Nagybereznai járás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Nagybereznai járás elhelyezkedése Kárpátalján

A Nagybereznai járás (ukránul Великоберезнянський район) Kárpátalja északnyugati sarkában helyezkedik el, keletről a Volóci, délről a Perecsenyi járással, nyugatról Szlovákiával, északról Lengyelországgal, északkeletről pedig a Lvivi területtel határos.

Jelenlegi formájában 1953-ban szervezték meg, de része volt a történelmi Magyarország közigazgatási beosztásának is Ung vármegye egyik járásaként, majd a két világháború közötti időszakban Csehszlovákiában is tovább létezett, majd 1939 és 1944 között ismét Magyarországhoz, ekkor az Ungi közigazgatási kirendeltséghez tartozott. Tulajdonképpen csak az 1940-es évek végétől 1953-ig szűnt meg átmenetileg, amikor a Szovjetunióban nagy méretű járásokat hoztak létre.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A járási közigazgatási hivatal és a járási tanács épülete Nagybereznán

A környék a magashegyek miatti zord időjárás miatt sokszor sokáig lakatlan területnek számított. Nagyberezna környékének legkorábbi leletei a vaskorból valók.

Az első írásos említés a környékről 1409-ból való. 1427-ben már az ungvári Drugeth család birtokához tartozott, majd 1691-ben Bercsényiékhez került a terület. A környék kultúráját tekintve inkább a lengyelországi galíciai területek hagyományait követte ebben az időben, vallása ortodox, majd görög katolikus volt.

A 18. század végétől fokozatosan erősödik a szlovák hatás a térségben. 1894-ben épült a járást délnyugat–északkeleti irányban átszelő vasútvonal, amely Ungvár és Lviv között teremtett kapcsolatot.

A terület 1920-tól Csehszlovákia része lett, 1940-ben Magyarország szállta meg, majd többször harcok színhelye volt. 1945-ben végül a Szovjetunióhoz kerül, majd 1991-től a független Ukrajna részeként működik tovább a terület.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nagybereznai járás legnagyobb bevétele mára elsősorban a turizmusból származik. A környék egyike Ukrajna azon vidékeinek, ahol az idegenforgalom tényleg magas színvonalon működik. A vidék másik fontos megélhetési forrása az erdőgazdálkodás és az ásványvíz felhasználás.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A járás ritkán lakott, lakossága elsősorban ruszin (ukrán) (93%) nemzetiségű. Őket számban a romák (3%) és a szlovákok (1%) követik. Az itt élők nagy része a Szovjetunió elnyomása ellenére megtartotta görög katolikus vallását.

Települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Zárójelben az ukrán név szerepel.)

Városi jellegű települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Községi tanácsok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Uzsoki görög katolikus fatemplom