Gavia-hágó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gavia-hágó
(Passo di Gavia)
Passo del Gavia.jpg
A Gavia-hágó délkeletről, háttérben a Monte Gavia (3223 m)
Földrajzi adatok
Országok Olaszország, Lombardia
Sondrio megyeBrescia megye
Fekvése észak–dél
Legmagasabb pont 2618 m
Elhelyezkedése
Map Region of Lombardia.svg
Gavia-hágó (Alpok)
Gavia-hágó
Gavia-hágó
Pozíció az Alpok térképén
é. sz. 46° 20′ 37″, k. h. 10° 29′ 17″Koordináták: é. sz. 46° 20′ 37″, k. h. 10° 29′ 17″

A Gavia-hágó (németül: Gaviapass, Gaviapaß, olaszul: Passo di Gavia) az itáliai Alpok egyik magashegyi átjárója. Lombardiában található, az Ortler déli oldalánál - és a hágótól északra fekvő – Bormiót köti össze a déli Val di Sole-beli Ponte di Legno településsel. A hágóút 43 km hosszú. Az út északi rámpáján 10 kanyarral érkezik fel a 2618 m tengerszint feletti magasságban levő hágócsúcsra. Ezen áthaladva a déli rámpán 15 kanyar található. A leküzdendő magasságkülönbség mintegy 1400 méter.

A hágó természeti környezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hágó a Monte Gavia (3223 m) és a Corno dei Tre Signori (3360 m) hegycsúcsok közt fekszik és kiváló panorámát nyújt az Adamello- csoport gleccsereire. A Gavia-hágóút megfelelő feltételekkel rendelkezik ahhoz is, hogy a Giro d’Italia (országos kerékpártúra-verseny) hegyvidéki szakaszát képezhesse, amelynek teljesítéséért a versenyzők a legmagasabb teljesítménypontot , az ú.n. „Cima Coppi”-t érdemelhetik ki.

A hágóút története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Gavia nagyon hosszú időn át jelentéktelen hágónak számított, mindannak ellenére, hogy ezt az utat már a kőkori emberek is használták. A hágótól északra található Malga dell’Alpe (2300 m) településen feltárt ősrégi régészeti leletek(településnyomok) is ezt jelzik.

Aztán a középkori viszonyok kibontakozásával a Gavia hosszú időn át kiemelkedő jelentőségre tett szert. Ugyanis a késő középkorban a Velencei Köztársaság egy olyan málhás útvonalat alakított ki a Gavián át, amelyik a „Serenissimá”-vall szemben konkurenciát jelentő szomszédokat - nevezetesen a Habsburg Tirolt, és Lombardiát - is kikerülte. A 16. században a Gavia-hágó forgalma erősen megnövekedett, olyannyira, hogy a velenceiek legfontosabb hegyi átkelőjévé vált. Nemhiába nevezték el a málhás utat a „Strada Imperiale” jelzővel. Éppen ezért az utat többször felújították, illetve alakították.

Mindennek ellenére azonban a Gavia-hágó zavartalan működéséhez szükséges legfontosabb feltételt nem tudták biztosítani. Ugyanis a téli időszakban a hágó teljességgel használhatatlan volt, így sajnálatos módon a hágót csak a nyár néhány hónapjában használhatták.

A Velence hatalmának gyengülését követő időkben a Gavia-hágó még hosszú ideig használatos volt, s megtartotta jelentőségét. Egy valódi – bár szűk – közutat eredményező fejlesztés először csak az első világháború idején történt.

A hágóról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hágóút északi rámpájának közúti jellemzői viszonylag jók, két forgalmi sávval rendelkezik. Az 1990-es évek végén aszfaltozták először a déli rámpaszakaszt amelynek egyes kanyarulatai azonban rendkívül szűkek, az út egyes helyeken alig 1,5 – 3,0 méter pályaszélességgel rendelkezik, ami miatt erős járműforgalmú napokon nehéz közlekedési körülmények alakulnak ki, hiszen egyes helyeken egymás mellett két járműnek lehetetlenség elhaladni. Ezért a szembejövő forgalom számára néhány kitérő-, leálló-helyet kellett létesíteni.

A déli útszakaszon még egy 800 méteres alagút is található, ami elkerülőútként szolgál azon a helyen, ahol egy nagyon szűk szakaszt a közúti forgalomtól el kellett zárni.

A hágó és hágóút napjainkban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Gavia-út távolságot rövidítő átvezető szerepet játszik napjainkban (elsősorban az idegenforgalmi-, turisztikai-, illetve a kerékpársport tekintetében), mert a Val di Sole tengelyében futó 42. sz. főközlekedési utat a Ponte di Legno-i ponttól köti össze a nagy jelentőségű, igen forgalmas 38. számú, főúttal (amely a 2757 méteren levő Stilfser-hágón át északi irányba vezet, Ausztria, illetve Merano (Meran) felé).

Adatforrások és irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Maurizio Mazzola: Dolomiten – 2000/2005. Orempuller Edit.Trento -
  • Fajth T. – Dombi J.: Itália – Bp. 1978. Panoráma K. – ISBN 963-243-119-7
  • A szakmai tartalom : főként a wikipedia.de és wikipedia.it azonos szócikkeire támaszkodik
  • Stefano Ardito: ALPOK túrázóknak (1995)2005.II.átd.k. - Gabo Kiadó - ISBN 963 7318 16 X


Térképek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Editori Tabacco: Dolomiti Tirolo 2005 M = 500 000 – ISBN 978 8883 150 531
  • ADAC Auto Atlas Europa 2004/2005. - ISBN 3-8264-1374-1
  • Freitag-Berndt: Wander- Rad- und Freizeitkarte WK 022 – ISBN 978-3-85084-703-2
  • Freitag-Berndt: Freizeitführer WK 022 - ISBN 978-3-85084-703-2
  • Freitag-Berndt: Tirol / Vorarlberg 2005. - M: 1:200 000
  • Freitag-Berndt: Osttirol / Kärnten 2005. - M: 1:200 000
  • Freitag-Berndt: Svájc 2005. M = 1: 450 000

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gavia-hágó témájú médiaállományokat.

Ideiglenes képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]