Pordoi-hágó
é. sz. 46° 29′ 15″, k. h. 11° 48′ 44″
A Pordoi-hágó (olaszul: Passo Pordoi, németül: Pordoijoch vagy Pordoipaß, fassan-ladin nyelven: Jouf de Pordoi, írott ladin nyelven: Jou de Pordou) az olaszországi Dolomitokban, 2239 m tengerszint feletti magasságban levő alpesi hágó. A rajta áthaladó aszfaltozott 48. sz. főút az úgynevezett „Dolomit-autósztráda” második legmagasabb pontja.
A hágó a Belluno provinciabeli Fassa-völgyben (olaszul: Val di Fassa, németül: Fassatal, ladinul: Fascia) levő Canazei-t köti össze a Veneto tartománybeli Fodom-völgyben található Arabba településsel.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
A hágó az SR 48. számú, úúgynevezett Dolomitsztráda nevű kiemelkedő jelentőségű országos főúton található, a forgalomra tekintettel télen-nyáron járható.
Délről a Marmolata-csoport előhegyeiként a Belvedere (2510 m), és a Porta Vescovo (2562 m) tűnnek elő. Ezek az előhegyek olyannyira takarják el a Marmolatát, hogy a hegyek gyűrűjében a panorámában annak csak részei tűnnek fel.
A Pordoi-hágótól délkeletre, a venetói oldalon ered a Cordevole patak, amely a Fodom-völgyön áthaladva, 70 kilométernyire délen - mint annak legnagyobb jobb oldali mellékfolyója - a Piavébe torkollik. A keleti látványt az Arabbán túli Kreuzkofel-csoport és a Tofanák (Le Tofane) uralják.
Története[szerkesztés]
A Pordoi-hágót északnyugatról a 3181 méteres Langkofel, a Sella-masszívumhoz tartozó Sass Pordoi (2950 m) sziklaplató, a Sass Forca (2917 m) és a legmagasabb sziklacsúcsként a Piz Boè (3152 m) övezi.
A Pordoi-hágó születését a nagy dolomitút építésének köszönheti, ennek létesítését 1901-ben kezdték el és 1905-ben fejezték be. A hágó első megszállóhelyei a Hotel Savoia és a Hotel Pordoi voltak. Ezek részben máig megtartották eredeti Jugendstil-freskó-díszeiket.
Emlékkövet állítottak ennek az első korszaknak az emlékére, amelyen a Nagy Dolomitút technikai adatai is szerepelnek. Ezen a területen a turizmust az első világháború megszakította, mivel keleten a Pordoi-hágótól, közeli harcszíntér alakult ki.
Arabbánál volt a német-osztrák frontvonal. Az olaszok 1916. április 17-én estétől 18-áig lőtték Col di Laná-t, s ennek következtében az osztrákok a védőállásaik feladására kényszerültek. Mindennek ellenére az akciót nem követte az olaszok frontáttörése.
A hágótól gyalogosan el lehet érni azt az emlékhelyet, ahol az első világháború 8582 osztrák áldozatának, valamint a második világháborúban elesett 847 katona temetője található.
Az 1950-es években felszámolt háborús károkat követően a régió ezen részén az üdülő-idegenforgalom újabb gazdasági fellendülést eredményezett. 1962-ben Maria Piaz és fia, Francesco létesítették azt a Sass Pordoi-ra vivő kötélpályát, amelyik a Dolomitokban elsőnek számít.
Ezt követően a Sellára további felvonó-berendezéseket, turistaösvényeket és sziklamászó-helyeket létesítettek. A háborúban elpusztult szálloda ismét megnyílt, s további szálláshelyek, restaurantok és szuvenír-árudák létesültek. A nyári hónapokban a hágó parkolóhelyének közelében a régió kereskedőinek árusítóhelyei működnek.
Turisztikai infrastruktúra[szerkesztés]
A Pordoi-, a Sellajoch (2244 m), a Gröden(2121 m),- és a Campolongo-hágó (1875 m) együttes bejárására szól a „Vierpassenfahrt rund um den Sella” útiprogram (Sella-körüli négyhágós túraút).
Könnyebb vándorösvények vezetnek Canazei-be és Arabbába. A Pordoi-résen (Pordoischarte) át a Sass Pordoi-ra, és távolabbra, a Piz Boè-ra vezet a „2. sz. Dolomiten-Höhenweg”. A kötélpálya, amely 4 perc alatt 700 métert emelkedik, jelentős mértékben megkönnyíti és lerövidíti a Sass Pordoi elérését.
A Marmolata előhegyeinek bejárását az úgynevezett „Bindelweg”- panorámaösvényen, a Trentino és Velence közti történelmi kalmárútvonalon lehet megtenni, meglátogatva a Marmolatát, a Fassa-völgyet és a Fedaia-hágót, a Fedaia-tavat. Ezen programok mindegyike a Dolomitok természeti szépségét tárja fel.
Télen a Pordoi-hágó alternatív lehetőséget kínál a Belvederéhez, mert a Sellaronda szegélyén haladó lesiklópálya kapcsolatot teremt Lupo Bianco/Belvederével. Ez a „Dolomiti Superski” regionális síterületnek a részét képezi. Gyakorlott síelőknek való túra a Sass Pordoi, és a Pordoi-résen (Pordoischarte) át, vissza a hágóhoz, vagy egy másik magashegyi sítúra a Sella magasplatón át az északon nyíló Val Mesdi (Mittagstall)-hez.
További lesiklópályák és síliftek találhatók a trentinói oldalon Col di Ross térségében, valamint a venetói oldalon, Arabba irányában is.
A Pordoi-hágón található az ötszörös Giro-győztes Fausto Coppi (1919-1960) emlékműve.
Giro d’Italia[szerkesztés]
A Tour de France után a Giro d’Italia a második legrangosabb kerékpáros körverseny, amelyet évente májusban rendeznek meg. A versenyzők három héten keresztül járják be Itália tájait. Az egyes pályaszakaszok (etapok) különbözőek, vannak sík szakaszok sprinthajrával és hegyi szakaszok sprinthajrával vagy hegyi befutóval.
A Pordoi-hágó többször volt a Giro d’Italia kerékpárverseny szakaszcélja.
- 1999. június 6.: 6. szakaszgyőztes: a francia Charly Mottet;
- 1991. június 12.: 17. szakaszgyőztes: Franco Chioccioli;
- 1996. június 7. : 20.szakaszgyőztes: Enrico Zaina;
- 2001. június 1.: 13. szakaszgyőztes: a mexikói Julio Perez Cuapio.
Források és irodalom[szerkesztés]
- Maurizio Mazzola: Dolomiten – 2000/2005. Orempuller Edit.Trento -
- Fajth T. – Dombi J.: Itália – Bp. 1978. Panoráma K. – ISBN 963-243-119-7
- A szakmai tartalom főként a wikipedia.de és a Wikipedia.it azonos szócikkeire támaszkodik.
- Steffan Bruns: Alpenpässe. Vom Saumpfad zum Basistunnel, Selbstverlag 2002, S. 132]
Térképek[szerkesztés]
- Editori Tabacco: Dolomiti Tirolo 2005 M = 500 000 – ISBN 978 8883 150 531
- ADAC Auto Atlas Europa 2004/2005. - ISBN 3-8264-1374-1
- Freitag-Berndt: Wander- Rad- und Freizeitkarte WK 022 – ISBN 978-3-85084-703-2
- Freitag-Berndt: Freizeitführer WK 022 - ISBN 978-3-85084-703-2
- Freitag-Berndt: Tirol / Vorarlberg 2005. - M: 1:200 000
- Freitag-Berndt: Osttirol / Kärnten 2005. - M: 1:200 000
Ideiglenes képgaléria[szerkesztés]
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Detaillierte Passkarte, GPS-Track und Höhenprofil
- Steffan Bruns: Alpenpässe. Vom Saumpfad zum Basistunnel, Selbstverlag 2002, S. 132
|
|||||
