Erdei János (ökölvívó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Gbarta (vitalap | szerkesztései) 2021. január 11., 16:11-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (jav.)
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Ökölvívás
Európa-bajnokság
bronz
1951, Milánó
harmatsúly
Magyar bajnokság
arany
1943
harmatsúly
arany
1944
harmatsúly
arany
1949
harmatsúly
arany
1950
harmatsúly
arany
1951
harmatsúly

Erdei János (Makó, 1919. november 2.Óföldeák, 1997. január 10.) magyar ökölvívó.

Életpályája

Szülei: Erdei Imre és Kis Mária voltak.[1] Paraszt szülők gyermekeként született. Az ökölvívást 1934-ben szülővárosában kezdte. 1938-ban Szeged bajnoka címet nyert. 1939-ben felköltözött a fővárosba, ahol a neves budapesti klub, a MAC igazolta le. 1943-ban öklözött először a válogatott csapatban. Magyar bajnoki címet is először 1943-ban szerzett. Ezt követte 1944-ben a második magyar bajnoki cím, szintén harmatsúlyban és szintén a MAC színeiben. A háború után hazaköltözött Makóra, ahol a szovjet hadifogságba esett bátyját helyettesítette a mezőgazdaságban. Az ökölvívást ez idő alatt a helyi csapatban folytatta. Makó színeit képviselve nyert 1948-ban vidéki bajnokságot és magyar bajnoki bronzérmet.

1949-től ismét a fővárosban öklözött. Ekkor már a Ferencvárosi Torna Club színeiben – melyhez sportpályafutása végéig hű maradt – mindjárt Budapest bajnoka címet szerzett és lett ismét válogatott. Más nemzetek versenyzőivel harmincegy mérkőzést vívott. Közben 1949, 1950, 1951-ben újabb három alkalommal nyert harmatsúlyban országos bajnokságot, mely egyben számára már az örökös magyar bajnoki címet jelentette. Az 1951-es milánói ökölvívó Európa-bajnokságon is harmatsúlyban indult. A nyugatnémet Kurt Slojewski legyőzésével jutott az elődöntőbe, ahol a pontozóbírók a hazai Vincenzo Dall’Ossonak kedveztek. Ezért nem nyerhette meg az Eb-t, bronzérmes lett.

Erdei János neve a Makó város olimpikonjai falán

Az 1952-es nyári olimpiai játékokon, Helsinkiben súlyos csalódás érte. A keleti blokk országainak megegyezésével politikai döntés született. Eszerint Magyarországnak Papp László személyében már várható volt az olimpiai bajnok ökölvívója, így neki esélyt sem adtak, hogy dobogós lehessen. Pehelysúlyban a bolgár Georges Malézanoff ellen 2:1 arányú, és a saar-vidéki Kurt Schirra ellen 3:0 arányú pontozással győzött. Ezzel bejutott a negyeddöntőbe, ahol a későbbi csehszlovák aranyérmestől, Ján Zacharától (akit 1949-ben nagy pontfölénnyel legyőzött) 2:1 arányú pontozással kikapott. Ötödik lett. A következő ötkarikás játékokra még vállalta a felkészülést. 1953-ban azonban a Budapest bajnoka címért folyó verseny negyeddöntőjében bal szemét szemidegsérülés érte. Ezzel sportkarrierje kettétört, a válogatottba többször már nem került be. Az ökölvívást hazai versenyzők ellen folytatta, a kesztyűt végleg 1956 közepén tette le.

Az ökölvívás mellett, 1951-ben Makón elvállalta a makói járás TSB elnöki tisztségét majd a Kinizsi SE sportszervezője, szaktanácsadója volt. E néhány évtől eltekintve szakmájában köszörűsként dolgozott - később, mint kisiparos - nyugdíjazásáig. Kérésének megfelelően, olimpiai formaruhájában és a Himnusz elhangzása közben helyezték örök nyugalomra szülővárosában, a református ótemetőben.

Nemzetközi mérkőzései

  • 1943 Budapest, Budapest - Bécs, Kochmanowitsch II ellen pontozással győzött,
  • 1943 Zürich, Svájc - Magyarország, Walter Siegfried ellen pontozással kikapott,
  • 1943 Bázel, Svájc - Magyarország, K. Schmutz ellen mérkőzés nélkül győzött,
  • 1943 Genf, Svájc - Magyarország, Ruppen ellen döntetlen,
  • 1943 Csepel, Pestvidék - Madrid, Joaquin Portillo ellen a 2. menetben erőfölénnyel győzött,
  • 1943 Madrid, Spanyolország - Magyarország, J. Diaz ellen pontozással győzött,
  • 1943 Bilbao, Spanyolország B - Magyarország, Francisco Latorre ellen a 2. menetben diszkvalifikálták,
  • 1943 Genf, Svájc - Magyarország, Walter Siegfried ellen a 2. menetben diszkvalifikálták,
  • 1943 Zürich, Svájc - Magyarország, W. Bucher ellen pontozással győzött,
  • 1944 Berlin, Németország - Magyarország, Karl Dietrich ellen pontozással győzött,
  • 1944 München, Németország - Magyarország, Krajewski ellen az 1. menetben kiütéssel győzött,
  • 1949 Budapest, Magyarország - Csehszlovákia, Ján Zachara ellen pontozással győzött,
  • 1950 Varsó, nemzetközi verseny, a román Constantin Toma ellen a 3. menetben kiütéssel győzött,
  • 1950 Varsó, nemzetközi verseny, a finn Veijo Pirinen ellen pontozással kikapott,
  • 1950 Varsó, nemzetközi verseny, a lengyel Zdzisław Soczewiński ellen pontozással kikapott,
  • 1950 Budapest, Magyarország - Lengyelország, Maksymilian Grzywocz ellen pontozással győzött,
  • 1951 Budapest, Magyarország - NDK, Martin ellen pontozással győzött,
  • 1952 Budapest, Magyarország - Csehszlovákia, Kazimir Mužlay ellen pontozással győzött,
  • 1952 Poznań, Lengyelország - Magyarország, Tadeusz Rozpierski ellen pontozással győzött,
  • 1952 Stockholm, Svédország - Magyarország, Hans Ahlbin ellen pontozással győzött,
  • 1952 Moszkva, Magyarország - Bulgária, Hristov ellen a 2. menetben kiütéssel győzött,
  • 1952 Moszkva, Szovjetunió - Magyarország, Rashid Usmanov ellen pontozással kikapott,
  • 1952 Moszkva, Magyarország - NDK, Gerhard Schmidt ellen pontozással győzött,
  • 1952 Moszkva, Csehszlovákia - Magyarország, Jan Stehlik ellen pontozással győzött,
  • 1952 Moszkva, Magyarország - Lengyelország, Janusz Kasperczak ellen pontozással kikapott,
  • 1952 Moszkva, Magyarország - Románia, Eustatiu Margarit ellen pontozással kikapott.

Emlékezete

Jegyzetek

Források