Fermi gamma-sugár űrtávcső
Ez a szócikk vagy bekezdés egy nemrég befejezett, jelenleg zajló, a közeljövőben induló, vagy tervezett űrexpedícióról szól. A küldetés követhető a Twitteren (NASAGLAST) Az adatok még jelentősen módosulhatnak. Legutóbbi módosítás: 2023. november 25. |
Fermi gamma-sugár űrtávcső | |
Fantáziarajz a GLAST műholdról | |
Ország | Egyesült Államok |
Űrügynökség | NASA |
Gyártó | General Dynamics |
Típus | Csillagászati műhold |
Küldetés | |
Indítás dátuma | 2008. június 11. 16:05 |
Indítás helye | USAF Cape Canaveral légibázis, 17. indítóállás |
Hordozórakéta | Delta II 7920 |
Tömeg | 4303 |
Pályaelemek | |
Pálya | alacsony Föld körüli pálya |
Pályamagasság | 550 km |
Inklináció | 28,5° |
COSPAR azonosító | 2008-029A |
SCN | 33053 |
A Fermi gamma-sugár űrtávcső weboldala | |
RSS hírek: [1] | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Fermi gamma-sugár űrtávcső (korábbi nevén: Gamma-ray Large Area Space Telescope - röviden: GLAST) a gamma-sugárzás tartományában kutató űrteleszkóp, mely 2008. június 11-én 16:05-kor (UTC) indult, és amelynek célja a Világegyetem feltérképezése a legnagyobb energiákon. A Compton űrtávcső munkáját sokkal korszerűbb műszerekkel folytatva olyan asztrofizikai és kozmológiai jelenségeket tanulmányoz, mint az aktív galaxismagok, pulzárok, gamma-kitörések és egyéb nagy energiájú források, valamint a sötét anyag. A Fermi program a NASA, az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma, továbbá Franciaország, Japán, Németország, Olaszország és Svédország együttműködésében valósul meg.[1]
Áttekintés
[szerkesztés]A Fermi fedélzetén két tudományos berendezés található, a Large Area Telescope (LAT, azaz Nagy Látómezejű Távcső) és a Gamma-ray Burst Monitor (GBM, Gamma-kitörés Monitor, eredeti nevén GLAST Burst Monitor, azaz GLAST Kitörés-Monitor). A LAT egy képalkotásra alkalmas gamma-detektor, amely 30 millió és 300 milliárd elektronvolt (30 MeV - 300 GeV) közötti energiával rendelkező fotonokat képes érzékelni. A GBM 14 darab szcintillációs detektorból áll, amelyek 8 ezertől 30 millió elektronvolt (8 keV -30 MeV) energiáig tudják észlelni a fotonokat.
A műholdat, amelyen a műszereket elhelyezték, az arizonai General Dynamics Advanced Information Systems készítette. A keringési pálya alacsony (magassága 550 km körüli), az űreszköz nagyjából 95 percenként kerüli meg a Földet. A működés során a műszereknek végig a Földdel átellenes irányba kell nézniük, ezért a szonda hintázó mozgással egyenlíti ki ennek hozzá viszonyított elmozdulását. A műszerek látómezeje egy nap körülbelül 16-szor pásztázza végig szinte a teljes égboltot. Emellett a műhold arra is képes, hogy szükség esetén folyamatosan egy adott pont felé nézzen, lehetővé téve a különleges figyelmet érdemlő célpontok megfigyelését.
A kilövés előtt a műszerek rezgési, vákuum és hőmérséklet-változási teszteken mentek át, hogy kiderüljön, biztosan bírják-e majd a kilövés idején tapasztalható igénybevételt, és képesek lesznek-e működni a világűrben.
A műszerek által mért adatok és az ezek feldolgozására szolgáló programok a nyilvánosság számára is elérhetőek a GLAST Science Support Center honlapján.[2] A Guest Investigator programhoz való csatlakozásra bárkinek lehetősége van, amennyiben kutatómunkája a Fermi méréseire épül.
Küldetés
[szerkesztés]A GLAST program legfontosabb tudományos célkitűzései:[3]
- Annak megértése, milyen módon gyorsulnak fel a kozmikus sugárzás részecskéi az aktív galaxismagokban, pulzárokban és szupernóva-maradványokban.
- Feltárni az égbolt eddig nem azonosított gamma-forrásait.
- Megismerni a gamma-kitörések nagyon nagy energiájú viselkedését.
- A sötét anyag és a korai Univerzum vizsgálata.
- Kutatás miniatűr, párolgó fekete lyukak (MBH) után, amelyek a feltételezések szerint a gamma-tartományban sugároznak (Hawking-sugárzás).
A NASA tervei szerint a műhold küldetése öt évig fog tartani, de a remények szerint az üzemi idő akár tíz évre is kitolódhat.[4]
Indítás
[szerkesztés]A GLAST indítására 2008. június 11-én került sor (ez több hetes csúszást jelent az előzetes tervekhez képest[5][6][7]), egy Delta II hordozórakéta segítségével, a Kennedy Űrközpontból. A műhold alacsony Föld körüli pályán kering, mintegy 550 kilométeres magasságban, 28,5 fokos inklinációval.[8]
A hold nevét 2008 augusztusában változtatták meg Fermi gamma-sugár űrtávcsőre.[9]
Tudományos eredmények
[szerkesztés]Pulzárok
[szerkesztés]2009. elejére a távcső 12 új, csak a gamma-tartományban látható pulzárt fedezett fel, és továbbiak megfigyelésével pontosította a rájuk vonatkozó ismeretanyagot.[10]
2009 márciusában publikálták a gamma-tartományban legfényesebb 205 égitest listáját. Közülük a tíz legfényesebb:
- A Tejútrendszeren belül:
- Nap, melynek flerjei bocsátanak ki gamma-sugarakat,
- LSI +61 303: Ez a nagy tömegű röntgen kettőscsillag 6500 fényévre található tőlünk a Kassziopeia csillagképben. A kettős egyik komponense egy B színképtípusú forró csillag, a másik pedig egy neutroncsillag, ami 26,5 naponként erős rádiókitöréseket produkál. A kutatók a kitörési folyamatok során felszabaduló energia forrását még nem ismerik.
- PSR J1836+5925 pulzár, mely csak gamma-tartományban sugároz
- 47 Tucanae: Az NGC 104 katalógusjellel is ellátott gömbhalmaz 15 ezer fényévre található, s a déli Tukán csillagképben figyelhető meg.
- 0FGL J1813.5-1248, ismeretlen gammaforrás. A forrás közel van a Tejútrendszer fősíkjához, emiatt valószínűleg a Galaxishoz tartozik, de ennél többet nem tudunk róla.
- A Tejútrendszeren kívül:
- NGC 1275: Seyfert-galaxis, 233 millió fényév távolságban (vöröseltolódása z=0.017559). A "Perseus A"-ként is ismert galaxis a Perseus galaxishalmaz középpontjában található, s főként intenzív rádiósugárzásáról ismert.
- 3C 454.3 Blazár 7,2 milliárd fényévre (vöröseltolódása z=1.757). A mérések időtartama alatt a 3C 454.3 volt az égbolt gamma-tartományban legfényesebb blazárja. Felfényléseit elhalványodások követték, de a Fermi sosem vesztette szem elől. A galaxis a Perszeusz csillagképben van.
- PKS 1502+106 A Ökörhajcsár csillagképben megfigyelhető blazár távolsága 10,1 milliárd fényév körüli. Hirtelen bukkant fel, gamma-fényessége rövid időre meghaladta a 3C 454.3 blazárét, majd elhalványodott.
- PKS 0727-115 Mivel ez az objektum is a Tejútrendszer fősíkjának közelében helyezkedik el, azt gondolhatnánk róla, hogy galaxisunkhoz tartozik. A kutatók szerint azonban nem ez a helyzet, a Hajófar csillagképben megfigyelhető objektum valójában egy kvazár, melynek távolsága 9,6 milliárd fényév.
- 0FGL J0614.3-3330 Ismeretlen objektum. A déli Galamb csillagképbeli, 0FGL J0614.3-3330 katalógusjelű forrás valószínűleg a Galaxison kívül található. Már az 1990-es években működő CGRO (Compton Gamma Ray Observatory) EGRET nevű műszere is detektálta, természete azonban még nem tisztázott.
Az eredményeket részletező szakcikk a The Astrophysical Journal Supplement c. folyóiratban fog megjelenni.[11] [12]
Fermi buborékok
[szerkesztés]2010 novemberében bejelentették, hogy két gammasugár-kitüremkedést fedeztek fel, amik a Tejútrendszer síkjára merőlegesen emelkednek ki, és nagyjából 25 ezer fényév távolságra terjednek ki.[13] Az alakzatokat a Fermi iránti tiszteletből „Fermi-buborékok”-nak nevezték el (angolul: Fermi Bubbles).[13]
A sugarak keletkezési folyamata nem ismert. Az egyik elmélet szerint a sugárzást a Tejútrendszer középpontjában lévő szupermasszív fekete lyuk kelti; egy másik elképzelés szerint több szupernóva együttes sugárzása okozza.[14]
Tudományos felszerelés
[szerkesztés]GBM
[szerkesztés]A GLAST Burst Monitor a gamma-sugarak hirtelen felvillanásait észleli, amelyeket a gamma-kitörések és a napkitörések produkálnak. A 14 darab szcintillátort a műhold oldalain helyezték el, látómezejük így a Föld által el nem takart égbolt egészét lefedi. A detektorokat a beérkező fotonok minél jobb időbeli és spektrális (azaz energia szerinti) elkülönítésére optimalizálták.
Hasonló megfigyelési feladatot fog ellátni, mint az 1990-es években működő Compton-űrtávcső BATSE (Burst and Transient Source Experiment) berendezése.
LAT
[szerkesztés]A Large Area Telescope egyedi fotonok detektálására alkalmas, hasonló elven működik, mint a földi részecskegyorsítókba épített berendezések. A fotonok vékony fémlapba ütköznek, ahol elektron-pozitron párokat keltenek. Ezek a töltött részecskék vékony szilíciumrétegeken haladnak át és ionizálják azokat. Ezáltal apró, detektálható elektromos impulzusok jönnek létre, a kutatók pedig az egyes szilíciumrétegek információiból határozzák meg a részecskék útvonalát. Az elektronok és pozitronok ezután a kaloriméterbe érnek, amely nagy mennyiségű cézium-jodid kristályt tartalmaz. Itt történik a részecskék teljes energiájának, és ezáltal az eredeti foton energiájának a meghatározása. A LAT látószöge az égboltnak nagyjából a 20%-át fedi le. Felbontása a legnagyobb energián néhány szögperc, 100 MeV-es fotonok esetén pedig 3 fok körüli.
A LAT egy teljes nagyságrenddel magasabb energiáig képes detektálni, mint elődje, a Compton űrtávcső EGRET (Energetic Gamma Ray Experiment Telescope) berendezése. A detektort több ország együttműködésében készítették el.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ An Astro-Particle Physics Partnership Exploring the High Energy Universe - List of funders. SLAC. (Hozzáférés: 2007. augusztus 9.)
- ↑ GLAST Science Support Center. [2008. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 31.)
- ↑ The Mission. SLAC. (Hozzáférés: 2007. augusztus 9.)
- ↑ The GLAST Mission - GLAST Overview, mission length. NASA. [2007. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 9.)
- ↑ The GLAST Mission - GLAST Overview, orbital information. NASA. [2007. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 9.)
- ↑ NASA's Shuttle and Rocket Missions - hey hey whats goood in the hood Launch Schedule. NASA. (Hozzáférés: 2008. január 4.)
- ↑ Frey, Sándor: Startra kész a GLAST. Űrvilág.hu, 2008. május 31. (Hozzáférés: 2008. május 31.)
- ↑ Frey, Sándor: Repül a GLAST. Űrvilág.hu, 2008. június 11. (Hozzáférés: 2008. június 11.)
- ↑ Elek, Elza: Fermi-űrtávcső lett a GLAST-ból. Űrvilág, 2008. augusztus 28. (Hozzáférés: 2008. augusztus 30.)
- ↑ Fermi Telescope unveils a dozen new pulsars (angol nyelven). Astronomy.com, 2009. január 6. (Hozzáférés: 2009. január 7.)
- ↑ Kovács József: Elkészült a teljes égbolt gammatérképe. Hírek.csillagászat.hu, 2009. március 23. [2009. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 23.)
- ↑ Fermi's Best-Ever Look at the Gamma-Ray Sky (angol nyelven), 2009. március 11. (Hozzáférés: 2009. március 15.)
- ↑ a b Astronomers find giant, previously unseen structure in our galaxy (November 9, 2010) - E! Science News. [2015. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 20.)
- ↑ Scientific American, 2014, 07. szám
További információk
[szerkesztés]- GLAST a NASA honlapján Archiválva 2008. június 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
- GLAST küldetés a NASA Naprendszer-kutató oldalán
- A Stanford University GLAST honlapja (LAT)
- a Sonoma State University GLAST honlapja
- a Marshall Space Flight Center GLAST honlapja (GBM)
- a GLAST ismeretterjesztő és oktató honlapja Archiválva 2018. március 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
- GLAST Science Support Center Archiválva 2008. július 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
- "GLAST into space" cikk a symmetry magazinban
- "Window on the Extreme Universe" cikk a Scientific American magazinban (2007. december)
- A nagyenergiás asztrofizika új fejezete – Hírek.csillagászat.hu; Horváth István, Karcsai Balázs, 2008. április 15.
- Az év űrtávcsöve, a GLAST[halott link] – Fizikai Szemle; Horváth István, Karcsai Balázs, 2008. május
- First Light for the Fermi Space Telescope (2008-08-26) http://www.webcitation.org/query?url=https%3A%2F%2Fwww.webcitation.org%2F5nDsgpYsf%3Furl%3Dhttp%3A%2F%2Fscience.nasa.gov%2Fheadlines%2Fy2008%2F26aug_firstlight.htm%3Flist1076597&date=20100201181550