Ugrás a tartalomhoz

Mongol Birodalom

Hivatkozások szerkesztése
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Szenasi (vitalap | szerkesztései) 2021. március 8., 16:58-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Zászló)
Mongol Birodalom
1206 – 1368

A birodalom területváltozásai 1206-tól 1294-ig
A birodalom területváltozásai 1206-tól 1294-ig
Általános adatok
FővárosaKarakorum
Peking
Területkb. 26 000 000 km²
Népességkb. 110 000 000 fő
Vallásszabad vallásgyakrolás
Kormányzat
Államformamonarchia
Uralkodónagykán (lista)
DinasztiaDzsingiszidák
ElődállamUtódállam
← törzsszövetségekArany Horda →
A Wikimédia Commons tartalmaz Mongol Birodalom témájú médiaállományokat.

A Mongol Birodalom (1206–1368) – korabeli mongol nevén mongol jeke ulusz („nagy mongol birodalom”)[1] – a világtörténelem valaha volt legnagyobb kiterjedésű egybefüggő területet uraló államalakulata volt: 26 millió km²-en terült el,[2] és fénykorában több mint 110 millió alattvalója volt.[3] Területét tekintve csak a Brit Birodalom előzte meg, de annak a területe tagolt volt.

A birodalmat Temüdzsin hozta létre, aki 1201-ben vette föl a Dzsingisz nevet és lett a mongolok egy csoportjának kánja.[4] Ezután hódoltatott minden mongol törzset, a tatárokat, a kereiteket, a najmanokat és a merkiteket, akik így 1206-ban nagykánjukká, minden mongolok császárává választották, és az egyesített, keleten mongoloknak, nyugaton tatároknak nevezett törzsekkel meghódította Ázsia és Kelet-Európa nagy részét. Dzsingisz a hatalommegosztás jegyében már életében felosztotta fiai között a birodalmat, egy-egy birodalomrészt juttatva nekik közvetlen kormányzati területként, persze saját császári fősége alatt.

Dzsingisz halála után utódai is folytatták a terjeszkedést, így a Mongol Birodalom legnagyobb kiterjedését 1270 körül érte el Dzsingisz unokája, Kubiláj uralkodása idején. Bukását 1368-ra datáljuk, amikor is a nagykánok által uralt magterületet, a Kubiláj által alapított Jüan-dinasztia-beli Kínát megdöntötték a Mingek.

Dzsingisz egyik leszármazottja, Timur Lenk fellépett ugyan egy nagyszabású mongol restaurációs kísérlet érdekében a 14-15. század fordulóján, és óriási területeket sikerült egyesítenie, de kísérlete nem járt teljes sikerrel. A Mongol Birodalom egyes utódállamai egyébként még évszázadokig fennmaradtak, bizonyítva ezzel a Dzsingisz és közvetlen utódai által létrehozott államszervezet zsenialitását.

Kronológia

A jövendő birodalom államai és népei 1200 körül (angol)

A Mongol Birodalom és az azt megelőző és követő fontosabb események kronológiája:[5]

A mongol világbirodalom (legnagyobb) kiterjedése Möngke halála (1259) után

Története

A mongol törzsek egyesítése

Bővebben: Dzsingisz mongol nagykán

Dzsingisz kán, eredeti nevén Temüdzsin a szűkebb értelemben vett mongolok törzsszövetségének, bordzsigin törzsének kijan (vagy kijat) nemzetségéből származott. Apja, Jiszügej-baatur a mongolok kánja volt Temüdzsin születésekor az 1160-as években. A mongolok a jelentéktelenebb mongol nyelvű népek közé számítottak a jóval nagyobb múltú tatárok, a hatalmasabb kereitek – akiknek kánja, Tooril kán volt ekkor a mongol sztyepp legtekintélyesebb uralkodója, egyébként Jiszügej-baatur fogadott testvére, mongolul andája –, a kulturálisan fejlettebb najmanok és a merkitek, ojrátok, burjátok között.[6]

Jiszügej-baaturt Temüdzsin gyerekkorában megmérgezték a tatárok. Nemzetségét ekkor cserbenhagyták a mongolok, Temüdzsin is fogságba került. Sikerült megszöknie, majd felnövekedve fokozatosan sikerült barátokra, támogatókra szert tennie. Két legjelentősebb támogatója, majd vetélytársa a kereit Tooril kán – akit apjával való kapcsolata miatt fogadott atyjának tekintett – és gyerekkori barátja, majd fogadott testvére (andája), a szintén mongol Dzsamuka voltak.[7] A mongolok 1187-89-ben megválasztották kánjuknak, visszaadva neki apja pozícióját. Ekkortól viselte a tisztázatlan eredetű Dzsingisz kán nevet, amely talán az óceán szóval áll összefüggésben.[8]

Dzsingisz kán ezután Tooril kán segítségével 1202-ben legyőzte a tatárokat, majd 1203-ban az ekkor már Tooril Ong kánt és népét, a kereiteket, 1204-ben a najmanokat, 1205-ben pedig a merkiteket.[9] Ezzel a mongol nyelvű sztyeppei nomádok már mind behódoltak neki, s 1206-ban az Onon folyó forrásánál a nagykáni címmel ruházták fel. Ezzel megszületett a Mongol Birodalom.[10][11]

A birodalom meghódítása és részbirodalmai

A Mongol Birodalom területe 1207 körül
A Mongol Birodalom területének változásai (1206-1294).

Már 1206-ban megindult az egyesült mongol nyelvű törzsek – akiket ettől kezdve mongoloknak hívtak – birodalmának terjeszkedése. A Balkas-tóba ömlő folyók vidékén a karakitajok fennhatósága alatt élő karlukok ellen indultak, akiknek uralkodója, Arszlan kán harc nélkül behódolt és Dzsingisz kán egyik lányát kapta feleségül. Nem sokkal ezután a legjelentősebb turkesztáni ujgur városállam, Besbalik uralkodója megölette a karakitaj helytartót és ő is behódolt a mongoloknak. 1207-ben Dzsingisz kán Dzsocsit küldte az „erdei népek” – a mongol nyelvű ojrátok és burjátok, a török nyelvű kirgizek és mások – meghódítására a mai Mongólia északi részére és a Jenyiszej felső folyása mellé.[12]

1211-ben indult a mongolok első Kína ellen hadjárata. Kína északi részén ekkor a dzsürcsi Csin-dinasztia uralkodott. A mongolok előrenyomultak a Középső Fővárosig (Dzsungdu, a mai Peking). A főminiszter tanácsára a császár látszólag behódolt, adófizetést vállalva. A mongolok elvonultak és a buddhista tangutok ellen indultak, akik szintén behódoltak súlyos adókat vállalva. A kínaiak beszüntették az adófizetést, mire 1214-ben a mongolok kiéheztették őket – azok már emberhúst is ettek – és elfoglalták Dzsungdut. A császár a Déli Fővárosba, Nankingba menekült, és ismét behódolt Dzsingisz kánnak. De Észak-Kína teljes meghódítása ekkor sem sikerült, azt végül Dzsingisz kán fia, Ögödej nagykán hajtja majd végre 1232–34-ben.[13]

1219-ben az Irtis felső folyásánál gyülekezve Dzsingisz kán hadjáratot indított a Hvárezmi Birodalom ellen.

Bővebben: Mongol hadjárat Hvárezm ellen

A Szir-darja középső folyásánál, Otrarnál lépte át a határt. A hadjáratban jelen volt mind a négy fia. Csagatáj és Ögödej Otrart ostromolta, Dzsingisz és legkisebb fia, Toluj Buhara ellen vonult, amelynek bevétele után nagy mészárlást rendeztek. Ezután a két seregrész Szamarkandnál találkozott, amelyet 1220 márciusában vettek be. Alá ad-Dín Mohamed hvárezmi sah dél felé menekült (Dzsingisz kán két hadvezérét, Szubotájt és Dzsebét küldte üldözésére), végül a Kaszpi-tenger egyik szigetére, ahol 1220 decemberében meghalt. Dzsingisz kán Irán városait – Rájt (a mai Teheránt), Hamadánŧ, Zendzsánt, Kazvint, stb. – pusztította el, majd 1221 tavaszán Afganisztán városait ostromolta. Amelyik nem adta meg magát azonnal, azt elpusztította. Ilyenkor a kézműveseken kívül (akiket Mongóliába hurcoltak) mindenkit megöltek, az asszonyokat és a gyerekeket is. A fővárost, Ürgencset csak 1221 áprilisában foglalták el Dzsocsi, Ögödej és Csagatáj seregei. Közép-Ázsia és Kelet-Irán ezt a pusztítást évszázadokig nem heverte ki.[14]

1223-ban Dzsingisz kán már a Szir-darjától északra táborozott, a Talasz és a Csu folyók mentén legeltette lovait.[15] Itt várta be Szubotáj és Dzsebe hadseregét, akiket még 1220-ban küldött a sah üldözésére. Annak halála után ez a sereg 1221-ben Grúziában és Azerbajdzsánban pusztított, majd 1222-ben átkelt a derbenti szoroson a Kaukázus északi előterébe, ahol előbb a kunokkal szövetségben az alánok és cserkeszek ellen, majd az orosz fejedelmek és a kunok szövetsége ellen harcolt, akik ellen 1223 tavaszán a Kalka menti csatában megsemmisítő győzelmet arattak. Ezután még kifosztották a Krímben Szudak kereskedőváros raktárait, majd keletre vonultak és csatlakoztak Dzsingisz kánnak a Talasz és Csu mellett várakozó seregéhez.[16] 1224-ben a mongolok már az Irtis mellett nomadizáltak, 1225-ben pedig hazatértek Mongóliába.[17]

Mongol harcosok

1226-ban Dzsingisz kán azok ellen a tangutok ellen vonult, akiket az 1210-es évek elején már hódoltatott, de 1219-ben megtagadták, hogy a közép-ázsiai hadjáratba segédcsapatokat küldjenek. Dzsingisz kán itt is megszokott módszerét követte, az azonnal meg nem hódoló városok lakosságát teljesen kiirtotta. 1227 nyarán már a tangut fővárost ostromolták a mongolok, a mai Ninghszia-Huj Autonóm Terület helyén, amikor Dzsingisz kán a mai Pingliangtól nyugatra meghalt. Halála után a mongolok bevették a fővárost és ezzel véget ért a tangutok elleni hadjárat.[18]

Ezt a szakaszt át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.

Dzsingisz kán az európai hódítást eredetileg fiára, Dzsocsi kánra hagyta. Az ő korai halála miatt unokái, Batu kán, Berke kán és Orda kán örökölték a feladatot.[19]

1227-ben Dzsingisz kán még életében felosztotta fiai között a birodalmat. Dzsingisz halála után fia, Ögödej kán követte a birodalom élén, majd az ő halála után újabb nagykánt választottak, de a birodalom gyakorlatilag szétesett.

Batu és utódai a Volga mentén, a torkolathoz közel épült Szaraj nevű városból irányították európai hadjárataikat. A Horda későbbi, muszlim hitre áttért vezetője, Berke kán 1260-ban az egyiptomi mameluk sereget támogatta unokatestvérével, Hülegü ilhánnal szemben, aki a nagykán parancsára próbálta meg az afrikai hódítást. A vereség után Hülegü és utódai hozták létre a Nagy Kánsággal sokáig szorosan együttműködő Ilkán Birodalmat.[19]

Utódállamok

Egy ekkora méretű világbirodalmat a kor primitív szállítási lehetőségei mellett nem lehetett sokáig fenntartani, így a Mongol Birodalom is hamarosan felbomlott. Számos utódállamban azonban még sokáig fennmaradt a mongol uralom. Kína jelentős részéből 1368-ban űzték ki a mongolokat, amikortól a Birodalom végét is számíthatjuk.[8] A későbbi Oroszország területén azonban jóval tovább tartott az uralmuk. A Batu kán által alapított királyság, amelyet általában Arany Hordaként emlegetnek, a 16. századig maradt fenn, a Krími Kánság pedig 1783-ig létezett.[20]

Dzsingisz kán más fiai vagy unokái Közép-Ázsiában és Perzsiában alapítottak uralkodóházakat. A 14. században mindkét terület Timur Lenk uralma alá került, aki maga is mongol származású volt. Restaurációs kísérlete az egykori birodalom visszaállítására - a 14-15. század fordulóján - nem járt sikerrel. Ükunokája, Bábur lerohanta Indiát, és ott megalapította a Mogul-dinasztiát. A mogul uralkodók, akik majdnem egész Indiát meghódították, a 18. század közepéig voltak hatalmon.[21]

Igazgatása

Dzsingisz mongol nagykán

Az 1206 előtt alávetett najmanok és kereitek az ujgurok kulturális befolyása alatt álltak. Nesztoriánus keresztények voltak, a najmanok az ujgur írást használták a mongol nyelv leírására, valószínűleg rajtuk keresztül jutott el a mongolokhoz az írás. Az írással hivatali szervezetet is átvettek, a najmanok pecsétőre – a kínai forrásokban neve Tata Tunga, mongol neve talán Tatar Tongra – mongol szolgálatba állt 1204 után. 1206 után Sigi-kutuku lett a legfőbb bíró, akinek feladata volt többek között a bíráskodási ügyek bejegyzése a Kökö Debterbe („Kék Könyv”). Ekkortól beszélhetünk mongol írásbeliségről.[22]

1206-tól a turkesztáni ujgurok behódolása után az ujgur civilizáció, városi kultúra a maga szervezési tapasztalataival is a mongolok szolgálatába állt.[23]

Az 1219-1222-es közép-ázsiai hadjárat során azonnal meghódolt és így el nem pusztított városok élére Dzsingisz kán közvetlenül neki alárendelt helytartókat – mongolul daruga, törökül baszkak – akiket helybeliek segítettek. Ilyen volt két ürgencsi muszlim, a valószínűleg török Jalavacs és fia, Maszúd is, akik elmagyarázták a városi szokásokat és törvényeket Dzsingisz kánnak. Dzsingisz kán Maszúdot kinevezte több közép-ázsiai városban a mongol helytartó mellé szakértő kormányzónak, Jalavacsot pedig magával vitte és Dzsungdu (Peking) kormányzását bízta rá.[24]

A uluszok közötti kapcsolatfenntartást a rendkívül fejlett mongol követhálózat biztosította. Néhány tucat kilométerenként volt egy lómegálló, ahol a hírvivők lovat cserélhettek.

Gazdasága

Dzsingisz kán uralkodása alatt az úgynevezett pax mongolica keretén belül a benne foglalt területeken kulturális és gazdasági kapcsolatokat építettek ki a keleti és a nyugati világ, valamint a Közel-Kelet között.[25]

Jegyzetek

  1. ↑ Vásáry: Az Arany Horda 52. o.
  2. ↑ Turchin–Adams–Hall
  3. ↑ Becslések szerint a 13. században a világ összlakossága 429 millió lehetett, tehát a Föld lakosságának 25,6% élt a Mongol Birodalom alattvalójaként (110 millió).
  4. ↑ Vásáry: Az Arany Horda 28. o.
  5. ↑ Tárogató Könyvekː Világtörténelmi kronológia
  6. ↑ Vásáry: Az Arany Horda 26–28. o.
  7. ↑ Vásáry: Az Arany Horda 28–30. o.
  8. ↑ a b Salát
  9. ↑ Vásáry: Az Arany Horda 32. o.
  10. ↑ Vásáry: Az Arany Horda 33. o.
  11. ↑ Klaniczay 136–139. o.
  12. ↑ Vásáry: Az Arany Horda 34. o.
  13. ↑ Vásáry: Az Arany Horda 34–36. o.
  14. ↑ Vásáry: Az Arany Horda 37. o.
  15. ↑ Vásáry: Az Arany Horda 38. o.
  16. ↑ Vásáry: Az Arany Horda 37. o.
  17. ↑ Vásáry: Az Arany Horda 38. o.
  18. ↑ Vásáry: Az Arany Horda 41. o.
  19. ↑ a b Tatárjárás
  20. ↑ Ivanics
  21. ↑ Michael H. Hartː 100 híres ember → Dzsingisz kán
  22. ↑ Vásáry: Az Arany Horda 33. o.
  23. ↑ Vásáry: Az Arany Horda 34. o.
  24. ↑ Vásáry: Az Arany Horda 33. o.
  25. ↑ Waugh

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mongol_Birodalom&oldid=23658597”