Chambéry

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Chambéry
Chamberyelephants.JPG
Fontaine des Éléphants
Chambéry címere
Chambéry címere
Közigazgatás
Ország  Franciaország
Régió Rhône-Alpes
Megye Savoie
Polgármester Michel Dantin (2014-2020)
INSEE-kód 73065
Irányítószám 73000
Népesség
Teljes népesség 58 437 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 2784 fő/km²
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság 245–560 m
Terület 20,99 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Chambéry  (Franciaország)
Chambéry
Chambéry
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 45° 34′ 12″, k. h. 5° 54′ 42″Koordináták: é. sz. 45° 34′ 12″, k. h. 5° 54′ 42″
Chambéry weboldala
Cathédrale St-Francois-de-sales

Chambéry (olaszul: Ciamberì or Sciamberì) város Franciaország keleti részén, Rhône-Alpes régióban, Savoie megye székhelye. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli. Fontos ipari, kereskedelmi és közlekedési centrum, bejárat az Alpok vidékének északi részéhez.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már a rómaiak is erődítéseket építettek, a kora középkor óta pedig fontos központ, Savoya fővárosa. A hercegség a XI. században a Genfi-tótól egészen a Földközi-tengerig terjedt. A XV. században a Savoyai-házból származó VIII. Amadé grófot, Piemont hercegét, a szerzetesként visszavonult főrendet választotta a bázeli zsinat pápává. A herceg azonban sohasem lett igazi pápa, V. Félix néven ellenpápaként lépett fel a nagy egyházszakadás idején, míg tíz év elteltével feladta a római pápai trón birtoklásáért folytatott küzdelmet, és ismét visszavonult remetének.

A Savoyai Hercegség területe hosszú időn át volt a különböző dinasztikus háborúk és nagyhatalmi törekvések célpontja, többször foglalták el a francia és a spanyol király csapatai, akiket a Habsburg Birodalom hadereje vetett vissza. 1720 után Savoya (a Savoyai hercegi ház koronája alatt) a Szárd–Piemonti Királyság részévé vált. Szárd királyként Savoya hercegei uralkodói székhelyüket áttették az Alpokon túlra, Torinóba, Piemont fővárosába. A francia forradalom után egész Savoyát megszállta a forradalmi hadsereg, a napóleoni háborúk idején bekebelezték a Francia Köztársaságba, majd a Császárságba. A szárd–piemonti királyok a bécsi kongresszus határozata alapján vehették újra birtokba ősi földjüket.

Az 1859-ben lezajlott szárd–francia–osztrák háborúban elért francia győzelem és az ennek nyomán megkötött zürichi békeszerződés értelmében Savoya tartomány (vele Chambéry városa) a Nizzai Grófsággal együtt 1860 áprilisában a Francia Császársághoz került. A csatlakozást a helyi népszavazások eredménye erősítette meg. A történelmi Savoya területén két megyét (Département) hoztak létre. Savoie megye fővárosa, közigazgatási központja Chambéry lett, Felső-Savoya megye (Haute-Savoie) székhelyét a régi rivális, Annecy városa kapta meg.

A második világháború során a vidék a Vichyben székelő kollaboráns kormány területére esett. A környéken erős partizánmozgalom bontakozott ki, amit a brit hadvezetés is támogatott. 1943-ban olasz, majd német megszállás alá került. 1944-ben a várost súlyos angol–amerikai bombatámadás érte.

Demográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Lakosság
1793 11 425
1800 10 800
1806 11 991
1821 11 236
1836 15 916
1856 19 035
1861 19 953
1866 18 835
Év Lakosság
1872 19 144
1876 18 545
1881 19 622
1886 20 916
1891 20 922
1896 21 762
1901 13 611
1906 22 108
Év Lakosság
1911 22 958
1921 20 617
1926 23 400
1931 25 407
1936 28 073
1946 29 975
1954 32 139
1962 44 246
Év Lakosság
1968 51 066
1975 54 415
1982 53 427
1990 54 120
1999 55 786
2006 58 100

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Savoyai hercegek kastélya
Saint-Chapelle
A Savoyai Múzeum
  • Château des ducs de Savoie – a Savoyai hercegek kastélya: A város fölé magasodó dombon csak a félkör alakú Tour Demi-Ronde, az egykori öregtorony maradt meg a XII.-XIII. századi várból. A mai épületek jó része a XVIII. században készültek el, a legnagyobb tömbben van a prefektura székhelye. A Saint-Chapelle homlokzata ugyan barokk, mögötte azonban a gótika építészetének XV. századi szép alkotása rejlik (1408–1430 között épült), XVI. századi üvegablakokkal. Egy ideig ebben a kápolnában őrizték a nevezetes torinói leplet, amelyet Jézus halotti leplének tartanak, s amely megőrizte arcvonásait. Ma ennek egy másolatát lehet megtekinteni. 1451. március 9-én ebben a templomban tartotta esküvőjét XI. Lajos király Savoyai Sarolta hercegnővel, I. Lajos savoyai herceg leányával. A régi vár maradványa a Tour Trésorie (Kincstár-torony), amelyben ma várostörténeti kiállítás van, és a Salles basses, az alsó teremsor, mindkettő a XIV. századból való. A gótikus Portail St-Dominique (Szent Domonkos-kapu) a dominikánusok egykor lebontott kolostorából került ide.
  • Cathédrale St-Francois-de-SalesSzalézi Szent Ferenc-székesegyház: a ferences rendi szerzetesek temploma a XV. században készült, homlokzata gótikus. A katedrális belső díszítése XIX. századi. A legrégebbi rész a harangtorony földszintje, a XIII. században készült, ma a templom kincstárának ad helyet, melynek fő kincse egy X. századi elefántcsont-táblakép.
  • Musée Savoisien – Savoyai Múzeum : a XVII. századi épületben a történelem előtti időkből feltárt régészeti leletek, egyházművészeti bemutató, savoyai festők művei, valamint a néprajzi gyűjtemény kapott helyet.
  • Carré Curial – a volt Curial-kaszárnya négyszögletű épülettömbjét az 1990-es években kulturális és más közintézmények központjává építették át, benne található a Kongresszusi Könyvtár, videotéka, egyik szárnyát (Jorcin) lakótömbbé alakították.
  • Espace André MalrauxAndré Malraux-tömb: a Curial-négyszöghöz csatlakozó modern épület a város kulturális centruma, előadóteremmel, kiállítótermekkel.
  • Fontaine des Éléphants – az Elefántos szökőkút : a város legfurcsább emléke az 1838-ban felállított díszkút, amelynek talapzatáról négy elefánt tekint le, oszlopának csúcsán pedig Benoît de Boigne tábornok szobra áll. De Boigne gróf, a város szülötte, a XVIII. század végén Indiába költözött, ahol hatalmas vagyonra tett szert. 1830-ban visszatérve nagy összegű adományokkal segítette Chambéry ki tudja hányadik újjáépítését, 1838-ban ennek elismeréseképpen állította a város a négy elefántszoborral díszített díszkutat. A szobor kedvelt találkozóhely, bár sok tréfára ad okot, hogy a szobrász elfelejtette elkészíteni az elefántok hátsó felét. A szoborcsoport helyi gúnyneve ennek megfelelően „Quatre sans cul”: a „Négy Feneketlen”.
  • Musée des Beaux-Arts - Szépművészeti Múzeum : gazdag gyűjtemény található itt sienai, firenzei festők és a francia művészek alkotásaiból. Az épületben mondták ki 1860-ban Savoya csatlakozását a Francia Császársághoz.
  • Église St-Pierre-de-Lémenc – a város északi felében álló Lémenc-domb volt a római erőd helye, s itt épült fel az első keresztény templom is a városban. Az altemplom a IX. századból maradt fenn, kör alakú keresztelő részével, ezt később gótikus stílusú szentéllyel egészítették ki, majd fölé emelték a ma fennálló templomot, ugyancsak gótikus stílusban.
  • Les Charmettes – Mme de Warens-nek, Rousseau pártfogójának egykori vidéki háza, ahol a filozófus 1736-1742 között élt. Ma emlékmúzeum.

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Population municipale (francia nyelven). INSEE

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Chambéry témájú médiaállományokat.