Rádiógalaxis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A 3C75 rádiógalaxis optikai (vörös) és rádióképe (kék)
A Messier 87 rádiógalaxis magjában lévő szupermasszív fekete lyukból kiinduló relativisztikus jet rádióképe.

A rádiógalaxis olyan galaxis, amely rádiófluxusa nagyságrendekkel erősebb annál, mint ami az optikai fényessége alapján várható, figyelembe véve az úgynevezett rádióindexet, azaz az elektromágneses hullámok formájában leadott energiájának nagy részét a rádióhullámok tartományában sugározza ki. A rádiógalaxisok döntő része fényes elliptikus galaxis, −12m < Mpg < −20m közé eső abszolút magnitúdóval.

A rádiógalaxisokból gyakran olyan gáznyúlványok (relativisztikus jetek) indulnak ki két, egymással ellentétes irányba, amelyek különálló csomókra bonthatók fel. A jetekben gyors változások is vannak, egészen a rádióobjektum mélyéig benyúlva. Egyes feltételezések szerint az Univerzum történetének egy korai korszakában, a kvazár-korszakban a rádiógalaxisokból kinyúló jetek alapvető szerepet játszottak a galaxisok közötti gáz összecsomósításában, így a kisebb galaxisok létrejöttét katalizálták.[1]

Az aktív galaxismagok létezésére utaló tény, hogy ezekben szupermasszív fekete lyuk folyamatosan további anyagot nyel el. Ha megszűnik ez az „utánpótlás”, akkor a továbbiakban már csak a fekete lyuk van jelen, ezért a galaxis megszűnik aktív lenni.

A csillagászok feltételezik, hogy az aktív galaxisok különböző osztályai csak látszólagosak, elsősorban az aktív magjukra való rálátás szerint csoportosíthatóak az egyik vagy másik osztályba. Ha a látóirányunk merőleges az akkréciós korong síkjára, vagyis egybeesik az anyagkilövellések irányával, akkor blazárt figyelünk meg. Ha viszont éppen a perem felől látunk rá a galaxisra, akkor rádiógalaxisnak nevezzük.

A rádióindex[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rádiógalaxisoknál több altípust különböztetünk meg. A rádiógalaxisok intenzitásviszonyát a rádióindex segítségével jellemezhetjük:

R = mr − mpg

ahol mpg a látszólagos fotografikus magnitúdó, mr-re pedig a következők érvényesek:

mr = − 53,m45 − 2,5 log S158

S158 a rádiósugárzás intenzitása 158 Mhz-en W·m−2·Hz−1 egységben. Érdekes, hogy az Sb, Sc, Irr galaxisok többségére a rádióindex 0 < R < 5, az elliptikus galaxisokról rádiósugárzást eddig még nem sikerült észlelni. A rádiófluxus jelentős része a rendszerek halójából érkezik hozzánk. Az Androméda-köd esetében a sugárzás 90-95%-a a halóból származik. A következő táblázat néhány galaxis rádiósugárzási adatait mutatja. Mpg = látszólagos fotografikus fényesség; r = távolság Mpc-ben; F = a mért fluxussűrűség 10−26 W/(m²Hz) egységben.

Néhány ismertebb rádiógalaxis fő adatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Galaxis Csillagkép Típusa Fényesség Mpg Távolság Fluxussűrűség
Nagy Magellán-felhő (LMC)
Mensa, Dorado
Ir I
0,58
0,05
1700
Kis Magellán-felhő (SMC, NGC 292)
Tucana
Ir I
2,62
0,05
16
Androméda-köd (Messier 31, NGC 224)
Andromeda
Sb
2,77
0,69
210
Centaurus A (NGC 5128)
Centaurus
E
7,87
4,0
5800
Virgo A (NGC 4486)
Virgo
E
9,56
11
1000
Fornax A (NGC 1316)
Fornax
E
9,6
17
175
Cygnus A
Cygnus
E+E
17,9
170
8300
3C 295
-
20,9
1380
70
Hercules A
Hercules
E ?
15,5
460
180
Hydra A
Hydra
E+E
15,1
160
210
Messier 82 (NGC 3034)
Ursa Major
-
9,2
2,0
13
Messier 101 (NGC 5457)
Ursa Major
Sc
8,2
4,4
7
Messier 33 (NGC 598)
Triangulum
Sc
5,41
0,72
30

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rádiógalaxis témájú médiaállományokat.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Slíz, Judit: A rádiógalaxisok szerepe a csillagvárosok képződésében. Hírek.csillagászat.hu, 2008. május 29. (Hozzáférés: 2008. május 29.)