Lvivi terület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lvivi terület (Львівська область)
Lvivi terület címere
Lvivi terület címere
Lvivi terület zászlaja
Lvivi terület zászlaja
Közigazgatás
Ország  Ukrajna
Székhely Lviv
Járások száma 20 járás, 9 járási jogú város
Települések száma 43 város, 35 városi jellegű település, 1849 falu
Alapítás éve 1939. december 4.
Rendszám BC, 14 (régi)
Népesség
Teljes népesség 2 626 000 fő (2001) +/-
Népsűrűség 118 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 21 833 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Map of Ukraine political simple Oblast Lemberg.png

Lvivi terület (ukránul Львівська область, magyar átírásban: Lvivszka oblaszty, a köznapi szóhasználatban gyakran Львівщина [Lvivscsina]) közigazgatási egység Ukrajna nyugati részén, székhelye Lviv. Területe 21,8 ezer km², népessége 2,626 millió fő (2001-es népszámlálás). Legnagyobb része a történelmi Galícia területére esik, északi részén egy kis terület egykor Volhínia része volt. Nyugaton Lengyelországgal (a Kárpátaljai és Lublini vajdasággal), keleten az Ivano-frankivszki és a Ternopili területtel, északon a Volinyi területtel, délen Kárpátaljával határos.

Természetföldrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tájkép az Uzsoki-hágónál

A terület déli része az Északkeleti-Kárpátok külső, erdős, flisvonulataihoz tartozik. A Kárpátok 1100–1200 m magas főgerince alkotja a határt Kárpátaljával, melyen az Uzsoki-hágó (889 m), és Vereckei-hágó (839 m) nyújt átkelési lehetőséget. A főgerinccel párhuzamosan húzódnak a Külső-Beszkidek vonulatai, melynek legérintetlenebb része, a Szkolei-Beszkidek, ahol nemzeti parkot is kialakítottak. Legmagasabb pontja a Kárpátalja és a Lviv terület határán fekvő Pokolbérc (1408,3 m), második legmagasabb pontja az az Ivano-frankivszki terület határán fekvő Magura (1362 m).

A Lvivi terület központja és legsűrűbben lakott része a Dnyeszter medencéje (Prikarpattja), melyet a Lengyel-középhegységhez csatlakozó Roztoccsja (390 m) és a Holohori (Kamula, 471 m) dombvonulata zár le északról. A hordalékkúpokkal feltöltött, enyhén hullámos medencében húzódik a szinte észrevehetetlen határ a Fekete-tenger és a Balti-tenger vízgyűjtője (a Sandomierzi-alföld) között. A terület északi része az erdőövezethez tartozó Kis-Polisszja (a Nyugati-Bug felső medencéje).

Déli része egészében a Dnyeszter vízgyűjtő területéhez tartozik, míg északi része a Nyugati-Bug és a Sztir vízrendszeréhez tartozik.

A Dnyeszter Mikolajiv környékén

Az évi csapadékmennyiség a Kárpátok legmagasabb részein eléri a 900 mm-t, ez Lviv környékén 700 mm-re, északon 600-ra csökken. A vegetációs periódus 190–210 nap között változik. Lviv januári középhőmérséklete –4,1 °C, júliusi 18,3 °C. Területének 26%-át borítja erdő, a Kárpátokban főként bükkösök és tölgyesek, északon megjelennek a fenyvesek is.

Természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tájkép a Külső-Beszkidekben (Turkai járás)

A Lvivi területen 2 nemzeti park található:

  • Javorivi Nemzeti Park
  • Szkolei-Beszkidek Nemzeti Park

Egyéb védett természeti értékei: Bohdan Hmelnickij tölgyfája (Neznanyiv), Hurkalo-vízesés (Korcsin), Ivan Franko tölgyfája (Pidbuzs), Javirka-vízesés (Velika Voloszjanka), Obrosine botanikus kert, Sztradcs-barlang, Sztradcsi-erdő, Tronyih-szikla (Ponikva). Legjelentősebb vadrezervátuma Majdannál található, a Szkolei-Beszkidekben.

Jellegzetes dombvidéki táj Kraszivnál (Mikolajivi járás)

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai Lvivi terület teljes területe 1772–1918 között az Osztrák Birodalom (majd 1867 után az Osztrák–Magyar Monarchia) része volt. 1918-ban a kikiáltották a Nyugat-ukrán Népköztársaságot, de hamarosan elfoglalták a lengyelek. 1920-1939 között teljes területe Lengyelországhoz tartozott (a Lwówi, a Stanisławówi és a Tarnopóli vajdasághoz). 1939 szeptemberében az Ukrán SZSZK-hoz csatolták, majd 1939. december 4-én létrehozták a Lvovi és a Drogobicsi területet. Ekkor területe 11,1 ezer km² volt.

A lengyel lakosság nagy részét lakosságcsere formájában kitelepítették (lengyelországi ukránok érkeztek helyükre). Az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) harcosai egészen az 1950-es évek elejéig harcoltak a szovjethatalom ellen. 1959-ben alakult ki mai területe, amikor a Drohobicsi terület teljes egészét hozzácsatolták.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bányászat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kőolajbányászat Boriszlavban

A Kárpátok lábánál levő medencékben már a 19. században megkezdődött a kőolajkitermelés, mely a századfordulóra világviszonylatban is számottevő volt (Boriszlav környékén volt a termelés központja). A készletek az 1940-es évekre lecsökkentek, bár a háború után egy ideig nőtt a kitermelés (új lelőhelyek feltárásával). Napjainkban már csak helyi jelentősége van (Boriszlav, Sztarij Szambir).

A földgázkitermelés 1929-ben lendült fel Dasava lelőhelyeinek feltárásával. Ma ezen kívül Rudkinál és a Zaluzsanszke lelőhelyen folyik kitermelés. Dasavát az 1950-es években földgázvezetékkel kötötték össze Kijevvel.

Országosan is számottevőek Rozgyil környékének kénlelőhelyei, de Javoriv, és Nyemiriv környékén is folyik kénkitermelés. Rava-Ruszkánál grafitot, Boriszlavnál ozokeritot termelnek ki, Sztebnik kálisókészleteiről nevezetes. Cservonohrad környékén, a Volhíniai-szénmedencében szénbányászat folyik. A Kárpátok híres ásványvízforrásai közül a Lvivi területre a truszkaveci és a morsini lelőhelyek esnek. Szhidnicja, Velikij Ljubiny és Boriszlav (Naftuszja) egyaránt híresek ásványvizeikről, Truszkavec országosan ismert gyógyfürdő.

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tájkép a terület északi részén, háttérben a dobrotviri hőerőművel

Legfontosabb a szántóföldi mezőgazdálkodás. Már a szovjet időszakban is jelentős volt a háztáji gazdaságok részesedése a termelésből, a rendszerváltás után a legtöbb kolhozt és szovhozt megszüntették és a hagyományos kisméretű gazdaságok váltak ismét uralkodóvá. Jelentős a cukorrépa, az őszi búza és a kukorica termesztése. Burgonyát főként északi járásaiban termelnek. Az egész területen fontos a szarvasmarha- és a disznótartás, a hegyvidéken főként juhot és szarvasmarhát legeltetnek. Az erdőgazdálkodás a Kárpátokon kívül a Radehivi járásban is számottevő.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A LAZ autógyár Lvivben a terület legnagyobb ipari üzeme

A Lvivi területen 2 hőerőmű (Dobrotvir, Lviv) termel áramot. Fűtőanyagiparát Drohobics és Boriszlav kőolajfeldolgozása, Cservonohrad széndúsítása képviseli. Áthalad területén (Brodi–Rozgyil–Sztrij vonalán) a Barátság kőolajvezeték. Három gázvezeték (Dasava–Kijev, Dasava–Kobrin, Lviv–Zaluzsanszke–Lengyelország).

Sokoldalú gépgyártással rendelkezik: Lvivben működik a volt Szovjetunió legnagyobb autóbuszgyára, a Lvivi Autóbuszgyár (LAZ). Drohobicsban és Boriszlavban vegyipari gépgyártás folyik. Vegyiparát több nagyüzem képviseli: Drohobicsban kőolajfinomító, Lvivben gyógyszergyár, Szokalban műszálgyár, Novij Rozgyilban foszfát-, Sztebnikben pedig káliműtrágyagyár üzemel. Lvivben a szovjet időszakban fejlett elektronikai ipart is telepítettek (televíziók, kisfeszültségű villamos műszerek gyártása, katonai célú elektronika).

Igen jelentős a bútorgyártás, mely főként a Kárpátok erdeinek faanyagát dolgozza fel (Dobromil, Szambir, Drohobics, Sztrij, Lviv, Ivano-Frankove), a faanyagipar központjai Brodi és Zolocsiv. Papírgyárak Zsidacsivban és Lvivben működnek. Az építőanyagipart Mikolajiv cementgyára képviseli.

Cukorgyárak üzemelnek Pavlivban (Radehiv mellett), Zolocsivban, Hodorivban és Szambirban. A húsipar központjai Lviv és Sztrij.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület közlekedési csomópontja Lviv, itt futnak össze a közút- és vasútvonalak, itt van Nyugat-Ukrajna legnagyobb repülőtere. Az úthálózat legfontosabb tengelyei az M06-os (Ungvár–Sztrij–Lviv–Kijev), az M12-es (Lviv–Ternopil–Vinnicja–Kirovohrad), és a lengyel határral összeköttetést teremtő M09-es (Lviv–Rava-Ruszka–Radzymno) és M11-es (Lviv–Mosztiszka–Przemyśl) főutak. A P39-es főút az Uzsoki-hágón át teremt összeköttetést Ungvárral.

Vasútvonalainak hossza 1309 km, legfontosabb csomópont Lviv, ahonnan Kovel, Kiverci, Nisko, Przemyśl, Zdolbunyiv, Ternopil, Sztrij, Szambir és Ivano-Frankivszk irányába indulnak vonatok. Közúti (Ukrajinka/Dołhobyczów, Rava-Ruszka/Hrebenne, Krakovec/Korczowa, Sehinyi/Medyka, Nizsankovicsi/Malhowice, Szmilnicja/Krościenko) és vasúti (Nizsankovicsi, Medyka, Rava-Ruszka) határátkelők Lengyelország felé.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság 59,7%-a él a városokban, ezzel a túlnyomórészt agrárjellegű Nyugat-Ukrajna legvárosodottabb részének számít. A korábban soknemzetiségű lakosság többsége ukrán nemzetiségű, Lviv az egyik legfontosabb ukrán kulturális központ. 2001-ben a lakosság 94,8%-a ukrán, 3,6%-a orosz, 0,7%-a lengyel, 0,2%-a zsidó nemzetiségű volt. Az orosz nyelvű lakosság (92,6 ezer fő) főként Lvivben (8,9%) és a nagyobb ipari központokban telepedett le, a Szovjetunió szétesése óta számuk felére csökkent (1959-ben még a lakosság 8,6%-át alkották [1]. Lengyelek elsősorban a Szambir és Turka környékén élnek. Az egykor igen jelentős zsidó nemzetiség (mely 1939 előtt a kisvárosi lakosság többségét alkotta) nagy része elpusztult a német megszállás alatt, a megmaradottaknak is a többsége kivándorolt Izraelbe. A Beszkidek hegyei közt élő ruszin etnikai csoport a bojkók, akik népművészetükről híresek.

A Lvivi terület egyike Ukrajna legsűrűbben lakott vidékeinek (119 fő/km²), bár a Kárpátokban teljesen lakatlan területek is akadnak. Az agrárnépsűrűség főleg Lviv környékén és a Dnyeszter medencéjében magas, legalacsonyabb a Sztir-vidéken (30–40 fő/km²). A járások közül a Szkolei a legritkábban lakott (34 fő/km²).

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Lvivi terület térképe
Szokali járás
Radehivi járás
Zsovkvai
járás
Kamjanka-
Buzkai
járás
Buszki
járás
Brodi
járás
Javorivi járás
Lviv
Zolocsivi járás
Mosztiszkai
járás
Horodoki
járás
Pusztomiti
járás
Peremisljani
járás
Drohobicsi
járás
Zsidacsivi
járás
Sztriji
járás
Turkai
járás
Szkolei
járás
Sztarij
Szambiri
járás
Mikolajivi
járás
Szambiri
járás

A Lvivi terület 20 járásra (rajon) és 9 járási jogú városra oszlik. 43 városa (miszto), 35 városi jellegű települése (szeliscse miszkoho tipu) és 1849 faluja van.

Járások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legnagyobb városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szkolei-Beszkidek vidéke a legritkábban lakott része a területnek
Lvivi utcakép

Zárójelben a lakosságszám a 2001-es népszámlálás alapján (ezer fő).

Városok listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Zárójelben az orosz nyelvű elnevezés, dőlt betűvel a járási jogú városok)

Városi jellegű települések listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Zárójelben az orosz nyelvű elnevezés)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lvivi terület témájú médiaállományokat.