Hárs József
| Hárs József | |
 | |
| Született | 1925. október 17. Sopron |
| Elhunyt | 2016. december 3. (91 évesen) Sopron |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | Pro Urbe díj |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Hárs József (Sopron, 1925. október 17. – Sopron, 2016. december 3.) helytörténész.
Apja, Hárs György[1] építészmérnökként az Esterházy-hitbizomány központjában dolgozott az akkori Eszterházán (ma Fertőd). 1927-ben elköltöztek Sopronba, ahol haláláig élt és dolgozott.
Élete[szerkesztés]
1943-ban érettségizett a Széchenyi István Gimnáziumban.
1956-ban nősült meg, felesége 1994-ben meghalt.
A II. világháború utolsó hónapjaiban a soproni építőiparosok munkaközösségében dolgozott. 1948-tól a tervezőirodában kapott munkalehetőséget. Innen 35 évi szolgálat után 1985-ben ment nyugdíjba.
A helytörténettel akkor került kapcsolatba, amikor 1955-ben a levéltárban megszervezték a város 1848-tól 1948-ig terjedő történetét feldolgozni hivatott bizottságot. Az Építőbank működésével és 1901-ben történt csődjével foglalkozó munkája volt az első, amely a Soproni Szemlében megjelent (1961). Több tanulmánya vagy rövidebb írása közül fontosabbak: az idegenforgalom történetével foglalkozó (négy részben, 1966—1967), a Sopront ért bombatámadások leírása eredeti amerikai források felhasználásával (1994 és 1995), a Soproni Ünnepi Hetek előzményeit tárgyaló dolgozatai (1984, 1985).
1974-től olvasószerkesztője a Soproni Szemlének, majd technikai szerkesztője, s az Alapítvány és a folyóirat titkára 1998-ig.
A nyolcvanas évektől kezdve részt vett különböző pályázatokon. Évről évre rendszeresen beadta pályamunkáit a Győr-Moson-Sopron megyei Szülőföldünk pályázatra, ahol többször kapott első díjat. A Fotóművészek Szövetségének megírta Sopron, illetve Sopron megye fotótörténetét, majd országos pályázaton a Fabricius család krónikájával (1980), Egy építészmérnök pályakezdését feldolgozó családtörténetével kapott elismerést.
Összesen 32 pályamunkája[2] készült el főként Sopron helytörténete témában 1984-2016 között.
Az Irodalomtörténeti Társaság felvette tagjai sorába, és második díjjal jutalmazta a Magyar irodalmi művek fordításai a két világháború közötti Oedenburger Zeitungban[3] c. munkájáért (megjelent a Soproni Szemlében 1988-ban).
A Néprajzi Múzeum pályázatán IV. díjat kapott a dr. Nagy Emilnek, Bethlen igazságügy-miniszterének deportálásából 1951—1953 között Kőtelekről írott leveleit tartalmazó munkájáért. Nagy Emil anyai nagyapja volt.
1993-ban megkapta a Sopron Kultúrájáért c. kitüntetést, 2002-ben pedig a Pro Urbe Sopron-díjat.
Alapító tagja volt a Soproni Helytörténészek Baráti Körének.
2001-től több könyvet is írt, illetve társszerzőként működött közre. Ezek közül fontosabbak a Fertőrákos - Száz magyar falu könyvesháza[4] és a Soproni Olvasókönyv (válogatás a soproni német nyelvű sajtóból 1856–1921).[5]
Az írásai nagy részét tartalmazza a Hárs József emlékére létrehozott honlap.[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Hárs György (1898-1971) (magyar nyelven). Sopron anno. (Hozzáférés: 2021. szeptember 13.)
- ↑ Pályázatok (magyar nyelven). Hárs József soproni helytörténész emlékhonlapja. (Hozzáférés: 2021. szeptember 13.)
- ↑ Magyar irodalmi művek fordításai a két világháború közötti Oedenburger Zeitungban. (Hozzáférés: 2021. szeptember 13.)
- ↑ Száz magyar falu könyvesháza. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2021. szeptember 13.)
- ↑ Soproni Olvasókönyv II. - Válogatás a soproni német nyelvű sajtóból 1856–1921 (magyar nyelven). Hárs József soproni helytörténész emlékhonlapja. (Hozzáférés: 2021. szeptember 13.)
- ↑ Hárs József soproni helytörténész emlékhonlapja (magyar nyelven). Hárs József soproni helytörténész emlékhonlapja. (Hozzáférés: 2021. szeptember 13.)
