Szertartások feljegyzései

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szertartások feljegyzései
A Li csi (Li ji) kommentált kiadása 907. előttről
A Li csi kommentált kiadása 907. előttről
Eredeti cím Li csi
Ország ókori Kína
Nyelv klasszikus kínai nyelv
Téma a kívánatos társadalmi normák, a közigazgatás és a szertarások rendje
Műfaj antológia (konfuciánus szent könyv)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szertartások feljegyzései témájú médiaállományokat.
Átírási segédlet
Li csi
Kínai átírás
Hagyományos kínai 禮記
Egyszerűsített kínai 礼记
Mandarin pinjin Lǐ jì
Wade–Giles Li3 chi4

A Szertartások feljegyzései (vagy: Szertartások könyve) a Csou-kori Kínának, a konfuciánus értékek szerint kívánatosnak tartott társadalmi normáival, adminisztrációjával, szertartásaival kapcsolatos írások antológiája. A mű összeállítását a hagyomány magának Konfuciusznak tulajdonítja, ám a modern szövegkritikai vizsgálatok alapján biztosan állítható, hogy a különböző korból származó szövegek zöme nem származhat az i. e. 5. századból. Mindezzel együtt a konfucianizmus legfontosabb alapműveit tartalmazó, az úgynevezett Öt klasszikus sorába emelték.

Története[szerkesztés]

A Szertartások feljegyzései tartalmazta szövegeknek a szerzősége és a keletkezési kora egyaránt bizonytalan. Különböző művekből és korokból származó írások egybegyűjtésével állíthatták elő valamikor a Han-kor elején. Ugyanis ez a mű volt az egyike azoknak, amelyek a leginkább megsínylették az i. e. 213-ban Csin Si Huang-ti által elrendelt könyvégetést, melynek célja az volt, hogy a Csou-kori konfuciánus hagyományokra hivatkozó arisztokrácia előjogait az első császár eltörölje. A Csin-dinasztia bukását követően, a Han-dinasztia első uralkodói minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy rekonstruálják a megsemmisült műveket, és ennek a kései kompilációnak a nyomai fedezhetők fel a Szertartások feljegyzéseinek szövegein. Az első rekonstrukciót követően is számos alkalommal átdolgozták a művet. A Szuj-dinasztia hivatalos történeti művében, a Szuj suban (《隋書》) leírtak szerint Taj Tö (戴德) az i. e. 1. században átdolgozta a szöveget, és az akkori 214 könyvet (ti. fejezetet) 85-re csökkentette. Ezt követően az öccse, Taj Seng (戴聖) tovább „karcsúsította”, amely így már csak 46 könyvet tartalmazott. Ma Zsung (馬融; 79–166) ehhez a változathoz csatolt még további három könyvet (6., 14., 19.), és öntötte ezzel abba a végleges, 49 könyvből (ti. fejezetből) álló formába, amilyennek a Szertartások feljegyzései ma ismert.[1]

A Szertartások feljegyzéseinek két darabja, a 31. és a 42. külön figyelmet érdemel. A közép mozdulatlansága (Csung jung 《中庸》) és A nagy tanítás (Ta hszüe 《大學》) című rövid írásokat, a Szung-kori konfuciánus filozófus és filológus, Csu Hszi (朱熹; 1130–1200) kiemelte a műből, kommentárokkal ellátva a konfuciánus kánonnak az úgynevezett „négy könyv” (sze su 《四書》) csoportjába helyezte a Beszélgetések és mondások, valamint Menciusz műve mellé.[m 1][2]

Hivatkozások[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Magyar fordítása is csupán ennek a két fejezetnek létezik Tőkei Ferenc tolmácsolásában. (Lásd: Tőkei 1986. 180–213. o.)

Források[szerkesztés]

  1. Riegel 1993. 293. o.
  2. Tőkei 1986. 177. o.

Irodalom[szerkesztés]

  • Riegel 1993: Riegel, Jeffrey K. Li chi 禮記. In Michael Loewe (szerk.). Early Chinese Texts: A Bibliographical Guide. The Society for the Study of Early China and the Institute of East Asian Studies, University of California. pp. 293–297. ISBN 1-55729-043-1
  • Kínai filozófia 1986: Kínai filozófia, Ókor I. kötet. Válogatta, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Tőkei Ferenc. Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN 963 05 4294 3

Külső hivatkozás[szerkesztés]

A kínai Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Li csi témában.