Leptoptilos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dj (vitalap | szerkesztései) 2019. szeptember 25., 15:59-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (korr)
Leptoptilos
Evolúciós időszak: Késő miocén - jelen
Afrikai marabu (Leptoptilos crumeniferus)
Afrikai marabu (Leptoptilos crumeniferus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Ardeae
Csoport: Aequornithes
Rend: Gólyaalakúak (Ciconiiformes)
Család: Gólyafélék (Ciconiidae)
Gray, 1840
Nemzetség: Valódi gólyák (Ciconiini)
Nem: Leptoptilos
Lesson, 1831
Szinonimák
  • Cryptociconia
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Leptoptilos témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Leptoptilos témájú kategóriát.

Sárgafejű marabu (Leptoptilos dubius)
Indiai marabu (Leptoptilos javanicus)

A Leptoptilos a madarak (Aves) osztályának gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gólyafélék (Ciconiidae) családjába tartozó nem.

Előfordulásuk

A Leptoptilos-fajok előfordulási területe, fajtól függően Afrikában a Szaharától délre él, egészen Dél-Afrikáig, valamint Dél- és Délkelet-Ázsiáig terjed.

Megjelenésük

Alsó nyakukról begyszerű zsák csüng le. Erőteljes, szinte esetlen testük, vastag, csupasz nyakuk, csupasz vagy legfeljebb kevés pehelyszerű tollal fedett, ráncos fejük, roppant nagy, a tövén igen vastag, négyoldalú, elől ék alakban kihegyesedő, könnyű csőrük jellemzik, amelynek külső burkolatán az egyenlőtlenség és érdesség tűnik föl; jellemzik továbbá a hosszú láb, hatalmas, lekerekített szárny, amelynek negyedik evezője a leghosszabb és középhosszú farka, amelynek alsó fedőtollai rendkívül hosszúak, tövüktől kezdve finoman foszlottak és pompás dísztollakat szolgáltatnak.

Átlag hosszuk 87-93 centiméter, magasságuk 110-150 centiméter, szárnyfesztávolságuk 250-320 centiméter és testtömegük 4-9 kilogramm.

Életmódjuk

Mindegyik faj a vizes helyeken él és főleg halakra, békákra, hüllőkre, rágcsálókra és nagyobb gerinctelenekre vadászik. A döghúst sem vetik el. Az ember közelségét is megtűrik.

Szaporodásuk

A Leptoptilos-fajok a magas fákra rakják fészkeiket. A fészekalj fajtól függően 2-4 tojásból állhat.

Rendszerezés

A nembe az alábbi 3 élő faj és 8-9 fosszilis faj tartozik:

Leptoptilos siwalicensis Siwalik rétegből származik (késő miocéntól? késő pliocénig); a nembe helyezése vitatott, meglehet, hogy ide tartozik, vagy egy közeli nem tagja (Louchart et al. 2005).

A kövületek alapján a L. titan valójában nagy testű volt és az emberek vadásztak rá. A L. falconeri talán a legnagyobb elterjedési területtel bírt a pliocén korban.[2]

Jegyzetek

  1. Meijer HJM & R A Due (2010). „A new species of giant marabou stork (Aves: Ciconiiformes) from the Pleistocene of Liang Bua, Flores (Indonesia)”. Zoological Journal of the Linnean Society 160, 707–724. o. DOI:10.1111/j.1096-3642.2010.00616.x.  
  2. Louchart, Antoine; Vignaud, Patrick; Likius, Andossa; Brunet, Michel & and White, Tim D. (2005). „A large extinct marabou stork in African Pliocene hominid sites, and a review of the fossil species of Leptoptilos”. Acta Palaeontologica Polonica 50 (3), 549–563. o.  

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Leptoptilos című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források