Savoyai Mária Terézia szárd királyi hercegnő (1756–1805)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Savoyai Mária Terézia szárd királyi hercegnő
MarieTheresedeSavoie.jpg
Mária Terézia hercegnő, Artois grófnéja (Jean-Baptiste-André Gautier d'Agoty festménye, 1775)
Született
1756. január 31.
Torino
Elhunyt
1805. június 2. (49 évesen)
Graz
Házastársa X. Károly francia király
Gyermekei XIX. Lajos francia király
Károly Ferdinánd francia királyi herceg
Szülei Mária Antonietta spanyol infánsnő
III. Viktor Amadé szárd–piemonti király

Signature of Marie Thérèse of Savoy, Countess of Artois on 21 August 1785.jpg
aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Savoyai Mária Terézia szárd királyi hercegnő témájú médiaállományokat.
Savoyai Mária Terézia hercegnő, Artois grófné
Nem tévesztendő össze unokahúgával, Savoyai Mária Terézia szárd királyi hercegnővel (1803–1879), I. Viktor Emánuel szárd–piemonti király leányával, aki II. Károly (Lajos) Bourbon–pármai herceghez ment feleségül.

Savoyai Mária Terézia szárd királyi hercegnő, Maria Teresa Principessa di Savoia (Torino, 1756. január 31.Graz, 1805. június 2.), a Savoyai-házból származó királyi hercegnő, savoyai és piemonti hercegnő, 1773-tól Károly Fülöp francia királyi hercegnek, Artois grófjának, a későbbi X. Károly királynak felesége (neve franciásan Marie-Thérèse de Savoie, comtesse d’Artois).

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása, testvérei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Armoiries Sardaigne 1720.svg

Mária Terézia savoyai hercegnő 1756. január 31-én született a piemonti Torinóban, a Szárd–Piemonti Királyság fővárosában.

Édesapja a Savoyai-házból való III. Viktor Amadé szárd–piemonti király, Savoya hercege (1726–1796) volt, III. Károly Emánuel szárd–piemonti király és Polixénia Krisztina hessen–rheinfels–rottenburgi tartománygrófnő (Landgräfin, 1706–1735) fia.

Édesanyja a Bourbon-házból való Mária Antonietta Ferdinanda spanyol infánsnő (1729–1785) volt, V. Fülöp spanyol király és Farnese Erzsébet (Izabella) pármai hercegnő leánya.

A szülők 12 gyermekéből kilencen érték meg a felnőtt kort. Az öt túlélő fivérből hárman követték apjukat a szárd–piemonti királyi trónon. Két nővérből francia királyné lett, apjuk két francia királyhoz – ugyancsak két fivérhez – adta őket feleségül:

  1. Károly Emánuel herceg (1751–1819), 1796–1802-ig IV. Károly Emánuel néven Savoya uralkodó hercege, szárd–piemonti király, aki a Bourbon-házból való Klotild francia királyi hercegnőt, XVI. Lajos, XVIII. Lajos és X. Károly királyok húgát vette feleségül.
  2. Mária Erzsébet Sarolta (Carlota) hercegnő (1752–1755), kisgyermekként meghalt.
  3. Mária Jozefina Lujza (1753–1810), aki XVIII. Lajos francia királyhoz ment feleségül.
  4. Amadé Sándor (1754–1755), Montferrat hercege, kisgyermekként meghalt.
  5. Mária Terézia (1756–1805), aki X. Károly francia királyhoz ment feleségül.
  6. Mária Anna (1757–1824), aki nagybátyjához, Savoyai Benedek herceghez, Chablais hercegéhez (1741–1808) ment feleségül.
  7. Viktor Emánuel herceg (1759–1824), 1802–1821-ig szárd–piemonti király. Habsburg–Estei Mária Terézia Johanna főhercegnőt vette feleségül.
  8. Mária Krisztina Jozefina (1760–1768), Szardínia hercegnője, gyermekkorban meghalt.
  9. Móric József Mária (1762–1799), Montferrat hercege.
  10. Mária Karolina Antonietta hercegnő (1764–1782), aki I. Antal szász királyhoz ment férjhez.
  11. Károly Félix (1765–1831), 1821–1831-ig szárd–piemonti király, aki Mária Krisztina Amália nápoly–szicíliai királyi hercegnőt (1779–1849), I. Ferdinánd király és Mária Karolina Lujza főhercegnő leányát vette feleségül.
  12. József Benedek (Giuseppe Benedetto, 1766-1802), Maurienne és Asti hercege.

Házassága, gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Blason duche fr Berry (Artois).svg

Mária Terézia hercegnő 1773. október 24-én a piemonti Montcalieriben képviselők útján (per procurationem) házasságot kötött a Bourbon-házból származó Fülöp Károly francia királyi herceggel (1757–1836), Artois grófjával, az elhunyt Lajos Ferdinánd trónörökös hercegnek, (Louis Ferdinand de Bourbon, dauphin de Viennois, 1729–1765) és Mária Jozefa szász királyi hercegnőnek (1731–1767) fiához, XV. Lajos király unokájához, a későbbi X. Károly királyhoz. A házasság révén megkapta az Artois grófnéja címet. Mária Terézia grófné sógorai, férjének fivérei is francia királyok lettek: Lajos Ágost, Berry hercege, a trónörökös (dauphin) és Lajos Szaniszló, Provence grófja, a jövendő XVI. Lajos és XVIII. Lajos. Ünnepélyes esküvőjüket a Versailles-i kastély kápolnájában tartották, 1773. november 16-án.

Mária Terézia nővére, Mária Jozefina Lujza szárd hercegnő (1753–1810) ekkor már harmadik éve, 1771. óta Provence grófjának felesége volt. Legidősebb bátyja, Károly Emánuel herceg (1751–1819), a Szárd–Piemonti Királyság trónörököse két évvel később, 1775-ben viszont Mária Klotild francia királyi hercegnőt (1759–1802) vette feleségül, aki XVI. Lajos királynak, Provence grófjának és Artois grófjának húga volt.

A házasság dinasztikus alapon köttetett, egyik házasfél sem érdeklődött különösebben a másik iránt. Károly Fülöp herceg valójában egy Condé hercegnőt szeretett volna feleségül venni, és szoros érzelmi érzelmi szálak fűzték másik sógornőjéhez, Marie Antoinette-hez, a dauphine-hoz, majd királynéhoz. A magára hagyott Mária Terézia hercegnő saját bőrén érezhette az idegengyűlölő francia királyi udvar tagjainak gúnyos megvetését, bár a császárleányt, Marie Antoinette-et, az „osztrák szukát” (L’Autri-Chienne) még nála is jobban gyűlölték.

Mindazonáltal a házasfelek teljesítették a dinasztikus házasságban tőlük elvárt kötelességeiket. Mária Terézia hercegnő és Károly Fülöp herceg házasságából négy gyermek született, királyi hercegek (princes de France), a Bourbon-ház főágának utolsó tagjai, de közülük csak ketten érték meg a felnőtt kort.

A francia forradalom kitörése után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A forradalom kitörése után Artois grófja az elsők között menekült el az országból. Mária Terézia követte férjét a száműzetés állomásain. Az európai királyi udvarokban Károly igyekezett támogatást találni a francia monarchiának. Először Brüsszelbe mentek, de a forradalmi hadsereg közeledésére Koblenzbe költöztek. Egy ideig Torinóban éltek, Mária Terézia apjának, III. Viktor Amadé királynak udvarában. Artois grófja 1791-ben Drezda mellett, Pillnitzben royalista politikai nyilatkozatot adott ki. 1795-ban, amikor a kivégzett XVI. Lajos fia, Lajos Károly trónörökös herceg meghalt a Temple börtönében, a száműzetésben élő Provence grófja XVIII. Lajos néven Franciaország királyává nyilvánította magát. Öccse, Károly herceg trónörökössé, dauphinné lépett elő, Mária Terézia megkapta a Madame címzést, ami a király legidősebb öccsének feleségét illette, és kijárt neki a királyi fenség megszólítás.

A grazi Katharinenkirche és Mauzóleum

A kivégzett Marie Antoinette unokaöccsének, II. Ferenc német-római császárnak meghívására a száműzött Mária Terézia hercegné 1793-tól a Habsburg Birodalomban, Grazban élt. Itt halt meg 1805. június 2-én. Mivel férje ekkor még nem volt király, csak címzetes trónörökös, Mária Terézia hercegnőt „csak” Artois grófnéként temették el a grazi Szent Egyed székesegyház (Domkirche zum heiligen Ägydius) és a Szent Katalin templom (Katharinenkirche) mellé épített Császári Mauzóleumban.

Fejlemények halála után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nővére, egyben sógornője, Mária Jozefina Lujza 1810-ben hunyt a dél-angliai Hartwell Houseban, gyermektelenül, ezért az 1824-ben elhunyt XVIII. Lajos trónját Mária Terézia férje, Artois grófja örökölte, X. Károly néven. Ő lett a Bourbon-házból való utolsó francia uralkodó.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lady Antonia Fraser: Marie Antoinette: The Journey, New York, Doubleday, 2001.

Játékfilm[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]