toruny)
- Vízköz (Сойми, Szojmi)
- Vucskómező (Вучкове, Bukove)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2019 року (ukrán nyelven). Ukrán Statisztikai Hivatal, 2019. (Hozzáférés: 2019. június 25.)
