Szumátrai orrszarvú

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szumátrai orrszarvú
Rapunzel a bronxi állatkert tehene
Rapunzel a bronxi állatkert tehene
Emi és harmadik borja, a 14 hónapos bikanemű Harapan
Emi és harmadik borja, a 14 hónapos bikanemű Harapan
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Páratlanujjú patások (Perissodactyla)
Család: Orrszarvúfélék (Rhinocerotidae)
Alcsalád: Rhinocerotinae
Nemzetség: Dicerorhinini
Nem: Dicerorhinus
Gloger, 1841
Faj: D. sumatrensis
Tudományos név
Dicerorhinus sumatrensis
(Fischer, 1814)[1]
Szinonimák
Elterjedés
Az elterjedési területe (a narancsszínű a történelmi elterjedése, míg a vörös a jelenlegi)[2][3]Az elterjedési területe (a narancsszínű a történelmi elterjedése, míg a vörös a jelenlegi)[2][3]
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szumátrai orrszarvú témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szumátrai orrszarvú témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szumátrai orrszarvú témájú kategóriát.

A szumátrai orrszarvú (Dicerorhinus sumatrensis)[4] az emlősök (Mammalia) osztályának a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe, ezen belül az orrszarvúfélék (Rhinocerotidae) családjába tartozó Dicerorhinus emlősnem egyetlen élő és egyben típusfaja is. Az öt ma élő orrszarvúfaj[5] közül a szumátrai a legkisebb méretű, azonban más szárazföldi emlősökhöz képest mégis nagynak tekinthető. Marmagassága 112–145 centiméter, fej-testhossza 236–318 centiméter, farokhossza 35–70 centiméter. Testtömege élőhelyétől függően 500–1000 kilogramm között lehet, azonban általában 700–800 kilogrammos. A rekordot tartó példány 2000 kilogrammot nyomott. Mint az afrikai fajoknak, a szumátrai orrszarvúnak is két tülke van: az elülső a nagyobbik, általában 15–25 centiméter magas és az állat orrán ül, a második tülök az elülső és a homlok között helyezkedik el, és igazából csak egy csonk. Testének legnagyobb részét vörösesbarna szőrzet borítja.

Korábban ez az orrszarvúfaj India, Bhután, Banglades, Mianmar, Laosz, Thaiföld, Malajzia, Indonézia és Kína esőerdeiben, mocsaraiban és köderdeiben élt. A történelmi időkben Kína délnyugati részén, főleg Szecsuanban fordult elő.[6][7] A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) súlyosan veszélyeztetett fajnak minősíti ezt a ritka állatot, mivel ma már csak hat állománya létezik: négy Szumátrán, egy Borneón és egy a Maláj-félszigeten.[8] Igen nehéz megbecsülni a példányok valódi számát, mivel magányos állatok és az előfordulási területeiken szétszórva élnek. Feltételezések szerint a vadonban már kevesebb mint 100 szumátrai orrszarvú maradhatott. A Maláj-félszigeten élő állománynak a fennmaradása igen kérdéses, a négy szumátrai állományból az egyik már valószínűleg kihalt. A mai elképzelések szerint a megmaradt állományokban összesen mintegy 80 példány lehet.[9] Az egyedszámcsökkenés fő oka az orvvadászat, mivel az orrszarvúak tülkét nagyra becsülik a hagyományos kínai orvoslásban. Emiatt a feketepiacon egy kilogramm orrszarvútülök 50 000-65 000 amerikai dollárért kel el.[3][10]

Életének legnagyobb részét magányosan tölti, ez alól kivételt képez a szaporodási és a borjak nevelésének időszaka. Az orrszarvúak közül a szóban forgó faj adja ki a legtöbb hangot. Hangadáson kívül területét talajkaparással, cserjék kidöntésével és ürülékkupacokkal is megjelöli. Ezt az orrszarvúfajt többet tanulmányozták, mint a félénkebb és ezáltal kevésbé megfigyelt jávai orrszarvút (Rhinoceros sondaicus), talán azért is mert ebből a fajból egy szaporodási program következtében 40 példányt fogtak be. Ez a szaporítási program, azonban katasztrófának bizonyult – már a program kezdeményezői is annak tartották –, mert a legtöbb befogott állat elpusztult és 20 év alatt egy borjú sem született, ez pedig nagyobb állománycsökkenéshez vezetett, mint ha a vadonban hagyták volna őket.[11]

Felfedezése és neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1793-ban, William Bell által készített rajz az állatról. Ez volt az első európaiak által készített ábrázolása ennek az orrszarvúfajnak

Az első szumátrai orrszarvút 1793-ban, Szumátra nyugati partjainál levő Fort Marlborough mellett (16 kilométeres távolságban) lőtték le. Az állatról készült rajzot és első leírást, elküldték Joseph Banks angol természettudósnak, aki akkortájt a Royal Society-nek volt az elnöke. Még abban az évben Banks kiadott egy hivatalos leírást az állatról. 1814-ben Johann Fischer von Waldheim német anatómus, entomológus és paleontológus tudományos nevet adott az állatnak.[12][13]

A nemének a neve, a Dicerorhinus a görög nyelvből ered: di = „kettő”, cero = „szarv” és rhinos = „orr”: vagyis „kettős szarvorrú”,[14] míg fajneve, a sumatrensis, a típuspéldány lelövésének a helyére, Szumátrára utal.[15] Carl von Linné először minden addig ismert orrszarvúfajt a Rhinoceros nembe sorolt, emiatt von Waldheim tisztelete jeléül, először a Rhinoceros sumatrensis nevet adta az állatnak. Joshua Brookes angol anatómus és természettudós, látva, hogy ennek az állatnak két tülke van, a Rhinoceros nembélieknek pedig csak egy, ezért 1828-ban átnevezte Didermocerus-ra. Aztán 1841-ben Constantin Wilhelm Lambert Gloger német zoológus újra átnevezte az állatot, de most már a ma is használt nevére, a Dicerorhinus-ra. 1868-ban John Edward Gray, szintén angol zoológus a Ceratorhinus elnevezést javasolta. Rendes körülmények között a régebbi név az érvényes, azonban 1977-ben a Nemzetközi Zoológiai Nomenklatúrabizottság (International Commission on Zoological Nomenclature, ICZN) úgy döntött, hogy a Dicerorhinus lesz a hivatalosan elfogadott neve ennek az orrszarvúfajnak.[1][16]

Kifejlődése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orrszarvú csontváza

Feltételezések szerint az első orrszarvúfélék a kora eocén korszakban váltak el a többi páratlanujjú patásoktól (Perissodactyla). A mitokondriális DNS-vizsgálatok szerint a jelenkori orrszarvúak ősei és a lófélék (Equidae) ősei körülbelül 50 millió évvel ezelőtt válhattak szét.[17][18] A mai orrszarvúfélék családja Eurázsiában jelent meg először, az eocén kor vége felé. A mai fajok ősei, körülbelül a miocén kor idején terjedtek szét Ázsiából.[19]

A ma élő orrszavú fajok közül a szumátrait tekintik a miocén korban élt őseihez legközelebb állónak, ez a faj mutatja magán a legtöbb ősi jegyet.[3] Őslénytani leletek szerint a Dicerorhinus nem a kora miocénből származik, azaz 23–16 millió éves. Több fosszilis fajt is ebbe a nembe soroltak, azonban a szumátrai fajon kívül a jelenkorban már más faj nem tartozott ehhez a nemhez.[20] A DNS-vizsgálatok azt mutatják, hogy a Dicerorhinus körülbelül 25,9 (± 1,9) millió éve vált el a ma is élő másik négy fajtól. Hogy a szumátrai orrszarvú ezekkel az orrszarvú fajokkal milyen rokonsági kapcsolatban áll, az három különböző hipotézis szerint eltérő. Az egyik feltevés szerint a szumátrai orrszarvú az afrikai keskenyszájú orrszarvúval (Diceros bicornis) és szélesszájú orrszarvúval (Ceratotherium simum) áll szoros kapcsolatban, mivel ezeknek a fajoknak két tülkük van egy helyett.[17] Egy másik feltevés szerint a szumátrai az indiai és a jávai orrszarvú testvér taxonja, mivel előfordulási területeik majdnem azonosak.[17][21] A legújabb kutatási eredmények alapján azonban rendszertani szakértők azt feltételezik, hogy az afrikai orrszarvúak (keskeny- és szélesszájú), az ázsiai orrszarvúak (indiai és jávai) és a szumátrai orrszarvú három teljesen eltérő fejlődési ágat képviselnek, (amelyek kb. 25,9 millió éve váltak szét) de, hogy ezek közül melyik vált el előbb a többitől, az egyelőre még tisztázatlan.[17][22]

Anatómiai hasonlóságok miatt feltételezik, hogy a szumátrai orrszarvú közeli rokonságban áll a késő pleisztocén korban (legutóbbi jégkorszak) élt gyapjas orrszarvúval (Coelodonta antiquitatis). A fosszilis faj a nevét a vastag, gyapjas bundájáról kapta, ahogy a szumátrai fajt is szokták szőrös orrszarvúnak nevezni (hairy rhino angolul). A gyapjas orrszarvú Kína területén jelent meg először, ahonnan később benépesítette Eurázsiát: a Koreai-félszigettől kezdve egészen Spanyolországig megtalálhaó volt. A gyapjas orrszarvú túlélte a jégkorszakot, de akárcsak a gyapjas mamut (Mammuthus primigenius) tízezer évvel ezelőtt már szinte teljesen kihalt. Habár egyes morfológiai kutatások megkérdőjelezték a gyapjas orrszarvú és a szumátrai orrszarvú rokonságát,[22] az újabb molekuláris vizsgálatok alátámasztják, hogy a két faj testvér taxonok.[23]

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szumátrai orrszarvú a Way Kambas Nemzeti Parkban

Ez az orrszarvúfaj egyaránt megél az alföldek és hegységek esőerdeiben, mocsaraiban és köderdeiben. Főleg a dombos vízközeli élőhelyeket kedveli, ahol a meredek lejtőkön nagyon sűrű az aljnövényzet. A történelmi időkben a szumátrai orrszarvú előfordulási területe Bangladestől és Kelet-Indiától kezdve, Mianmar északi részén és a Maláj-félszigeten keresztül, egészen Szumátráig és a borneói Sabahig terjedt. Kambodzsai, laoszi és vietnami elterjedése nincs hivatalos kutatásokkal megerősítve. E faj nemrég még élő példányai a Maláj-félszigeten, Szumátrán és a borneói Sabah szövetségi államban találhatók meg. Egyes természetvédők azt remélik, hogy Mianmar kevésbé feltárt őserdeiben még megtalálható ez az orrszarvúfaj, bár ennek igen kicsi az esélye. A mianmari politikai helyzet ezidáig megakadályozta az orrszarvú felkutatását.[2] A legutolsó indiai beszámolók erről az emlősről az 1990-es években érkeztek.[24][25]

A megmaradt szumátrai orrszarvú egyedek igen szétszóródva élnek, a többi ázsiai orrszarvútól eltérően időnként sem gyűlnek össze, emiatt a kutatásuk, tanulmányozásuk és védelmezésük igen nehéz.[2] A világon már csak öt helyen található meg a szabad természetben: a szumátrai Bukit Barisan Selatan, Gunung Leuser és Way Kambas nemzeti parkokban, a borneói Sabah államban levő Danum-völgyben, valamint Borneó indonéziai részén, Samarindahtól nyugatra.[26]

Szumátra legnagyobb védett területén az 1980-as években, a Kerinci Seblat Nemzeti Parkban becslések szerint körülbelül 500 egyed élt,[27] azonban az orvvadászat miatt ezt az állományt kihaltnak vélik. Nagyon valószínűtlen, hogy a Maláj-félszigeten még élne ilyen állat.[9]

Borneói köderdő

A szumátrai orrszarvú esetén a genetikai mutációk vizsgálata három különböző fejlődési vonalat (haplotípust) mutat.[13] A fejlődésük során úgy tűnik a Malaka-szoros nem volt olyan áthatolhatatlan határ mint a Szumátrán végighúzódó Barisan-hegység, mivel a vizsgálatok szerint a sziget keleti részén és a Maláj-félszigeten élő példányok között nem találtak eltérést, a hegy túloldalán, Szumátra nyugati részén élő állomány génjeiben csak kisebb eltérést találtak, és ezekhez képest jóval nagyobb eltérést találtak a Borneón élő állomány esetén. Bár Szumátra és Borneó csak a pleisztocén vége óta (kb. 10 000 éve) nem olvadnak egybe a kontinentális Ázsiával (a jégkorszak alatt a tengerszint jóval alacsonyabb volt) így kellett, hogy legyen valamilyen más természetes határ az állományok között, mert a génmutációk közötti nagyobb különbség régebbről ered. Valószínűleg volt egy félsivatagos, kiszáradt folyóvölgyekkel tarkított szélesebb észak-déli sáv, ami elválasztotta a borneói állományt a többitől, ahogy ezt egyes kutatók feltételezik, míg a Maláj-félsziget és Szumátra keleti része átjárható volt mindvégig. (Bár a Barisan-hegység jóval korábbi: kora krétakori, az nem volt teljesen áthatolhatatlan.) A fajmegörző programok szempontjából a kutatók megállapították, hogy a Maláj-félszigeten és kelet Szumátrán élő állomány nem tér el annyira a sziget nyugati, elszigeteltebb állományától, hogy ne lennének képesek egészségesen szaporodni egymással, ugyanakkor úgy gondolják, hogy a Borneón élő állomány már elég nagy eltérést mutat a többihez képest, így ennek fejlődési vonalát egyelőre nem lenne tanácsos keresztezni. Mivel a vizsgálataik a mitokondroális és nem a sejtmag génjein alapulnak, szerintük lehetséges, hogy a szaporodás során sérül a génkészletük, amit mindenképpen kerülni kell, amíg a létszámuk még elegendő és nem kapnak bíztató eredményeket hasonló keresztezési programokból.[13] A fajmegörző programok keretében elkezdték feltérképezni az orrszarvú állományok genetikai készletének beszűkülését is. Ez egyelőre azt mutatja, hogy a szumátrai orrszarvú génvariációs szintje eléri a kevésbé fenyegetett afrikai fajokét, de a szumátrai orrszarvú esetén a vizsgálatok még nem annyira előrehaladottak, így meg kell várni a további eredményeket, hogy ez bizonyosság legyen.[28]

Bár az 1990-es évektől ezt az orrszarvúfajt kihaltnak vélték Kelet-Kalimantánban, 2013 márciusában a WWF bejelentette, hogy egy borneói orangutánokat (Pongo pygmaeus) figyelő kutatócsoport West Kutai Regency-ben friss orrszarvú lábnyomokra, dagonyázóhelyekre, csapásokra, tülökmaradványokra és orrszarvúrágásokra bukkantak. Ugyanezek a kutatók legalább 30 különböző növényfajon fedeztek fel orrszarvúharapásokat.[29] 2013. október 2-án, szintén a WWF, szumátrai orrszarvúról készült filmet mutatott be, ami a kalimantani Kutai Baratban készült egy fára erősített kamera segítségével. A szakértők szerint a filmen két különböző példány van, azonban ezt nem lehet pontosan tudni. A „Jakarta Post” szerint Indonézia Erdészeti Minisztere, Zulkifli Hasan „nagy jelentőségűnek” tartja ezt a videót, továbbá a miniszter azt is mondta, hogy „az a cél, hogy évente három százalékkal nőjön az orrszarvúállomány”.[30]

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hatalmas tülökkel rendelkező bika, a mára már kihalt D. s. lasiotis alfajból.[31] A képen látható példány a londoni állatkertben élt 1904 körül
  • Dicerorhinus sumatrensis sumatrensis G. Fischer, 1814 – laikus megnevezéssel: nyugat-szumátrai orrszarvú: feltételezések szerint, csak 75–85 példány él belőle, többségük a szumátrai Bukit Barisan Selatan Nemzeti Parkban és a Gunung Leuser Nemzeti Parkban, valamint a Way Kambas Nemzeti Parkban is található néhány.[8] A Maláj-félszigetről valószínűleg kihalt.[15] Megmaradásának legfőbb veszélyeztető tényezői az élőhelyek elvesztése és az orvvadászat. Ez az alfaj és a D. s. harrissoni alfaj között kis genetikai eltérést mutattak ki.[8] A Maláj-félszigeten élt állományt, korábban D. s. niger-ként ismerték, de azóta beleolvasztották ebbe az alfajba.[1]
  • Dicerorhinus sumatrensis harrissoni Groves, 1965 (laikus megnevezéssel kelet-szumátrai orrszarvú vagy borneói orrszarvú): korábban széles körben elterjedt volt Borneón, manapság viszont már csak körülbelül tíz egyede él.[8] Az ismert állomány Malajzia Sabah nevű államában él, de fákra szerelt vadkamerák Kelet-Kalimantanban is felvették őket.[32] A sarawaki észlelések nincsenek megerősítve.[8] Ez az állat az alfaj nevét, az angol Tom Harrissonról kapta, aki az 1960-as években Borneóban zoológiai és antropológiai kutatásokat végzett.[33] A három alfaj közül ez a legkisebb méretű.[1]
  • Dicerorhinus sumatrensis lasiotis Buckland, 1872 – laikus megnevezéssel: észak-szumátrai orrszarvú: a történelmi időkben Indiában és Bangladesben élt, de azóta kihaltnak nyilvánították. Megerősítetlen beszámolók szerint Mianmarban még élhet egy állománya, azonban az ország politikai helyzete megakadályozza az utánajárást.[8] Az alfajnév, a lasiotis a görög nyelvből ered, és jelentése: „szőrös fülek”. A későbbi kutatások bebizonyították, hogy ennek az alfajnak nem voltak szőrösebb fülei, mint a többinek, ennek ellenére a D. s. lasiotis megtarthatta az önálló alfaji státusát, mivel a három alfajból ez volt a legnagyobb testű.[1]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vörösesbarna szőrzete ősi megjelenést kölcsönöz ennek a kisméretű orrszarvúfajnak

A kifejlett állat fej-testhossza általában 250 centiméter, marmagassága 120–145 centiméter, testtömege 500–1000 kilogramm (átlagosan mintegy 700–800 kilogramm).[34] Az állatkertekben a legnagyobb példányok elérhetik a 2000 kilogrammos testtömeget is.[35] Mint az afrikai fajoknak, a szumátrainak is két tülke van, a teheneké kisebbek, de más nemi kétalakúság nincs a fajon belül.[25] A két tülök közül az elülső a nagyobbik, melynek hossza 15–25 centiméter között van; a rekord 81 centiméteres volt.[34] A második, vagyis hátsó tülök az elsőnél kisebb, nem hosszabb 10 centiméternél, és csonkként hat. A tülkök sötétszürke vagy fekete színűek. Tülkeit az afrikai orrszarvúktól eltérően nem tudja hatékony fegyverként használni.[20]

Esetlennek tetsző teste és vaskos, erős végtagjai vannak, amelyek alkalmasak arra, hogy az orrszarvú áthatoljon a sűrű erdőn. Patáján három ujj található.[25] Bőre szőrös, gyakran iszap fedi, amellyel a legyek ellen védekezik. A szőrzete vörösesbarna, a borjaknál sűrűbb, mint a felnőtteknél. A fogságban tartott állatok szőrösebbek, mint a vadonbeli fajtársaik, mivel itt nem koptatja a sűrű növényzetben való járás. Fülei körül nagyobb a szőrzet, továbbá farka végén bojtszerű növésű. Kevésbé ráncos, mint a többi ázsiai orrszarvúfaj, azonban a mellső lábai mögött és a hátsó lábai előtt vastag bőrránc veszi körül a testét. A nyaka körül is van egy kisebb bőrránc. Maga a bőr eléggé vékony, csak 10–16 milliméter vastag, alatta pedig nincsen zsírréteg. Mint minden orrszarvúnak, ennek is rossz a látása, azonban a többi érzékei igen kifinomultak. Mérete ellenére igen gyors és mozgékony. Könnyedén felmászik a hegyoldalakra és a meredek folyópartokra.[15][20][34]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dagonyázás közben

Ez az emlősállat a síksági és hegyvidéki sűrű esőerdők lakója. A szumátrai orrszarvú bika egyedei a többi rokon fajhoz hasonlóan általában magányosan élnek, és viszonylag nagy, akár 50 km2-es territóriumokat tartanak, melyek határait vizeletükkel, ürülékkupacaikkal, lábnyomhagyásokkal és kidöntött csemetékkel jelölik meg.[25] Nem figyeltek meg azonban harcokat a bikák között, pedig a territóriumok átfedhetik egymást. A tehenek kisebb, általában 10–15 km2-es territóriumokat tartanak, és az övéké nem fedik egymást, továbbá a legtöbbször csak a tehén és a frissen született borjú él együtt egyazon területen.[15]

A magányos állat csak párzáskor és borjadzáskor látható más orrszarvú társaságában

Táplálkozáskor a legtevékenyebb, ez pedig hajnalban és szürkület után van. Nappal dagonyázással tölti az idejét, ilyenkor pihen és hűsöl. Az esős évszakban élőhelyének a magasabb részeire húzódik fel, az év hűvösebb részein pedig újra a síkságokra vándorol le.[15] Amikor kiszáradtak a dagonyázóhelyei, az orrszarvú más vizes gödröket tágít ki tülkei és lábai segítségével. A dagonyázás a test lehűtését, valamint a külső élősködőktől és egyéb rovaroktól való megszabadulást szolgálja. A fogságban tartott példányoknak, melyeknek nem biztosítottak dagonyázógödröket, feltört és feldagadt a bőre, szemproblémáik lettek, körmeik feldagadtak, szőrzetük elhullott, és végül elpusztultak. Egy 20 hónapos kutatás azt tárta fel, hogy egy szumátrai orrszarvúnak egyszerre nincs három dagonyázógödörnél több, továbbá 2–12 hét után az orrszarvú elhagyja a helyet és újat keres magának. A dagonyázás általában a nap közepén van és 2–3 órán át tart, ezután pedig táplálkozni indul. Habár a szumátrai állatkertekben az orrszarvúak kevesebb mint 45 percet töltenek dagonyázással, a vadonban ez a kedvelt tevékenység jóval hosszabb: 80–300 percet tarthat, az átlag 166 perc naponta.[36] Ha egyáltalán nincs dagonyázóhely, vagy más vizesgödör a térségben, akkor a sekélyebb folyószakaszok is megfelelnek.[37]

Mivel igen ritka és eléggé újonnan kutatott állat, a faj körében még nem végeztek járványtani kutatásokat. A 19. században a fogságban tartott állatok körében végzetesnek bizonyultak a kullancsok és a Gyrostigma nevű bagócslegyek szúrásai.[34] Ismert tény, hogy az orrszarvúféléket megtámadja a bögölyfélék által terjesztett Trypanosoma, amely a surra nevű vérbetegség okozója. 2004-ben a Szumátrai Orrszarvút Megmentő Központban (Sumatran Rhinoceros Conservation Centre) 18 nap alatt mind az öt itt tartott példány elpusztult az előbb említett betegség miatt.[38] A kifejlett állatnak az emberen kívül nincs természetes ragadozója, azonban a borjakból zsákmányolhat a tigris (Panthera tigris) és az ázsiai vadkutya (Cuon alpinus). Hogy milyen gyakran történik ez meg, azt nem tudjuk. Bár az elterjedési területe átfedi az ázsiai elefánt (Elephas maximus) és az ázsiai tapír (Tapirus indicus) élőhelyeit, állítólag az állatok nem versengenek egymás között a táplálékforrásokért. Sőt, a megfigyelések szerint az elefántok és az orrszarvúak ugyanazokat a csapásokat használják. A két nagytestű állatfaj utat nyit a sűrű erdőben a kisebb, szarvasféléknek, disznóféléknek és vadkutyáknak.[15][37] Az orrszarvúk csapásai két típusúak lehetnek: a jártabbak, azaz a növényzettel kevésbé benőttek, hosszabbak és az évszakos vándorlásaikon használják; a kisebb csapások, amelyek egy orrszarvú területén belül összeköti a dagonyázóhelyeket és sógödröket a táplálkozóhelyekkel, ezeket még jócskán borítja növényzet. Útjai során folyókon is átkel, könnyen átúszik 1,5 méternél mélyebb és 50 méter széles folyókat is, még erős áramlás esetén is.[20][34]

Feltételezések szerint a vadonban körülbelül 30–45 évet él. Fogságban az élettartamrekordot egy D. s. lasiotis alfajbeli tehén példány tartja, amely 32 évet és 8 hónapot élt. 1900-ban a londoni állatkertben pusztult el.[20]

Táplálkozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

MallotesPhilipensis.jpg Garcinia mangostana fruit1.jpg
Eugenia1.jpg Ardisia crenata6.jpg
Fent balról, az óra járása szerint: Mallotus, Garcinia mangostana, Ardisia és Eugenia.[37][39]

Ez az állat főleg az éjszaka érkeztével és reggel korán táplálkozik. Tápláléka jórészt a trópusi esőerdők növényzetéből kerül ki, leveleket, hajtásokat, illetve a fákról lehulló ágakat és gyümölcsöket fogyasztja.[20][25] A nagyon fiatal csemetéket mindenestül megeszi. Életmódja szerint lombevő állatként van számon tartva, és az életben maradásához napi 50 kilogrammnyi táplálékra van szűksége.[15] Az ürülékének átvizsgálásával a kutatók megtudták, hogy ez az orrszarvúfaj több mint 100 növényfajjal táplálkozik. Az 1–6 centiméter átmérőjű csemetéket is elfogyasztja. A csemetéket a testével dönti ki, úgy, hogy rámegy anélkül, hogy rátaposna, utána pedig leeszi a leveleit. Számos, táplálékául szolgáló növényfaj csak elszigetelten és kis helyen fordul elő, ami azt jelenti, hogy ahhoz, hogy az orrszarvú jóllakjon, több helyet is fel kell, hogy keressen.[37] Tápláléknövényei főleg a következő családokból kerülnek elő: kutyatejfélék (Euphorbiaceae), buzérfélék (Rubiaceae) és díszlevélfafélék (Melastomataceae). Legkedveltebb és legközönségesebb tápláléka a cseresznyemirtusz (Eugenia).[39]

Kimondottan növényi tápláléka gazdag a rostokban, de szegény a fehérjékben.[40] A só nyalása létfontos számára, emiatt fontos szerepet játszanak életében azok a sólelőhelyek, ahol a talaj sótartalma jelentősen magasabb. Ezeket a sógödröket időről időre, általában havi rendszerességgel felkeresi. A bika itt „értesül” a szagnyomok alapján általában arról is, ha a territóriumában fogamzóképes tehén fordul elő. A létszükséges ásványokat a vulkanikus iszap evése mellett az ásványokban gazdag növények fogyasztásával is megkaphatja.[37][39]

Kommunikációja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szumátrai orrszarvú
hangjai (.wav fájlok)[41]

Az összes ma élő orrszarvúfaj közül a szumátrai orrszarvú adja ki a legtöbb hangot.[41] Az állatkertekben megfigyelt példányok majdnem folyamatosan kapcsolatot tartanak egymással hangangadással, valószínűleg a vadonban is így tesznek, legalábbis az anya és borja biztosan.[34] Három fő hangtípusa van: visítás, „bálnahang” és fütyülés. A visítás igen rövid, 1–2 másodpercig tart ez a legegyszerűbb, és ezt használja a legtöbbször. A „bálnahang”, ami a hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae) „énekére” emlékeztet (innen a neve is), egy erős visítással kezdődik és körülbelül 7 másodperces hangoskodásból áll. A fütyülés két másodperces visításból áll, melynek végén erős levegőfúvás hallható; ezt használja a legkevesebbszer. Ez utóbbi olyan erős, hogy állatkertekben vibrálni kezdenek tőle a ketrecek vasrácsai. Még nem ismert ennek az erős hangkiadásnak az értelme, de legvalószínűbb, hogy veszélyészleléskor, párkereséskor vagy a távoli példányokkal való kommunikációkor játszik szerepet. A fütyülést a vadonban messziről, a sűrű növényzettel borított erdőben is meg lehet hallani. Az elefántnak is van ehhez hasonló hangja, az ormányosé pedig 9,8 kilométerre is elhallatszik. Az orrszarvú füttyhangja sem marad sokkal el ettől.[41]

A hangjezléseken kívül a szagok is igen fontosak az orrszarvúk közötti kommunikációban. Legfőbb eszköze ennek az úgynevezett ürülékkupac. A kupacot, a fákat és a bokrokat a vizeletével is megjelöli. Néha csemetéket is kicsavar anélkül, hogy táplálkozna belőlük, a kutatók szerint ezzel az állat társainak jelez, mivel főleg a csapások kereszteződésénél találhatók ilyenek.[37][37]

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anyaállat négynapos borjával

A tehén 6–7 évesen éri el az ivarérettséget, míg a bika csak körülbelül 10 évesen. Vemhessége 15–16 hónapig tart. Egyetlen borjat hoz világra egyszerre, ami születésekor körülbelül 40–60 kilogrammot nyom, majd 13–15 hónapos koráig szopik és életének első 2–3 évét anyja mellett tölti. Két ellés között általában 4–5 év telhet el, de a nevelési időszakot vadonélő állatok esetén eddig még nem sikerült tanulmányozni.[25] [15]

Mindent, amit a szumátrai orrszarvú szaporodásáról tudunk, az állatkerti példányok megfigyelésén alapul. Az udvarláskor felerősödnek bizonyos viselkedéseik, így pl. gyakrabban és hangosabban jeleznek egymásnak, emelgetik farkukat, vizelnek, orrukkal bökdösik egymás fejét és ivarszerveit. A párzási viselkedésük leginkább a keskenyszájú orrszarvúéra hasonlít. A fiatal bikák gyakran túl agresszívek a tehenekkel szemben, megsebezhetik, vagy akár meg is ölhetik azokat a párzási időszakban. A vadonban a tehén el tud futni az ilyen bika elől, de zárt helyen erre nincs lehetősége, ezért ez is hozzájárulhat az alacsony szaporodási rátához, illetve halálozáshoz a szaporítási programok keretében fogvatartott orszarvúak körében.[42][43][11] A vadonban a párzási időszak egész évben tarthat.[25]

A tehén fogamzó készsége, amikor egyáltalán hajlandó a bikát magához engedni körülbelül 24 órán át tart, ha ez alatt nem történik meg az aktus, akkor ez csak 21–25 nap után ismétlődik meg a megfigyelések szerint. A párzási aktus, ahogy azt a cincinnati állatkertben megfigyelték, 30–50 percen keresztül tart, hasonlóan a többi orrszarvú fajhoz. Ennél rövidebb időtartamot figyeltek meg a Malajziában működő Szumátrai Orrszarvú Fajmegörző Központban (Sumatran Rhinoceros Conservation Centre). Miután a cincinnati állatkertben több sikeres megtermékenyülés is volt, és ezek hosszabb párosodások után következtek be, feltehető, hogy a vadonban is hosszabb az udvarlási szertartás, illetve a párzási aktus.[42] Habár több megtermékenyülés is sikeres volt, a vemhességek egy adott idő után valamilyen okból megszakadtak. Az első sikeres fogságban ellés 2001-ben, a cincinnati állatkertben történt meg. A kutatások és megfigyelések következtében kiderült, hogy a petetermelést az udvarlás idézi elő, és az úgynevezett sárgatesthormon (progesteron) ilyenkor megjósolhatatlan szinteket ér el.[44] A szaporodási sikereket 2001-ben, 2004-ben és 2007-ben úgy érték el, hogy a vemhes teheneknek progestint adtak be.[45] Indonézia nyugati részén is született egy borjú, amely az ötödik fogságban született borjaknak egyike az elmúlt 125 évben.[46]

A szumátrai orrszarvú és az ember[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Veszélyeztetettsége és védelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Shorea fa, az egyik fafajta, aminek illegális kitermelése miatt a szumátrai orrszarvú élettere rohamosan csökken.

Délkelet-Ázsiában a történelmi időkben a szumátrai orrszarvúk nagy számban fordultak elő. Manapság viszont, becslések szerint, kevesebb mint 100 példánya él.[8] Az állatot súlyosan veszélyeztetett fajként tartják számon, elsősorban az orvvadászat miatt. A 2008-as évben végzett felmérés szerint körülbelül 250 szumátrai orrszarvú létezett.[47][48] Az 1990-es évek elején, becslések szerint, az állomány minden évtizedben több mint 50%-kal csökken. A megmaradt és egymástól elszigetelt kis állományokat mostanság a beltenyészet is veszélyezteti. Megmaradt területeik, Indonézia kevésbé bejárt hegységeiben vannak.[49][50]

A szumátrai orrszarvú tülkének kilogrammját a feketepiacon körülbelül 30–50 ezer amerikai dollárért adják el.[3] Ezt az állatfajt már több száz éve pusztítják, ez is egyik oka kicsi és tovább csökkenő létszámának.[8] A vadonban való megfigyelése és vadászata igen nehéz. Egy kutató hét hetet ült egy fára felszerelt megfigyelőhelyen egy sólelőhely szomszédságában, anélkül, hogy megpillantott volna egy orrszarvút. Emiatt az orvvadászok nem keresik fel az állatot, hanem a csapások mentén különböző csapdákat állítanak neki. Ezek a csapdák állhatnak rácsapódó lándzsákból vagy gödrökből. Az 1970-es években feljegyezték, hogy a szumátrai emberek mire is használják fel az orrszarvú különböző testrészeit. A tülökből például amuletteket készítenek, amelyek hiedelmük szerint véd a kígyómarástól. A szárított orrszarvúhúst a hasmenés, lepra és gümőkór (tuberculosis) ellen használták fel. Az úgynevezett „orrszarvú olajat”, melynek készítéséhez néhány hétig kókuszolajban tartanak egy orrszarvúkoponyát, bőrbetegségek kezeléséhez használták. Hogy még mi mennyire használatos az orrszarvú, azt nem tudjuk.[34][2][37] A kínai hagyományos orvoslásban az orrszarvútülök afrodiziákumnak számít.[3] Akármire is használják fel, az orrszarvútülöknek még manapság is nagy a piaca.[8]

Szumátrán, melyen a szumátrai orrszarvú mellett Indonézia és Malajzia is osztozik, nagymértékű illegális fakitermelés folyik. Az itteni esőerdőket főleg a keményfaipar számára irtják ki. A ritka fák, mint például az Intsia bijuga, a Shorea-fajok és a Palaquium-fajok igen értékesek a nemzetközi piacokon, köbméterük akár 1800 amerikai dollárt is érhet. Az illegális fakitermelés megakadályozása igen nehéz, mivel számos ember él ugyanott, ahol ezek a fák és orrszarvúk is élnek. A 2004-es indiai-óceáni cunami újabb ürügy volt a további fakitermeléshez. Habár az orrszarvú erdőiből kivágott értékes fák inkább a nemzetközi piacra kerülnek, nem hazai használatra, a szökőár után nagymértékben megnőtt a favágóengedélyek száma.[26] Bár az orrszarvút igen érzékenyen érinti élőhelyének a háborgatása, a fakitermelés kevésbé veszélyezteti, mint az orvvadászat. Ha hagyják, a szumátrai orrszarvú kevésbé egészséges erdőben is képes megélni.[8]

Fogságban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár eléggé ritkán, de az elmúlt 150 évben látható volt néhány szumátrai orrszarvú a világ állatkertjeiben. 1872-ben, a londoni állatkert egy párt szerzett be, melynek a tehenét Begum-nak nevezték el. Őt 1868-ban a bangladesi Csittagongnál fogták be és egészen 1900-ig élt a londoni állatkertben. Fogságban töltött élettartama azóta is rekordnak számít.[51] Ugyanez az egyed a D. s. lasiotis nevű alfaj típuspéldánya. A két orrszarvú beszerzésének idején Philip Sclater, aki a Londoni Állatkerti Társaság (Zoological Society of London) titkára volt, azt állította, hogy az első ilyen fogságban tartott állatok 1868-ban a hamburgi állatkertben voltak. Mielőtt kihalt volna a D. s. lasiotis alfaj, legalább hét példánya volt látható a világ különböző állatkertjeiben és cirkuszaiban.[34] Ezek ellenére a szumátrai orrszarvú nem viseli jól a fogságot. Indiában, a kalkuttai állatkertben történt meg az első fogságban ellés. Ez a ritka esemény 1889-ben történt meg, azonban az egész 20. században egyetlen másik fogságban történő ellés sem volt. 1972-ben, a Subur nevű, utolsó fogságban tartott szumátrai orrszarvú Dániában, a koppenhágai állatkertben pusztult el.[34]

A szumátrai orrszarvú nem szaporodik jól a fogságban. Ennek ellenére az 1980-as évek elején egyes környezetvédő szervezetek szaporítási programot indítottak el a szumátrai orrszarvúfaj körében. 1984 és 1996 között, az úgynevezett ex situ védelem program alatt, negyven orrszarvút fogtak ki a vadonból és szállították a világ különböző állatkertjeibe. Noha az elvárások nagyok voltak és a befogott példányok tanulmányozása sok adathoz vezetett, az 1990-es évek vége felé egyetlen borjú sem született. A programban részt vevő kutatók többsége elismerte, hogy ez a szaporítási program csődöt mondott. 1997-ben, az IUCN ázsiai orrszarvúakra szakosodott csoportja bevallotta, hogy nemcsak, hogy nem sikerült szaporítani az orrszarvút, hanem a negyven befogott példányból húsz el is pusztult.[2] 2004-ben a Maláj-félszigeten egy surrajárvány megölte az összes Szumátrai Orrszarvút Megmentő Központban tartott egyedet, nyolc példányra csökkentve a fogságban tartott szumátrai orrszarvúk számát.[38][50]

A nyolc megmaradt egyedből hetet átküldtek az Amerikai Egyesült Államokba, egyet pedig meghagytak Délkelet-Ázsiában. 1997-re a nyolc túlélőből már csak három példány maradt meg: egy tehén a Los Angeles-i állatkertben, egy bika a cincinnati állatkertben és egy tehén a bronxi állatkertben. Egy utolsó erőfeszítés reményében a három állatot a cincinnati állatkertben hozták össze. Több éves sikertelen próbálkozás után a Los Angeles-i Emi nevű tehén hatodik majdnem életet adott egy kis bikának, Ipuh-nak, azonban ez mégsem sikerült. Az azelőtti öt vemhesség még hamarabb megszakadt. Az évek során az állatkerti kutatások és kísérletek következtében a szakértők rájöttek, hogy a vemhesség alatt speciális hormonális kezelés szükséges. Ennek következtében Emi egy második bikának is életet adott, ennek neve, Andalas, amely indonézül szó szerint Szumátrát jelenti.[52] Andalas 2001 szeptemberében jött világra, és 112 év után az első sikeres, fogságban tartott szumátrai orrszarvú születést jelentette. 2004. július 30-án Andalast egy tehénborjú, Suci (indonézül: „tiszta”) követte.[53] 2007. április 29-én Emi megellette harmadik borját, második kis bikáját, Harapant (indonézül: „remény”, de Harry-nak is hívják).[45][54] 2007-ben Andalast, amely Los Angelesben élt, átszállították Szumátrára, hogy az ottani szaporodási program keretében egészséges tehenekkel párosodhasson.[11][55] 2012. június 23-án Andalas apa lett, mivel világra jött az évszázad negyedik fogságban ellett borja. Az Andatu nevű bikaborjú anyja egy vadonban született tehén, melynek neve Ratu. Ratut a Way Kambas Nemzeti Park orrszarvúmenhelyén tartják.[56]

Habár Cincinnatiban sikereket ér el a szaporítási program, amivel jelentős adatokhoz jutnak a kutatók a szumátrai orrszarvú szaporodásával kapcsolatosan, továbbá felhívják az emberek figyelmét az orrszarvúak kényes ügyére: adományokat szereznek az orrszarvúk és a szumátrai élőhelyeinek a megmentésére. Egyesek véleménye szerint viszont ez a program több kárt tesz, mint hasznot (a rengeteg elpusztult állatra hivatkozva), és hogy túlságosan költséges, továbbá, hogy az állatok kivétele az erdőből megváltoztathatja a helyi bioszférát, és még azzal is érvelnek, hogy az orrszarvúak a védett természetes élőhelyükön sikeresebben szaporodnak, mint a mesterséges körülmények között.[11]

A médiában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A néhány állatkerti és könyvekben lerajzolt példányokon kívül a szumátrai orrszarvú alig ismert állat. A sokkal jobban ismert, azaz közönségesebb indiai, keskenyszájú és szélesszájú orrszarvúak több sajtóérdeklődést és ismeretterjesztő filmben szereplést kapnak. Ennek ellenére a szumátrai orrszarvút újabban több ismeretterjesztő filmben is lehet látni: az állatokat vagy a természetes élőhelyükön, vagy pedig a szaporítási program keretében fogva tarartva mutatják be. Ilyen film például az Asia Geographic által bemutatott: The Littlest Rhino. Ez 2001-ben készült úgy, hogy miközben Alain Compost független operatőr a Natural History New Zealand számára készített felvételeket a The Forgotten Rhino című (az indiai és a jávai orrszarvúakról szóló) ismeretterjesztő filmhez, aközben több szumátrai orrszarvút is felvett, és a másik filmet ezekből készítette.[57][58]

Habár főleg ürülék és lábnyom által ismert a szóban forgó orrszarvú borneói állománya, 2006 áprilisában a fákra szerelt videokameráknak végre sikerült felvenniük a maláj borneói Sabahban e ritka állatot.[59] 2007. április 27-én a kutatók bejelentették a sikert, és a videót széles körben továbbították a nagyvilágban. A felvett állat egy egészséges felnőtt példány volt, amely a filmezés alatt eszik, az aljnövényzetben halad és megszagolja a kamerát. A WWF, szervezet, melynek tulajdona e videokamera, arra használta fel a filmet, hogy a helybéli hatóságokat próbálja meggyőzni a térség védelem alá helyezésében.[60][61] A megfigyelések tovább folytatódtak, és a fákra szerelt kameraállományt ötven darabbal növelték meg. Ennek eredményét 2010 februárjában látták, amikor is lencsevégre került egy olyan példány, amely vemhes tehénnek tűnik.[62]

Népi hiedelmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 19. század közepétől a 20. század elejéig, a természettudósok és vadászok több népi történetet is begyűjtöttek erről az emlősfajról. Mianmarban az emberek azt hitték, hogy a szumátrai orrszarvú – amely korábban közönséges volt ebben az országban – tűzzel táplálkozik. A népmesék szerint az orrszarvú megérzi a füstöt és eljön a tábortüzekhez, ahol aztán rátámad a táborozókra. Szintén egy mianmari hiedelem szerint az orrszarvút júliusban kell vadászni, amikor is az állatok összegyűlnek a telihold alá. A malájok pedig úgy vélték, hogy az állat tülkének közepe üres, és merüléskor légzőcsőként használja, vagy akár vizet is spriccel vele. Malajziában és Szumátrán az emberek szerint az orrszarvú minden évben levedli tülkét, utána pedig elássa. Borneóban ragadozó életmódot tulajdonítanak az állatnak: a szumátrai orrszarvú ürüléket ereszt a patakba, aztán az ürüléktől megdöglött halakat elfogyasztja.[34]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e Rookmaaker, L. C. (1984.). „The taxonomic history of the recent forms of Sumatran Rhinoceros (Dicerorhinus sumatrensis)”. Journal of the Malayan Branch of the Royal Asiatic Society 57 (1), 12–25. o.  
  2. ^ a b c d e Foose Thomas J., Nico van Strien. Asian Rhinos – Status Survey and Conservation Action Plan (angol nyelven). IUCN, Gland, Switzerland and Cambridge (UK). ISBN 2-8317-0336-0 (1997) 
  3. ^ a b c d e Dinerstein, Eric. The Return of the Unicorns; The Natural History and Conservation of the Greater One-Horned Rhinoceros (angol nyelven). New York: Columbia University Press. ISBN 0-231-08450-1 (2003) 
  4. Peter Grubb.szerk.: Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder: Dicerorhinus sumatrensis, Mammal Species of the World, 3. kiadás, Baltimore: Johns Hopkins University, 635. o (2005). ISBN 978-0-8018-8221-0. OCLC 62265494 
  5. indiai, jávai, szumátrai, szélesszájú, keskenyszájú orrszarvú
  6. Jan Chapman. The Art of Rhinoceros Horn Carving in China. (angol nyelven). London: Christie's Books, 27. o. ISBN 0-903432-57-9 (1999) 
  7. Edward H. Schafer. The Golden Peaches of Samarkand: A study of T'ang Exotics (angol nyelven). Los Angeles: University of California Press. Berkeley, 83. o. ISBN 978-0520-05462-2 (1963) 
  8. ^ a b c d e f g h i j N.J. van Strien, B. Manullang, I. Sectionov, W. Isnan, M.K.M Khan, E. Sumardja, S. Ellis, K.H. Han, B. Boeadi, J. Payne, E.B. Martin (2008). Dicerorhinus sumatrensis. In: IUCN 2008. IUCN Red List of Threatened Species. Downloaded on 2008-11-28.
  9. ^ a b Petra Fleischer: Sumatran rhino numbers revised downwards (angol nyelven). savetherhino.org. (Hozzáférés: 2015. április 17.)
  10. Petra Fleischer: Top 10: Shocking figures of the illegal rhino horn trade (angol nyelven). earthtouchnews.com, 2014. szeptember 16. (Hozzáférés: 2015. július 20.)
  11. ^ a b c d Terri L. Roth, Robin W. Radcliffem, Nico J. van Strien (2006.). „New hope for Sumatran rhino conservation” (angol nyelven) (PDF). International Zoo News 53 (6), 352–353. o.  
  12. L.C. Rookmaaker.szerk.: R. Fulconis: First sightings of Asian rhinos, Save the rhinos: EAZA Rhino Campaign 2005/6 (angol nyelven). London: European Association of Zoos and Aquaria (2005) 
  13. ^ a b c Juan Carlos Morales, Patrick Mahedi Andau, Jatna Supriatna, Zainuddin Zainal-Zahari, Don J. Melnick (1997. április). „Mitochondrial DNA Variability and Conservation Genetics of the Sumatran Rhinoceros” (angol nyelven) (PDF). Conservation Biology 11 (2), 539–543. o. DOI:10.1046/j.1523-1739.1997.96171.x.  
  14. Henry G. Liddell, Robert Scott. Greek-English Lexicon, Abridged (angol nyelven), Oxford: Oxford University Press. ISBN 0-19-910207-4 (1980) 
  15. ^ a b c d e f g h Nico van Strien.szerk.: R. Fulconis: Sumatran rhinoceros, Save the rhinos: EAZA Rhino Campaign 2005/6 (angol nyelven). London: European Association of Zoos and Aquaria, 70–74. o (2005) 
  16. Melville, R.V. (1977.). „Opinion 1080: "Didermocerus Brookes, 1828 (Mammalia) suppressed under the plenary powers"” (angol nyelven). Bulletin of Zoological Nomenclature (34), 21–24. o, Kiadó: International Commission on Zoological Nomenclature.  
  17. ^ a b c d Tougard, C., T. Delefosse, C. Hoenni, C. Montgelard (2001.). „Phylogenetic relationships of the five extant rhinoceros species (Rhinocerotidae, Perissodactyla) based on mitochondrial cytochrome b and 12s rRNA genes” (angol nyelven). Molecular Phylogenetics and Evolution 19 (1), 34–44. o. DOI:10.1006/mpev.2000.0903. PMID 11286489.  
  18. Xiufeng Xu, Axel Janke, Ulfur Arnason (1996. november 1.). „The Complete Mitochondrial DNA Sequence of the Greater Indian Rhinoceros, Rhinoceros unicornis, and the Phylogenetic Relationship Among Carnivora, Perissodactyla, and Artiodactyla (+ Cetacea)” (angol nyelven). Molecular Biology and Evolution 13 (9), 1167–1173. o. DOI:10.1093/oxfordjournals.molbev.a025681. PMID 8896369.  
  19. Frédéric Lacombat.szerk.: R. Fulconis: The evolution of the rhinoceros, Save the rhinos: EAZA Rhino Campaign 2005/6 (angol nyelven). London: European Association of Zoos and Aquaria, 46–49. o (2005) 
  20. ^ a b c d e f Colin P. Groves, Fred Kurt (1972.). „Dicerorhinus sumatrensis” (PDF). Mammalian Species (21), 1–6. o, Kiadó: American Society of Mammalogists. DOI:10.2307/3503818. JSTOR 3503818.  
  21. Groves, C. P. (1983.). „Phylogeny of the living species of rhinoceros” (angol nyelven) (PDF). Zeitschrift fuer Zoologische Systematik und Evolutionsforschung 21, 293–313. o.  
  22. ^ a b Cerdeño, Esperanza (1995.). „Cladistic Analysis of the Family Rhinocerotidae (Perissodactyla)” (angol nyelven) (PDF). Novitates (3143), Kiadó: American Museum of Natural History. ISSN 0003-0082.  
  23. Ludovic Orlando, Jennifer A. Leonard, Aurélie Thenot, Vincent Laudet, Claude Guerin, Catherine Hänni (2003. szeptember). „Ancient DNA analysis reveals woolly rhino evolutionary relationships” (angol nyelven) (PDF). Molecular Phylogenetics and Evolution 28 (2), 485–499. o. DOI:10.1016/S1055-7903(03)00023-X. PMID 12927133.  
  24. Choudhury, A. U. (1997.). „The status of the Sumatran rhinoceros in north-eastern India” (angol nyelven) (PDF). Oryx 31 (2), 151–152. o. DOI:10.1046/j.1365-3008.1997.d01-9.x.  
  25. ^ a b c d e f g Szumátrai orrszarvú Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  26. ^ a b Cathy Dean, Tom Foose.szerk.: R. Fulconis: Habitat loss, Save the rhinos: EAZA Rhino Campaign 2005/6 (angol nyelven). London: European Association of Zoos and Aquaria, 96–98. o (2005) 
  27. Agence France-Presse (AFP): Rhino population at Indonesian reserve drops by 90 percent in 14 years (angol nyelven). Terradaily.com, 2004. december 19. (Hozzáférés: 2015. július 18.)
  28. C. Scott, T. Foose, J. C. Morales, P. Fernando, D. J. Melnick, P. T. Boag, J. A. Davila, P. J. Van Coeverden de Groot (2004.). „Optimization of novel polymorphic microsatellites in the endangered Sumatran rhinoceros (Dicerorhinus sumatrensis)” (angol nyelven) (PDF). Molecular Ecology Notes 4 (2), 194–196. o, Kiadó: Blackwell Publishing Ltd. DOI:10.1111/j.1471-8286.2004.00611.x.  
  29. Traces of Sumatran rhino found in Kalimantan (angol nyelven). The Jakarta Post, 2013. március 29. (Hozzáférés: 2015. július 15.)
  30. Erwida Maulia: Sumatran Rhino Caught on Camera in East Kalimantan. The Jakarta Globe, 2013. október 2. (Hozzáférés: 2014. augusztus 2.)
  31. L. C. Rookmaaker, Marvin L. Jones. The rhinoceros in captivity: a list of 2439 rhinoceroses kept from Roman times to 1994 (angol nyelven). Kugler Publications, 129. o. ISBN 978-90-5103-134-8 (1998) 
  32. Camera traps produce first ever hard evidence of Sumatran rhino population in Kalimantan forests WWF-Indonesia/PHKA (Lampung), 2 October 2013.
  33. Groves, C. P. (1965.). „Description of a new subspecies of Rhinoceros, from Borneo, Didermocerus sumatrensis harrissoni”. Saugetierkundliche Mitteilungen 13 (3), 128–131. o.  
  34. ^ a b c d e f g h i j van Strien, N. J. (1974-06-28.). „Dicerorhinus sumatrensis (Fischer), the Sumatran or two-horned rhinoceros: a study of literature” (angol nyelven). Mededelingen Landbouwhogeschool Wageningen (Nederland) 74 (16), 1–82. o.  
  35. C. P. Groves, F. Kurt (1972.). „Dicerorhinus sumatrenis” (angol nyelven) (PDF). Mammalian Species 21, 1–6. o. DOI:10.2307/3503818.  
  36. S.C. Julia Ng, Z. Zainal-Zahari, Adam Nordin (2001.). „Wallows and Wallow Utilization of the Sumatran Rhinoceros (Dicerorhinus Sumatrensis) in a Natural Enclosure in Sungai Dusun Wildlife Reserve, Selangor, Malaysia” (angol nyelven) (PDF). Journal of Wildlife and Parks 19, 7–12. o.  
  37. ^ a b c d e f g h Borner, Markus. A field study of the Sumatran rhinoceros Dicerorhinus sumatrensis (Fischer, 1814): Ecology and behaviour conservation situation in Sumatra, (Inaugural Dissertation) (angol nyelven). Basel University, 1-169. o. ISBN 3-260-04600-3 (1979) 
  38. ^ a b Aidi Mohamad, S. Vellayan, Robin W. Radcliffe, Linda J. Lowenstine, Jon Epstein, Simon A. Reid, Donald E. Paglia, Rolfe M. Radcliffe, Terri L. Roth, Thomas J. Foose, Mohamad Khan bin Momin Khan (2004.). „Trypanosomiasis (surra) in the captive Sumatran rhinoceros (Dicerorhinus sumatrensis sumatrensis) in Peninsular Malaysia” (angol nyelven) (PDF). Proceedings of the 11th International Conference of the Association of Institutions for Tropical Veterinary Medicine, 187-189. o.  
  39. ^ a b c Yook Heng Lee, Robert B. Stuebing, Abdul Hamid Ahmad (1993.). „The Mineral Content of Food Plants of the Sumatran Rhino (Dicerorhinus sumatrensis) in Danum Valley, Sabah, Malaysia” (angol nyelven) (PDF). Biotropica 3 (5), 352–355. o, Kiadó: The Association for Tropical Biology and Conservation. DOI:10.2307/2388795. JSTOR 2388795.  
  40. E. S. Dierenfeld, A. Kilbourn, W. Karesh, E. Bosi, M. Andau, S. Alsisto (2006.). „Intake, utilization, and composition of browses consumed by the Sumatran rhinoceros (Dicerorhinus sumatrensis harissoni) in captivity in Sabah, Malaysia” (angol nyelven). Zoo Biology 25 (5), 417–431. o. DOI:10.1002/zoo.20107.  
  41. ^ a b c Elizabeth von Muggenthaler, Paul Reinhart, Brad Limpany, R. Barton Craft (2003.). „Songlike vocalizations from the Sumatran Rhinoceros (Dicerorhinus sumatrensis)” (angol nyelven). Acoustics Research Letters Online 4 (3), 83. o. DOI:10.1121/1.1588271.  
  42. ^ a b Z. Zainal Zahari, Y. Rosnina, H. Yap, K. C. Wahid, M. R. Jainudeen (2005.). „Reproductive behaviour of captive Sumatran rhinoceros (Dicerorhinus sumatrensis)” (PDF). Animal Reproduction Science 85 (3–4), 327–335. o. DOI:10.1016/j.anireprosci.2004.04.041. PMID 15581515.  
  43. Z. Zainal-Zahari, Y. Rosnina, H. Wahid, M. R. Jainudeen (2002.). „Gross Anatomy and Ultrasonographic Images of the Reproductive System of the Sumatran Rhinoceros (Dicerorhinus sumatrensis)”. Anatomia, Histologia, Embryologia: Journal of Veterinary Medicine Series C 31 (6), 350–354. o. DOI:10.1046/j.1439-0264.2002.00416.x. PMID 12693754.  
  44. T. L. Roth, J. K. O'Brien, M. A. McRae, A. C. Bellem, S. J. Romo, J. L. Kroll, J. L. Brown (2001.). „Ultrasound and endocrine evaluation of the ovarian cycle and early pregnancy in the Sumatran rhinoceros, Dicerorhinus sumatrensis” (angol nyelven) (PDF). Reproduction 121 (1), 139–149. o. DOI:10.1530/rep.0.1210139. PMID 11226037.  
  45. ^ a b T.L. Roth (2003.). „Breeding the Sumatran rhinoceros (Dicerorhinus sumatrensis) in captivity: behavioral challenges, hormonal solutions”. Hormones and Behavior 44, 31. o.  
  46. Agence France-Presse (AFP). „Endangered Sumatran rhino gives birth in Indonesia”, Discovery Communications, 2012. június 24. 
  47. Last chance for the Sumatran rhino (angol nyelven). IUCN, 2013. április 4. (Hozzáférés: 2014. augusztus 2.)
  48. Jeremy Hance: Sumatran rhino population plunges, down to 100 animals (angol nyelven). mongabay.com, 2013. április 8. (Hozzáférés: 2015. július 15.)
  49. Alan Rabinowitz (1995.). „Helping a Species Go Extinct: The Sumatran Rhino in Borneo” (angol nyelven). Conservation Biology 9 (3), 482–488. o. DOI:10.1046/j.1523-1739.1995.09030482.x.  
  50. ^ a b Thomas J. Foose, Nico J. van Strien (1998. July-December). „Conservation Programs for Sumatran and Javan Rhino in Indonesia and Malaysia” (angol nyelven). Pachyderm 26, 100-115. o.  
  51. Lydekker, Richard. The great and small game of India, Burma, and Tibet (angol nyelven). Asian Educational Services. ISBN 978-81-206-1162-7 (1900) 
  52. Andalas – A Living Legacy. Cincinnati Zoo. [2007. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. november 24.)
  53. It's a Girl! Cincinnati Zoo's Sumatran Rhino Makes History with Second Calf. Cincinnati Zoo. [2007. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. november 4.)
  54. Meet "Harry" the Sumatran Rhino!. Cincinnati Zoo, 2004. [2007. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 4.)
  55. Paul Watson. „Come into my mud pool”, The Los Angeles Times, 2007. április 26. (Hozzáférés ideje: 2015. július 15.) (angol nyelvű) 
  56. Agence France-Presse (AFP): Rare baby Sumatra rhinoceros named a 'gift from God'. The Jakarta Globe, 2012. június 26.
  57. The Littlest Rhino. Asia Geographic. [2007. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 6.)
  58. Jeremy Hogarth, Alain Compost. The Forgotten Rhino (Video), Natural History New Zealand. ASIN B000XNLQN4. Hozzáférés ideje: 2015. július 18. 
  59. Rhinos alive and well in the final frontier”, New Straits Times, 2006. július 2. (angol nyelvű) 
  60. Agence France-Presse (AFP). „Rhino on camera was rare sub-species: wildlife group”, news.yahoo.com, 2007. április 25.. [2007. május 2-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  61. Asian rhinos (angol nyelven). WWF. (Hozzáférés: 2015. július 15.)
  62. Endangered pregnant Borneo rhino caught on camera”, The Telegraph, 2010. április 21. (Hozzáférés ideje: 2015. július 15.) (angol nyelvű) 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sumatran rhinoceros című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fischer, G. 1814. Zoognosia: tabulis synopticis illustrata. N. S. Vsevolozsky, 3: 301.
  • Groves, C. P. 1967. On the rhinoceroses of South-east Asia. Säugetierkundliche Mitteilungen, 15: 221-237.
  • Groves, C. P., and F. Kurt., 1972. Dicerorhinus sumatrensis. Mammalian Species, 21: 1-6.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]