Drašnice
| Drašnice | |
 | |
| Drašnice látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Podgora |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21328 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 286 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 0-tól 76 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 13′ 01″, k. h. 17° 06′ 32″43.216944°N 17.108889°EKoordináták: é. sz. 43° 13′ 01″, k. h. 17° 06′ 32″43.216944°N 17.108889°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Drašnice témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Drašnice falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Podgorához tartozik.
Fekvése
Makarska központjától 12 km-re, községközpontjától 3 km-re délkeletre Közép-Dalmáciában, a Biokovo-hegység lejtői alatt a tengerparton, az Adria-parti főút mentén, a makarskai riviérán fekszik. Két fő településrésze a hegyek alatti Selo és a tengerparti Kraj.
Története
Drašnice területe a régészeti leletek tanúsága szerint már a történelem előtti időkben is lakott volt. A térség első ismert népe az illírek egyik törzse a dalmátok voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. A rómaiak hosszú ideig tartó harcok után csak az 1. században hódították meg ezt a vidéket. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után békésebb idők következtek. A római uralom emlékei a település területén talált római sírkövek és szarkofágok. A római sírkövek közül néhány a Szent György templom falába van befalazva. A 7. században a horvát törzsek egyikeként a neretvánok telepedtek le a tengerpart, valamint a Cetina és Neretva folyók közti területen. Őket a 9. századtól említik a velencei források, mint olyan népet amely kalóztámadásokkal a velencei hajókat fosztogatja. 840-ben a neretvánok kenéze Diudit nagy vereséget mért a velencei flottára, majd 887-ben a közeli Makarska vizein verték meg Pietro Candiano velencei dózse hajóhadát. A horvát állam 10. századi megalapítása után a neretvánok szoros szövetségben álltak a horvát uralkodókkal. A velenceiek a szabad hajózás érdekében kénytelenek voltak adót fizetni a horvátoknak. A 11. században a neretvánok által uralt terület is a horvát-magyar királyok fennhatósága alá került. A 12. században hajóhaduk Omiš urait a Kačić nemzetséget szolgálta.
A török a 15. század végén szállta meg ezt a vidéket. Drašnice első említése 1523-ban a török uralom idején történt. Már abban az időben két nagyobb részből állt. Az egyik a közvetlenül a hegyek alatt fekvő Selo, a másik pedig a tengerparti Kraj volt. Selo a Szent György templommal valószínűleg már a középkorban kialakult. 1563-ban Drašnicére néhány keresztény család kíséretében Hercegovinából ferences atyák érkeztek, akik később a szomszédos Živogošćén telepedtek le és a hívek lelki szolgálatát is ellátták. A térség Duare várának felszabadításával együtt 1684-ben szabadult fel végleg a több mint kétszáz éves török uralom alól. Ezután Velencei Köztársaság része lett. A török uralom végével a környező településekkel együtt újra benépesült. A lakosság főként halászattal, földműveléssel és állattartással foglalkozott, de a határhoz közeli fekvésénél fogva eleinte még gyakran kellett részt vennie a velencei-török összecsapásokban. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 514, 1910-ben 753 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A település a háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1962-ben nagy földrengés rázta meg a vidéket, mely után Selo lakossága a biztonságosabb tengerparti Krajra települt. Az Adria-parti főút megépítése fellendítette a turistaforgalmat. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 339 lakosa volt, akik főként a turizmusból éltek.
Lakosság
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 514 | 586 | 631 | 684 | 695 | 753 | 653 | 585 | 518 | 513 | 427 | 366 | 319 | 331 | 328 | 339 |
Nevezetességei
- Szent György vértanú tiszteletére szentelt régi római katolikus plébániatemploma 1891-ben a Selo településrészen épült. Szépen kivitelezett egyhajós épület, homlokzata felett nagy körablakkal, legfelül két harang számára épített pengefalú harangtoronnyal. Az 1962-es földrengés súlyosan megrongálta, de szépen helyreállították. A felújítási munkák 2003-ban fejeződtek be.
- Az új Szent György plébániatemplom 1971 és 1976 között épült Ante Rožić tervei szerint. Modern betonépület mintegy tíz méteres átmérőjű, centrális alaprajzzal, csúcsíves boltozattal. A templomnak nincs harangtornya, a harang a templom déli oldalán elhelyezett vasszerkezetben található. A bejárat mindkét oldalán a régi templomból származó ornamentikát építettek be. A bejárat feletti architrávon nehezen olvasható felirat, míg a bal oldalon a „Custodi Domine Domum Tuam” (Vigyázd Uram a házadat) latin felirat olvasható. A felirat arra utal, hogy templom a régi Szent György templom alapjain épült, melyet 1523-ban egy már régóta ott álló templomként említ egy török forrás. A hagyomány szerint a 15. században építették, de egy földrengés megrongálta és a helyén 1745-ben új, barokk templomot építettek. Ez 1794-ben egy újabb földrengésben sérült meg. 1801-ben felújították, de az 1962-es földrengés földig rombolta. A helyére építették fel a mai templomot.
- A koledniki Szent István templomot 1466-ban építették a Dubrovnik irányába átutazó Stjepan Vukčić Kosača bosnyák herceg rendelkezése alapján. Erről egy a spliti régészeti múzeumban őrzött felirat emlékezik meg. A templom egyhajós épület négyszögletes külső apszissal és dongaboltozattal. A homlokzat feletti harangtoronyban egy harang található. Az oltárkép Petar Pavol Kunc alkotása 1801-ből. Főalakja már kifakult, oldalt Szent János és Szent József alakjai láthatók. A templomot az idők folyamán többször javították és bővítették, ezért nem őrizte meg az eredeti alakját.
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
- Podgora község hivatalos oldala (horvátul)
- Podgora turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A split-makarskai érsekség honlapja – Drašnice (horvátul)
- A település weboldala (horvátul)
- A település turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
További információk
- Makarskai tengermellék – városi portál (horvátul)
- A Biokovo Natúrpark honlapja (horvátul)
- Podgora információs portálja (horvátul)
