Seyfert-galaxis

Az NGC 1275, azaz a Perseus A rádióforrás a Hubble űrtávcső képén

A Circinus-galaxis

A Hubble-űrtávcső felvételei ultraibolya és látható tartományban az NGC 4151 Seyfert-galaxisról

A Seyfert-galaxis olyan galaxis, mely egészen kis méretű, de rendkívül fényes maggal rendelkezik. Energiatermelése 10⁴⁴ – 10⁴⁶ erg/s közötti. Az első ilyen objektumot Carl Keenan Seyfert fedezte fel 1943-ban a Mount Wilson Obszervatóriumban.

Míg a normális csillagrendszerek színképében legfeljebb néhány emissziós vonal található, és azok is aránylag keskenyek, addig a Seyfert-galaxisok színképe rendkívül sok emissziós vonalat tartalmaz, amiről kimutatható, hogy igen magas hőmérsékleten és erősen turbulens közegben jöttek létre. Szokatlan színképükön kívül még egész sor különös jellemzőjük van. Egyes Seyfert-galaxisok fényessége néhány hónap alatt jelentősen változik, ami arra utal, hogy sugárzásuk néhány fényhónap átmérőjű részükből ered. A kisugárzott energia főként az infravörös tartományba esik. Sok ilyen objektum százszor erősebben sugároz a színkép vörösön túli részében, mint a látható tartományban. A Seyfert-galaxisok valójában átmenetet képeznek a normál galaxisok és a kvazárok között, magjukat spirálkarok veszik körül, ezért szerkezetük a normál galaxisokéhoz hasonló. Színképük és sugárzásuk miatt viszont a kvazárokhoz hasonlítanak. A megfigyelhető világegyetem galaxisainak 1%-a ebbe a típusba tartozik.

Nagy energiatermelésüket valószínűleg a középpontjukban lévő szupermasszív fekete lyukba zuhanó anyag okozza, mely más galaxisokkal való találkozás után került a galaxismag közelébe.

Osztályozásuk

• 1-es típusú Seyfert galaxisok: Széles és keskeny emissziós vonalakat is tartalmaz színképük.
• 2-es típusú Seyfert galaxisok: Színképük csak keskeny emissziós vonalakat tartalmaz.

Újabban a két érték közötti tört számokkal is jellemzik ezeket a galaxisokat (például 1,5, 1,9).

Külső hivatkozások

• Kereszturi, Ákos: Ütköző galaxisok táplálta fekete lyukak, 2008. június 24. (Hozzáférés: 2008. június 25.)