III. Viktor Amadé szárd–piemonti király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. Viktor Amadé
Vittorio Amadeo 03 Savoya 02 Sardinia.jpg
III. Viktor Amadé, Szardínia királya,
Savoya hercege

Titulusai Szardínia királya, Savoya hercege, Piemont és Aosta hercege
Szárd–Piemonti Királyság királya
Uralkodási ideje
1773. február 20.1796. október 16.
Elődje III. Károly Emánuel
Utódja IV. Károly Emánuel
Savoyai Hercegség uralkodó hercege
Uralkodási ideje
1773. február 20.1796. október 16.
Elődje III. Károly Emánuel
Utódja IV. Károly Emánuel
Életrajzi adatok
Uralkodóház Savoyai-ház
Teljes neve Vittorio Amadeo Maria di Savoia
Született 1726. június 26.
Flag of the Kingdom of Sardinia (1728-1802).gif Torinó
Elhunyt 1796. október 16. (70 évesen)
Flag of the Kingdom of Sardinia (1728-1802).gif Castello di Moncalieri
Nyughelye Olaszország Torinó, Superga székesegyház
Házastársa 1750–1785: Mária Antonietta spanyol infánsnő
Gyermekei IV. Károly Emánuel (király)
Mária Sarolta (Carlotta)
Mária Jozefina Lujza
Mária Terézia
Mária Anna
I. Viktor Emánuel (király)
Mária Krisztina Jozefina
Móricz József Mária
Mária Karolina Antonietta
Károly Félix (király)
József Benedek
Édesapja III. Károly Emánuel (király)
Édesanyja Hessen–Rheinfels–Rottenburgi Polixénia Krisztina

Savoyai Viktor Amadé Mária (olaszul: Vittorio Amadeo Maria di Savoia, franciául: Victor-Amédé-Marie de Savoie), (Torino, 1726. június 26.Moncalieri, Piemont, 1796. október 16.) a Savoyai-ház tagja, III. Viktor Amadé néven Savoya és Piemont hercege, 1773-tól 1796-ig szárd–piemonti király. Neve piemonti nyelvjárásban Vitòrio Medeo.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása, testvérei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Armoiries Sardaigne 1720.svg

Viktor Amadé Mária savoyai herceg 1726-ban született Torinóban, a Szárd–Piemonti Királyság fővárosában.

Édesapja a Savoyai-házból való III. Károly Emánuel savoyai herceg (1701–1773) volt, később e néven szárd–piemonti király, II. Viktor Amadé savoyai hercegnek és Anna Mária orléans-i hercegnőnek fia.

Édesanyja a herceg második felesége, Polixénia Krisztina hessen–rheinfels–rottenburgi tartománygrófnő (1706–1735) volt, Ernest Leopold von Hessen–Rheinfels–Rottenburg tartománygróf (Landgraf) és Eleonora von Löwenstein–Wertheim–Rochefort grófnő leánya. Hat gyermekük közül Viktor Amadé volt az elsőszülött:

  • Viktor Amadé (1726–1796) savoyai herceg, trónörökös.
  • Eleonóra Terézia hercegnő (1728–1781).
  • Márie Lujza Gabriella hercegnő (1729–1767), apáca a chieri Szent András kolostorban.
  • Mária Feliciána hercegnő (1730–1801).
  • Emánuel Filibert (1731–1735), Aosta hercege, kisgyermekként meghalt.
  • Károly (*/†1733), Chablais hercege, születésekor meghalt.
III. Viktor Amadé szárd–piemonti király

A trónörökös herceg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja mellett harcolt az osztrák örökösödési háborúban, részt vett a Cuneo (piemonti nevén Coni) alatt vívott ütközetben és a bassignanói csatában (1745).

Házassága, gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Viktor Amadé savoyai herceg 1750. május 31-én a piemonti Suza-völgyben fekvő Oulx (piemonti nyelvjárásban Ols) határvárosban feleségül vette a Bourbon-házból való Mária Antonietta spanyol infánsnőt (1729–1785), V. Fülöp spanyol király és Farnese Erzsébet pármai hercegnő, Izabella néven spanyol királyné (1692–1766) legkisebb leányát. 12 gyermekük született, kilencen érték meg a felnőtt kort. Hárman közülük a francia királyi család tagjaival házasodtak össze:

  1. Károly Emánuel herceg (1751–1819), a trónörökös, aki 1796-ban, apja halála után IV. Károly Emánuel néven Savoya uralkodó hercege és szárd–piemonti király lett. A Bourbon-házból való Mária Klotild francia királyi hercegnőt (1759–1802), XVI. Lajos, XVIII. Lajos és X. Károly francia királyok húgát vette feleségül, akinek halála után, 1802-ben lemondott trónjáról.
  2. Mária Sarolta (Carlotta) Izabella hercegnő (1752–1755), kisgyermekként meghalt.
  3. Mária Jozefina Lujza hercegnő (1753–1810), aki a későbbi XVIII. Lajos francia királyhoz ment feleségül.
  4. Amadé Sándor (1754–1755), Montferrato hercege, kisgyermekkorban meghalt.
  5. Mária Terézia hercegnő (1756–1805), aki a későbbi X. Károly francia királyhoz ment feleségül.
  6. Mária Anna (1757–1824), Savoyai Benedek szárd királyi hercegnek, Chablais hercegének (1741–1808) felesége.
  7. Viktor Emánuel (1759–1824), Aosta hercege, aki bátyja lemondása után, 1802–1821 között szárd–piemonti királyként uralkodott. Habsburg–Estei Mária Terézia Johanna főhercegnőt vette feleségül.
  8. Mária Krisztina Jozefina (1760–1768), Szardínia hercegnője, gyermekkorban meghalt.
  9. Móricz József Mária (1762–1799), Montferrato hercege.
  10. Mária Karolina Antonietta hercegnő (1764–1782), aki I. Antal szász királyhoz ment feleségül.
  11. Károly Félix (1765–1831), Genova hercege, aki Viktor Emánuel lemondása után 1821–1831 között szárd–piemonti királyként uralkodott. Mária Krisztina Amália nápoly–szicíliai királyi hercegnőt vette feleségül.
  12. József Benedek (Giuseppe Benedetto, 1766–1802), Maurienne és Asti grófja.

Uralkodásának békés évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1773-ban elhunyt apjának, Károly Emánuelnek örökébe lépett III. Viktor Amadé néven, mint szárd–piemonti király és Savoya uralkodó hercege. (Szardínia királyaként nevében továbbra is megtartotta Savoya hercegeinek számozását).

Uralkodásának első éveiben a tartományok közigazgatásának korszerűsítésén munkálkodott. 1773-ban a torinói „városszépítő tanácsot”, 1782-re elkészült a főváros köztereinek tartós közvilágítása. (Ez 1727 óta létezett, de csak a téli évszakban égették). Savoyában eltörölte az útvámokat (péages), gátakat építtetett a Rhône és az Arve folyókon. 1782-ben elkezdte kiépíttetni az Aix-les-Bains-i termálvizes forrásokat, a Tengeri-Alpokban megindította a Nizza és Cuneo közötti út építését, a Tenda-hágón (Colle di Tensd, Col de Tende) keresztül. Torinóban a Királyi Akadémián belül létrehozta a Tudományos Társaságot, megalapította a Festészeti és Szobrászati Akadémiát. A mezőgazdaság fejlesztésére is tudományos társaságot alapított.

A templomépítéseket is építésrendészeti eljárás alá vonta, szabályzatot dolgoztatott ki a temetők létesítéséről. Több apátságot elkobzott és állami irányítás alá vett. Jelentős korszerűsítési munkálatokat rendelt el a nizzai kikötőben. Utat építtetett a Földközi-tengeri partvidék mentén is (Route de la Côte). A szárd–piemonti haderőt a porosz hadsereg mintájára szervezte át.

Harcban a francia forradalom és Napóleon ellen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Viktor Amadé király három gyermeke a francia királyi család három tagjának, XVI. Lajos három testvérének házastársa volt. Az 1789-ben kitört és gyorsan radikalizálódó francia forradalom tehát saját családtagjainak életét és hatalmát veszélyeztette. A legmélyebb ellenszenvvel tekintett a forradalmi rendszerre. Nem ismerte el az új Francia Köztársaságot, visszautasította a diplomáciai kapcsolatok felvételét. Országának határait megnyitotta a forradalom elől menekülő emigránsok előtt, és támogatta szervezkedéseiket. Az 1789-es francia Alkotmányozó Nemzetgyűlés világbékét hirdetett meg, a Szárd–Piemonti Királyság hivatalosan békében élt szomszédjával, de 1792. július 25-én III. Viktor Amadé katonai szövetségre lépett a francia forradalom ellen háborút viselő Habsburg Birodalommal. A francia kormány attól tartott, hogy Franciaországot váratlan osztrák támadás érheti délkelet felől, ezért preventív lépésre szánta magát.

Az 1792. szeptember 21-éről 22-re virradó éjszakán a francia Déli Hadsereg (Armée du Midi),[1] Montesquiou tábornok parancsoksága alatt bevonult Savoyába. A 15 000 főből álló francia hadsereggel együtt jött a Franciaországban szervezett kollaboráns Allobrog Légió (Légion des Allobroges). A jól képzett katonákból álló, de alkalmatlan parancsnokok által vezetett szárd–piemonti haderő komolyabb harc nélkül visszahúzódott az Alpok magasabb régióiba. A francia köztársasági rendszer berendezkedett Savoyában. A hercegség fővárosában, Chambéryben már a bevonulás napján megnyílt a helyi Jakobinus Klub. A Konvent néhány nappal később odaérkező küldöttei általános parlamenti választásokat szerveztek. Savoya egészen Napóleon végső bukásáig, 1814-ig francia fennhatóság alatt maradt.

Kosztümös felvonulás a piemonti Cherascóban az 1796-os fegyvernyugvás emlékére

XVI. Lajos és Marie Antoinette 1793-as kivégzése után Viktor Amadé király aktív részt vállalt a forradalmi Franciaország elleni háborúban, megújította szövetségét Ausztriával, belépett az első koalícióba. Anglia komoly pénzösszeggel, évi 200 000 lírával támogatta a szövetséget.

1796 elején a Szárd–Piemonti Királyság területén az osztrák Észak-Itáliai Hadsereg vonult fel, Beaulieu táborszernagy (1725–1819) parancsnoksága alatt. A szárd–piemonti királyi hadsereg főparancsnoka az idős király második fia, Viktor Emánuel herceg volt. 1796 márciusában Napoléon Bonaparte tábornokot kinevezték a 36 000 főből álló Itáliai Hadsereg (Armée d’Italie) parancsnokává. Miután a franciák elfoglalták Nizzát, az osztrákok Genova közelében rájuk támadtak, de vereséget szenvedtek. Március és április folyamán a Piemontba és Liguriába benyomuló Bonaparte tábornok sorozatos győzelmeket aratott az osztrákok és a szárd–piemonti haderő fölött (többek közt Montenotténál, Degónál és Cevánál). E csaták összessége később millesimói csata néven került be a hadtörténetbe. Viktor Amadé kénytelen volt fegyverszünetet kérni.

Április 23-án a francia csapatai bevonultak Cherasco (piemonti nevén Cherasch) városába, itt kötötték meg Colli tábornokkal, a piemonti csapatok parancsnokával a fegyverszüneti egyezményt, amit április 28-án a király is aláírt. A feltételeket Bonaparte tábornok diktálta, a Direktórium nevében. Viktor Emánuel kénytelen volt átengedni Napóleonnak a Nizzai Grófságot és egész Savoyát, ezenkívül több piemonti várost, így Novarát, Alessandriát, Bregliót, Cevát, Tortonát és a cuneói erődöt. A francia hadsereg megszállta a Nyugati-Alpok hágóit (Tenda, Kis-Szent Bernát-hágó, Mont Cenis). A francia haderő szabad átvonulási jogot kapott Piemont területén át Észak-Itália felé. Az 1796. május 15-én megkötött párizsi békeszerződés gyakorlatilag a cherascói fegyverszünet feltételeit véglegesítette.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 70 éves Viktor Amadé csak öt hónappal élte túl a háborús kudarcot. 1796. október 16-án a Torino melletti Moncalieri királyi kastályban szélütés érte, és meghalt. A torinói Superga bazilikában (Basilica di Superga) temették el. Trónját legidősebb fia, Károly Emánuel herceg örökölte, aki IV. Károly Emánuel néven Szardínia királya, és Savoya (címzetes) hercege lett.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A francia Déli Hadsereget (Armée du Midi) 1792 októberében kétfelé választották, és megalakították belőle az Alpesi Hadsereget (Armée des Alpes) és a Pireneusi Hadsereget (Armée des Pyrénées). 1792. november 1-jén az Alpesi Hadseregből, amely Savoyát tartotta megszállva, megszervezték a Savoyai Hadsereget (Armée de Savoie) és az Itáliai Hadsereget (Armée d’Italie). A Savoyai Hadsereg nevét 1792. november 27-én ismét Alpesi Hadseregre változtatták.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Viktor Amadé szárd–piemonti király témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • David G. Chandler: Le Campagne di Napoleone, Milánó, R.C.S. Libri S.p.A., 1998. (olaszul) ISBN 88-17-11577-0
  • J. Tulard - J.F. Fayard - A. Fierro: Histoire et Dictionnaire de la Révolution française, Párizs, Éditions Robert Laffont, 1998. (franciául) ISBN 2-221-08850-6
  • J.B. Schels: Die Gefechte in den Apenninen, bei Voltri, Montenotte, Millessimo, Cossaria und Dego, im April 1796, Österreichische Militärische Zeitschrift, 1822., Bd. 2, p. 123–217., (németül).


Előző uralkodó:
III. Károly Emánuel
Szárd–piemonti király
1773 – 1796
A Szárd–Piemonti Királyság címere
Következő uralkodó:
IV. Károly Emánuel
Előző uralkodó:
III. Károly Emánuel herceg
Savoya uralkodó hercege
1773 – 1796
A Savoyai hercegek címere (1630 körül)
Következő uralkodó:
IV. Károly Emánuel herceg