Ugrás a tartalomhoz

Traeger Ernő

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Traeger Ernő
SzületettErnest Träger
1887. október 27.[1][2]
Pinkafő
Elhunyt1971. február 15. (83 évesen)[1][2]
Vác
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Iskolái
SírhelyeFarkasréti temető (F-1575. fülke)[3][4]
Sablon • Wikidata • Segítség

Traeger Ernő, németes névformában Ernest Träger, (Pinkafő, 1887. október 27. – Vác, 1971. február 15.) osztrák–magyar családból származó jogász, politikus, gyorsírástörténész. Az első világháború végéig a cs. és kir. (közös) pénzügyminisztérium tisztviselője. 1918 után a Magyar Királyság állami tisztviselője, miniszteri tanácsos, a saint-germaini békeszerződés után az osztrák–magyar határmegállapító bizottság titkára. Aktívan dolgozott az Ausztriának ítélt nyugat-magyarországi területek visszaszerzéséért, a soproni népszavazás megszervezéséért. 1926-tól a gyorsírási ügyek kormánybiztosa, 1942–44 között a Nemzetvédelmi Propagandahivatal miniszteri tanácsosa. 1945-ben letartóztatták, két év vizsgálati fogság után 1947-ben a népbíróság felmentette. 1957-től nyugdíjasként a Gyorsírók Országos Szövetségének munkatársa lett. A gyorsírás történetéről, technikájáról, oktatásáról írt szakmunkái mellett esszéket és verseket is publikált.[5]

Életpályája

[szerkesztés]

Származása, pályakezdése

[szerkesztés]
Traeger Ernő

Az Osztrák–Magyar Monarchia idejében kettős (német–magyar) anyanyelvű evangélikus családban, az akkor Vas megyéhez tartozó Pinkafőn (ma Pinkafeld, Burgenland). Apja pék- és cukrászmester volt, a vállalkozást és a boltot bátyja vitte tovább. Ernő elemi iskolai tanulmányait Koltán folytatta (ma: Nemeskolta, Vas megye), gimnáziumi tanulmányait Sopronban végezte. Ezután a Budapesti Tudományegyetemen, majd a Kolozsvári Tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett.[5]

Már soproni gimnáziumi és budapesti egyetemi évei alatt foglalkozott a gyorsírással. 1905-1906 között szerkesztője volt a Soproni Gyorsíró c. lapnak, 1909–1910 között a budapesti Magyar Gyorsírási Újságnak.[5] 1910-ben elnöke volt a jogi egyetemen működő Budapesti egyetemi gyorsíró-egyesületnek, az Országos diák gyorsíró szövetségnek, továbbá főszerkesztője a Radikális Ellenőr című újságnak.[6]

Jogászi pályáját 1912-ben Bécsben, a cs. és kir. közös pénzügyminisztériumban kezdte. Osztályfőnöki (mai szóval osztályvezetői) beosztást ért el.

A osztrák–magyar határmegállapító bizottság titkára

[szerkesztés]

1918 végén, az Monarchia széthullásakor visszatért Magyarországra, és budapesti minisztériumokban töltött be különféle tisztségeket. Családtagjainak, rokonainak többségével szemben magyarnak vallotta magát, és szülőföldjének a Magyar Királysághoz tartozása mellett mozgósított. Az új Német-Ausztria államtanácsa 1918. november 17-én bejelentette igényét Nyugat-Magyarországra, beleértve Sopron városát is. 1919. szeptember 10-én a saint-germaini békeszerződésben az antant Ausztriának ítélte a követelt magyar államterületeket.

1919-ben Traeger Ernő részt vett a nyugat-dunántúli területek Ausztriához csatolása ellen küzdő Nyugat-Magyarországi Liga megszervezésében.[5]

1920. június 4-én aláírták a trianoni békeszerződést, amelyben a magyar kormánynak el kellett fogadnia Nyugat-Magyarország elcsatolását is. A Nagykövetek Tanácsa által kiadott utasításokat követve június 22-én elkezdődött az osztrák–magyar határmegállapító bizottság megszervezése. Közben kitört az elcsatolás elleni nyugat-magyarországi felkelés (1921. augusztus 28. – október 13.). A politikai helyzet miatt az osztrák–magyar határmegállapító bizottság csak 1921-ben alakult meg Grazban. Traeger Ernő, a magyar határmegállapító biztos helyettese lett az osztrák–magyar bizottság titkára.[7] A bizottságban következetesen azon dolgozott, hogy a Trianonban megállapított határvonalat Magyarország számára kedvezőbben jelöljék ki, az elérhető legkisebb területvesztéssel.

Traeger Ernő az adatfelvételi eljárásokat vezette. Javaslata alapján a bizottság az osztrákok által követelt sávot több zónára osztotta. Az A-zónába Moson vármegye részei tartoztak, Illmic-Meggyes-Fertőrákos községek határáig, a B-zónába Sopron városa és Sopron vármegye elcsatolandó részei az Írott-kőig.[7] A bizottság magyar tagjainak erőfeszítései nyomán több, Magyarország számára kedvező változtatást sikerült elérni, köztük a soproni népszavazást (1921 december 14-18).

A bizottság 1922. december 9-i záróülésén véglegesítette a határmódosítást. Az eredeti trianoni határvonalhoz képest Kis- és Nagynarda, Alsó- és Felsőcsatár, Német- és Magyarkeresztes, Horvátlövő és Pornóapáti került vissza Magyarországhoz. A Magyarországnak ítélt Rendek és Rőtfalva községeket osztrák követelésre elcserélték Ólmod és Szentpéterfa községekre. Emellett számtalan apró kiigazítást végeztek el a helyi adottságok szerint, hogy a határ kevesebb utat, patakot, község- és telekhatárt vágjon ketté.

Báró Villani Frigyes I. osztályú követségi tanácsos, Traeger Ernő főnöke jelentésében kiemelte, hogy Traeger az ő távolléte alatt is „céltudatosan vezette a delegációt. Fáradhatatlan munkásságával nagy mértékben hozzájárult az elért eredményekhez”. Ifj. Krug Lajos (1898–?) soproni erdőmérnök-hallgató, a felkelés aktív résztvevője, később Missuray-Krúg Lajos néven[8] író, újságíró a nyugat-magyarországi eseményekről írt könyveiben méltatta Traeger Ernő kimagasló érdemeit a népszavazás és a területrendezés körül.[9] Kritikusai szerint Trager „renegát” volt, mert többet kellett volna elérnie.[7]

A gyorsírási ügyek kormányzati felelőse

[szerkesztés]

1922-ben Traeger miniszterelnökségi osztálytanácsosi kinevezést kapott.[7] 1926–1941 a gyorsírási ügyek kormánybiztosaként dolgozott.[10]

A gyorsírás oktatásának és fejlesztésnek felelőseként Traeger következetesen támogatta a Radnai Béla által 1912-ben kidolgozott és publikált rendszer terjesztését. Az 1930. decemberében tartott országos vándordíjas gyorsíró verseny kiváló eredményei őt igazolták.[11]

A magyar gyorsírás fejlesztése körül kifejtett érdemei elismeréseként a miniszterelnökség több alkalommal kormányzói elismerésre is felterjesztette, többek között 1936. szeptember 18-án is.[12]

Több tucat gyorsírástörténeti és elméleti szakmunkát írt. Radnai Bélával közösen szerkesztette 1927–44 között az Egységes Magyar Gyorsírás Könyvtára és 1936–43 között a Thallóczy Lajos Társaság Kiadványai című kiadvány-sorozatokat.[10]

1938 februárjában könyvet írt „Horthy Miklós 70 éves” címmel. (Ezt 1945 után betiltották). 1938 márciusában, Ausztria német megszállásakor minisztériumi főtisztviselőként segítette a magyar állampolgárságú Ödön von Horváth szökését Bécsből Budapestre. Az író innen Fiumén keresztül az (ekkor még) biztonságos Párizsba emigrálhatott.

1942–44 között miniszteri tanácsosi rangban a Nemzetvédelmi Propagandahivatalba helyezték.[5]

1944-ben „Civitas Fidelissima” címen verseskötetet adott ki, ennek bevezetőjében megírta, hogy német–osztrák származása és neve ellenére magyarnak tartja magát, ezért nem lépett be Volksbundba.[7]

A második világháború után

[szerkesztés]

1945-ben letartóztatták, Horthyról írt könyvét betiltották. Politikai ürügyekkel két éven át vizsgálati fogságban tartották. 1947-ben a népbíróság bűncselekmény hiányában felmentette. Jogászként azonban nem alkalmazták többé. Fizikai munkásként dolgozott. 1956 novemberében ausztriai rokonai és barátai autót küldtek érte, hogy feleségével együtt Bécsbe vigye, de ő nem tudta elszánni magát és végleg itthon maradt.[13] 1957-ben nyugdíjba ment, és a Gyorsírók Országos Szövetségének munkatársa lett. Számos szakcikket publikált a gyorsírás fejlődéséről, oktatásáról. Utolsó éveit Felsőgödön töltötte feleségével, Arankával. 1971. február 15-én hunyt el a váci kórházban.[7]

Emlékezete

[szerkesztés]

Sopron helytörténészei a város történetének jelentős alakjaként írnak róla, az 1921-es sorsfordító népszavazásért folytatott erőfeszítéseit elismerve.

2018-ban, Ausztria megalakulásának századik évfordulóján az ORF2 televízió „Universum History” műsorának keretében kilencrészes dokumentumfilm-sorozatot készített, „1918 – Die Geburt der Republik” (A köztársaság születése) címmel, a (mai) szövetségi tartományokban zajlott politikai és történelmi eseményekről. A Burgenland megalakulásáról szóló epizód alcíme „Ein Grenzfall” (Határeset)”, rendezője Fritz Kalteis). Részletesen taglalja a pinkafői Träger család sorsát, a határrendezés hátterét, következményeit és a magyarrá lett Traeger Ernő munkásságát, történészek és a ma élő családtagok visszaemlékezései alapján. A dokumentumfilmet az ORF2 2018. október 23-án sugározta.[13][14][15][16]

Érdekesség

[szerkesztés]

Csánki Dezső akadémikus, a Magyar Történelmi Társulat tagja által Thallóczy Lajos valóságos belső titkos tanácsoshoz, a cs. és kir. pénzügyminisztérium osztályfőnökéhez 1914. március 11-én írt levelében említ bizonyos „ifjú Tregényit”, aki bizalmas pénzügyeket intéz a Társulat számára. A Csánki–Thallóczy levelezést Reisz T. Csaba történész dolgozta fel, a kötet annotált névmutatója szerint ez a „Tregényi Oszkár” azonos Dr. Träger Ernővel, a pénzügyminisztérium munkatársával.[17]

Művei

[szerkesztés]
  • Versfordításai („Tregényi Ernő” álnéven) a Világ folyóirat 1916. évi számaiban.[18]
  • Amikor az élő valóság legendává lesz… in: A „Sopronvármegye” Népszavazási Emlékalbuma, 1931.[19]
  • Hat siratóének (versek), Budapest, 1941.[5]
  • Árnyékban (versek), Budapest, 1944.[5]
  • Civitas Fidelissima, Új Idők Irodalmi Intézet Rt. (Singer és Wolfner), 1944.[20][21]
  • Az első magyarországi gyorsírási tankönyv soproni vonatkozásai II., in: Soproni Szemle művelődéstörténelmi folyóirat, 12. évfolyam 3. szám, 1958, 217–221. old.[22]
  • Verseit és egyéb írásait az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában őrzik.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC15363/16046.htm, Traeger Ernő, 2017. október 9.
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
  3. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  4. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  5. ↑ a b c d e f g Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 355. o.  
  6. ↑ Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1910 (22. évfolyam). (Hozzáférés: 2018. november 15.)
  7. ↑ a b c d e f Hárs József: Dr. Traeger Ernő (1887–1971). Sopron Anno, 2017. július 6. (Hozzáférés: 2018. november 8.)
  8. ↑ Hárs József: Egy jegyző életútja századunk első felében. Dr. Balázs (Rziha) Gyula emlékiratai (PDF). SopronAnno.hu. (Hozzáférés: 2018. november 13.)
  9. ↑ Missuray-Krúg Lajos. A nyugatmagyarországi felkelés. Sopron: Röttig-Romwalter (1935) 
  10. ↑ a b Magyar Gyorsírók Országos Szövetsége (PEST). WorldCat.org. [2018. november 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 7.)
  11. ↑ Egységes és magyar. NOL.hu, 2008. december 13. (Hozzáférés: 2018. november 15.)
  12. ↑ 1936.09.18 Minisztertanácsi jegyzőkönyvek. Javaslat újbóli kormányzói elismerés kifejezésére dr. Traeger Ernő miniszterelnökségi miniszteri tanácsos részére a magyar gyorsírás fejlesztése körül szerzett érdemei elismeréséül (ME). adatbazisokonline.hu. [2018. november 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 16.)
  13. ↑ a b 1918 - Die Geburt der Republik in 9 Folgen: Universum History. Unser Österreich. (német nyelven). tv.orf.at/program, 2018. október 23. [2018. november 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 16.)
  14. ↑ Egy „határeset” nyomában… (magyar nyelven). volksgruppen.orf.at/magyarok, 2018. október 12. (Hozzáférés: 2018. november 16.)
  15. ↑ „Universum History”: Burgenland im Fokus (német nyelven). burgenland.orf.at, 2018. október 12. (Hozzáférés: 2018. november 16.)
  16. ↑ „Universum History”. Unser Österreich. Burgenland - Ein Grenzfall (német nyelven). tv.orf.at/unseroesterreich, 2018. október 12. [2018. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 16.)
  17. ↑ szerk.: Reisz T. Csaba: „Kedves Lajosom!” Csánki Dezső levelei Thallóczy Lajoshoz 1879–1916 (PDF), Budapest: Magyar Történelmi Társulat, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet (2017). Hozzáférés ideje: 2018. november 21. 
  18. ↑ szerk.: Borsos Attila: VILÁG. Annotált repertórium 1916. július - december (PDF), 208, 1390, 1743. o. (2015) 
  19. ↑ A „Sopronvármegye” Népszavazási Emlékalbuma. sopronanno.hu. Sopron, Rábaközi Nyomda és Lapkiadó Vállalat, 2016. december 14. (Hozzáférés: 2018. november 23.)
  20. ↑ Traeger Ernő: Civitas Fidelissima, SopronAnno.hu honlapon
  21. ↑ Civitas fidelissima. Kiadó: Sopronmegyei Kör. Tartalomjegyzék. CédrusArt.hu. (Hozzáférés: 2018. november 20.)
  22. ↑ Soproni Szemle, 12. évf. 3. sz. / 1958

Források

[szerkesztés]
  • Villani Frigyes. Jelentés a soproni népszavazásról és a magyar–osztrák határ megállapításáról (1923) 
  • Fogarassy László (1971). „Traeger Ernő (1887–1971)”. Soproni Szemle XXV. évf., 377–378. o. 
  • Fogarassy László (1975). „Határmenti események Burgenland megalakulásától az új határvonal megállapításáig”. Soproni Szemle XXIX. évf., 139–157. o. 
  • Sallai János (1996). „A magyar–osztrák határ történetéről a XVIII. századtól napjainkig”. Soproni Szemle L. évf., 289–301. o. 
  • ifj. Sarkady Sándor (2001). „A Nyugat-Magyarországi Liga…”. Soproni Szemle LV. évf., 34–57. o. 

Kapcsolódó információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Traeger_Ernő&oldid=26760525”