Amisok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mai és hagyományos közlekedési eszköz: motorbicikli és amis lovaskocsi egy pennsylvaniai utcán
Amis iskolásgyerekek

Az amisok vagy ámisok (németül Amische; angolul Amish – IPA: [ˈɑmɪʃ]) egy körülbelül 200 000 fős konzervatív keresztény közösség tagjai. Az Amerikai Egyesült Államokban élnek, a legtöbben Pennsylvania, Ohio és Indiana államban. Kanadában 1500 amis él (szórványban világszerte élnek). Életmódjukat meghatározza, hogy többnyire nem használják a modern eszközöket, mint például elektromos árammal működő szerkezeteket vagy az autót. Többségük alapvetően angolul beszél, de a német nyelv pennsylvaniai dialektusát és a hollandot beszélik anyanyelvként.

Történelmi háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amisok a 17. században még a Rajna folyó svájci szakaszának partján éltek. 1693-ban szakadtak el a keresztény vallás protestáns ágához tartozó anabaptistáktól, ezen belül a svájci mennonitáktól. A svájci anabaptista Schweizer Brüder gyülekezetet Felix Manz (kb. 1498–1527) és Conrad Grebel (kb. 1498-1526) alapította. Maga az anabaptista eredetileg gúnynév volt („kétszer keresztelt”), mivel a gyermekek keresztségét nem ismerték el, így felnőttkorban újra kereszteltek. A mennoniták az anabatisták egyik legerősebb irányzata, Menno Simons (1496–1561) után. Simons holland katolikus pap volt, aki az anabaptista hitre tért át és újra megkeresztelkedett 1536-ban, miután lemondott katolikus hitéről és papi tisztségéről. Ezután a németalföldi anabaptista gyülekezetek egyik vezetője lett, de hatása elért egész Svájcig.

A mennonitáktól való elszakadás mögött Jakob Amman állt, aki szerint a mennoniták eltávolodtak Simons eredeti gondolataitól és túlságosan világi életet kezdtek élni. Az amis elnevezés Amman nevéből ered. A két vallási csoport a szakítás óta külön él, bár kapcsolatban vannak egymással. Mivel az amis közösség a mennoniták megoszlásaként keletkezett, néhányan a mennoniták konzervatív csoportjának és nem önálló irányzatnak tartják őket. A 18. századtól mindkét közösség - főleg az amisok - lényegében kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba.

Az amisok több ágra oszlanak. A „régimódi amisok” (Old Order Amish) csak lovakat használnak a föld megművelésére és lovaskocsit a közlekedésre. Öltözetük jellemzően egyszerű, 18. századi öltözék. Elektromos áramot és telefont nem használnak. A közösség tagjai nem vonulnak be a hadseregbe, nem veszik igénybe a szociális juttatásokat, nem fogadnak el semmilyen formában anyagi segítséget az államtól és nem kötnek semmilyen biztosítást.

A „partvidéki amisok” (Beachy Amish) és az „újmódi amisok” (New Order Amish) kevesebb megkötéssel élik életüket. Néhányuknak van autója, és otthonaikba bevezetik az áramot is. (De például az autóik krómozott lökhárítóját feketére festik, mert az autót elfogadják, a "flancolást" nem.) Ezeket az amisokat nehéz megkülönböztetni az átlag észak-amerikai népességtől, akiket ők English-nek neveznek (a.m. angol).

Az amisok egymás közt a tiroli német nyelv egy régies dialektusát, a pennsylvaniai németet beszélik (saját kifejezésükkel Deitsch). Általában azonban mindenki tökéletesen beszéli az angolt és az irodalmi németet is.

Régi Amis temető Pennsylvaniában, Lancaster megyében. A díszítetlen sírköveken egyszerű felirat áll

Szokások és tanok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amisok központi tana a Biblia szó szerinti betartása és a felnőttkeresztség. Legfeltűnőbb vonásuk a modern társadalomtól való elkülönülés. Nagyon egyszerű életet élnek, mert hitük szerint a modern életvitel és technika káros az emberre, túl büszkévé teszi őt. Úgy gondolják, hogy a technika fejlődése túlnőtt az emberen, ők inkább az egyszerű és tiszta életvitelt folytatják.

Az Old Order és más konzervatív amis csoportok általában nem térítenek, ezért az amis hitre térés elég ritka, bár nem lehetetlen (önkéntes áttérés a radikális környezetvédők körében népszerű). A „partvidéki amisok” ezzel szemben lényegesnek tartják a missziós munkát.

Amis nem utazhat repülőgéppel, vonattal vagy más géperejű járművel a közösség hozzájárulása nélkül.

A fiatalok 18 éves korukban szabadon mehetnek a világi élettel megismerkedni, kipróbálni. Ekkor vehetnek autót és élhetnek a külső világ szokásai szerint. Pár év elteltével aztán eldönthetik, hogy visszatérnek-e az amis közösségbe, vagy folytatják saját életüket. Legtöbbjük a visszatérést választja. Egyes közösségek minden kapcsolatot megszakítanak azokkal, akik a világi élet folytatását választják.

A tisztálkodás napja szombat, más napokon nem fürdenek, csak mosakodnak. Zuhanyt nem használnak.

Vasárnaponként az egész közösség összegyűlik istentiszteletre, amit általában egy háznál tartanak.

Az amisok törekvése, hogy a külvilágtól elkülönülve, saját maguk oldják meg gondjaikat – ahhoz vezetett, hogy a hivatalos közegek a lehető legkevesebb kapcsolatot tartanak fenn vezetőikkel is. Ezt a gyakorlatot mutatja jellemző módon az 1960-as években történt nyugdíjvita, amit az indított el, hogy az amisok önhatalmúlag és egyoldalúan felmondták az Egyesült Államok nyugdíjrendszerét, mivel hitük szerint nekik tiltott a nyugdíj. A kényszerítésükre irányuló próbálkozások mind csúfosan végződtek, mert a zálogként végrehajtott lovakért, tehenekért vagy más ingóságért kapott pénz fennmaradó részét - mondván, hogy az lopott - nem fogadták el. Végezetül az Egyesült Államok legfelső bírósága úgy döntött, hogy az amisok elkobzott tulajdonait vissza kell szolgáltatni, valamint jóváhagyta azt is, hogy a nyugdíjrendszerből kilépjenek.

Hivatalok képviselőivel az amis emberek csak vezetőjük jelenlétében tárgyalhatnak. Ezek a ritka esetek általában valamilyen bűncselekménnyel kapcsolatos tanúvallomások.

Öltözködés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amis öltözet egyszerűségével és régimódiságával tűnik ki. Színei a fekete, a fehér, a türkizkék, bordó, világoskék, és egyéb szolid visszafogott színárnyalatok. Például a sárga nem tartozik a viselhető színek közé.

A nők mindig, még kemény télen is szoknyát viselnek, a szoknya alatt néha ugyan lehet hosszú nadrágot is látni. A férfiak öltözetéhez a szalmakalap is hozzátartozik, de ez a nyári viselet, télen a fekete kalap az általános, és a ruhák melegebbek, jobban béleltek. A lányok viseletéhez tartozik a kendő és a kötény. A férfiak hosszú sötét színű nadrágot, nadrágtartót és zakót viselnek. A ruhákon gombokat csak a férfiak viselhetnek, a nők nem, az ő ruháikon kapcsokat használnak.

Az amisokról szóló filmek és könyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Peter Weir rendező amis közösségről szóló 1985-ös filmjében (Witness) (magyar címe: A kis szemtanú) rendkívül hitelesen mutatja be az amisok életét [1]

Filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A kis szemtanú (Witness), 1985
  • Tökös tekés (Kingpin), 1996
  • Szegény embert az amish húzza (For Richer or Poorer), 1997
  • Sarah Cain megmentése (Saving Sarah Cain), 2007
  • Amish Grace, 2010
  • Idegen bárány (The Shunning), 2011

Könyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tami Hoag: Sarah bűne, Maecenas, Bp., 1994, ISBN 963-7827-31-5
  • William Kelley - Earl Wallace: A kis szemtanú, Unikornis, Bp., 1991, ISBN 9637515084
  • Jodi Picoult: Egyszerű igazság

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Amisok témájú médiaállományokat.