Drohobics

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Drohobics (Дрогобич)
Drohobych2.JPG
A Péter-Pál-templom és a régi gimnázium Drohobicsban
Drohobics címere
Drohobics címere
Drohobics zászlaja
Drohobics zászlaja
Közigazgatás
Ország  Ukrajna
Terület Lvivi terület
Rang város
Alapítás éve 11. század (első írásos említése 1238-ban)
Polgármester Olekszij Vasziljovics Radzijevszkij
Irányítószám 82100
Körzethívószám +380 324
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Terület 44,5 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Drohobics (Ukrajna)
Drohobics
Drohobics
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 49° 21′ 00″, k. h. 23° 30′ 00″Koordináták: é. sz. 49° 21′ 00″, k. h. 23° 30′ 00″
Drohobics weboldala

Drohobics (ukrán betűkkel: Дрогобич, lengyelül: Drohobycz) járási jogú város Ukrajnában, a Lvivi terület Drohobicsi járásának székhelye. A Szeret és a Tiszmenicja folyók összefolyásánál fekszik, a Külső-Kárpátok vonulatának lábánál, Lvivtől 70 km-re délnyugatra. Az utolsó népszámláláskor, 2001-ben 79 119 lakosa volt. Közigazgatási területe 41 km². Az egykor sóbányászatáról híres település napjainkra jelentős iparvárossá vált. 19391959 között területi székhely is volt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első írásos említése 1238-ból származik. A legenda szerint eredetileg egy Bics nevű település állt a helyén, mely azonban elpusztult, de később újratelepült Második Bics (Druhij Bics) néven. A Kárpátok lábánál levő medencében akkoriban jelentős sóbányászat folyt, a település lakói főként sókereskedelemmel foglalkoztak (erre utalnak a címerében látható sótartó hordók). 1392-ben kezdték első katedrálisának építését. 1422-ben kapott városi jogokat. 1648-ban Bohdan Hmelnickij kozákjai elfoglalták és lerombolták a várost, számos lengyel és zsidó lakosát ölték meg. 17721918 között az Osztrák–magyar monarchia Galícia tartományához tartozott. A város környékén a kőolajkitermelés a 19. század második felében kezdődött. A közeli Boriszlavban Európa legnagyobb ozokeritkészleteit is feltárták. A 20. század elejére már a feldolgozóipar kialakulása is kezdetét vette. 1911. július 2-án az osztrák rendőrök a tüntető lakosság közé lőttek. 1918-ban Lengyelországhoz csatolták. 1919 áprilisában a városban kétnapos kommunista felkelés tört ki, melynek célja a Vörös Hadsereg előrenyomulásának (a Zbrucs folyóig jutottak) segítése volt. A felkelést a Nyugat-ukrán Népköztársaság erői verték le. A lengyel uralom megszilárdulásával a Lwówi vajdaság járási (powiat) székhelye lett. 1928-ban ukrán gimnázium nyílt a városban, amely a lengyelországi ukrán kultúra egyik fontos központjává vált. 1939 szeptemberében az Ukrán SZSZK-hoz csatolták és az ekkor alakult Drogobicsi terület székhelyévé vált. Ekkor 37 ezer lakosa volt. A német megszállás 1941. július 1.1944. augusztus 6. között tartott. A megszállás alatt megölték a város korábban jelentős zsidó lakosságának (1869-ben a lakosság 48%-át, 1939-ben 40%-át tették ki) többségét. A háború utáni iparfejlesztés során jelentős ipari központtá vált, bár 1959-ben területi székhely rangját elvesztette. 1970-ben 56 ezer lakosa volt.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sokoldalú iparának legfontosabb ága a vegyipar, melynek legfontosabb képviselője a városról délre felépült hatalmas kőolafinomító kombinát. Gépipara autódarukat és kőolajipari fúróberendezéseket állít elő. Fafeldolgozó-, élelmiszer- és textilipara is van, valamint háztartási vegyszergyártása.

A város jelentős kulturális-oktatási szerepkört is betölt, Ivan Frankóról elnevezett tanárképző főiskoláján lengyel tanszék is működik. Olajipari technikum is működik Drohobicsban.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Drohobics több fatemplommal is büszkélkedhet, melyek közül a leghíresebb a Szent György (Jura)-templom, mely a 17. században épült, eredetileg Nagyijevo faluban állt, 1657-ben építették fel jelenlegi helyén. Ikonosztáza 1659-ből származik. A főtéren (rinok) áll a 20. század elején épült tornyos városháza (ratusa). A Szent Bertalan-templom hatalmas bástyájáról jellegzetes, a Péter-Pál-templom pedig a régi ukrán gimnázium épülete mellett található. Helytörténeti múzeumának állandó Ivan Franko-kiállítása van. A városban szobrot állítottak Jurij Drohobicsnak, Sztepan Bandera (1909–1959) nacionalista politikusnak, valamint a kereszténység felvételének 1000. évfordulójának tiszteletére.

Ismert emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Elisabeth Bergner (1897–1986) színésznő.
  • Jurij Drohobics (1450–1494) tudós, az ukrán orvostudomány egyik első képviselője.
  • Ivan Franko (1856–1916) ukrán nemzeti költő a közeli Nahujevicsi faluban született, itt tanult 1864-1868 között.
  • Maurycy Gottlieb (1856–1879) festőművész.
  • Jaroszlav Popovics (1980) ukrán kerékpárversenyző.
  • Bruno Schulz (1892–1942) lengyel zsidó író.

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fényképek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Drohobics témájú médiaállományokat.