Bagócslegyek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Oestridae
Gasterophilus intestinalis-lárva
Gasterophilus intestinalis-lárva
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota)
Rend: Kétszárnyúak (Diptera)
Alrend: Légyalkatúak (Brachycera)
Alrendág: Valódilégy-alakúak (Muscomorpha)
Tagozat: Schizophora
Altagozat: Calyptratae
Öregcsalád: Oestroidea
Család: Bagócslegyek (Oestridae)
Alcsaládok

Cuterebrinae
Gasterophilinae
Hypodermatinae
Oestrinae

Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Oestridae témájú kategóriát.

A bagócslegyek (Oestridae) a legyek egy családja, melyeknek lárvái élősködők, egyes emlősök testében (emésztőcsatornájában, orr- vagy garatjárataiban) fejlődnek. Világszerte mintegy 150 fajuk ismert. Négy jól elkülönülő csoportjukat a szakirodalom gyakran családnak tekinti (Gasterophilidae, Oestridae, Hypodermatidae, Cuterebridae).

E szócikkben az angol wikipediát és az ITIS-t[1] követve ezeket alcsaládnak (-inae végződésű latin nevek) tekintjük, melyeket egy tágabban értelmezett „Oestridae család” foglal össze.

Életmód[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Őzeink és szarvasaink, valamint a jávor-, és rénszarvas élősködői a Cephenomyia és Pharyngomyia fajok. Elsősorban gazdáik garatüregében fejlődnek, ezért garatbagócsoknak vagy helytelenül garatbögölyöknek nevezik őket. Meleg nyári napok kora délutáni óráiban gyakran rajzanak násztáncukat járva a bagócsok tornyok vagy hegycsúcsok közelében.

A legfeljebb két vagy három hétig élő nőstények elevenszülők. Ivarkészülékük vakzsákjában fejlődő, s az olykor ötszázat is elérő fiatal lárvákat a nőstény repülés közben hozza világra, s valósággal ráspricceli a gazdaállat orrtájékára.

A kis nyüvek a következő év márciusáig a szaglóizmok nyálkahártyáján élnek anélkül, hogy nagyságukban lényegesen változnának. A második és harmadik lárva állapotú alakjaik, a belső orrnyílásokban, a garatüregben és a nyelv tövében élősködnek. Ezek nagysága már tetemes: 4 cm-re is megnőnek.

Légzési és nyelési nehézségeket okoznak, ennek következtében a gazdaállat növekedésében visszamarad, testsúlya csökken, és a fertőző betegségekkel szemben kevésbé ellenállóvá válik. Az agancs gyenge vagy torz növekedése is gyakran utal bagócsfertőzésre. A bábozódásra érett lárvákat a szarvas vagy az őz kitüsszögi, s azok befúrják magukat a talajba, ahonnan 3 -5 hétig tartó báb állapot után bújnak ki a kifejlett bagócsok.

A garatbagócsok meglehetősen gyakoriak. Kimutatták pl., hogy a hajdani Csehszlovákiában az őzállomány 50%-a volt fertőzve az őzbagócs (Cephenomyia stimulator) lárváival.

Az orrbagócsok (Oestrinae), nevüket onnan kapták, hogy patás állatok orr és homloküregében élősködnek.

Életciklus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Petéiket rendszerint egy alkalmas gazdaállat testére rakják.
  • A peték rendszerint a gazdaállat testén kelnek ki, egyes fajok, mint például a a testükről lenyalt peték által fertőződnek.
  • Légylárvabetegség (myiasis) alakul ki, mikor a légynyüvek az részben vagy egészben az élő szövetekbe hatolva fejlődni kezdenek.
  • A kifejlődött lárvák bábozódás céljából elhagyják a gazdaállatot, például kifúrják magukat annak bőrén keresztül, vagy az ürülékkel kiürülnek az emésztőcsatornából.
  • A talajban bábozódnak
  • A kifejlett bagócsok párzanak, majd a megtermékenyített nőstény alkalmas gazdaállatokat keres.

Megelőzés, védekezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Légyirtás, főként a rajzás időszakában. Ma már hatásos injekciós készítmények vannak forgalomban a betegség kezelésére, régebben a lárvákat elölő vagy "kihajtó" szereket a hátukra fektetett juhok orrüregébe kellett juttatni. Gyógykezelés Ivomec injekcióval és Ditrifon 50WP készítménnyel.

Alcsaládok (Családok?)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kotlán S, Kobulej T. 1972. Parazitológia. Mezőgazdasági Könyvkiadó. p. 503.
  • Pape T 2001. Phylogeny of Oestridae (Insecta: Diptera). Systematic Entomology, 26, 133–171.
  • Papp L, Szappanos A 1992. Bagócslegyek: Gasterophilidae, Oestridae, Hypodermatidae. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest.
  • Rózsa L 2005. Élősködés: az állati és emberi fejlődés motorja. Medicina, Budapest. p. 318.
A közönséges marhabagócs (Hypoderma bovis) – más néven vargalégy – lárvái a szarvasmarha bőre alatt fejlődnek.
Egy Hypoderma-faj – valószínűleg a közönséges marhabagócs – kifejlett példánya.

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bagócslegyek témájú médiaállományokat.