Kreuzberg-hágó
| Kreuzberg-hágó (Passo di Monte Croce di Comélico) | |
 | |
| A Kreuzberg-hágó északnyugat felől nézve, háttérben az Auronzói-Dolomitok | |
| Földrajzi adatok | |
| Országok | Olaszország Sexteni-völgy, Dél-Tirol–Comelico, Veneto |
| Fekvése | északnyugat–délkelet |
| Legmagasabb pont | 1636 m |
| Elhelyezkedése | |
.png) | |
 Kreuzberg-hágó
Pozíció Bolzano autonóm megye térképén
| |
 é. sz. 46° 39′ 21″, k. h. 12° 25′ 13″Koordináták: é. sz. 46° 39′ 21″, k. h. 12° 25′ 13″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kreuzberg-hágó témájú médiaállományokat. | |
A Kreuzberg-hágó (németül: Kreuzbergpass, olaszul: Passo di Monte Croce di Comélico) egy 1636 m magasan fekvő hágó Észak-Olaszországban, a dél-tiroli Sextentől 8 km-re délkeletre, Trentino-Dél-Tirol régió (Bolzano megye) és Veneto régió (Belluno megye) határán, a történelmi osztrák–olasz államhatáron. A hágón az SS52 állami főút halad át, amely a Puster-völgyből a felső Sexteni-völgyön át vezet a venetói Cadore vidékre, a Piave völgyébe. A Kreuzberg-hágótól délre a Dolomitok, tőle északra-északkeletre Karni-Alpok hegyláncai húzódnak. A hágó stratégiai fekvése miatt az első világháborúban súlyos harcok színterévé vált, erődítményeit a második világháborút megelőző német–olasz hatalmi vetélkedés miatt tovább építették. A hidegháború idején a NATO folytatta a hágó erődítését.
Fekvése
_view_from_South.jpg)
A Kreuzberg-hágó (olasz nevén Passo di Monte Croce di Comelico) a Dél-Tirol és Veneto régió határán fekszik. Nyugat felől a dél-tiroli Sexteni-völgy fut fel a hágóra, ezen az oldalon a legközelebbi település Moos és Sexten. Keleten A hágó keleti oldalán ered a Padola-patak (torrente), melynek völgye a felső Comelico-völgybe (Val Comelico) vezet. Itt az első lakott hely Padola, amely Comelico Superiore községhez tartozik. A Sexteni-völgy nyugat felé a felső Puster-völgybe érkezik, a Dráva forrásvidékének közelében. A Comelico-völgy a Piave folyó völgyébe torkollik, a Kreuzberg-hágó tehát a Fekete-tenger és az Adria egyik vízválasztója is.
A hágó mellett északon a Karni-Alpok összefüggő gerince húzódik, a gerinc északi oldalán a kelet-tiroli Lesach-völgy és Gail-völgy (Tiroler Gailtal) húzódik. A mai hármashatárnál (Dél-Tirol, Ausztria, Veneto) emelkedik a Karni-Alpok legmagasabb csúcsa, a 2678 m magas Pfannspitze (Cima Vanscuro) és a 2599 méteres Porze (Monte Palombino), alattuk a (a kelet-tiroli oldalon) az Obstansi-tó, Kartitsch és Obertilliach községek.
A hágó déli oldalát a Sexteni-Dolomitok keletnek kifutó hegycsoportja kíséri. A hágó fölé a 2965 m magas Sextener Rotwand (Croda Rossa di Sesto) és a 3046 méteres Monte Popera emelkedik. A Rotwand és az Elferspitze (Cima Undici) között, a történelmi Habsburg–Velence (ma Dél-Tirol–Veneto) határvonalon, 2717 m magasságban van az Őrszem-hágó (Passo della Sentinella), amelyhez az első világháborúban kiépített, via ferratán, az Alpinik útján (Strada degli Alpini) lehet eljutni.
A Kreuzberg-hágón az SS52 Carnica nevű országos főút halad át, amely a dél-tiroli Innichent köti össze az Udine megyei Venzone községgel. A hágótól délre az SS52 főútból egy (csak személyautóval járható) kisebb út ágazik ki, a régi gyalogösvény nyomvonalán Bagni di Valgrande fürdőhelyre, majd a Lunelli menedékházhoz vezet. Innen túraösvények visznek tovább a Popera-hegycsoport és a Popera-völgy felé.
Történelme
Római kor
Az egész évben jól járható Kreuzberg-hágó ősidők óta természetes átkelőt jelent a Sexteni-völgy és a Comelico-völgy között. A rómaiak az i. sz. 1 században fontos kereskedelmi és hadi útvonalat építettek ki, amely délkelet felől, a Piave völgyében felfelé haladva a Comelico-völgyön és az alsó Puster-völgyön keresztül vezetett nyugat felé, ahol a Brenner-hágó útjára csatlakozott. Ez volt az Augsburgba (Augusta Vindelicorum) vezető második Via Claudia Augusta, amelyet „Via Claudia Augusta Altinate”-nak neveztek, kiinduló pontjáról, a velencei lagúnánál fekvő Altinum (Altino) római város nevéről. Így különböztették meg az első hasonló nevű úttól, a „Via Claudia Augusta Padana”-tól, amely innen messze nyugatra haladt, és a Padanán, azaz Pó-síkságon fekvő Hostilia (Ostiglia) városból Tridentum (Trento) városán át a Reschen-hágóra vezetett.
Mintegy két évszázadon át a Brenner-hágó felé irányuló teljes forgalom a Kreuzberg-hágón át haladt.A mai Innichennél volt Littamum katonai állomáshely, itt ágaztak el az utak az alsó-Puster-völgy (Brenner-hágó) és a felső Puster-völgy (a Tauern hágói) felé. Amikor az Eisack (Isarco) folyó felső völgyén (Eisackschlucht) át is utat törtek a Brenner-hágó felé, a Kreuzberg-hágó jelentősége csökkent, de a Tauern-hágók felé irányuló forgalom továbbra is erre haladt.
Középkor, újkor
A rómaiak kivonulásával az Eisack-völgy útja gyorsan használhatatlanná vált, a forgalom visszaterelődött az ősi útvonalra, így a korai középkorban a Kreuzberg-hágó jelentősége ismét megnőtt. Az Eisack völgyi utat csak a 15. században állították helyre, de ugyanebben az időben a Tauern hágók ösvényeit kiépítették, málhás állatok, kisebb szekerek számára járhatóvá tették, így a Kreuzberg-hágó forgalma nem csökkent. A hágó csak a 18. század végén vesztett jelentőségéből, amikor a Tauern-hágók málhás forgalma visszaesett, a nehéz teherszállító szekerek számára alkalmatlan Kreuzberg-hágóról is elterelődött az áruszállítás.
Évszázadokon át, 1814-ig a hágó a Habsburg Birodalom és a Velencei Köztársaság államhatárán feküdt. 1814–1866 között Veneto a Habsburg Birodalommal perszonálunióban álló Lombard–Velencei Királysághoz tartozott, a Kreuzberg-hágón ekkor Tirol és Veneto tartományok határa húzódott. Az 1866-os porosz–osztrák háború után Ausztria elvesztette Venetót, a Kreuzberg-hágó az Osztrák–Magyar Monarchia és az Olasz Királyság államhatárára került.
Az első világháborúban
1871-ben megnyílt a Lienzet Toblach-hal összekötő Puster-völgyi vasútvonal, ezzel a Puster-völgy az olaszok stratégiai célpontjává vált. 1885−1889 között több osztrák erőd épült a Sexten-völgyben (Sextenben a Werk Mitterberg, Moosban a Werk Haideck), az itt várható olasz áttörés visszaverésére. A hágó fölött, a 2065 m magas Innergsell és 2550 m Hornischeck hegyeken további erődítmények épültek, ezek együtt alkották a Sperre Sexten zárórendszert. (Ez a szakasz a Tiroli katonai körzet V. alkörzetéhez tartozott).
Az első világháború kitörésekor azonban rögtön megmutatkozott, hogy az 1880-as években épült záróerődök 1915-re már elavultak, a gyorsan fejlődő tüzérség erejének már nem állnak ellen. Ezért a vártüzérséget leszerelték és hatékonyabb terepi állásokba telepítették. A Fischlein-völgy bejáratánál álló Haideck erődöt az olasz tüzérség már 1915 júliusában rommá lőtte. A sexteni Mitterberg erőd azonban kevésbé sérült, és gyalogsági támaszpontként szolgált.
Az 1915–18-as alpesi háborúban mindkét harcoló fél súlyos emberveszteségeket szenvedett. A Kreuzberg-hágón az első olasz Alpinik már 1915. május 16-án, egy héttel a hadüzenet előtt állásokat foglaltak. Az osztrák állásokban a népfelkelő lövészek (Landesschützen) álltak. Május 23-án Olaszország hadat üzent, 24-én került sor az első olasz rohamra, a következő napokban mindkét fél igyekezett előnyös állásokat foglalni a környező hegyoldalakban. Május 27-én az osztrákok ellentámadást intéztek a határvonal visszafoglalására, sikertelenül.[1]
Május végén az osztrák hegyivadászok elfoglalták a hágótól északra, a Karni-Alpok főgerincét uraló 2678 m magas Pfannspitze (Cima Vanscuro) csúcsot. Június folyamán az osztrákok elfoglalták Cima Vallonát, az olaszok a 2579 m magas Pforze (Monte Palombino) csúcsot, itt tüzérségi megfigyelőpontot létesítettek, és már a Lesach-völgyben lévő Kartitschot és Obertilliachot lőhették volna. A német erősítés beérkezésekor azonban visszavonultak. A „hármashatár” körül folyó magashegyi harcok az Obstansi-nyeregbe is átcsaptak (az Obstansi-tó mellett magyar katonasírok is vannak). Júliusban az olaszok több támadást vezettek a 2689 m magas Große Kinigat (Monte Cavallino) ellen, de a jól beásott osztrák gyalogság visszaverte őket. Augusztusban az osztrákok visszaverték a Roteck, Seikofel (Monte Covolo) és a Burgstall (Castelliere) elleni olasz támadásokat. A Seikofelt szeptemberben újabb támadással elfoglalták az olaszok. 1915. október 9-én az olaszok általános támadást vezették a Kreuzberg-hágó elfoglalásra, a műveletet a Isonzó-front tehermentesítésére is szánták. A támadást október 24-én, egy héttel a kilencedik isonzói csata megindulása előtt sikerült visszaverni. 1916-ban és 1917-ben eredménytelen állóháború folyt a hágó környékén. A caporettói áttörés után, 1917. november 5-én az olasz csapatokat kivonták a térségből, az osztrákok bevonultak a Comelicóba. 1919-ben a saint-germaini béke értelmében egész Dél-Tirol az Olasz Királysághoz került.[1]
A hágó környéki harcokban elesetteknek a hágóban egy emlékkeresztet állítottak.
-
A 11. sz. erőd a Kreuzberg-hágó fölött -
Sziklába vágott lőtornyok (10. sz. erőd) -
Lőállások a Popera-hegy oldalában -
Bunker a Popera-hegy oldalában -
Harckocsiakadályok a Kreuzberg-hágón
Két világháború között
Hatalomra kerülése után Benito Mussolini nem bízott Hitler barátságában. Német offenzívára számítva kiépítette a „Linea non mi fido” elnevezésű védővonalat. Nagyszabású záróerődítményeket és bunkereket építettek a hágó fölötti hegyoldalakon (Sbarramento Passo Monte Croce Comelico), ezek azonban sohasem vettek részt harcban. Az építmények ma elhagyatva, de jó állapotban fennmaradtak, a hadtörténet iránt érdeklődő túrázók örömére. A Kreuzberg-hágón átvezető korszerű főútvonalat a két világháború között, az 1930-as években az olasz kormányzat építette ki.
A második világháború után
A második világháború után a hágó védelmi létesítményeit, amelyek eredetileg német invázió ellen épültek, az olasz haderő ismét használatba vette, ekkor már a NATO irányítása alatt. Ausztria semlegessége miatt az osztrák–olasz határ a NATO külső határává változott, az olaszok gyanakvását a dél-tiroli nemzetiségi kérdés megoldatlansága is erősítette. A határ menti védelmi rendszert az olasz hadsereg egészen 1992-ig fenntartotta.
Sport, szabadidő
A hágó fölött, a Sextener Rotwand északi lejtőjét Marc Girardelli osztrák–luxemburgi síbajnokról nevezték el, aki rendszeresen itt végezte edzéseit. A síterep a Dolomiti Superski szervezetének sexteni zónájához tartozik.
Az „Alemagna” autópálya ügye
Az A27 olasz autópálya Velencéből indul, Trevisón és Bellunón át halad észak felé. Jelenleg (2013) Ponte nelle Alpi-nál végződik (Longarone közelében), innentől a forgalom az SS51 főúton (Strada Statale di Alemagna) halad tovább. Az A27-es autópálya továbbépítését már 1960-as évektől tervezik a Dolomitokon és az osztrák Alpokon keresztül München felé, Autostrada di Alemagna név alatt. Az építést Veneto régió kormányzata finanszírozza, az olasz útépítő lobby erős támogatása mellett. Valós gazdasági érdekek szólnak Veneto és Bajorország között a közúti áruszállító kapacitás növelésére.[2]
Az A27-es autópálya további szakaszának nyomvonalára több tervváltozat létezik. Mindhárom az Ampezzói és Sexteni-Dolomitokban, részben természetvédelmi területeken át vezetne. Az egyik változat Santo Stefano di Cadore községen és a Kreuzberg-hágón át vezet Toblachba. Egy másik nyomvonal Auronzo di Cadorén, a Tre Croci-hágón, Schluderbachon és a Höhlenstein-völgyön át vezet Toblachba. Egy harmadik szerint az SS51-es út nyomvonalán, a Boite-völgyön (Valle del Boite), Cortina d’Ampezzón és az Im Gemärk (Cimabanche) hágón át jutna a Höhlenstein-völgybe. Az autópálya további, ausztriai szakaszainak építését a Zillertalon vagy a Lesach-völgyön keresztül Tirol tartományi kormányzata és civil szervezetek megakadályozták. Az 1990-es évektől Olaszországban is erőteljes mozgalom bontakozott ki a Dolomit-autópálya építése ellen. A tervet (egyelőre) felfüggesztették.[3][4][5]
Források
- ↑ a b Il Fronte Dolomitico. La Grande Guerra sulle Dolomiti (Ampezzo, Cadore, Comelico, Pusteria). Montecroce Comelico. (olasz nyelven). frontedolomitico.it. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
- ↑ Az A27-es olasz autópálya („Alemagna” ill. „Zillertalautobahn”), tervek és térképek (members.a1.net)
- ↑ Bruns, Steffan. Alpenpässe – Die Pässe beiderseits der Brenner-Route. München: L. Staackmann Verlag KG, 39. o. (2010). ISBN 978-3-88675-256-0
- ↑ Az Osztrák Alpesi Egyesület (ÖAV) az Alemagna autópályáról (alpenverein.at)
- ↑ Az Alpok védett zónáinak megóvása (alpenverein.at). [2013. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 19.)
Irodalom
- Steffan Bruns: Alpenpässe - vom Saumpfad zum Basistunnel, 4. k.
- Jon Mathieu: Die Alpen (Raum-Kultur-Geschichte) - RECLAM Verl. Stuttgart, 2015. - ISBN 978 3 15 011029 4
- A. Cousy- C.Donzel- M.Raspre- M.Walter: Legendäre Reisen in den Alpen (Sonderausg.) - Frederkind & Thaler 2015. München - ISBN 978 3 95416 170 6.
- Stefano Ardito: ALPOK túrázóknak (1995)2005.II.átd.k. - Gabo Kiadó - ISBN 963 7318 16 X
- Karl Baedecker: Tirol - Handbuch für Reisende (55 rézkarc térképpel!) - Leipzig, 1923.
Külső hivatkozások
- A Kreuzberg-hágó turisztikai honlapja (kreuzbergpass.com)
- Az első világháború Dolomitok-frontja: Sexten, Kreuzberg-hágó, a comelicoói frontszakasz (olaszul)
- Viktor Schemfil: Die Kämpfe im Drei-Zinnen-Gebiet und am Kreuzberg bei Sexten 1915-1917, Universitätsverlag Wagner, 1984. (2. kiadás) ISBN 3-7030-0170-4 (németül)
- Richard Goedeke: Sextener Dolomiten, Alpenvereinsführer, Bergverlag Rother, 1988. ISBN 3-7633-1255-2 [1] (németül)
.png){kind=small}