Kadić Ottokár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Szilas (vitalap | szerkesztései) 2021. február 4., 19:57-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Életrajza)
Kadić Ottokár
Életrajzi adatok
Született1876. július 29.
Ópazova
Elhunyt1957. február 28. (80 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
Ismeretes mint
  • őslénykutató
  • egyetemi oktató
  • geológus
  • régész
  • szpeleológus
Nemzetiségmagyar, horvát
Pályafutása
Szakterületgeológia, paleontológia, szpeleológia
Kutatási területkarsztkutatás
Tudományos fokozategyetemi tanár, a karsztgeológia magántanára
Munkahelyek
Más munkahelyekMagyar Állami Földtani Intézet
Akadémiai tagságSzent István Akadémia rendes tagja
A Wikimédia Commons tartalmaz Kadić Ottokár témájú médiaállományokat.

Kadić Ottokár (Ópazova, 1876. július 29.Budapest, 1957. február 28.) horvát származású magyar geológus, paleontológus, egyetemi tanár, a magyarországi ősemberkutatás elindítója és a szervezett magyar barlangkutatás megalapítója.

Életrajza

Édesapja horvát nemzetiségű, édesanyja Forkly Auguszta magyar volt. Kadić magyarnak vallotta magát és horvát származását sem tagadta meg. A nehezen kiejthető, írásban gyakran tévesen megjelenő vezetéknevétől akkor sem vált meg, amikor az 1930-as években divatos volt az idegenül hangzó nevek magyarosítása. A magyar betűvetést édesanyjától sajátította el.

Gyermekkorát Oriovácon (Horvát-Szlavónország, Pozsega vármegye) töltötte. A horvátországi Karsztban töltött ifjúkori éveinek hatására élete végéig eljegyezte magát a karsztkutatással és rokontudományaival. Elemi iskolai tanulmányait itt végezte. Egyetemi tanulmányait Zágrábban, majd Münchenben folytatta (1900-ban doktorált), ahonnan Magyarországra, a Földtani Intézetbe került és innen vonult nyugállományba 1936-ban. 1917-ben karsztgeológiából magántanári címet nyert, amit 1924-ben a gerincesek őslénytanával egészített ki. 1928-ban az egyetemi nyilvános rendkívüli tanári címmel tüntették ki. A Szent István Akadémia 1929-ben rendes tagjai sorába választotta, székfoglalóját december 29-én „A magyar barlangkutatás ősrégészeti eredményei” címmel tartotta meg. 1930-tól a Budai Vár-barlang rendszer feltárását felügyeli. Életműve alapján 1953-ban a föld- és ásványtani tudományok kandidátusává minősítették.

Az 1899-ben Borbolyán előkerült őscet csontvázát is ő állította össze Tasnádi Kubacska András 1963-ban megjelent könyve szerint. Mint a Földtani Intézet munkatársa részt vett az ország földtani felvételezésében, egyebek között dolgozott a horvátországi Karszt területén is. Eredményei ellenére nagy szegénységben halt meg, hatalmas dokumentumgyűjteménye elveszett.

Barlangkutatói pályafutása

Bükk-vidéki barlangkutatások

További fontosabb kutatási helyei a Bükk-vidéken:

Puskaporosi-kőfülke (Kormos Tivadarral, 1910-ben). Büdös-pest (ásatása során egy neolit korú női csontvázat találtak). 1912-ben vizsgálta meg a lillafüredi Anna-barlangot, aminek elkészítette a térképét és Hámori-barlang néven ismertette. 1913-ban bejárta, felmérte és leírta a lillafüredi Szent István-barlang akkor ismert szakaszát. 1915 - Puskaporosi-barlang. Istállós-kői-barlang (1929-ben folytatott ősrégészeti kutatást). 1950-ben a Kő-lyukban végzett ásatást, amelyik az utolsó ásatása volt.

További barlangkutató tevékenysége

A budai Várhegy forrásmészkő takarójában ősemberi kavicseszközöket ás ki, melyeknek korát az 1960-as években Vértes László vértesszőlősi ásatásával feltárt ősembertelep bizonyította. Ez a kavicseszközöket használó Buda-kultúra mintegy 350-400 ezer évvel ezelőtt virágzott a Duna partján. Feltárta és feldolgozta az addig mesterséges üregként nyilvántartott Vár-hegyi barlangpincéket. Az üregek egy részét kitisztíttatta, s azokat 1935-ben a közönség számára megnyitották. Itt rendezte be hazánk első barlangtani kiállítását. A Csákvári-barlangban 1926-ban és 1928-ban végzett ásatásokat, ahonnét pl. a háromujjú ősló pliocén kori maradványai kerültek elő. A Szemlő-hegyi-barlang első tudományos vizsgálatát, felmérését is ő végezte el – ezért hívták ezt a barlangot Kadić Ottokár-barlangnak is. Kadićot hívták meg több nagyobb barlang felmérésére, mint a Tapolcai-tavasbarlanghoz vagy a balatonfüredi Lóczy-barlanghoz – ez utóbbi barlangot ő építtette ki. A Bátori-barlangot is feltérképezte 1919-ben. Az Abaligeti-barlangban először 1922-ben, Bokor Elemérrel járt, ahol elkészítették annak részletes térképét és modern leírását. További fontosabb megásatott barlangok: Baradla-barlang, Csévi-barlang, Leány-barlang. Összeállította a Kárpát-medence barlangjait ismertető, több mint 800 oldalas munkát, melyet ma a Földtani Intézetben őriznek. Több évtizedes kutatómunkájának eredményeit számos publikáció, fennmaradt kézirat, fotó, rajz rögzíti.

Szerepe a szervezett magyar barlangkutatásban

Barbie Lajossal közös emléktáblája

Emlékezete

Publikációi

Kadić Ottokár publikációi

Források

További információk