Egyiptomi muszlim uralkodók listája
Az addig Bizánci Birodalomhoz tartozó Egyiptom 641-re, az Amr ibn al-Ász vezette arab hódítás során került muszlim fennhatóság alá. Az első időkben a „helyesen vezetett”, majd omajjád kalifák helytartói irányították al-Fusztát központtal a tartományt. Az Omajjádokat 750-ben megbuktatták az Abbászidák, akik egy idő urán már nem tudták elég sikeresen egyben tartani a kalifátust, így arról többek között Egyiptom is elveszett számukra a 9. század közepén (Túlúnidák), majd véglegesen a 10. században (Ihsídidák) – igaz, ekkor névleges fennhatóságukat még meg tudták őrizni.
969-ben Egyiptom az imám és kalifa címmel uralkodó iszmáilita síita Fátimidák kezére került. Ők alapították meg Egyiptom új központját, az azóta fővárosként szolgáló Kairót (al-Káhira). 1171-ben a szunnita Szaláh ad-Dín, azaz Szaladin letette az utolsó, megrendült hatalmú fátimida kalifát, és szultánként elfoglalta a trónt. Az általa alapított ajjúbida dinasztia az 1250-es években megbukott, és egy nem dinasztikus alapon szerveződő szultánság jött létre a mamlúkok vezetésével, akik a szír térséget is tartósan ellenőrzésük alatt tartották.
A Mamlúk Birodalom központjául szolgáló Egyiptom az 1517-es oszmán hódításig független, majd a birodalmon belül autonóm – a 19. századra kvázi-független, részben britek ellenőrizte – státuszt élvezett, Muhammad Alitól származó pasái 1805–1914 között khedive címmel uralkodtak. Az első világháborúban Egyiptom ténylegesen is függetlenedett Isztambultól, és 1914–1922 között ismét szultáni, majd pedig 1922-től a monarchia 1953. június 18-án történő megbuktatásáig királyi című uralkodók irányították.
Története során mindvégig a Masrik (a hagyományos muszlim Kelet) legjelentősebb hatalmi és gazdasági erejű területei közé tartozott.
Független emírdinasztiák
Az alábbi dinasztiák névlegesen az Abbászida Kalifátus függésében uralták Egyiptomot, a gyakorlatban azonban független államokat építettek ki.
A dinasztia függetlenedésére a szamarrai anarchia néven ismert, a kalifátus időleges széteséséhez vezető káosz adott módot.
Ahmad | 835 szeptembere | 884. május 10. | 48 év | emír: 868 – 884 | 16 év | |
Humáravajh | 864 | 896. január 18. | 32 év | emír: 884 – 896 | 12 év | Ibn Túlún fia. |
Dzsajs | 881? | 896 novembere | 15? év | emír: 896 – 896 | 1 év | Humáravajh fia. |
Hárún | 882 | 905. január 1. | 23 év | emír: 896 – 905 | 9 év | Humáravajh fia. |
Sajbán | ? | 905 után | ? | emír: 905 | 1 év | Humáravajh fivére. |
Az ideiglenesen megerősödő Abbászidák helyreállították közvetlen uralmukat Egyiptomban.
Az Abbászidák hatalmának teljes összeomlásával párhuzamosan szerzett hatalmat a dinasztiaalapító.
Muhammad | 882. február 5. | 946. július 24. | 64 év | emír: 935 – 946 | 11 év | |
Unúdzsúr | ? | 961 januárja | ? | emír: 946 – 961 | 15 év | Ibn Tugdzs fia. |
Ali | ? | 966 januárja | ? | emír: 961 – 966 | 5 év | Ibn Tugdzs fia. |
Káfúr | 905 körül | 968 áprilisa | kb. 63 év | emír: 966 – 968 | 2 év | Núbiai fekete rabszolga, eunuch. |
Ahmad | 957 | 969 után | 12< év | emír: 968 – 969 | 1 év | Ali kiskorú fia. |
A fátimida hódítással Egyiptom kikerült a névleg Abbászida Birodalomhoz tartozó szunnita államok köréből.
Az iszmáilita síita Fátimidák magukat tekintették az iszlám világ legitim urainak, imámoknak, az Abbászidákat pedig illegitim bitorlóknak tartották. 909-től uralkodtak Észak-Afrika nagy része felett, Egyiptomot csak negyedik próbálkozásukra tudták elfoglalni 969-ben.
al-Muizz | 931. szeptember 26. | 975. december 19. | 44 év | kalifa: 969 – 975 | 6 év | |
al-Azíz | 955. május 10. | 996. október 14. | 41 év | kalifa: 975 – 996 | 21 év | |
al-Hákim | 985. augusztus 13. | 1021. február 13. (?) | 35 év (?) | kalifa: 996 – 1021 | 25 év | |
az-Záhir | 1005. június 20. | 1036. június 13. | 30 év | kalifa: 1021 – 1036 | 15 év | |
al-Musztanszir | 1029. július 2. | 1094. január 10. | 64 év | kalifa: 1036 – 1094 | 58 év | |
al-Musztaali | 1076. augusztus 24. | 1101. december 10. | 25 év | kalifa: 1094 – 1101 | 7 év | |
al-Ámir | 1096. december 31. | 1130. október 8. | 33 év | kalifa: 1101 – 1130 | 29 év | |
al-Háfiz | 1074 szeptembere | 1149. október 10. | 75 év | kalifa: 1130 – 1149 | 19 év | |
az-Záfir | 1133. február 23. | 1154. április 15. | 21 év | kalifa: 1149 – 1154 | 5 év | |
al-Fáiz | 1149. május 31. | 1160. július 23. | 11 év | kalifa: 1154 – 1160 | 6 év | |
al-Ádid | 1151. május 16. | 1171. szeptember 13. | 20 év | kalifa: 1160 – 1171 | 11 év |
A dinasztikus problémák miatt megrendült legitimitású, a rivalizáló vezírek mellett tényleges hatalmat jó ideje nem gyakorló, keresztes támadásoknak kitett Fátimidák az 1160-as években az észak-szíriai és felső-mezopotámiai területeket uraló, szunnita Zangidák befolyása alá kerültek. Az utolsó két vezír ez utóbbiak hadvezére volt: a második, Szaladin 1171-re végleg felszámolta a fátimida uralmat.
Szaladin 1174-ig a zangida Núr ad-Dín Mahmúd megbízottjaként tevékenykedett, annak halálakor viszont önállósodott és rövid úton részben meghódította, részben befolyása alá vonta a zangida területeket, önálló szultánságot kialakítva Egyiptomban, a szíriai és felső-mezopotámiai térségben pedig alárendelt fejedelemségeket hozott létre rokonai számára. A szunnita dinasztia legitimitását az abbászida kalifától kapott kinevezés biztosította.
Szaladin | 1137 | 1193. március 3. | 56 év | szultán: 1171 – 1193 | 22 év | |
Al-Aziz | 1171 | 1198. november 29. | 27 év | szultán: 1193 – 1198 | 5 év | |
Al-Manszúr | 1188 | 1216 után | 28< év | szultán: 1198 – 1200 | 2 év | |
I. al-Ádil | 1145 januárja | 1218. augusztus 31. | 73 év | szultán: 1200 – 1218 | 18 év | |
Al-Kámil | 1177 | 1238. március 6. | 61 év | szultán: 1218 – 1238 | 20 év | |
II. al-Ádil | 1221 | 1248. február 9. | 27 év | szultán: 1238 – 1240 | 2 év | |
Asz-Szálih Ajjúb | 1205. november 5. | 1249. november 22. | 44 év | szultán: 1240 – 1249 | 9 év | |
Al-Muazzam Túránsáh | ? | 1250. május 2. | ? | szultán: 1249 – 1250 | 1 év | |
Sadzsar ad-Durr | ? | 1257. április 28. | ? | szultán: 1250 | 1 év | |
Al-Asraf Múszá | 1229 | 1263 | 34 év | szultán: 1250 – 1254 | 4 év |
Az Ajjúbidák bukásához dinasztikus küzdelmek, a saját mamlúkseregük túlzott megerősödése, illetve a keresztesek és a mongolok támadása vezetett. A hatalom a rabszolgából katonákká képzett mamlúkok kezébe került.
Név | Uralkodása | Megjegyzések |
---|---|---|
al-Muizz Ajbak | 1250; 1254–1257 | Ajjúb mamlúkjából lett atabég, majd szultán. |
I. Al-Manszúr Ali | 1257–1259 | Ajbak kiskorú fia, helyette Kutuz gyakorolta a hatalmat. |
al-Muzaffar Kutuz | 1259–1260 | Ajbak mamlúkjából lett al-Manszúr Ali mellett atabég, majd lemondatása után szultán. |
az-Záhir Bajbarsz | 1260–1277 | Ajjúb mamlúkja volt, Kutuz meggyilkolásával jutott trónra. |
asz-Szaíd Muhammad | 1277–1279 | Bajbarsz fia, Ajjúb bahri mamlúkjai megbuktatták. |
al-Ádil Szalámis | 1279 | Bajbarsz fia, asz-Szaíd Muhammad féltestvére volt. Kaláún bábszultánja volt, aki végül lemondatta. |
al-Manszúr Kaláún | 1279–1290 | Ajjúb bahrí mamlúkja volt, kulcsszerepe volt asz-Szaíd Muhammad megbuktatásában. Folytatta a Szentföld visszahódítását. |
al-Asraf Halíl | 1290–1293 | Kaláún fia, ő fejezte be a Szentföld visszahódítását. |
I. An-Nászir Muhammad | 1293–1294 | Kaláún fia, először a trónon. |
al-Ádil Kitbuga | 1294–1296 | |
al-Manszúr Ládzsín | 1296–1299 | |
I. An-Nászir Muhammad | 1299–1309 | másodszor a trónon |
al-Muzaffar Bajbarsz | 1309 | |
I. An-Nászir Muhammad | 1310–1341 | harmadszor a trónon |
al-Manszúr Abu Bakr | 1341 | An-Nászir fia. |
al-Asraf Kúdzsuk | 1341–1342 | An-Nászir fia, az előbbi féltestvére. |
an-Nászir Ahmad | 1342 | An-Nászir fia, az előbbi féltestvére. |
asz-Szálih Iszmáíl | 1342–1345 | An-Nászir fia, az előbbi féltestvére. |
al-Kámil Saabán | 1345–1346 | An-Nászir fia, az előbbi édestestvére. |
al-Muzaffar Háddzsi | 1346–1347 | An-Nászir fia, az előbbi féltestvére. |
an-Nászir Haszan | 1347–1351 | első uralkodása |
asz-Szálih Szálih | 1351–1354 | |
an-Nászir Haszan | 1354–1361 | másodszor a trónon |
al-Manszúr Muhammad | 1361–1363 | |
al-Asraf Saabán | 1363–1377 | |
II. Al-Manszúr Ali | 1377–1382 | |
asz-Szálih Háddzsi | 1382 | először a trónon |
az-Záhir Barkúk | 1382–1389 | bitorló, az első cserkesz (burdzsi) mamlúk származású szultán |
al-Manszúr Háddzsi | 1389–1390 | asz-Szálih Háddzsí restaurációja alkalmával új titulust vett fel. |
Név | Uralkodása | Megjegyzések |
---|---|---|
az-Záhir Barkúk | 1390–1399 | másodszor a trónon; ismét megbuktatta a restaurált hatalmú Háddzsit |
an-Nászir Faradzs | 1399–1405 | Barkúk fia, összeesküvéstől tartva elmenekült a palotából, mire lemondatták |
al-Manszúr Abd al-Azíz | 1405 | Barkúk fia, Faradzs öccse. Bátyja távollétében kiáltották ki szultánnak, ám az visszatérve lemondatta |
an-Nászir Faradzs | 1405–1412 | másodszor a trónon; a lázadó szíriai helytartók elleni harcban fogságba esett és kivégezték |
al-Musztaín | 1412 | kalifa, Faradzs meggyilkolása után a lázadók tették szultánná; Még abban az évben lemondatták |
al-Muajjad Sajh | 1412–1421 | Barkúk mamlúkja, szíriai helytartó és lázadó |
al-Muzaffar Ahmad | 1421 | Sajh fia, kétéves csecsemőként került trónra |
az-Záhir Tatar | 1421 | Barkúk mamlúkja, a csecsemő Ahmadot letéve került trónra, ám rövidesen elhunyt |
asz-Szálih Muhammad | 1421–1422 | Tatar fia, tízesztendősen került trónra |
al-Asraf Barszbáj | 1422–1438 | Barkúk mamlúkja, atabég Muhammad mellett, akit megbuktatva lett szultán |
al-Azíz Juszuf | 1438 | Barszbáj fia, tizennégy évesen került trónra |
az-Záhir Csakmak | 1438–1453 | Barkúk mamlúkja, Júszufot letéve került trónra |
al-Manszúr Uszmán | 1453 | Dzsakmak fia, két hónap után megbuktatták |
al-Asraf Inál | 1453–1461 | Barkúk mamlúkja, Uszmánt letéve került trónra |
al-Muajjad Ahmad | 1461 | Ínál fia, hónapokon belül letették |
az-Záhir Huskadam | 1461–1467 | al-Muajjad Sajh mamlúkja, Ahmad atabégje és megbuktatója |
az-Záhir Jalbáj | 1467 | al-Muajjad Sajh mamlúkja, az előkelőségek jelölték ki Huskadam örökösének |
az-Záhir Timurbuga | 1467–1468 | Dzsakmak mamlúkja, a hatalmi harc során tették trónra, majd két hónap múltán lemondatták |
al-Asraf Káitbej | 1468–1496 | Dzsakmak mamlúkja, a hatalmi harc során tették trónra |
II. An-Nászir Muhammad | 1496–1498 | Kájitbáj fia, tizennégy évesen került trónra; de önállósodási tervei miatt meggyilkolták |
az-Záhiir Kánszauh | 1498–1500 | Kájitbáj mamlúkja, a befolyásos Túmán Báj tette trónra és buktatta meg |
al-Asraf Dzsanbulát | 1500–1501 | Kájitbáj mamlúkja, atabég; Túmán Báj tette trónra és buktatta meg |
al-Ádil Túmán Báj | 1501 | Kájitbáj mamlúkja, davádár, két elődjének trónra segítője és megbuktatója |
al-Asraf Kánszauh | 1501–1516 | Kájitbáj mamlúkja, az előkelőségek tették trónra |
al-Asraf Túmán Báj | 1516–1517 | Kánszauh unokaöccse, davádár. Elődje halála után választották szultánná, az oszmán hódítás során elvesztette hatalmát és életét. |
Oszmán időszak
A oszmán törökök 1517-ben meghódították a Mamlúk Birodalmat. Innentől kezdve a Nílus völgye a török szultán befolyása alá tartozott, helytartóit Isztambulból nevezték ki. A birodalom válságával párhuzamosan a tényleges oszmán befolyás a 17. század végére elenyészett a térségben. Ha továbbra is voltak kinevezett helytartók, a tartomány vezetése a gyakorlatban a mamlúk eredetű, rivalizáló előkelőségek kezébe került.
1798–1801 között Napoléon Bonaparte tábornok csapatai szállták meg Egyiptomot, megrendítve a mamlúk elit hatalmát. Az Oszmán Birodalom megpróbálta helyreállítani uralmát Egyiptomban, de a tartomány megtartásához nem volt elég ereje, így 1805-től a hatalom az új, albán származású helytartócsalád kezébe került. Muhammad Ali Pasa végleg kiirtotta a korábbi mamlúk vezetést, és az oszmánokkal eleinte együttműködve, majd ellenük harcolva örökletessé tette a kormányzóságát. Egyiptom 1882-ben brit megszállás alá került, de a Muhammad Ali-dinasztia megőrizte a trónját, és Egyiptom jogi értelemben 1914 decemberéig az Oszmán Birodalom tartományát képezte, amikor az Egyesült Királyság egyoldalúan kinyilvánította Egyiptom elszakadását a szultánságtól, és mint „önálló államot”, saját protektorátusává tette.
A Muhammad Ali-dinasztia oszmán alkirályai (1805–1914)
Portré | Név | Uralkodása | Megjegyzés |
---|---|---|---|
Muhammad Ali * 1769. március 4. † 1849. augusztus 2. |
1805–1848 | ||
Ibráhím * 1889 † 1848. november 10. |
|||
I. Abbász Hilmi * 1813. július 1. † 1854. július 13. |
1849–1854 | ||
Szaíd * 1822. március 17. † 1863. január 13. |
1854–1863 | ||
Iszmáíl * 1830. december 31. † 1895. március 2. |
1863–1879 | ||
Muhammad Taufík * 1852. november 15. † 1892. január 7. |
1879–1892 | ||
II. Abbász Hilmi * 1874. július 14. † 1944. december 19. |
1892–1914 |
Az önálló Egyiptom
Portré | Név | Uralkodása | Megjegyzés |
---|---|---|---|
Huszajn Kámil * 1853. november 21. † 1917. október 9. |
1914–1917 | ||
I. Fuád * 1868. március 26. † 1936. április 28. |
1917–1922 | Egyiptom függetlenné nyilvánításával párhuzamosan királyi címet vett fel. |
Portré | Név | Uralkodása | Megjegyzés |
---|---|---|---|
I. Fuád (2x) |
1922–1936 | ||
Fárúk * 1920. február 11. † 1965. március 18. |
1936–1952 | ||
II. Fuád * 1952. január 16. |
1952–1953 | ||
Tabló
Lásd még
Források
- The Cambridge History of Egypt I–II. Főszerk. Carl F. Petry. Cambridge: Cambridge University Press. 1998. ISBN 0521471370
- William Montgomery Watt: Az iszlám rövid története. Budapest: Akkord. 2000. ISBN 9637803173
- Claude Cahen: Az iszlám. Budapest: Gondolat. 1989. ISBN 9632822463
- Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott?: Uralkodói táblák a világtörténelemhez : császárok, királyok, államfők, miniszterelnökök és pártvezérek. Átdolgozott, felújított kiadás. Budapest: Magyar Könyvklub. 2003. ISBN 963 547 849 6
- John E. Morby: A világ királyai és királynői: Az idők kezdetétől napjainkig [ford.: Hideg János] (eredeti kiadás: J. E. Morby: Dynasties of the World. A Chronological and Genealogical Handbook, Oxford University Press, 1989.). Debrecen: Mæcenas. 1991. ISBN 963 7425 48 9