Jávai orrszarvú

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Jávai orrszarvú
A londoni állatkertben, 1874–1885 között élt jávai orrszarvú tehén
A londoni állatkertben, 1874–1885 között élt jávai orrszarvú tehén
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Páratlanujjú patások (Perissodactyla)
Család: Orrszarvúfélék (Rhinocerotidae)
Alcsalád: Rhinocerotinae
Nemzetség: Rhinocerotini
Nem: Rhinoceros
Linnaeus, 1758
Faj: R. sondaicus
Tudományos név
Rhinoceros sondaicus
Desmarest, 1822[1]
Szinonimák
Elterjedés
A jávai orrszarvú elterjedési területe;a narancsszínű az egykori, a vörös a jelenlegi terület[2]
A jávai orrszarvú elterjedési területe;
a narancsszínű az egykori, a vörös a jelenlegi terület[2]
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Jávai orrszarvú témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Jávai orrszarvú témájú kategóriát.

A jávai orrszarvú (Rhinoceros sondaicus)[3] az emlősök (Mammalia) osztályának a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe, ezen belül az orrszarvúfélék (Rhinocerotidae) családjába tartozó faj, egyike a ma élő öt orrszarvúfajnak[4]. A rendkívül ritka állat ugyanabba a nembe (Rhinoceros) tartozik, mint közeli rokona, az indiai orrszarvú, de 3,1–3,2 méteres hosszúságával és 1,4–1,7 méteres magasságával mérete közelebb áll a keskenyszájú orrszarvúéhoz (Diceros bicornis). A többi orrszarvúfajjal ellentétben csak a kifejlett hímek viselnek tülköt, és ez is jóval kisebb, mint a többi orrszarvúé, nem nagyobb 25 centiméternél.

A három ázsiai orrszarvúfaj közül korábban a jávai orrszarvú volt a legelterjedtebb. Előfordulási területe magába foglalta a Jáva és Szumátra szigeteket, valamint Délkelet-Ázsiát, Indiát és Kínát. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) súlyosan veszélyeztetett fajnak minősíti ezt a ritka állatot;[5] az indok az, hogy a vadonban már csak egy nagyon kicsi állománya ismert, és állatkertekben sem található egyetlen példánya sem. A nagytestű emlősök között a jávai orrszarvú az egyik legritkább.[6] Az Indonéziához tartozó Jáva sziget nyugati végén levő Ujung Kulon Nemzeti Parkban már csak kevesebb mint negyven példány él.[7] Egy másik állománya is létezett még nemrég, amely a vietnami Cát Tiên Nemzeti Parkban élt, azonban ez 2011-ben már bizonyítottan kihalt.[8] Ennek a fő oka az orvvadászat, mivel az orrszarvúak tülkének a hagyományos kínai orvoslásban nagy kereslete van. A feketepiacon egy kilogramm orrszarvútülök 30 000 amerikai dollárt ér.[6] Amikor az európaiak gyarmatosítani kezdték a térséget, a jávai orrszarvú vadásztrófeává vált. Élőhelyének elvesztése és a délkelet-ázsiai háborúk, mint például a vietnami háború, hozzájárultak az orrszarvú egyedszámának drasztikus csökkenéséhez, továbbá az állomány folyamatos megzavarása megakadályozta az állomány visszaszaporodását, azaz reprodukcióját.[9] Utolsó vadon élő és védett populációja az Ujung Kulon Nemzeti Parkban található, azonban itt sincs teljes biztonságban, mivel továbbra is veszélyeztetik az orvvadászok, a betegségek, a kis genetikai változatosság és az ennek következtében fellépő beltenyészet.

Ez az orrszarvúfaj a vadonban körülbelül 30–45 évet élhet. Eredeti természetes élőhelye a síkvidéki esőerdők, a nedves láprétek és az ártéri területek voltak. Általában magányos állat, kivéve a párzási időszakban, vagy amikor a borjaikat nevelik, illetve dagonyázó pocsolyáknál vagy ásványi sók lelőhelyeinél kisebb csoportban összegyűlhetnek. Az emberen kívül a kifejlett jávai orrszarvúnak nincsen természetes ellensége. Általában kerüli az embert, de ha veszélyben érzi magát, akkor támadólag léphet fel. A kutatók és a természetvédők ritkán tanulmányozzák közvetlenül, egyrészt mert annyira ritka, másrészt mert tartanak attól, hogy a kihalás szélén lévő faj életkörülményeit tovább rontják. Főleg kihelyezett kamerák felvételei és ürülékük alapján mérik fel viselkedésüket és egészségi állapotukat. Az öt ma élő orrszarvúfaj közül a jávai orrszarvú a legkevésbé tanulmányozott. Két felnőtt állatot a borjukkal együtt filmre vett egy kihelyezett kamera. A felvételt 2011. február 28-án a WWF (Természetvédelmi Világalap) és az Indonéziai Nemzeti Parkok Hivatala közzé tette, bizonyítva, hogy a jávai orrszarvú még szaporodik a természetben.[10] 2012 áprilisában a nemzeti parkokért felelős hivatal közzé tett egy másik videofelvételt, melyen 35 különböző példány látható; köztük tehenek borjukkal, valamint udvarló párok.[11]

Felfedezése és neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jávai orrszarvú koponya a londoni Grant Museum of Zoology-ban

Az európai természetkutatók először 1787-ben tanulmányozhatták ezt a fajt, miután Jáván két példányt kilőttek. E példányok koponyáit küldték el az akkor már híres természettudósnak, a holland Petrus Campernek, aki azonban 1789-ben meghalt, mielőtt publikálhatta volna felfedezését, mely szerint a jávai rinocérosz egy önálló faj, nem pedig az indiai orrszarvú egyik változata. Alfred Duvaucel francia természettudós és kutató, Georges Cuvier mostohafia, Szumátrán lelőtt egy ilyen orrszarvút, a példányt pedig elküldte mostohaapjának, aki 1822-ben új fajnak nyilvánította. Szintén 1822-ben Anselme Gaëtan Desmarest francia zoológus, Rhinoceros sondaicusnak nevezte el az állatot. A ma is élő orrszarvúak közül a jávai orrszarvút fedezték fel utolsóként.[12] Desmarest először szumátrainak tartotta az általa leírt példányt, de később átírta jávai származásúnak.[1]

A rinocérosz szó (ami a faj nemének elnevezése is: Rhinoceros) az ógörög nyelvből származik; és egy összetett szó: rhis = „orr” és ceras = „szarv”, ami magyarul nem egyéb, mint „orrszarvú”. A tudományos fajneve a sondaicus a Szunda-szigetekből ered, hiszen ez a szigetcsoport magába foglalja az orrszarvú által lakott szigeteket, vagyis Jávát és Szumátrát. A jávai orrszarvúnak egyéb laikus nevei a következők: szundai orrszarvú vagy kisebb egyszarvú rinocérosz (a nagyobb egyszarvú rinocérosz az indiai orrszarvút illeti).[13]

Kifejlődése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Indiai orrszarvú tehén borjával; ez az állat a jávai orrszarvú legközelebbi rokona

Feltételezések szerint az első orrszarvúfélék a kora eocén korszakban váltak el a többi páratlanujjú patásoktól (Perissodactyla). A mitokondriális DNS-vizsgálat szerint a modern orrszarvúak ősei és a lófélék (Equidae) ősei, körülbelül 50 millió évvel ezelőtt válhattak szét.[14] A mai orrszarvúfélék családja Eurázsiában jelent meg először, az eocén kor vége felé. A mai fajok ősei, körülbelül a miocén kor idején terjedtek szét Ázsiából.[15]

A Rhinoceros emlősnem ma is élő két fajának kövületei legelőször a körülbelül 1,6–3,3 millió éves leletekben jelenik meg Ázsia területén. A molekuláris vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy a két állat külön fajként létezett már 11,7 millió évvel ezelőtt is.[16] Habár e két faj neme (Rhinoceros) a típusneme az orrszarvúfélék családjának (Rhinocerotidae), mégsem állnak szoros rokonságban a többi orrszarvú fajjal. Különböző kutatások feltételezik, hogy az indiai és a jávai orrszarvú a fosszilis Gaindatheriummal és Punjabitheriummal állhatott szoros rokonságban. A család részletes kladisztikai vizsgálata szerint a Rhinoceros nem és a kihalt Punjabitherium egy kládot alkot a szumátrai orrszarvú nemével (Dicerorhinus). Más kutatások szerint a szumátrai orrszarvú az afrikai orrszarvúakkal állna közelebbi rokonságban.[17] A szumátrai orrszarvú a többi ázsiai orrszarvútól körülbelül 15 millió éve válhatott el,[15] de ez már sokkal korábban, akár 25,9 millió éve is bekövetkezhetett, amire mitokondriális adatokból lehet következtetni.[16]

Legközelebbi rokona és a Rhinoceros emlősnem másik élő tagja, az indiai orrszarvú (Rhinoceros unicornis).[18]

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előfordulási területének legnagyobb részén a vadászat áldozata lett

A legoptimistább becslések szerint is manapság már száz jávai orrszarvú sem él vadon, emiatt a világ legveszélyeztetettebb fajai közé sorolják.[19] Ennek az orrszarvúfajnak az utolsó menedéke Jáva nyugati csücskében van, az úgynevezett Ujung Kulon Nemzeti Parkban.[20][21]

Előfordulási területe valaha kiterjedt volt, ami az indiai Asszámtól és Bangladestől kezdve, Mianmaron, Thaiföldön, Kambodzsán, Laoszon és Vietnamon keresztül, délfelé a Maláj-félszigetig és egyes indonéziai szigetekig terjedt. Elterjedésének északi határát Kína déli része, míg déli határát a névadó Jáva sziget képezte. Valószínűleg Borneón is élt.[22] Élőhelye részben megegyezett az indiai, illetve a szumátrai orrszarvúakkal.[23] Ez az emlősállat főleg a síkvidéki, sűrű esőerdőket, nedves lápréteket, bővizű folyók nádasait és ártéri területeket választja élőhelyéül, ahol bőven van iszap és sár dagonyázni. Bár az alacsonyabban fekvő vidékeket népesítette be előszeretettel, alfajai megtalálhatók voltak Vietnamban magasabb hegységekben is (2000 méteres magasságig), ahová valószínűleg az emberek terjeszkedése és az orvvadászok miatt kényszerült felhúzódni.[24]

Az állat elterjedési területe legalább háromezer éve zsugorodik. I. e. 1000 körül ez az orrszarvú Dél-Kínában is élt, de ahogy az emberek egyre többen lettek, az állat körülbelül évente félkilométernyit délre húzódott.[25] Indiából valószínűleg a 20. század első évtizedében halt ki.[23] A Maláj-félszigeten vadászata 1932-re a kihalását eredményezte.[26] A vadászfeljegyzések szerint ez az orrszarvú még egészen az 1950-es évek végéig élt Szumátra szigetén. A vietnami háború végére úgy vélték, hogy a jávai orrszarvú vietnámi alfaja kihalt Ázsia kontinentális területén. Helyi vadászok és favágók látni vélték a jávai orrszarvút a kambodzsai Cardamom-hegység közelében, de a keresésükre indított kutatások nem jártak eredménnyel.[27] Az 1980-as évek végén viszont a vietnami Cát Tiên régióban egy kis állományra bukkantak, de ennek is levadászták a legutolsó példányát 2010-ben orvvadászok.[28] Valószínűleg Borneón is éltek jávai orsszarvúk, azonban lehetséges, hogy a leletek a szumátrai orrszarvúhoz tartoznak, melyek kis állománya még ma is él a szigeten.[22]

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ennek az orrszarvúfajnak korábban három alfaja élt, manapság viszont már csak az egyikük létezik.

  • Rhinoceros sondaicus sondaicus Desmarest, 1822. A törzsalfaj, melyet indonéziai szunda orrszarvúnak is neveznek. Korábban elterjedt volt Jáva és Szumátra szigeteken, manapság viszont az Ujung Kulon Nemzeti Park területére, azaz Jáva szigetének nyugati csücskére szorult vissza; itt már csak kevesebb, mint 40 példány él. Van olyan vélemény, hogy a Szumátrán fellelt alfaj egy különálló alfajt képez, a kihalt R. s. floweri-t, azonban ezt a feltevést nem fogadják el széles körben.[20][5]
  • Rhinoceros sondaicus annamiticus Heude, 1892. Az állatot vietnami orrszarvúnak is nevezték. Korábban Kína déli részén, Vietnamban, Kambodzsában, Laoszban, Thaiföldön és Malajziában fordult elő. Tudományos alfajneve, az annamiticus a délkelet-ázsiai Annamite-hegységből ered; mivel elterjedése e hegységet is magába foglalta. A vietnami Cát Tiên Nemzeti Parkban korábban felfedezett állományt 2006-ban 12 fősre becsülték. Ezek az állatok a park alföldi erdeiben éltek. A genetikai vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy a vietnami és az indonéziai alfajok közös őse valamikor 300 ezer és 2 millió évvel ezelőtt élt, vagyis a két alfaj ez után vált szét.[5][20] Ennek az újra felfedezett alfajnak is az ember lett a veszte: orvvadászok 2010 áprilisában lőtték le az utolsó példányát.[29] Kisebb termetű alfaj volt.[30]
  • Rhinoceros sondaicus inermis Lesson, 1838, más megnevezéssel indiai szunda orrszarvú. Korábban Bengál (nagyjából a mai Nyugat-Bengál (India) és Banglades) és Burma területén élt, de valószínűleg már 1925 előtt kihalt.[31] Alfajneve, az inermis „fegyvertelent” jelent, ugyanis a kifejlett bikáknak is nagyon kicsi a tülke, a teheneknek pedig a fajra jellemzően eleve hiányzik. Ennek az alfajnak a típuspéldánya egy tülök nélküli tehén volt. Burmában a politikai helyzet nem tette lehetővé, hogy kutassák az orrszarvút, de annak a valószínűsége, hogy az alfaj még 1925 után is fenmaradt volna, nagyon csekély.[24][32][23]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bőr mozaikszerű elrendezése…
…páncélozott megjelenést kölcsönöz az állatnak

A jávai orrszarvú kisebb, mint az indiai orrszarvú; mérete majdnem megegyezik a keskenyszájú orrszarvúéval. Jáva legnagyobb állata, továbbá a második legnagyobb állat Indonéziában az ázsiai elefánt (Elephas maximus) után. Fej-testhossza 2–4 méter, marmagassága 1,4–1,7 méter. Testtömegét 900–2300 kilogramm közötti széles tarományban említik a különböző jelentésekben, de megbízhatóbb adatok érdekében soha nem végeztek méréseket és egyelőre nem is tervezik, mert a fajt olyannyira veszélyezteti a kihalás, hogy semmivel nem akarják megzavarni a szaporodásban. A nemek mérete között nincs látható különbség, bár a tehenek valamivel nagyobbak lehetnek a bikáknál.[33] A fényképek és a lábnyomok méreteinek alapján a vietnami alfaj szignifikánsan kisebb volt, mint az indonéziai.[34]

Ahogy az indiai orrszarvúnak, a jávai orrszarvúnak is egyetlen tülke van; míg a másik három élő orrszarvúnak 2–2 tülök ül az orrán, illetve a pofáján. A jávai orrszarvú tülke a legkisebb a többi élő fajhoz képest, hossza általában 20 centiméter, de a feljegyzett leghosszabb is csak 27 centiméteres. Kizárólag a bikáknak van tülke. Az összes élő orrszarvú kifejlett példánya közül csak a szóban forgó faj tehenének nincsen tülke, bár egyik-másik tehén apró dudort növeszt a tülök helyén, ami kb. 2,5–5 centiméteres. A jávai orrszarvú a tülkét ritkán használja verekedésre (a felvételek alapján legalábbis nem), inkább dagonyázáskor a sár terelésére, evéskor a növények szájhoz hajlítására és haladáskor a sűrű aljnövényzet megnyitására használja. A többi legelésző orrszarvúfajhoz (keskenyszájú, indiai és szumátrai) hasonlóan hosszú, kicsúcsosodó felső ajkai vannak, amivel könnyen meg tudja ragadni az élelmét. Alsó metszőfogai hosszúak és hegyesek, inkább ezeket használja verekedésre. A metszőfogak mögött, két sorba rendeződve 6–6 alacsony koronájú őrlőfog van; ezekkel rágja meg a durva növényeket. Mint a többi orrszarvú faj, a jávai hallása és szaglása is nagyon jó, azonban a látása eléggé gyenge.[34]

Bőre szürke vagy szürkésbarna színű, enyhén foltos, szőrzet nélküli testét bőrredőket képezve fedi. A redők a háton, a marnál és a vállnál találhatók, mozaikszerű elrendeződése páncélozott megjelenést kölcsönöz az állatnak. A marnál levő bőrredő kisebb, mint az indiai fajnál, de ugyanúgy nyeregszerűen hat. Rokonához hasonlóan a kifejlett állatokon is található a farok és a fülek végén némi szőrzet. Oldalról nézve farka kicsit jobban eláll a hátsó lábak vonalától.[35]

A jávai orrszarvút ritkán figyelik meg közvetlenül, vagy végeznek méréseket rajta. A kutatók megpróbálnak a legkevésbé beavatkozni a kihalás szélén lévő faj életébe. Főleg kihelyezett kamerák felvételei és ürülékük alapján tanulmányozzák, de ezekből csak kevés adathoz juthatnak, és azok sem mindig pontosak.[36]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez az állatfaj általában magányos. A fajtársak csak a párzási időszakban keresik fel egymást, illetve a tehenek borjukat vigyázzák. Olykor több példány is összegyűlik a dagonyázó és ásványi sók lelőhelyeinél. A dagonyázást mind az öt orrszarvúfaj kedveli, mivel ez hűti le a testüket, valamint megóvja a betegségektől és az élősködők elszaporodásától. A jávai orrszarvú általában nem maga vájja a dagonyázó helyet, inkább a más állatok által kivájt gödröt, vagy a természetes mélyedéseket használja, amiket esetleg megnagyobbít kisméretű tülkével. A „sónyaló” helyek is fontos „csomópontok”, mivel csak itt juthat a táplálkozásában nélkülözhetetlen anyagokhoz (a talaj nyalásával vagy az iszap evésével).

A bika területe, körülbelül 12–20 négyzetkilométeres, míg a tehéné ennél kisebb, csak 3–14 négyzetkilométeres. A bikák területe ritkán nyúlik át egymáséiba, a teheneké gyakrabban. Territoriális verekedésekről nem lehet tudni, eddig nem figyeltek meg ilyet a kutatók.[37] A bika ürülékkupacokkal és vizeletspricceléssel jelöli meg területét. Ezek mellett jelenlétét a lábával felkapart talajjal és kidöntött facsemetékkel adja tudtára fajtársainak. Más orrszarvúfajoknak megvan az a sajátságos szokása, hogy hatalmas ürülékkupacokat készítenek, majd ezzel hátsó lábaikat összekenik, de a jávai orrszarvú (sem a szumátrai) nem követi ezt. A kutatók szerint ennek az az oka, hogy az esőerdők nedves és sűrű aljnövényzetében nem tudják a szagukat hatékonyan elég nagy területen szétterjeszteni.[37]

A jávai orrszarvú alig ad ki hangot magából, jóval csendesebb, mint a szumátrai orrszarvú. Csak nagyon kevés hangfelvétel létezik jávai orrszarvúról. A kifejlett állatnak nincs természetes ellensége az emberen kívül. Ez a faj rendkívül félénk, főleg a vietnami állománya, az ember közelségét észlelve a sűrű növényzetbe húzódott vissza. Ez a tulajdonsága a túlélés szempontjából persze nagyon hasznos, ugyanakkor a tanulmányozását majdnem ellehetetleníti.[9] A félénksége ellenére, ha túl közel merészkedünk hozzá, akkor aggresszívvé válik és megtámadja az embert. Támadáskor az állkapocscsontjából (mandibula) felfelé álló hegyes metszőfogaival szurkál, miközben fejével alulról felfelé döfköd.[37] A viszonylag antiszociális viselkedés az ember által okozott stressznek köszönhető; a korábbi feljegyzések szerint a jávai orrszarvú a többi orrszavúfajhoz hasonlóan valamikor inkább társas lény volt.[20] Becslések szerint megérheti a 30–45 éves kort.[34]

Táplálkozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Növényevő, táplálkozása igen változatos. Főleg a növények hajtásait, vékonyabb ágait, friss lombozatát és a lehullot gyümölcsöket fogyasztja. Az általa kedvelt legtöbb növény az erdő napos részein nőnek: tisztásokon, bozótosokban; olyan helyeken, ahol nemigen vannak magas fák. Az orrszarvú csemetéket is kidönt, hogy hozzáférjen a friss levelekhez. Táplálékát felső ajkával ragadja meg, fogó mozdulattal. Az összes orrszarvú közül a jávai faj alkalmazkodott leginkább a különböző növénytársulásokhoz. Korábban valószínűleg füvet is legelt nyílt területeken, de mára a sűrű erdőbe szorult vissza, ahol elsősorban nem a talajról táplálkozik. Úgy becsülik, hogy naponta 50 kilogrammnyi táplálékot fogyaszt el. Ahogy a szumátrai fajnak, a jávai orrszarvúnak is szüksége van ásványi sókra. Az élőhelyén, amikor még nagy területeken elterjedt volt, számos ilyen ásványi lelőhely akadt, amiben az Ujung Kulon Nemzeti Park viszont nem gazdag; valószinűleg emiatt isznak tengervizet, ahogy azt néháhszor megfigyelték.[37]

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ivarérettséget a bika 8, a tehén 4 éves korban éri el; nincs meghatározott párzási időszakuk. A vemhesség 16 hónapig tart, ennek végén a tehén egy borjat hoz a világra. Az elválasztás két év után következik be.[18]

A jávai orrszarvú és az ember[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor az európaiak megjelentek a térségben, lőni kezdték az orrszarvút

A jávai orrszarvú – és az összes többi orrszarvúfaj – egyedszáma csökkenését az ember okozza, főleg az állatok tülke miatt. Kínában az orrszarvú tülköt már kétezer éve árusítják, a kínaiak hiedelme szerint a tülöknek gyógyítóereje van. Az orrszarvú bőréből továbbá védőfelszereléseket készítettek a kínai katonák számára, Vietnamban pedig úgy vélik, hogy gyógyítja a kígyómarást.[38] Mivel ez az orrszarvúfaj számos olyan helyen is élt, ahol az emberek többsége nagy szegénységben élt, az állatvédőknek nagyon nehéz volt rávenni őket, hogy ne öljék meg az egyébként haszontalannak vélt állatokat; a szegény embereknek jól jött a tülökért kapott pénz.[25] Amikor 1975-ben érvénybe lépett a Washingtoni egyezmény (CITES), a jávai orrszarvú az 1. listára került, amely a különösen veszélyeztetett fajokat foglalja magába. Ennek a határozatnak az értelmében minden nemzetközi kereskedés ezzel az állattal, vagy valamelyik testrészével szigorúan tilos.[39] A feketepiacon végzett megfigyelésekből kitudódott, hogy az ázsiai orrszarvúk tülkének kilogrammja akár 30 ezer amerikai dollárt is érhet. Ez háromszorosa az afrikai orrszarvú tülkök árának.[6]

Mint sok más afrikai és ázsiai nagytestű állatot, a jávai orrszarvút is trófeaként vadászták; vadászata pedig rohamosan megnőtt az európaiak megérkezésével az orrszarvú által lakott térségbe. Mivel korábban könnyű prédának bizonyultak, nagy számban ejtették el őket. Olyan mértékű vadászata folyt, hogy mikorra felmérték a pusztítást, az állat már csak Jáván és Vietnamban fordult elő, a többi helyről kipusztult.

A történelmi időkben az állománycsökkenését az élőhelyek elvesztése is okozta, bár ez a tényező manapság már nem annyira gond, hiszen utolsó menedéke védett lett. Elterjedési területének korábbi helyeit az emberi települések és a mezőgazdaságra használt kultúrtájak vették át. A megmaradt szegényes terület nemigen segít az állatnak kiheverni az orvvadászat okozta veszteségeket. Habár manapság szigorú védelem alatt áll, a jávai orrszarvú fennmaradása a jövőben bizonytalan. Mivel a megmaradt állomány egyetlen helyen él és kevés példányt számlál, a betegségek és a beltenyészet okozhatja majd a faj végzetét. A környezetvédő genetikusok becslései szerint a faj fennmaradásához és genetikai sokszínűségéhez legalább száz egyed kellene.[21]

Ujung Kulon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ujung Kulon Nemzeti Park, a jávai orrszarvú utolsó menedéke

1883-ban a jávai Ujung Kulon-félszigetet erősen megrongálta a Krakatau kitörése. A jávai orrszarvúak idővel visszatelepültek ide, azonban az emberek csak kisebb számban tértek vissza; emiatt a félsziget az állatok utolsó menedéke lett a szigeten.[21] 1931-ben, amikor ez az orrszarvúfaj a kihalás szélén állt a Szumátra szigetén, a Holland Kelet-India kormánya védettnek nyilvánította, és ez a határozat azóta is érvényes.[24] Az Ujung Kulonban az első orrszarvúszámlálást 1967-ben végezték el, ekkor 25 állatot számoltak. 1980-ra ez a szám megduplázódott; azóta is egészen mostanáig körülbelül 50 példány él; számuk nem csökkent, de nem is nőtt. Bár nincs természetes ellensége, a táplálékforrásért versengenie kell az elvadult szarvasmarhákkal; ilyenformán az orrszarvú szaporodását a táplálékért folyó versengés is megátolhatja.[40] Ezt a nemzeti parkot az indonéz erdészeti miniszter igazgatja.[24] 2006-ban négy új borjat vettek számba, ez pedig rekordszámot jelentett.[41]

2011 márciusában rejtett kamerákkal jávai orrszarvú felnőtteket és fiatalokat filmeztek le, amint a szaporodási szertartáson mentek keresztül.[42] 2011 januárja és októbere között a kamerák 35 különböző példányt vettek fel. 2011 decemberében 38 ezer hektáros területet jelöltek ki nekik a szaporodás fellendítéséhez; a hatóságok 2015-re 70–80 példányra szeretnék növelni az állományt.[43]

2012 áprilisában a WWF és a Nemzetközi Orrszarvú Alapítvány (International Rhino Foundation) 120 új kamerát adományozott a már meglevő 40 fára erősített fényképezőgép mellé, remélve, hogy megfigyelhetik az állatok mozgását, illetve szaporulatát. A legújabb felmérés szerint sokkal kevesebb tehén van, mint bika. A nemzeti park keleti részén 17 orrszarvúból csak négy tehén; ez is hátrányosan érintheti a faj fennmaradását.[44]

Mivel az Ujung Kulon a faj utolsó menedéke és a faj összes példánya egy helyen él, találkozhatnak egymással, nem gond számukra a párválasztás. Nem úgy a szumátrai orrszarvúnak, amelynek az utolsó példányai különböző, egymástól elszigetelt helyeken élnek. Az egy helyen élésnek a hátránya az, hogy egy nagyobb járvány vagy szökőár rögtön kiirthatja a fajt. Manapság az orvvadászat már nem jelent annyira nagy veszélyt a számára, mivel szigorúbban ellenőrzik az orrszarvú tülkökkel való kereskedelmet, továbbá a helybéli hatóságok aktívan vigyázzák a területet. A megmaradt orrszarvúak a legsűrűbb erdőkbe rejtőznek, mivel az Ujung Kulon Nemzeti Park egy eléggé elszigetelt helyen fekszik. Ezek ellenére az orrszarvú nincs teljes biztonságban. 2012-ben az ázsiai orrszarvú megmentési tervnek megfelelően a parkból megpróbálták kiirtani az Arenga pinnata nevű inváziós pálmafajt, amely túlárnyékolta a jávai orrszarvúnak szolgáló tápláléknövényeket. A banteng (Bos javanicus) szintén versenytársa az orrszarvúnak; emiatt a hatóságok tervezik, hogy elkerítik a park nyugati részét, hogy ezek tulokfélék ne háborgassák az orrszarvúakat.[45]

Cát Tiên[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vadászat miatt Vietnam elvesztette az orrszarvúját

Habár korábban széles körben elterjedt volt Délkelet-Ázsia területén, az 1970-es évek közepére, azaz a vietnami háború befejezte után, a zoológusok úgy vélték, hogy a jávai orrszarvú kontinentális állományai kihaltak. A háborúban vívott csaták, a napalm gyújtóbombák és az Agent Orange lombirtók használata, valamint a taposóaknák és a helybéliek orvvadászata mind az orrszarvú kihalásához vezethetett.[38]

1988-ban azonban, amikor egy vadász elejtett egy tehenet, a kihalás fogalma érvényét vesztette, a faj valahogy túlélte a háborút. 1989-ben a kutatók átvizsgálták Vietnam déli erdeit, az orrszarvút keresve, és Đồng Nai folyónál 15 különböző orrszarvúhoz tartozó lábnyomot találtak.[46] Emiatt ezen a helyen 1992-ben létrehozták a Cát Tiên Nemzeti Parkot.[38]

A 2000-es évek elején a vietnami állomány olyan nagyon lecsökkent, hogy a kutatók attól tartottak, hogy a jávai orrszarvú meg fog semmisülni. Felméréseik szerint csak 3–8 példány maradt, és ezekből egyikük sem volt bika.[21][41] A környezetvédők között felmerült, hogy fennmarad-e a vietnami állomány, és hogy jó lenne-e Indonéziából orrszarvúakat áthozni. Mások azonban bíztak a megmaradt állomány túlélőképességében.[9][47]

2009 októbere és 2010 márciusa között begyűjtött ürülékek genetikai vizsgálata után kiderült, hogy az összes lelet csak egy példánytól származik. 2010. május elején pedig egy elpusztult jávai orrszarvúra találtak. Az állatot lelőtték, tülkét pedig levágták az orvvadászok.[48] 2011 októberében a Nemzetközi Orrszarvú Alapítvány megerősítette a jávai orrszarvú vietnami állományának a kihalását. Ilyenformán az utolsó élő példányok ebből az orrszarvúfajból már csak az Ujung Kulon Nemzeti Parkban találhatóak meg.[8][30][28]

Fogságban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fogságban tartott jávai orrszarvú körülbelül 1900-ban, Indiában

Jávai orrszarvút már több mint száz éve nem tartottak a világ állatkertjeiben. A 19. században legalább négy ilyen orrszarvú volt látható Adelaide, Kalkutta és London állatkertjeiben. Legalább 22 fogságban tartott jávai orrszarvúról van irat, az igazi szám azonban meglehet, hogy nagyobb, mivel hasonlósága miatt gyakran összetévesztették a rokon indiai orrszarvúval.[49]

A jávai orrszarvú sohasem tűrte jól a fogságot. A legidősebb fogságban tartott példány 20 évesen pusztult el, ez pedig feleannyi, mint amennyit a vadonban él. Nincs adat vagy feljegyzés arra, miszerint valaha fogságban született volna jávai orrszarvú. Az utolsó fogságban tartott példány 1907-ben pusztult el; ez a dél-ausztráliai Adelaide állatkertben élt, ahol indiai orrszarvúként mutatták be.[34]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Rookmaaker, L.C. (1982.). „The type locality of the Javan Rhinoceros (Rhinoceros sondaicus Desmarest, 1822)”. Zeitschrift fur Saugetierkunde 47 (6), 381–382. o.  
  2. A térkép Foose and Van Strien (1997) térképe alapján készült, amely nem tartalmazza Cranbook and Piper (2007) által leírt lehetséges populációt Borneó szegetén.
  3. Peter Grubb. Mammal Species of the World, 3rd, Baltimore: Johns Hopkins University Press, 2 vols. (2142 pp.), 636. o (2005). ISBN 978-0-8018-8221-0. OCLC 62265494 
  4. indiai, jávai, szumátrai, szélesszájú, keskenyszájú orrszarvú
  5. ^ a b c van Strien, N.J., Steinmetz, R., Manullang, B., Sectionov, Han, K.H., Isnan, W., Rookmaaker, K., Sumardja, E., Khan, M.K.M. & Ellis, S.: Rhinoceros sondaicus. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2014.3.. International Union for Conservation of Nature, 2008. (Hozzáférés: 2015. április 10.)
  6. ^ a b c Dinerstein, Eric. The Return of the Unicorns; The Natural History and Conservation of the Greater One-Horned Rhinoceros. New York: Columbia University Press (2003). ISBN 0-231-08450-1 
  7. Kamerával követik a világ legritkább orrszarvúinak minden mozdulatát. wwf.hu, 1992. május 22. (Hozzáférés: 2015. április 9.)
  8. ^ a b Kinver, Mark: Javan rhino 'now extinct in Vietnam'. BBC News, 2011. október 24. (Hozzáférés: 2012. június 19.)
  9. ^ a b c Santiapillai, C. (1992.). „Javan rhinoceros in Vietnam” (angol nyelven). Pachyderm 15, 25–27. o.  
  10. Critically Endangered Javan Rhinos and Calves Captured on Video (angol nyelven). WWF Global, 2011. február 28. (Hozzáférés: 2015. április 10.)
  11. Rhett A. Butler: Video documents nearly all the world's remaining Javan rhinos (angol nyelven). mongabay.com, 2012. május 1. (Hozzáférés: 2015. április 10.)
  12. Rookmaaker, Kees.szerk.: Fulconis, R.: First sightings of Asian rhinos, Save the rhinos: EAZA Rhino Campaign 2005/6 (angol nyelven). London: European Association of Zoos and Aquaria (2005) 
  13. Javan Rhino (Rhinoceros sondaicus) (angol nyelven). International Rhino Foundation. (Hozzáférés: 2014. december 17.)
  14. Xu, Xiufeng (1996.). „The Complete Mitochondrial DNA Sequence of the Greater Indian Rhinoceros, Rhinoceros unicornis, and the Phylogenetic Relationship Among Carnivora, Perissodactyla, and Artiodactyla (+ Cetacea)” (angol nyelven). Molecular Biology and Evolution 13 (9), 1167–1173. o. DOI:10.1093/oxfordjournals.molbev.a025681. PMID 8896369.  
  15. ^ a b Lacombat, Frédéric.szerk.: Fulconis, R.: The evolution of the rhinoceros, Save the rhinos: EAZA Rhino Campaign 2005/6 (angol nyelven). London: European Association of Zoos and Aquaria, 46–49. o (2005) 
  16. ^ a b Tougard, C. (2001.). „Phylogenetic relationships of the five extant rhinoceros species (Rhinocerotidae, Perissodactyla) based on mitochondrial cytochrome b and 12s rRNA genes” (angol nyelven) (pdf). Molecular Phylogenetics and Evolution 19 (1), 34–44. o. DOI:10.1006/mpev.2000.0903. PMID 11286489.  
  17. Cerdeño, Esperanza (1995.). „Cladistic Analysis of the Family Rhinocerotidae (Perissodactyla)” (angol nyelven) (PDF). Novitates (3143), Kiadó: American Museum of Natural History. ISSN 0003-0082. Hozzáférés ideje: 2007. november 4.  
  18. ^ a b Csodálatos állatvilág (magyar nyelven). Budapest: Mester K. ISBN 963-86092-0-6 (2000. június 28.) 
  19. Top 10 most endangered species in the world”, The Daily Telegraph, 2010. január 4. (Hozzáférés ideje: 2012. március 12.) (angol nyelvű) 
  20. ^ a b c d Fernando, Prithiviraj (2006. június 1.). „Genetic diversity, phylogeny and conservation of the Javan rhinoceros (Rhinoceros sondaicus)”. Conservation Genetics 7 (3), 439–448. o. DOI:10.1007/s10592-006-9139-4.  
  21. ^ a b c d Derr, Mark. „Racing to Know the Rarest of Rhinos, Before It's Too Late”, The New York Times, 2006. július 11. (Hozzáférés ideje: 2007. október 14.) 
  22. ^ a b Cranbook, Earl of (2007. február 28.). „The Javan Rhinoceros Rhinoceros Sondaicus in Borneo” (angol nyelven) (PDF). The Raffles Bulletin of Zoology 55 (1), 217–220. o, Kiadó: National University of Singapure. Hozzáférés ideje: 2007. november 4.  
  23. ^ a b c Rookmaaker, L.C. (2002. június 1.). „Historical records of the Javan rhinoceros in North-East India” (angol nyelven). Newsletter of the Rhino Foundation of Nature in North-East India (4), 11–12. o.  
  24. ^ a b c d Foose, Thomas J.. Asian Rhinos – Status Survey and Conservation Action Plan. IUCN, Gland, Switzerland, and Cambridge, UK (1997). ISBN 2-8317-0336-0 
  25. ^ a b Corlett, Richard T. (2007.). „The Impact of Hunting on the Mammalian Fauna of Tropical Asian Forests” (angol nyelven). Biotropica 39 (3), 202–303. o. DOI:10.1111/j.1744-7429.2007.00271.x.  
  26. Ismail, Faezah. „On the horns of a dilemma”, New Straits Times, 1998. június 9. (angol nyelvű) 
  27. Daltry, J.C.. Cardamom Mountains biodiversity survey (angol nyelven). Cambridge: Fauna and Flora International (2000). ISBN 190370300X 
  28. ^ a b Inadequate protection causes Javan rhino extinction in Vietnam (angol nyelven). Wwf.panda.org, 2011. október 25. [2012. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 24.)
  29. Az utolsó jávai orrszarvút is megölték Vietnamban (magyar nyelven). hvg.hu, 2011. (Hozzáférés: 2011. október 25.)
  30. ^ a b Gersmann, Hanna. „Javan rhino driven to extinction in Vietnam, conservationists say”, 2011. október 25. (Hozzáférés ideje: 2011. október 25.) (angol nyelvű) 
  31. Kees Rookmaaker (1997. július). „Old Rhino Accounts in Sundarbans” (angol nyelven) 24, Kiadó: Pachyderm.  
  32. Rookmaaker, Kees (1997.). „Records of the Sundarbans Rhinoceros (Rhinoceros sondaicus inermis) in India and Bangladesh” (angol nyelven). Pachyderm 24, 37–45. o.  
  33. Javan rhinoceros (Rhinoceros sondaicus) (angol nyelven). ARKive. (Hozzáférés: 2015. április 15.)
  34. ^ a b c d van Strien, Nico.szerk.: Fulconis, R.: Javan Rhinoceros, Save the rhinos: EAZA Rhino Campaign 2005/6 (angol nyelven). London: European Association of Zoos and Aquaria, 75–79. o (2005) 
  35. Rhino Rescue Center – Javan Rhino (Lydekker 1907:25) (angolul) (Hozzáférés: 2015. május 15.)
  36. Munro, Margaret. „Their trail is warm: Scientists are studying elusive rhinos by analyzing their feces”, National Post, 2002. május 10. (angol nyelvű) 
  37. ^ a b c d Hutchins, M. (2006.). „Rhinoceros behaviour: implications for captive management and conservation” (angol nyelven). International Zoo Yearbook 40 (1), 150–173. o, Kiadó: Zoological Society of London. DOI:10.1111/j.1748-1090.2006.00150.x.  
  38. ^ a b c Stanley, Bruce. „Scientists Find Surviving Members of Rhino Species”, 1993. június 22. 
  39. Emslie, R.. African Rhino. Status Survey and Conservation Action Plan (angol nyelven). IUCN/SSC African Rhino Specialist Group. IUCN, Gland, Switzerland and Cambridge, UK (1999). ISBN 2-8317-0502-9 
  40. Dursin, Richel. „Environment-Indonesia: Javan Rhinoceros Remains At High Risk”, Inter Press Service, 2001. január 16. (angol nyelvű) 
  41. ^ a b Williamson, Lucy. „Baby boom for near-extinct rhino”, BBC News, 2006. szeptember 1. (Hozzáférés ideje: 2007. október 16.) (angol nyelvű) 
  42. Rare rhinos captured on camera in Indonesia (Video Expires: 30 May 2011) (angol nyelven). abc.net.au, 2011. május 30. (Hozzáférés: 2015. április 15.)
  43. Cameras show 35 rare rhinos in Indonesia: official (angol nyelven). phys.org, 2011. december 30. (Hozzáférés: 2015. április 15.)
  44. Alina Musta’idah: Cameras Used to Help Save Endangered Javan Rhino (angol nyelven). Jakarta Globe, 2012. április 17.
  45. Oliver Milman: Sunda rhino clings to survival in last forest stronghold (angol nyelven). The Guardian, 2012. szeptember 7. (Hozzáférés: 2015. április 15.)
  46. Raeburn, Paul. „World's Rarest Rhinos Found In War-Ravaged Region of Vietnam”, 1989. április 24. (angol nyelvű) 
  47. Javan Rhinoceros; Rare, mysterious, and highly threatened (angol nyelven). WWF, 2007. március 28. (Hozzáférés: 2007. november 4.)
  48. Rare Javan rhino found dead in Vietnam (angol nyelven). WWF, 2010. május 10.
  49. Rookmaaker, L.C. (2005.). „A Javan rhinoceros, Rhinoceros sondaicus, in Bali in 1839” (angol nyelven). Zoologische Garten 75 (2), 129–131. o.  

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Javan rhinoceros című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]