Egyiptomi muszlim uralkodók listája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az addig Bizánci Birodalomhoz tartozó Egyiptom 641-re, az Amr ibn al-Ász vezette arab hódítás során került muszlim fennhatóság alá. Az első időkben a „helyesen vezetett”, majd omajjád kalifák helytartói irányították al-Fusztát központtal a tartományt. Az Omajjádokat 750-ben megbuktatták az Abbászidák, akik egy idő urán már nem tudták elég sikeresen egyben tartani a kalifátust, így arról többek között Egyiptom is elveszett számukra a 9. század közepén (Túlúnidák), majd véglegesen a 10. században (Ihsídidák) – igaz, ekkor névleges fennhatóságukat még meg tudták őrizni.

969-ben Egyiptom az imám és kalifa címmel uralkodó iszmáilita síita Fátimidák kezére került. Ők alapították meg Egyiptom új központját, az azóta fővárosként szolgáló Kairót (al-Káhira). 1171-ben a szunnita Szaláh ad-Dín, azaz Szaladin letette az utolsó, megrendült hatalmú fátimida kalifát, és szultánként elfoglalta a trónt. Az általa alapított ajjúbida dinasztia az 1250-es években megbukott, és egy nem dinasztikus alapon szerveződő szultánság jött létre a mamlúkok vezetésével, akik a szír térséget is tartósan ellenőrzésük alatt tartották.

A Mamlúk Birodalom központjául szolgáló Egyiptom az 1517-es oszmán hódításig független, majd a birodalmon belül autonóm – a 19. századra kvázi-független, részben britek ellenőrizte – státuszt élvezett, Muhammad Alitól származó pasái 18051914 között khedive címmel uralkodtak. Az első világháborúban Egyiptom ténylegesen is függetlenedett Isztambultól, és 19141922 között ismét szultáni, majd pedig 1922-től a monarchia 1953. június 18-án történő megbuktatásáig királyi című uralkodók irányították.

Története során mindvégig a Masrik (a hagyományos muszlim Kelet) legjelentősebb hatalmi és gazdasági erejű területei közé tartozott.

Független emírdinasztiák[szerkesztés]

Az alábbi dinasztiák névlegesen az Abbászida Kalifátus függésében uralták Egyiptomot, a gyakorlatban azonban független államokat építettek ki.

Túlúnida Emirátus (868905)[szerkesztés]

A dinasztia függetlenedésére a szamarrai anarchia néven ismert, a kalifátus időleges széteséséhez vezető káosz adott módot.

Név Uralkodása Megjegyzések
Ahmad (*835 szeptembere) ur.: 868, †884. május 10. Török tiszt, ő szakította el Egyiptomot a központtól. Nagyhatalmat hozott létre a tartományból, melyhez Palesztinát és Szíriát is meghódította.
Humáravajh (*864) ur.: 884, †896. január 18. Ibn Túlún fia. Leginkább építkezéseiről ismert.
Dzsajs (*881?) ur.: 896, †896 novembere Humáravajh fia, 14 évesen uralkodott. A vallástudósok nyilvánították uralkodásra alkalmatlannak.
Hárún (*882) ur.: 896, †905. január 1. Humáravajh fia. Uralma alatt szétesett a Túlúnidák hatalma. A fellázadt hadsereg ölte meg.
Sajbán ur.: 905-ben, †905 után Humáravajh fivére, alig három hétig uralkodott. A betörő Abbászidák előtt letette a fegyvert.

Az ideiglenesen megerősödő Abbászidák helyreállították közvetlen uralmukat Egyiptomban.

Ihsídida Emirátus (935969)[szerkesztés]

Az Abbászidák hatalmának teljes összeomlásával párhuzamosan szerzett hatalmat a dinasztiaalapító.

Név Uralkodása Megjegyzések
Muhammad (*882. február 5.) ur.: 935, †946. július 24. Ferganai török tiszt, 935-től egyiptomi helytartó. Ar-Rádi ruházta fel a perzsa al-Ihsíd (herceg) címmel 939-ben. Ő is megszerezte Szíria és Palesztina feletti ellenőrzést.
Unúdzsúr ur.: 946, †961 januárja Ibn Tugdzs fia, valójában Káfúr, a nevelője bábja.
Ali ur.: 961, †966 januárja Ibn Tugdzs fia, szintén Káfúr bábja.
Káfúr (*905 k.) ur.: 966, †968 áprilisa Núbiai fekete rabszolga, eunuch. Al-Ihsíd szabadította fel és tette fiai nevelőjévé. Kiváló politikus és művészetpártoló volt.
Ahmad (*957) ur.: 968969, †? Ali kiskorú fia. Az ifríkijai Fátimidák döntötték meg hatalmát.

A fátimida hódítással Egyiptom kikerült a névleg Abbászida Birodalomhoz tartozó szunnita államok köréből.

Fátimida Kalifátus (9691171)[szerkesztés]

Az iszmáilita síita Fátimidák magukat tekintették az iszlám világ legitim urainak, imámoknak, az Abbászidákat pedig illegitim bitorlóknak tartották. 909-től uralkodtak Észak-Afrika nagy része felett, Egyiptomot csak negyedik próbálkozásukra tudták elfoglalni 969-ben.

Név Uralkodása Megjegyzések
al-Muizz (*931. szeptember 26.) ur.: 969, †975. december 19. 953-ban lépett trónra Ifríkijában. Seregei 969-ben foglalták el Egyiptomot, de ő maga csak 973-ban települt át ide.
al-Azíz (*955. május 10.) ur.: 975, †996. október 14.
al-Hákim (*985) ur.: 996, †1021. február 13. (?)
az-Záhir (*1005. június 20.) ur.: 1021, †1036. június 13.
al-Musztanszir (*1029. július 2.) ur.: 1036, †1094. január 10.
al-Musztaali (*1074. szeptember 16.) ur.: 1094, †1101. december 12.
al-Ámir (*1096. december 31.) ur.: 1101, †1130. október 8.
al-Háfiz (*1076) ur.: 1130, †1149. október 8./9.
az-Záfir (*1133 februárja) ur.: 1149, †1154 márciusa
al-Fáiz (*1149) ur.: 1154, †1160. július 23.
al-Ádid (*1151. május 16.) ur.: 1160, †1171. szeptember 13.

A dinasztikus problémák miatt megrendült legitimitású, a rivalizáló vezírek mellett tényleges hatalmat jó ideje nem gyakorló, keresztes támadásoknak kitett Fátimidák az 1160-as években az észak-szíriai és felső-mezopotámiai területeket uraló, szunnita Zangidák befolyása alá kerültek. Az utolsó két vezír ez utóbbiak hadvezére volt: a második, Szaladin 1171-re végleg felszámolta a fátimida uralmat.

Ajjúbida Szultanátus (11711254)[szerkesztés]

Szaladin 1174-ig a zangida Núr ad-Dín Mahmúd megbízottjaként tevékenykedett, annak halálakor viszont önállósodott és rövid úton részben meghódította, részben befolyása alá vonta a zangida területeket, önálló szultánságot kialakítva Egyiptomban, a szíriai és felső-mezopotámiai térségben pedig alárendelt fejedelemségeket hozott létre rokonai számára. A szunnita dinasztia legitimitását az abbászida kalifától kapott kinevezés biztosította.

Név Uralkodása Megjegyzések
Szaladin (*1137) ur.: 1171, †1193. március 3. Kurd vezír, akit az utolsó fátimida kalifa nevezett ki, majd bejelentette a Fátimidák trónfosztását és magát nyilvánította Egyiptom szultánjává. Egyesítette a muszlim világot és fölszámolta a keresztesek Jeruzsálemi Királyságát
al-Aziz (*1171) ur.: 1193, †1198. november 29.
al-Manszúr (*1188) ur.: 11981200, †1216 után
I. al-Ádil (*1145 augusztusa) ur.: 1200, †1218. augusztus 31.
al-Kámil (*1177) ur.: 1218, †1238. március 6.
II. al-Ádil (*1221) ur.: 12381240, †1248. február 9.
asz-Szálih Ajjúb (*1205. november 5.) ur.: 1240, †1249. november 22.
Al-Muazzam Túránsáh ur.: 1249, †1250. május 2.
Sadzsar ad-Durr ur.: 1250-ben, †1257. április 28. Rabszolgából lett asz-Szálih Ajjúb felesége majd szultánnő. Később Al-Muizz Ajbakhoz ment feleségül.
Al-Asraf Múszá (*1229) ur.: 12501254, †1263

Az Ajjúbidák bukásához dinasztikus küzdelmek, a saját mamlúkseregük túlzott megerősödése, illetve a keresztesek és a mongolok támadása vezetett. A hatalom a rabszolgából katonákká képzett mamlúkok kezébe került.

Mamlúk Szultanátus (12501517)[szerkesztés]

Türk (bahri) mamlúkok (12501382; 13891390)[szerkesztés]

Név Uralkodása Megjegyzések
al-Muizz Ajbak 1250; 12541257 Ajjúb mamlúkjából lett atabég, majd szultán.
I. Al-Manszúr Ali 12571259 Ajbak kiskorú fia, helyette Kutuz gyakorolta a hatalmat.
al-Muzaffar Kutuz 12591260 Ajbak mamlúkjából lett al-Manszúr Ali mellett atabég, majd lemondatása után szultán.
az-Záhir Bajbarsz 12601277 Ajjúb mamlúkja volt, Kutuz meggyilkolásával jutott trónra.
asz-Szaíd Muhammad 12771279 Bajbarsz fia, Ajjúb bahri mamlúkjai megbuktatták.
al-Ádil Szalámis 1279 Bajbarsz fia, asz-Szaíd Muhammad féltestvére volt. Kaláún bábszultánja volt, aki végül lemondatta.
al-Manszúr Kaláún 12791290 Ajjúb bahrí mamlúkja volt, kulcsszerepe volt asz-Szaíd Muhammad megbuktatásában. Folytatta a Szentföld visszahódítását.
al-Asraf Halíl 12901293 Kaláún fia, ő fejezte be a Szentföld visszahódítását.
I. An-Nászir Muhammad 12931294 Kaláún fia, először a trónon.
al-Ádil Kitbuga 12941296
al-Manszúr Ládzsín 12961299
I. An-Nászir Muhammad 12991309 másodszor a trónon
al-Muzaffar Bajbarsz 1309
I. An-Nászir Muhammad 13101341 harmadszor a trónon
al-Manszúr Abu Bakr 1341 An-Nászir fia.
al-Asraf Kúdzsuk 13411342 An-Nászir fia, az előbbi féltestvére.
an-Nászir Ahmad 1342 An-Nászir fia, az előbbi féltestvére.
asz-Szálih Iszmáíl 13421345 An-Nászir fia, az előbbi féltestvére.
al-Kámil Saabán 13451346 An-Nászir fia, az előbbi édestestvére.
al-Muzaffar Háddzsi 13461347 An-Nászir fia, az előbbi féltestvére.
an-Nászir Haszan 13471351 első uralkodása
asz-Szálih Szálih 13511354
an-Nászir Haszan 13541361 másodszor a trónon
al-Manszúr Muhammad 13611363
al-Asraf Saabán 13631377
II. Al-Manszúr Ali 13771382
asz-Szálih Háddzsi 1382 először a trónon
az-Záhir Barkúk 13821389 bitorló, az első cserkesz (burdzsi) mamlúk származású szultán
al-Manszúr Háddzsi 13891390 asz-Szálih Háddzsí restaurációja alkalmával új titulust vett fel.

Cserkesz (burdzsi) mamlúkok (13821389; 13901517)[szerkesztés]

Név Uralkodása Megjegyzések
az-Záhir Barkúk 13901399 másodszor a trónon; ismét megbuktatta a restaurált hatalmú Háddzsit
an-Nászir Faradzs 13991405 Barkúk fia, összeesküvéstől tartva elmenekült a palotából, mire lemondatták
al-Manszúr Abd al-Azíz 1405 Barkúk fia, Faradzs öccse. Bátyja távollétében kiáltották ki szultánnak, ám az visszatérve lemondatta
an-Nászir Faradzs 14051412 másodszor a trónon; a lázadó szíriai helytartók elleni harcban fogságba esett és kivégezték
al-Musztaín 1412 kalifa, Faradzs meggyilkolása után a lázadók tették szultánná; Még abban az évben lemondatták
al-Muajjad Sajh 14121421 Barkúk mamlúkja, szíriai helytartó és lázadó
al-Muzaffar Ahmad 1421 Sajh fia, kétéves csecsemőként került trónra
az-Záhir Tatar 1421 Barkúk mamlúkja, a csecsemő Ahmadot letéve került trónra, ám rövidesen elhunyt
asz-Szálih Muhammad 14211422 Tatar fia, tízesztendősen került trónra
al-Asraf Barszbáj 14221438 Barkúk mamlúkja, atabég Muhammad mellett, akit megbuktatva lett szultán
al-Azíz Juszuf 1438 Barszbáj fia, tizennégy évesen került trónra
az-Záhir Csakmak 14381453 Barkúk mamlúkja, Júszufot letéve került trónra
al-Manszúr Uszmán 1453 Dzsakmak fia, két hónap után megbuktatták
al-Asraf Inál 14531461 Barkúk mamlúkja, Uszmánt letéve került trónra
al-Muajjad Ahmad 1461 Ínál fia, hónapokon belül letették
az-Záhir Huskadam 14611467 al-Muajjad Sajh mamlúkja, Ahmad atabégje és megbuktatója
az-Záhir Jalbáj 1467 al-Muajjad Sajh mamlúkja, az előkelőségek jelölték ki Huskadam örökösének
az-Záhir Timurbuga 14671468 Dzsakmak mamlúkja, a hatalmi harc során tették trónra, majd két hónap múltán lemondatták
al-Asraf Káitbej 14681496 Dzsakmak mamlúkja, a hatalmi harc során tették trónra
II. An-Nászir Muhammad 14961498 Kájitbáj fia, tizennégy évesen került trónra; de önállósodási tervei miatt meggyilkolták
az-Záhiir Kánszauh 14981500 Kájitbáj mamlúkja, a befolyásos Túmán Báj tette trónra és buktatta meg
al-Asraf Dzsanbulát 15001501 Kájitbáj mamlúkja, atabég; Túmán Báj tette trónra és buktatta meg
al-Ádil Túmán Báj 1501 Kájitbáj mamlúkja, davádár, két elődjének trónra segítője és megbuktatója
al-Asraf Kánszauh 15011516 Kájitbáj mamlúkja, az előkelőségek tették trónra
al-Asraf Túmán Báj 15161517 Kánszauh unokaöccse, davádár. Elődje halála után választották szultánná, az oszmán hódítás során elvesztette hatalmát és életét.

Oszmán időszak[szerkesztés]

A oszmán törökök 1517-ben meghódították a Mamlúk Birodalmat. Innentől kezdve a Nílus völgye a török szultán befolyása alá tartozott, helytartóit Isztambulból nevezték ki. A birodalom válságával párhuzamosan a tényleges oszmán befolyás a 17. század végére elenyészett a térségben. Ha továbbra is voltak kinevezett helytartók, a tartomány vezetése a gyakorlatban a mamlúk eredetű, rivalizáló előkelőségek kezébe került.

1798–1801 között Napoléon Bonaparte tábornok csapatai szállták meg Egyiptomot, megrendítve a mamlúk elit hatalmát. Az Oszmán Birodalom megpróbálta helyreállítani uralmát Egyiptomban, de a tartomány megtartásához nem volt elég ereje, így 1805-től a hatalom az új, albán származású helytartócsalád kezébe került. Muhammad Ali Pasa végleg kiirtotta a korábbi mamlúk vezetést, és az oszmánokkal eleinte együttműködve, majd ellenük harcolva örökletessé tette a kormányzóságát. Egyiptom 1882-ben brit megszállás alá került, de a Muhammad Ali-dinasztia megőrizte a trónját, és Egyiptom jogi értelemben 1914 decemberéig az Oszmán Birodalom tartományát képezte, amikor az Egyesült Királyság egyoldalúan kinyilvánította Egyiptom elszakadását a szultánságtól, és mint „önálló államot”, saját protektorátusává tette.

A Muhammad Ali-dinasztia oszmán alkirályai (1805–1914)[szerkesztés]

Portré Név Uralkodása Megjegyzés
ModernEgypt, Muhammad Ali by Auguste Couder, BAP 17996 140x190.jpg Muhammad Ali
* 1769. március 4.
1849. augusztus 2.
18051848
IbrahimBaja.jpg Ibráhím
* 1889
1848. november 10.
1848
Abbas Helmy Pasha I (color).jpg I. Abbász Hilmi
* 1813. július 1.
1854. július 13.
18491854
Muhammad Said Pascha 1855 Nadar.jpg Szaíd
* 1822. március 17.
1863. január 13.
18541863
Ismail Pacha.JPG Iszmáíl
* 1830. december 31.
1895. március 2.
18631879
MohamedTewfik.jpg Muhammad Taufík
* 1852. november 15.
1892. január 7.
18791892
Abbas Hilmi II.JPG II. Abbász Hilmi
* 1874. július 14.
1944. december 19.
18921914

Az önálló Egyiptom[szerkesztés]

A Muhammad Ali-dinasztia szultánjai (19141922)[szerkesztés]

Portré Név Uralkodása Megjegyzés
HusseinKamelSultan.jpg Huszajn Kámil
* 1853. november 21.
1917. október 9.
19141917
Fuad I of Egypt.jpg I. Fuád
* 1868. március 26.
1936. április 28.
19171922 Egyiptom függetlenné nyilvánításával párhuzamosan királyi címet vett fel.

A Muhammad Ali-dinasztia királyai (19221953)[szerkesztés]

Portré Név Uralkodása Megjegyzés
Fuad I of Egypt.jpg I. Fuád
(2x)
19221936
Kingfarouk1948.jpg Fárúk
* 1920. február 11.
1965. március 18.
19361952
Fuad II of Egypt 1952.jpg II. Fuád
* 1952. január 16.
19521953
1953 után kikiáltották az Egyiptomi Arab Köztársaságot.

Tabló[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • The Cambridge History of Egypt I–II. Főszerk. Carl F. Petry. Cambridge: Cambridge University Press. 1998.  
  • William Montgomery Watt: Az iszlám rövid története. Budapest: Akkord. 2000.  
  • Claude Cahen: Az iszlám. Budapest: Gondolat. 1989.